Vörös Hajnal, 1919. április-június (1. évfolyam, 9-42. szám)

1919-04-16 / 21. szám

2. oldal. vör;ös hajnal 1919. április 16. flranyásás. Ej, ej, kedves egy burzsoa-barátom, hát csakugyan azt hitted, hogy — gyerekes csa’afintasággal, de még geniális művész leleményességével is — túljársz az arany­ásó proletárdetektiv eszén? Ejnye, ejnye, de kisfiús naivság ! Nem is hittük volna rólad, hogy te, aki annyi éven át ravaszul, körmönfontan csaltad a világot, nem is hittük volna rólad, hogy ilyen egész egyszerű trükkökkel akarod falhoz állítani Feld elvtársunkat. Hja per­sze: a megszokás 1 Biztosan a régi rezsim­ben gondoltad magad, amikor még a jós- tehetségű Sárkány detektív a Marslakókat is kinyomozta, de az asztalra tett öt ko­ronást a világért nem vette volna észre Jltagyar urak a szerbeknek adják el a birtokaikat. Kaposvár, április 15. Baranyamegye megszállott részein magyar földbirtokosok sietve adják el birtokaikat a szerbeknek. Épp igy kapkodva adják el állataikat és gazda­sági berendezkedésüket is. Az ottani cselédmunkások azonban már ezen birtokokat is kommunizáltnak tekintik és kaszával kapával akadályozzák meg az állatok és gépek eladását. A Ka­posváron időző Hamburger elvtárs földmivelésügyi népbiztos kijelentette, hogy az áruló urakkal példás szigo­rúsággal fog elbánni. flem adnak díszsírhelyet íiebknecht- nek a berliniek. Hamburgból jelentik: A „Hambur­ger Fremdenblatt“ Írja, hogy a berlini községtanács a legutóbbi ülésen elve­tette azt az indítványt, hogy Lieb- knechtnek, a forradalom vértanújának díszsírhelyet adjanak. Hiába Írja a ne­vezett lap, a berliniek nem érnek az idővel. A Hohenzollernek városa még mindig porosz és junker. Drezdában érik a helyzet. Bécsből jelentik: Drezdában óriási munkásgyülés volt. A gyűlés elnöke | Nemdebár, édes komám ? Te is szépen be­falaztad a kincseidet, na meg aztán a kályhacsőbe is eldugtál, ugye, egynéhányat s hogy mégis maradjon, — ha már min­den kötél szakad, — a sezlon rugói közé is raktál alig ötvenezer koronácskát abban a biztos hitedben, hogy ismeretes ravasz­ságod miatt, Feld detektív először a villa* mosvezetóken fogja keresni a tallérokat s esetleg a fehér nárcisz porzós virágait is megnézi, de a nyomozást okvetlenül az égitesteken fogja lefolytatni, mialatt te ne vettedben gutaütéstől félsz és a kényeidet törülgeted. De — látod — ilyen ez a prolidikta- tura! Ez már nem ül fel krajcáros fogá­soknak. Ez nem komplikálja a kérdéseket. Ez nem hallgat ki millió tanút. Ez nem csúszik hason a megyeházától a lakásodig követelte, az ostromállapot beszünte­tését, a kormány eltávolítását, az üze­mek szocializálását és a szovjet kikiál­tását. A munkásság tomboló lelkese­déssel tette magáévá a követeléseket és általános sztrájkkal fenyeget. JVíég nem döntöttek a békeszerződések dolgában. Bpest, ápr. 15. Newyorkból jelentik: A békekon­ferencia a kővetkező hetet a magyar bolgár török és osztrák kérdések meg­oldásával fogja eltölteni. Még mindig nem döntöttek afelett, hogy egy béke- szerződést, vagy minden ország részére külön békeszerződést készítsenek. JKegfenyegette Ausztriát az ántánt. Budapest, április 15. Bécsből jelentik: Az angol katonai megbízott vasárnap nyilatkozatot adott át dr. Bauer külügyi államtitkárnak, amely szerint azonnal beszüntetik az élelmiszer szátlitást, ha Bécsben és Németausztriában nem kapnak biztosí­tékot a rend fentartására. Ilyen jelentés érkezett Rómából is. Eszerint Olasz­ország is beszünteti az eleségszállitá- sokat, ha az Osztrákok nem kezesked- ' nek a rendért. hogy a sarkok nyomait megállapítsa. Ez nem csinál ilyesmiket. Ez a Feld egész egyszerűen a szemedbe nézett és az ő egy­szerű, proli-szemével belelátott a vesédbe és mivel mindent látott, szépen megfogta apró, fehér kacsódat, elvitt az istállóba, a jászol alá és kiemelte az aranyaidat; azután kézen fogva, mint egy telepátikus fenomén, a sezlonhoz vitt és kirakatta veled a lí­ráidat is és végül, — de már ekkor nem nevettél — a kályhacsövet is kipucoltatta veled, nemdebár szeretve tisztelt burzsu- jom? De azt meg kell adni, hogy gáláns gyerek ez a Feld: Milyen szépen „meg­mosta a fejedet“ a koromtól I S általában milyen „tapintatosan“ dolgoz! És ő maga is miiyen nett kölyök. Magas homlok, mőlytüzü fekete szem, bod- ros haj, ah... az ember zavarba jön, h^ ránéz és a keblét is „látni engedi.“ Dahát — mondom — mi má\ ilyenek vagyunk s másképen nem is tudtunk volna négy-ötszázezer koronányi aranyat kiásni. Mert — tudod, édes szivem — az arany­ásás munka — nehéz, fárasztó, fullasztó munka — és a munkához mi kerek négy- százezer esztendeje hozzászoktunk s már nagyon értjük. ................................................. ... .| u Védekezés a reakciós sajtótermékek és a ponyvairodalom ellen. Áz egész országban leáldozott már a népbolonditók, papok és a tőkések napja. A sajtóra már rátette a szovjetkormány a kezét, de az ártalmas reakciós könyveket még mindig szabadon árusítják a boltosok, akik hosszú éveken keresztül annyira ir­tóztak a népkulturáját előmozdító művészi és tudományos értékű munkák kiadásától. Igazán fehér holló volt itt a múltban az a kiadó, akit nem a legridegebb kapi­talista érdekek vezettek volna Ó3 csak ez­zel magyarázható, hogy Marx legjelentő­sebb munkái még ma sem jelentek meg magyar fordításban. Annál nagyobb lelke­sedéssel dolgoztak persze a csuhások és nagytőkés elvbarátaik, az istenhátamegetti falvakat is szabadon állami támogatással árasztották el reakciós Írásokkal, amelyek­ben az égig magasztalták a hü szolgát, aki szelíd mosollyal az ajkán halt éhen és a sárga földig legyalázták a „jött-ment“ szocialistát, aki felakarja lázitani a'derék népet urai ellen. Á különböző „szent szív miasszonyunk“ és más effél8 cimü vallásos társu’atok, (amelyeket kivétel nélkül papok ős dús­gazdag emberek alapítót!ak, akiknek va­lóban volt mit félteniük a nép öntudatraébre- désérői) hazugságtól hemzsegő iratok egész özönével árasztották el a jó vidéket, nem is beszélve a templomokban árusított szen­tes kiadványokról, a „százesztendős ka- lendáriomokról“ és álmoskönyvekről, ame­lyek szánfszándékosan terjesztették az os­toba lólekgyiikos babonát és sötét tudat­lanságot, amelynek úgy örültek a papok, a kereskedők és a többi kapitalisták. Ma még a forgalomban vannak ezek a sötét férc munkák, amelyek úgy viszik Fiume a délszlávok, Danzig a lengyelekbe — A Vörös Hajnal telefonjelentései. — Budapest, április 15. New-yorkból jelentik; Wilson tegnap hosszasan tanács­kozott Orlandóval az olasz kérdésről. A legutóbbi jelentések szerint az amerikaiak szilárdan ragaszkodnak ahhoz, hogy Fiume a délszlávoké legyen, noha az olaszok különbékével fenyegetnek. Most az a felfogása az amerikai delegáltaknak, hogy Olaszország lépése nem árt többé a konferenciának. Hírek vannak arról is, hogy Danzigot a lengyeleknek adták. Ha ez igaz, Paderevszki nem hiába járt Párisban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom