Ujhelyi Hirlap, 1924 (27. évfolyam, 1-56. szám)

1924-01-30 / 8. szám

(2) 8 szám ÚJHELYI HÍRLAP 1924 évi január 30 Dr. Görgey István az iparvédeiemről. Kerületünk nemzetgyűlési képviselője a következő nyilatkozatot tette egyik előkelő közgazdasági lapunknak, a „Magyar Lloyd“-nak. A nyilatkozat széleskörű érdeklő­désre tarthat számot, mert tudvalevő hogy képviselőnk ipari kérdésekben egyik legszámottevőbb tényezője a többségi pártnak : Az összeomlás után visszanyerte Ma­gyarország gazdasági függetlenségét amelynek azonban igen nagy ára volt. Elvesztettük az ország területének kétharmad részét, jelentős ipartele­peinknek egész sorát s ipari termé­sünknek legfontosabb nyers és segéd­anyagait. A megmaradt csonka orszá­gon egészen uj alapokon kellett ennek következtében gazdasági életünket be­rendezni s az ország zilált gazdasági és pénzügyi viszonyai, valamint a kör­nyező államok ellenséges és elzárkózó gazdasági politikája minket is véde­kező gazdasági politikára kényszeritett Ez a védekezés hasonló gazdasági elzárkózottságban nyilvánult meg, amelynek káros kihatásai minden té­ren jelentkeztek. A behozatali és kivi­teli tilalmak, valamint az úgynevezett vámfelpénz rendszer, amelyet a kor­mányok kénytelenek voltak mindenkor a pillanatnyi helyzetnek megfelelően módosítani, egyrészt teljes gazdasági és termelési bizonytalanságot teremtet­tek az országban, másreszt pedig me­legágya volt a protekcionizmusnak és a különböző visszaéléseknek. Ez volt a kényszerű gazdasági hely­zet mindaddig, amig a zuhanó korona folytán nem lehetett az országban gaz­dasági stabilitást teremteni A kül­földi kölcsönnel a helyzet egyszerre megváltozik. Módunkban van koronán­kat stabilizálni, az állam pénzügyi egyensúlyát helyreállítani és igy hosz- szabb és állandóbb gazdasági program­ra berendezkedni. A kölcBön nagy horderejét és előnyét éppen abban látom, hogy lehetővé teszi nekünk a kölcsön amortizációjának tartama, va­gyis 22 és félév alatt egy céltudatos, tervszerű gazdasági program kidolgo­zását. Ennek a gazdasági programnak feltétlenül összhangban kell lenni a a minket közelebbről érintő szomszé­dos államok gazdasági politikájával, mert igen nagy hibának tartanám, ha mi — ellentétben a szomszédos álla­mokkal — már most, minden átmenet nélkül, a teljes szabadforgalomra tér nénk át és ugyanakkor a szomszédos államok tovább is elzárnák határaikat a mi terményeink és ipari cikkeink előtt. A szabadforgalomra való áttérés tehát csakis az egyes államokkal kö tendő kereskedelmi szerződés alapián lehetséges és főleg erre való tekin­tettel igen sürgős szükség van az uj magyar autonom vámtarifára, m^rt enélkül nem tudunk egyenrangú tár­gyaló felekként tárgyalni a szomszé­dos államokkal. A kölcsön feltételei nem tartalmaz­nak megszorításokat atekintetben, hogy milyen vámtarifát léptessünk életbe. Abból a körülményből azon­ban, hogy a kölcsön törlesztésére el­sősorban a vámbevételeket kötik le, következik, hogy vámbevételeinknek legalább a jelenlegi mértéket kell el­érniük. Tekintve, hogy Angliát kivéve az összes európai államok ma véd- vámos politikát folytatnak, Magyaror­szág sem tehet egyebet, minthogy uj vámtarifájának megkötésénél a kör­nyező államok vámvédelmének mér­tékét vegye alapul. Ez nem azt jelenti, hogy prohibitiv védvámokat alkossunk, hanem azt, hogy e vámok mellett meglévő ipa­runk további prosperitását biztosítsuk anélkül, hogy a fogyasztókat indoko­latlanul megterhelnénk. Nézetem szerint egy 15—25 száza lékos vámvédelem ennek a célnak tel­jesen elegendő és ha ezen a határon nem megyünk túl, akkor a mi vámunk alacsonyabb lesz, mint például a cseh­szlovák vagy jugoszláv államoké. A többtermelés szempontjából sok­kal biztatóbbnak látom a jövőt az ipari termelésnél, mint a mezőgazda- sági termelésnél és éppen ezért nagy bűn lenne virágzó iparvállalatainkat elsorvadni engedni. Figyelembe kell venni, hogy azok, akik Csonka-Ma­gyarországra menekültek és akiknek uj elhelyezkedésre van szükségük a gazdasági életben, ezt sokkal könny- nyebben találják meg az ipar, mint a mezőgazdaság terén. SZÍNHÁZ. Víg özvegy. Lehár csodaszép, leg­nagyobb sikerű operettjét újította fel szombaton este a társulat. Hogy ez a közönség tetszésével is találkozott azt fényesen igazolta a majdnem telt szin ház. A „Vig özvegy“, melyben több a melódia, mégpedig a szép, fülbemászó melódia, mint egy tucat mai operett­tákolmányban, a darabhoz is méltó előadásban került színre. Az elsőrendű szereplők mindgyike tehetsége legjavát nyújtotta lés minden várakozáson felül játszott és énekelt. Áll ez elsősorban a címszereplő Nagy Ancira, aki soro­zatos sikerei legszebbikét érte el szom­baton este, bizonyságot téve operett színésznőt messze felülhaladó énektu­dásáról. A méltán hires Vilja-dalt any- nyi érzéssel, finomsággal énekelte, hogy a tomboló tapsvihar szinte meg sem akart szűnni. Rosillon szerepében ez­úttal volt alkalma először képessége­iről bizonyságot adni a társulat teno­ristájának, Ned-'czky Jenőnek Hatal­mas, erős, nagyterjedelmü hanganyaga van, melyet máris ügyesen használ. Kellő iskolázás* után nagy szerep vár­hat még reá Puskás Ilona és Máthé László (Valencienne, Daniló) szintén kitünően szerepeltek, az előbbi éneké­vel, utóbbi játékával ért el nagy sikert. A többi szereplők jó keretet képeztek. A karral és zenekarral meg voltunk elégedve. Bajadér. Vasárnap d. u. került színre a múlt szezonunk legnagyobb sikerű operettje. Puskás Ilonával a címsze­repben, nagyon jó előadásban. A címszereplőn kívül Máthé, Zsolnay Manczi, Bihary vitték a főbb szerepe­ket. Az ördög mátkája. Keltáinak a múlt szezonokban megvolt az a dicsérendő szokása, hogy vasárnap este, a speci­ális vasárnapi publikumnak rendsze­rint népszínműveket adott elő. E szo­kását az'idén, érthető okokból, nem tarthatta meg és igy „Az ördög mát­kája“ az egyetlen, e szezonban szinre- került népszínmű. A kitűnő népszínmű­vet jó előadásban vitte sikerre a tár­sulat és ebben a sikerben minden fő­szereplő egyformán osztozik. A zsivány. A „csak felnőtteknek“ megjegyzés újra megtette hatását, mert az a színház szinte teljesen meg­telt, élénk bizonyságául annak, hogy a sziniszezon sikertelenségének magyará­zatául felhozott okok egyáltalán nem helytállóak. — Sem a darab, sem pe­dig az előadással szemben nem tá­masztottunk nagy igényeket és igy kel­lemesen lepett meg, hogy az előadás kifogástalan, élvezhető volt, mert a szereplők megtalálták a szükséges hangot és kellő finomsággal, discrét ízléssel, nem annyira a pikantériát, mint inkáb a humort kidomborítva ját­szották szerepeiket. E tekintetben egy­forma dicséret illeti Harsányi Lilit, akinek ez volt legnagyobb szerepe az idényben, Arányi Mancit, a két Biharyt és Ács Józsefet. A közönség jól mu­latott és a felvonások végén szívesen és hálásan tapsolt. A három Grácia. A szezon legvé­gére hagyta Heltai igazgató a legna­gyobb adut s tegyük mindjárt hozzá ; ez nem volt szerencsés ötlet a részé­ről. Egyrészt, mert ha ilyen darabot a szezon elején ad megfelelő kiállitásban <2Üeisz Cmil angol terme Sátoraljaújhely, g r. S o rn o g g i Ilo na -utca 11. szám (P a p s o r) RoszfümöR, utcai ruRáR, RaßätoR, sport-RosztümöR 0 Pír el eg ám s, sr divat o s, pr* elsőrangú kivitelben. £

Next

/
Oldalképek
Tartalom