Ujhelyi Hirlap, 1924 (27. évfolyam, 1-56. szám)
1924-12-31 / 56. szám
Huszonhetedül évfolyam 56. sz. Sátoraljaujhley, 1924. dec. 31. ÚJHELYI HÍRLAP (FELSfiHAGYARORSZáCI HÍRLAP) saerkesatsség és kiadóhivatal Előíízetési ár: Negyedévre 12.000 korona. Sáloraljaujhelv. Kazinezy-utcza 5. szám. Egyes szám ára 1000 korona. Telefonszám: 10. Megjelenik: sas o mbaton Szilveszter esti gondolatok Irta: Jeregszászy Sstván Fizikailag vak ember vagyok, de az óra egyhangú ketyegése't hallva lelki szemeim előtt egy év ismét és nemsokára a múlandóság tengerébe merül, hogy nyomon kövesse egy újabb meghatárolt idő. Mielőtt azonban az uj üdvözlésére sietnénk, álljunk meg egy pillanatra az eltemetendő koporsójánál s kérdezzük meg önmagunktól, v ajjon a múlttal szemben megtettünk-e mindent, amit ha- zafiui kötelességünk parancsolt. Én azt mondom, hogy nem — mert mióta a legközelebbi vérzivataros istenítélet elzugott felettünk, a tatárjárás, a mohácsi vész óta ennél nagyobb megpróbáltatásnak a magyar nép még kitéve nem volt. Többszörösen amputált közös édes anyánknak, magyar Hazánknak betegágya fölött ugyanis egyebet sem csináltunk és csinálunk, mint bosszút lihegve kerestük és keressük azokat, akiket bajaink okozójának hiszünk, s feszítsd meg-et és halált k'áltunk fejükre, nem gondolva meg, hogy ez a kiáltás áthalatszik határainkon is, és csak erősiti ellenségeink szivében azt a hitet, hogy amit velünk cseleked tek, jogosan cselekedték, mert ez a nemzet önmagában is meghasonolva, teljesen megérett arra, hogy a föld színéről eltöröltessék. Én nem vagyok politikus. De magyar lelkem mélységes szomorúsággal látja, hogy ez a testvérharc a nemzet sírja felé vezet, melyet egy sereg becsületes, jóhiszemű, de hitem szerint rövidlátó magyar ember aszisz- tenciája mellett s a hazafiság cégére alatt azok a politikai kuruzslók ásnak, akik vagy nem tudják, mit cselekszenek, vagy egyéni érdekük, önző célok szolgálatában állanak. Nem orvos az, hanem csak kontár, vagy közönséges gyilkos, aki egy beteg testről a diagnózis megállapítása nélkül operálja le a mérges kiütéseket, nem vetve számot azzal, hogy a nyitott sebeken ez a test el is vérez- hetik teljesen. Ilyen nagy beteg jelenleg a magyar állam egész szervezete és a hozzá nem értő, a diagnosztika tudományában teljesen járatlan orvosok, a politikai kuruzslók nem tudják meggyógyítani. Lindevizei kúrára van itt szükség, hogy a nemzet mérgezett vére megtisztulhasson, s átalakulhasson teljesen. Ennek a kúrának a legszigorúbb, a legmesszebbmenő önmegtagadásban, a türelemben, a példa adásban kell kifejezésre jutnia. Pedagógus vagyok, s azért hiszem, vallom, hirdetem, hogy a népek jó irányban való vezetésének, a lelkek ido- mitásának, az erkölcsök szeliditésé- nek legbiztosabb eszköze a példaadás. Hiába prédikálja a pap, hogy „ne igyatok“, aki maga mindennap részeg; — hiába bünteti a biró a gonosztevőt, az Istenkáromlót, ha ítéletét egetverő káromkodásban hirdeti ki. Ezeknek a kirívó, visszataszító példáknak egyikét egy szelid- Ielkü református pap : boldogult édes atyám beszélte el nekem gyermekkoromban. Elmondotta ugyanis, hogy a botbüntetés korszakában szem- és fültanuja volt annak, amikor egy embert a nép által retteget szolga- biró káromkodásért deresre húzott, s az ütések alatt nyögő, jajgató parasztra igy rivalt reá: „ne jajgass kutya, hanem tűrjed a büntetést az anyád szenteséges Istenit, s tanuld meg, hogy káromkodni nem szabad.“ Az ilyen fedésnek, büntetésnek javító hatása nem volt, s nem leend soha. Sőt ellenkezőleg, még nagyobb lesz utána a reakció, mélyebb az erkölcsi sülyedés. Vonjuk le tehát a tanulságot s a kölcsönös megértésben, megbecsülésben dobbanjon és olvadjon össze a szive, a lelke minden magyarnak. Ne kérdezzük ezentúl senkitől, hogy honnan jött, hol keresztelték, hanem ha a magyar haza újjáépítése körüli munkában nekünk segítőtársul ajánlkozik, fogadjuk szívesen. S ha meggyőződtünk, hogy azon a helyen, ahová állíttatott, híven, teljes odaadással, igaz magyar lélekkel sáfárkodik, nyújtsunk feléje testvéri jobbot akkor is, ha biztosan tudjuk, hogy nem egy és ugyanazon rítus szerint imádja velünk a magyarok Istenét. Akik fel akarják újítani a spanyol inkvizíció sötét korszakát, azok arathatnak ugyan pillanatnyi sikert, de a győzelem pálmáját nem ők viszik el, mert a lelkiismereti szabadságnak, a civilizációnak gyorsan száguldó autóját útjában feltartóztatni nem lehet, csak azoknak áll meg egy-egy rövid percre, akik rajta elhelyezkedni akarnak, de akik elébe feküdni merészkednek, azokat el fogja gázolni könyörtelenül. f\i ipartestület kiállítása. Aki látta azt a hatalmas tömeget, amely e hó 2i-én délben a polgári leányiskola tornatermét megtöltötte, annak őszintén örülnie kellett, hogy mily hatalmasan összeforrt az iparosság egymás között és a város többi társadalmi rétegével. De aki ezt a tömeget látta, az tudta előre, hogy a hosszú, több éves szünet után újból megrendezett segéd- és tanoncmunka kiállításnak nem közönséges sikere lesz. Es ez igy is volt. A kiállítás valamennyi napján akadt elegendő közönség, sőt gyakran mozdulni sem lehetett az e célra kisé szűk teremben. A kiállításról magáról, helyszűke miatt, nem Írhatunk annyit, amennyit megérdemelne, pedig szinte minden egyes kiállított tárgy megérdemli, hogy külön-külön ioglalkozzunk vele. Ez, sajnos, nem áll módunkban és igy csak röviden annyit említünk meg, hogy büszkék vagyunk iparosainkra és ez a kiállítás megmutatta, hogy az újhelyi iparos tud, szépen tud dolgozni, tökéleteset tud produkálni, ha van munkája, ha van kinek. De megmutatta ez a kiállítás azt is, hogy iparosaink mintaszerűen, sok szeretettel, lelkesedéssel végzik mesteri kötelességüket és jó kezekbe adta gyermekét az, aki újhelyi iparosra bizta, mert kitűnő, jóizlésü mesterembereket nevelnek belőlük. A kiállítás díjazással is kapcsolatos volt és bár az összes díjazottak megérdemlik, hogy egyenként megemlékezünk róluk, kénytelenek vagyunk megelégedni az első dijat nyertek névFIXLERMIKSA FERFISZABO FŐ-ucca 10. szám újonnan berendezett műhelyében készülnek a legelegánsabb férfi ruhák és kabátok. Legfinomabb angol szövetek állandóan raktáron. a .Marcur Bank* ípülatiban
