Ujhelyi Hirlap, 1924 (27. évfolyam, 1-56. szám)
1924-08-23 / 38. szám
(2) 38. szám ÚJHELYI HÍRLAP 1924. évi aug. 23. Reméljük a hatóságoktól és a megye közönségétől, hogy a két nagy- müveltségü rokonfiép fiait a tőle telhető legnagyobb vendégszeretettel fogja ellátni. Hiszen minden újságolvasó tudja, hogy Észtország és Finnország micsoda nagyszabású ünnepségekkel, mennyi virággal és zenével fogadta a reváli konferenciára érkezett magyarokat, mennyi kedvezménnyel (külön vonattal, diszhajóval, autókkal) halmozta el őket. Bankettek, diszebédek, bálok, ünnepi népgyülések hosszú sora jelezte a magyarok útját. Finnország első miniszterelnökének, Pasivikinek a lánya volt a magyar diákság vezetője és Sätele, a dezignált miniszterelnök, házánál látta őket vendégül. A narvai dalünnepélyen pedig tizenötezer észt feláliva éljenezte az erkező magyar csoportot. Erre a remek fogadtatásra a mi társadalmunk válasza az volt, hogy ju lius hó első napjaiban itt járt észtekről tudomást sem vett. A kormány semmi támogatást nem adott a vendéglátáshoz, ugv, hogy az észt lapok is szóvá tették a dolgot. A hires magyar vendégszeretetnek ezt a nagy szégyenét azzal akarják helyrepótolni, hogy most újra meghívják a finneket meg az észteket és Budapest helyett a vidék magyarságának vendégszeretetére bízzák őket. Zemplénmegye társadalmának tehát mindent el kell követni, hogy a két kis északi nép fiai, akik annyi rokoni szeretettel vették a testvértelen magyart, akiktől Magyarország megcson- kitásáról olyan igazán fájdalmas szavakat hallót;ak a magyar vendégek, ne csalatkozhassék bennük újra. Miskoicz—Sáíoraljaujfoely. E hónap 14. és 15. napjaiban zaj lőtt le Miskolczon az iparosok országos naggyülése, amelyen az ország minden részébői részt vettek az iparosok és tárgyalták a mai súlyos állapotokat Baj van mindenütt, nemcsak Ujhelyben. Általános a panasz a be- tegsegélyző, a munkaalkalom hiánya, az adók súlyos volta miatt. A lorgalmiadó átalányozás egyaránt sújtja az ország minden táján az iparosságot. Azonban Sátoraljaújhely a forgalmi adó kivetésnél mégis csak vezet ; ezen szegény város iparos osztályát jóval magasabb forgalmi adóval rótták meg, mint a miskolczi iparosokat. Mert Miskolczon egy negyedmagával dolgozó, első műhellyel biró iparosra sokkal kevesebb havi átalány lett kivetve, mint Ujhelyben egy olyan iparosra, aki másodmagával dolgozik. Jó volt a sátoraljaújhelyi iparosoknak ez a nagygyűlés, mert legalább tájékozódást szereztek arról, hogy más városokban miként kezelik, milyen szemmel nézik az iparosságot. Meggyőződést szereztek arról, hogy a hatóságok legtöbb helyen méltányolják a mai rendkívül nehéz gazdasági helyzetet, figyelembe veszik, hogy az iparosságnak általába nincs oly keresete, jövedelme, mint az elmúlt évben, s erre tekintettel voltak az adók kivetésénél. Meggyőződést szereztek továbbá arról is, hogy más városokban az iparost úgy tekintik, mint értékes polgárát a társadalomnak; a kézműipart általában megbecsülik. Becsülésre méltó is az ipar, amely, dacára a siralmas visszonyoknak, szép fejlődésnek indult. Megmutatta ezt a miskolczi kiállítás, Olyan ipari munkák voltak, amelyek az iparnak művészi tökélyre jutását mutatták. Mindennemű kézműipar oly tökéletes munkát produkált, hogy dicséretére válik a kiállítóknak. Az ipari remekművek és az országos naggyülésen történtek közöttr a legnagyobb hatást erre el mégis Mis- koicz város polgármesterének az országos naggyülésen tett ama kijelentése, hogy a Miskolczon létesítendő iparos-tanoncotthon építéséhez a város közönsége nevében egy telket és ötvenmillió koronát ajánlott fel. Van e hely, van-e polgármester még olyan ahol és aki ilyen mélyen átérző jóindulatot tanúsítson az iparossággal, a kézműiparral szemben ? — Oly kijelentés volt ez, a mely viharos lelkesedést idézett elő a naggyülésen. Oly nem mindennapi esemény — sajnos — hogy egy város megbecsülje a polgárainak igyekezetét és tanujelét adja az iparpártolásnak ilyképe is, de minden egyéb vonatkozásban is. Méltán megérdemelte Miskolcz város közönsége. hogy az iparosok országos naggyülése jegyzőkönyvi köszönetét mondott a nagyszerű ajándékért. Sátoraljaújhelyben mire tarthatnak !számot az iparosok? Lesz-e meg valamikor székházunk, otthonuk ? Igyekeznek szegények, hogy a régi politikai pártoskodás által elkótyavetyélt palotájuk helyett legalább egy kis otthont szerezzenek, ami végből létesítették az Iparosok Körét is, de a leg szigorúbb takarékosság mellett sem képesek arra sem, hogy legalább egv házhelyet bírjanak megvenni. De arra sem képesek a legnagyobb utánjárásuk meliett sem, hogy rendes hivatalos helyiséget szerezzenek és igy kénytelen az ipartestület a körrel együtt elhelyezkedni. Az egyik kis szoba amely azelőtt előszoba volt, most hivatalos helyiség, a nagyobb szobájuk pedig a Kör részére lett átengedve. Szerényen, csendesen munkálkodik az Ipartestület — az iparfejlesztésnek élve — és ezt kimutatandó, ez év karácson, hetében Sátoraljaújhelyben ta none- es segédmunka kiállítást tervez nek. A már eddig eszközölt bejelen tésekből kitetszően a kiállítás sikeresnek jelentkezik és csak arra kiváncsiak most az iparosok, hogy Sátoraljaújhely város közönsége, milyen in dulatot fog tanúsítani a kiállítássá szemben. A kiállításon való részvételre at Ipartestület ez utón is felhívja a iparosokat. Körös-körű! a sportpályán sűrű, tömött sorokban ülnek, állnak az emberek. Kipirult, megelégedett,örömtől csillogó arcok mindenfele, melyekre enyhe meleggel sugárzik a le- bukó-félben levő nap. Sok közöttük az ismeretlen arc, mert hiszen Szent István napján a vonatok csak úgy ontották a vidékieket. Még a távol Abaujbó! is százakra ment azok száma, akik eljöttek Ujhelybe, hogy gyönyörködjenek a mi fiainkban. A sportpálya belsejében pedig egyenes tartással, fegyelmezett rendben, erőben, egészségben, büszke elszántsággal telve — a leventék. 12—20 éves fiuk, akik már érzik, tudják hogy a sport, a szabad levegő az. ami megacélozza, erőben, egészségben tartja őket, akik a nemzet jövendc reményei. * \ * Szerdán délután már 3 órakor sürii rajokban özönlött a nép a Dohánygyár mögötti sporttelep felé és mikoi felhangzóit a katonazenekar indulója már kb. 8000 főnyi közönség töltötte meg a nézőtér minden taipalatny helyét. A leventeegvesületek felvonulása festői szép volt. Különösen a bodrogközi csoportokban gyönyörködöti a közönség. A felvonulásban a sátoraljaújhelyi, sárospataki, rudabá nyácskai, hercegkuti, bodrognalászi végardói, károlyfalvai, ricsei, kis éí nagyrozvágyi és tiszakarádi levente- egyesületek és sárospataki testnevelő tanfolyam növendékei vettek részt. A felvonulás után a tanfolyam éí a leventeegyesületek szabadgyakorlatokat, majd a tanfolyam svédtorm és tűzoltó gyakorlatokat mutatott be míg ifj. Taugner a Szózatot, Ked reczky tanító, tanfolyamhailgató pedij a „Magyar Harangszó“ című költeményt szavalta el nagy hatással. Kü lönböző gyakorlatok, céllövés és eg} újhelyi magyarruhás leventecsopor körmagyar tánca szerepeitek még < programban, melynek lebonyolítási után Bernáth Aladár alispán tartót ünnepi beszédet. A fogadalom tété és a Hymnus elénekiése után pedi^ megtörtént az elvonulás, a melyet < lelkes közönség szűnni nem akarc tapsa és éljenzése kisért. Este táncmulatság volt a „Vadászkürtben“ ahol hajnalig mulattak, tán coltak jókedvűen az ünnepély szerep iői és nézői. * Mikor igy beszámolunk az ünne pélyről nem feledkezhetünk meg ar ról, akinek lelkesedése, fáradhatatlai munkássága rövid pár hét alatt « semmiből eleven életet fakasztoí, ak megmutatta, hogy mire képes égi ember akaratereje, hazafias lelkese dése. Taugner József tanácsos, testneve lési felügyelő, mikor pár hét élőt Ujhelybe jött, még úgyszólván í
