Ujhelyi Hirlap, 1922 (25. évfolyam, 1-100. szám)

1922-06-28 / 50. szám

50. szám. (2) ÚJHELYI HÍRLAP 1922. évijunius28. Uj közvetlen vonal, a nagy költségek miatt nem építhető, azonban az át­kapcsolás folytán egyelőre felesleges is, eltekintve attól, hogy ez a gyorsabb módja a telefonmizéria megszünteté­sének. * Meg kell még említenem, hogy br. Maillot Nándor az indemnitás tárgya­lása során fel fog szólalni az összes zempléni képviselők nevében. Rész­letesen fog foglalkozni a Hegyalja súlyos helyzetével és a segítés lehető' módjaival, de egybe ki fog térni arra a nehéz helyzetre, melybe Ujhely város és az egész megye a trianoni béke folytán került. Nagyon fontosnak tartom hangsú­lyozni, hogy mi, a zempléni képviselők, minden a megyét érdeklő kérdésben egyöntetűen járunk el, mindent rész­letesen megbeszélünk és egységes ál­lásfoglalásunkkal valószínűleg sikerülni fog — természetesen a lehetőség ha tárain belül — az összes hiányokat orvosolni. írockij és Kun $éla párviadala. Az »Amerikai Magyar Népszava« nyomán közöljük egy a moszkvai kongresszuson résztvett német kom­munista nyilatkozatát: A magyar ügyek népbiztosának la- kása az Internacional kórház üdülő­helyén, egy több hold területnyi park­ban van. Az épület románstilü közép­kori kastély, melynek 26 szobájában fény és pompa között él Kun Béla. Az épület körül mandulaszemü felfegy­verzett mongol járőrök cirkálnak. A csengetyüszóra mongol katona kinyitja a rácsos kaput és felvezet Zerger tit­kárhoz, aki érkezésemet telefonon je­lenti be Kun Bélának. A mongol ka­tona kíséretében széles folyosón ke­resztül a népbiztos szobájába jutunk, amelyben két álig fölfegyverzett, bőr­kabátos terrorista áll őrt. Belépek Kun Béla dolgozószobájába. Szemem elkápráztatja a fényes beren­dezés. Mintha nem is Oroszországban járnék, hanem valamelyik nyugateuró­pai kapitalista kéjlakába jutottam volna Süppedő szőnyegek, bőrgarnitúra, szobrok, vázák, olajfestmények roska dásig, A nagy csillogástól alig veszem észre az egyik fotelben szürkén gub­basztó népbiztost, aki kézfogásra nyújtja tenyerét. — Zdraszt vintny továris ! — üd­vözöl a szokásos kommunista köszön­téssel. — Honnan jössz ? — kérdezi kis vártatva. — A Kommunistische Partei Deut­schlands egyik delegáltja vagyok. Hellyel kínál, aztán beszélni kezd össze vissza az életéről, sikereiről s ar­ról a nagy küzdelemről, amelyet Orosz­országban kell megvivnia ellenségei­vel. — Ti otthon azt hiszitek, hogy itt minden fenékig tejföl. Bár úgy volna! Trockij megirigyelte sikereimet s ké­szül kitörni a nyakam. 14 és fél púd aktát gyűjtött ellenem. (Egy púd 40 font). Sohasem tanultam be beszéde­met előre, de most az egyszer meg­teszem, mert az életem függ kongresz- szusi szereplésemtől ... 14 és fél púd akta . .. Rettenetes! Felugrott és izgatottan járkálni kez­dett a székek között. Arcáról eltűnt a hetyke mosoly. A halálra ítéltek két­ségbeesett pillantásával fürkészte a szoba sarkát. Homlokán verejtékcsep pék gyöngyöztek, vastag szájszéle észrevehetően megrándult, beesett mell­kasából panaszos hangfoszlányok tör­tek elő. — Remélem, elvtárs, mellettem sza­vazol a Trockij féle indítvánnyal szem­ben ? — mondta megállva előttem. — Szükségem van mindenki támoga­tására. Most hagyj magamra, a beszé­demre készülök. Majd a kongresszus után elbeszélgetünk. A viszontlátásra. A kongresszus megnyitása nagy ünnepségek keretében történt. A há­zakon vörös lobogó, az utcán katona­zene, a Kreml előtti téren a vörös hadsereg vonul föl teljes díszben. Ez­alatt Kun Béla megmozdít minden kö­vet. Meglátogatja a külföldi delegá­tusok számára létesített „Felső isko­lát“, fejedelmi vacsorát ad a hallga­tóságnak s azon egyenként pénzzel és szép szóval kapacitálja őket Trockij ellen való állásfoglalásra. A kongressus első napján Lenin mennydörög a világ imperialistái ellen majd Oroszország és a kapitalista ál­lamok gazdasági helyzetéről hangza­nak felszólalások. A sok puffogó frá­zis között szenzációként hatott Trockij és Szinovjev felolvasása Kun Béla ellen. A vádat Pelek orosz népbiztos képvi­selte, aki elmondta, hogy két éve gyűjti az adatokat Kun Béla és Rud- nyánszki Endre bünlajstromához. — Ezek az emberek — fejezte be beszédjét Pelek — közönséges gyil­kosok és tolvajok, akik nem rettentek vissza attól sem, hogy Trockij életére törjenek. Szerencsére a soffőr és a Cs. k.-isták, akiket Kun Trockij ellen küldött, a mi embereink voltak. Itt az ideje, hogy leszámoljunk ezzel a hit­vány bandával. Ellenforradalmisággal, lopással, sikkasztással és elvtársak meg­gyilkolásával vádolom őket s kérem a kongresszust, mondjon halált a fejükre. Aztán Kun Béla igyekezett megcá­folni a vád adatait, de sikertelenül. Mégis másnap reggel öt órakor, ami­kor szavazásra kerül a sor, a meg­vesztegetett delegátusok segítségével Kun Béla nyerte meg a harcot s en­nek örömére valamennyiünket] vacso­rára hivott meg. Késő éjszakába nyú­ló dorbézoláson tárgyalták meg ter­veiket. Ezeknek a megbeszéléseknek eredménye volt, hogy másnap Pelek megbetegedett és a három német de­legátust, aki Kun ellen szavazott, el­tették láb alól. Kun Béla bucsuzáskor a magyaror­szági helyzetről érdeklődött s most már, hogy elmúlt feje felől a veszély, dicsekedve mondta: — Nekem nagy hatalmam van. Trockijjal szemben is megálltam a he­lyem. Azt a három német delegátust is én tettem el láb alól. Nem fog ki­tudódni semmi. Németországba azt üzenjük hogy vasúti szerencsétlenség történt, ott pusztultak el. Ez a sok kép, szobor és perzsaszőnyeg itt mind az enyém. Nem igaz, hogy éhínség van Oroszországban. Nálam mindenki annyit ehet, amennyi beléje fér1 Kint az utcán még Kun Béla sza­vai zsongtak a fülembe, amikor a pék­üzletek előtt hosszú sorban ácsorgó néptömegre esett a tekintetem. Ron­gyokba burkolt, sápadt arcú, réveteg nézésű emberek lesték reménytelenül, vájjon jut-e nekik is a sárbélü, fékét e kenyérből, H I R E K. — Megyegyűlés Hétfőn délelőtt tartotta a vármegye törvényhatósági bizottsága nyári rendes közgyűlését. A tárgysoron szerepelt ügyek közül a legfontosabbak. — Elfogadták dr. Szabd Sándor indítványát, melynek értelmé­ben a megye felír a kormányhoz a lakások szabaddátétele érdekeben. Az alispáni jelentés kapcsán hosszú vita indult meg a Hegyalján tapasztalható azon jelenség felett, hogy a mun­kások a mezőgazdaságban is be akarják vezetni a nyolc érás munkaidőt. A megyebizottság uta­sította az alispánt oly értelmű és büntető szánk­óiéval ellátott rendelet kiadására, mely szerint a^nunkaszerződések alkalmával a munkaidő még tárgyalás alapját sem képezheti, hanem az a termelés érdekében mindig napfelkeltétől nap­nyugtáig tart. Elhatározták továbbá ily értelmű szabályrendelet elkészítését és felhivják a köz­ségek mezőgazdasági bizottságait, hogy világo­sítsák fel a munkásokat álláspontjuk tarthatat­lanságáréi. Hosszabb vita folyt a sárospataki harmadik'patikajog ügyében, melynek engedé­lyezését a bizottság javasolta, bár az alispán és b megyei főorvos ellenezte. A gyűlés elején a főispán kegyeletes szavakkal emlékezett meg Károly királyrét. A bizottság tagjai állva hall­gatták a főispán beszédét, aki még Bernáth Bélát és dr. Hornyay Bélát parentálta el meleg szavakkal, megemlékezve nagy érdemeikről. Strausz Cipót aranyműves, órás és ékszerész Sátoraljaújhely, Wekerle-tér 2. Elvállal és készít Mindennemű ékszer, arany és ezUstnemü, valamint őrajavitásokat Raktáron tart ezüstárukat, ékszereket, arany és aranydoublé tár­gyakat, drágaköveket. Pontos, gyors és megbízható kiszolgálás Cegolcsóbb napi árak. VESZ; aranyat, ezüstöt és drágaköveket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom