Ujhelyi Hirlap, 1922 (25. évfolyam, 1-100. szám)
1922-04-05 / 27. szám
Ara 3 Korona Sátoraljaújhely, 1922. április 5 Huszonötödik évfolyam 27. sz. ÚJHELYI HÍRLAP (FELSŐMAGYARORSZÁGI HÍRLAP) Szerkesztőség és kiadóhivatal Sátor aljaujhel , Kazínczy-utcza 5. szám. Telefonszám : 10. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 160 korona. Félévre . . . 80 korona. Negyedévre..................45 korona. Egyes s z á m ix.tr st 3 korona. Megjelenik: szerdán é s szombaton IIV. Károly. I A fekete gyász-madár végig suhogott Magyarország felett. Gyászt, mély fekete gyászt vitt mindenhová magával. Meghalt IV. Károly, Magyarország koronás királya. A frissen hantolt sir felett megille- tődéssel áll egy nemzet, ts bár az élők sorából távozott koronás fő nem volt már többé jogilag Magyar- ország királya, minden ember, kivétel nélkül, úgy érzi, hogy egy tragikus sorsú egész ember, Magyarország megtestesítője szállt vele sírba és e tragikus halállal elszakadt újra egy kapocs, mely minket nem is régi, de oly nagyon sülyedt dicsőségünkhöz, nagyságunkhoz, jólétünkhöz fűzött. Fiatalon lépett a trónra, úgyszólván minden előkészület nélkül. De fiatalsága, tapasztalatlansága dacára is egy érző, egy népeit szerető király, egy egész, csupa szív és jóindulattal telt embernek bontakozott ki, aki békét, semmi egyebet, csak békét és nyugalmat óhajtott népeinek szerezni. Hogy nem sikerült neki, — nem rajta mullott. Károly király rövid uralkodása alatt úgy látszott, hogy ő lesz az, aki a magyar nemzetnek a Habsburgok iránti ellenszenvét szeretetté fogja varázsolni. Úgy látszott Ő lesz az, aki szakit a régi habsburgi hagyományokkal, szakit az „ossz és uralkodj" elvével és együttérző, szerető vezetője lesz népének. Úgy látszott ő fogja lerombolni azt a meg- hághatatlan falat, amely a habsburgi uralkodókat népeiktől, népeik óhajaitól, vágyaitól szinte légmentesen elzárta. A sok remény nem teljesedett be, mert igy akarta azt a királyoknál is hatalmasabb ur, — a Végzet. ts most minden magyar ember, legyen legitimista, vagy szabadkirály- választó, őszinte fájdalommal áll meg frissen hantolt sírja előtt, mely egy nagyrahivatott, tragikus sorsú Embernek végső pihenő helye. Isten adjon neki békés nyugodalmat. Sphinx és Rebus! (—r.) A sötétség bizonytalansága a belpolitikában és külpolitikában egyaránt. Mozgás, élet és lárma esak a képviselőválasztási mozgalmakban tapasztalható, de itt is inkább a jelöltek hangja tölti be a levegőt. A közönség fásult közönnyel hallgatja a szirénhangokat, mert nem hisz nekik, hiszen annyiszor csalatkozott már bennük. Minden Hekuba; — a fő az, hogy ki lesz es hol lesz képviselő. Bethlen párti, vagy a sok közül melyik párti: jelszó minden, — tartalom semmi. ígér mindenki, hogy legyen mit meg nem tartani. Bethlen gróf sphinx, Bánffy báró rebus. Az első megmagyarázhatatlan, a második megfejthetetlen. Két tipikus képviselője hazánk mai állapotának Mind a kettő hallgat, — vallják a régi mondást: hallgatni arany. De kinek a javára? — ez ama kérdés amelyre feleletet adni nincs ma eléggé bölcs ember. Még rosszabb, ha megszólalnak. Egy mondatukban ezer ellentmondás. Például a királykérdés megoldásáról azt mondja a miniszterelnök úr, hogy ezt a dolgot megoldani nem lehet addig, amig az entente érzelme nem változik meg irántunk, amig jóindulatot nem mutat irányunkban. Pedig bölcsen tudja ő, hogy az entente nem hajlandó érzelmeit megváltoztatni az ország iránt, amig itt consolidatio, jogegyenlőség nincs ; amig numerus clausust, különítményeket, egyéni actiókat lát és békésen vacsorázó emberek közé dobott bomba robbanását hallja. Minthogy pedig ez utóbbi állapotok megszüntetése iránt a miniszterelnök úr nem igen töri magát, — mi következik belőle? Az, hogy a király-kérdés örökre kérdés marad s a szent korona használaton kívül helyezett múzeumi ereklye lesz, — hacsak a funchali spanyol betegség következménye sürgős elhatározás elé nem állítja az országot. Mindenki ellenkező véleményével szemben tény az, hogy a fej nélküli szervezet tagjai rángatóznak. Tessék ennek az országnak előbb királyt adni, akkor helyre áll a rend, a tagok működésének irányítása egységes és határozott lesz. így csak kapkodás látható minden téren, aminek a nemzetre már igen lealázó következményei voltak El tudta volna-e képzelni a magyar, hogy akadjon egy magyar kormány, mely a legelső magyar embert, a szent koronával megkoronázott királyt, idegen nemzetek bérenceinek kiadjon valaha? Hát egy magunkfajta egyszerű polgára a hazának, hogyan várhatja el azt, hogy idegenbe tévedve, megvédi őt hazája, amikor idehaza, a saját portáján sem akarta megvédeni törvényes királyát! Bezzeg az angol nemzet hadihajóit mozgósítja egy egyszerű munkásáért is, ha bántódása esik valahol idegenben. Mi itthon is gyávák lettünk. És e tekintben semmiféle érzelem nem menti a kormány tetteit. Senki sem rajongott a Habsburg ivadékért: — de itt csak egy tekintetnek volt szabad figyelembe jönni. Annak, hogy az a Habsburg ivadék magyar király, tehát magyar ember volt akkor. Ha összetörtek volna, ha kerékbe kötöttek volna, akkor sem lett volna szabad kiadni. Pedig egyik sem történt volna meg. De mumusnak mindig jó az entente — annak, aki fél tőle. Záratta volna a királyt valamelyik várba, vagy zárdába; őriztette volna maga addig, amig az célszerűnek mutatkozik. Hiszen van rá több példa történetünkben. De idegen hatalom kénye-kedvének kiszolgáltatni, a legnagyobb szégyene a magyar büszkeségnek. És leggyászosabb lapja a magyar történelemnek az a lap lesz, a melyen ezt a bús történetet fogják megírni. Ha úgy lett volna, ma a házakra kitűzött fekete zászlók nem ébresztenének keserű gondolatokat a szivekben, nem hulnának titkos könyek tört remények elvesztése felett. Ma, amikor a legerélyesebb, mondhatjuk elszánt és gyors cselekvésü emberek kellenek az ország élére, nincs helye az árnyékuktól is félő vezéreknek. FEKETE ÉS KÉK gyapjúszövetek és posztók a legjobb minőségben. legjobb jérji és női gyapjúszöveteket NŐI COSTÜM ÉS ruhaszövet újdonságok. legolcsóbban szerezhet be cßrünner bajosnál Sátoraljaujfíely, cTő-utca 16. FÉKEI ÖLTÖNY Szabott árak! és felöltő szövetek a leg(.Megyeházzal szemben.) Kérem cégemre ügyelni jobb kivitelben.
