Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-08 / 153. szám

4 TELPiDiTii -_?B.dfeai-Hiro(SB 1939 JÚLIUS 8. SZOMBAT ’ ft A/! agyar politikai fogoly Gavrilo Princip cellájában A nagymultú theresiensfadti fegyintézet „virágzása" a cseh uralom alatt — Állam- fenntartás börtönépítéssel Az Elba mentén, messzire zöldelő domb tetején áll Theresienstadt ősi vára. Fa­lain egykor büszke vitézek állták a vár­tát, azután, amint az már ősi várakkal történni szokott, a bástyák kövei között kizöidelt a fű, a falakon mindig vasta­gabbak és vastagabbak lettek a repedések és a büszke harcosok helyét egészen más egyenruhába öltözött alakok foglalták el. Theresienstadt katonai fegyintézet lett. A szép múltból legfeljebb csak annyi ma­radt, hogy nem akármilyen közönséges bűnösöket zártak ide, többnyire csak po­litikai foglyokat. Itt töltötte büntetését többek között Gavrilb Princip, Ferenc Ferdinand egyik gyilkosa, miközben kint, messze a börtön falain kí­vül ezrével dörögtek az ágyúk. Princip már nem élte meg a nagyszerb álmok va- lóraválását, akkor halt meg itt, There­sienstadt várában, amikor az általa elin­dított lavina már csaknem összedöntötte a monarchia épületét. Pár hónappal Princip halála után az Elba völgyét elözönlötték a nagy világren­gés titokban pusztító patkányai. Beköltöz­tek az ősi várba is, csak éppen annak alapjait nem igyekeztek megfúrni, hiszen most már az ő tulajdonuk volt. Ellenke­zőleg, a köztársaság egyik legerősebb vá­rává építették ki s felszerelték államuk legfélelmetesebb fegyverével, az államvé­delmi törvény paragrafusaival. Ez volt az egyetlen fegyver, amelyhez nyúlni mer­tek, talán nem köszönhették, hogy húsz esztendeig fenntarthatták uralmukat. Börtönök, kínzókamrák — mint az állam „pillérei" Az államvédelmi törvény paragrafusai nem igen ismertek öt évnél kisebb egysé­get. Ezenfelül hajlékonyak voltak, úgy le­hetett alkalmazni Őket, ahogy éppen az állam urai célszerűnek látták s a, bírák­nak nem okozott különösebb fáradságot, hogy valamelyik paragrafust ráhúzzák az előttük álló szerencsétlenre, aki mondjuk olyanor talált elsétálni egy laktanya előtt, amikor, az .ügyeletes tiszt nagyon unatko­zott. Természetesen Theresienstadt vára nem lett volna, elég ahhoz, hogy mind befo­gadja a politikai elítélteket. Volt a cseh államnak éppen elég hasonló „pillére“. Csák a legsúlyosabban elítélteket szállí­tották Theresienstadtba, a kínzókamrák legborzalmasabbikába. Ezeknek a szá­mára azután megfelelően be is rendezték a fegyintézetet. Ami a berendezést illeti, a csehszlovák állam nagyon bőkezű volt. Falakat húza- tott, hogy a netalán túlságosan kényel­mes, nagy cellák el ne puhítsák az elítél­teket. Az ablakokat részben befalazták. E,sörok írója például azon négy cella egyikében „lakott“, amelyeket Gavrilo Princip egykori cellájából alakítottak. A négy cella közül kettőnek egyáltalán nem volt ablaka, a másik kettő abla­kaiból is csak huszonöt centiméter átmérőjű nyílásokat hagytak. Egyes politikai foglyok számára még „praktikusabb“ berendezést létesítettek. Az egyik veszedelmes fogoly celláját pél­dául belül húsz centiméteres betonréteg­gel burkolták be és az ablaknak nevezett csőbe rács helyett két sínt illesztettek. Ezek után igazán nem lehet csodálni, hogy a fegyház parancsnoksága máshol akart takarékoskodni, hogy kímélje a szegény cseh államot. Amilyen kitűnően rendezték be az egyes helyiségeket, olyan takarékosak voltak például az ellátás te­rén. Naponta csak kétszer volt étkezés. Reggelire feketekávé és komiszkenyér, ebédre valami olyan étel, hogy évekén át nem tudtam megállapítani, mi is az tu­lajdonképpen. Talán ha disznó iá lettem volna valaha, akkor tudnám, hogy a mos­lék melyik fajtájához hasonlított jobban. Nem tévedésből írtam egyes számban „az ételt". Nem, hónapokon, évekén át min­den délben ezt a csodálatos szakácsmű­vészeti terméket ettük. A tüdőbajosoknak járt egy kevés étel- pótlás. Tüdőbajos pedig volt éppen elég, hiszen tüdő legyen az, amelyik egy-két évnél tovább bírta a Csehszlovák börtön vendégszeretetét. Az ételpótlás tehát járt sokaknak S a fegyház lángelméjű parancs­noka rövidesen rájött, hogy ezen nagyon szépen lehet takarékoskodni. Ma sem tu­dom még, hogy az ételpótláson megtakarí­tott összegnek nagyobbik része vándo- ■ rolt-e Vlach alezredes úr zsebébe, vagy csak százalékot kapott belőle. Bizonyos azonban, hogy magasabb rangú urak is részesültek a fegyencek ételpótlásán nyert összegekből, mert ahányszor megvizsgál­ták a fegyházat, mindig csak azt kérdez­ték a raboktól, hogy megkapták-e a ke­nyéradagjukat. Az ételpótlásról Soha nem kérdezősködött egyetlen szemlélő bizott­ság sem. A fegyházparancsnok kedvtelései és üzletei Feltéve azonban, hogy vitéz parancs­nokunk nem sokat vágott zsebre ebből a pénzből, nem kell attól tartani, hogy ne- » talán anyagi gondjai lettek volna. Vlach alezredes úr nemcsak vitéz cseh katona volt, hanem nagyszerű üzletember is. A fegyház szőnyegkészítő műhelyében egymásután készültek a szebbnél-szebb szőnyegek a parancsnok úr számára. Ezért természetesen nem járt semmi pénz. Míg más munkával a rabok kereshettek kiszabadulásuk esetére néhány cseh koro­nát, az alezredes úr szőnyegein dolgozó fegyenc legfeljebb egy csomag dohányt kapott hetenként. Igaz, hogy ez is nagy tj. érték volt a fegyház egyetlen nemes va­lutája. Egy cigarettáért sok mindent meg ' lehetett vásárolni. A nem politikai elítél­tek, a kisebb bűnösök között kevésbé szi­gorú volt az ellenőrzés s futó tűzként ter­jedt a pederasztia. No de térjünk vissza Vlach alezredes úrra, aki az ingyen szőnyegeket drága pénzért adta tovább. Az emlékezés kissé kellemetlen ugyan, hiszen e sorok írója azért kapott hatheti sötét zárkát, mert szóvá merte tenni Vlach úr szőnyegeit, v . Szegény alezredes, úgy látszik, így sem lit elég Jól, más jövedelemi források után kellett néznie. Erre kiválóan alkalmas volt a vadászat, Vlach alezredes üres óráiban bebaran- golía a környéket s leterített néhány kutyát és macskát. A bőrüket eladta állandó kereskedőjének, á húsukat pedig elárveréztette a rabok között, egy minden hájjal megkent kassza­fúró fegyenc segítségével. Szép tavaszi estéken, kellemesen eltöl­tött vadásznapok után néha hét-nyolc kutya és macska is főtt a parancsnoki lakás konyhájában. Mondhatom, felséges eledel is volt ez a rendes fegyházi koszt után. Igaz, hogy többet is keresett rajta az alezredes és á kasszafüró, mint egy előkelő vendéglő tulajdonosa és főpincére az őzfiién. Sokan egy hónapi keresetüket is odaadták egy macskapörköltért. Azért. nagyon tévedne, aki azt hinné, hogy Vlach úr kereskedői zsenialitási ka­tonai erényeinek rovására ment. Nem, az alezredes méltó katonája volt a csehszlo­vák hadseregnek. Mellén számtalan ki­tüntetés lógott, amelyeket még a légióban 1 szerzett védtelen polgárok elleni vitéz har­caiban. Diadalmas haditettei után a zsák­mány egy részét mindig cseh nemzeti cé­lokra adta s ezárt állott olyan nagy kegy­ben a felsőbbség előtt. Bátorságának sokszor adta tanujelét a Ahol lenézik a Amikor visszaemlékezem a thereslen- atadti „szép napokra”, kénytelen vagyok megállapítani, hogy mégsem volt egészen rossz a bánásmód. Lehetett például fü­rödni is évente négyszer. A külvilágtól sem voltunk egészen elzárva, minden ne­gyedévben szabad volt írni és kapni egy levelet. Ezenkívül volt némi szórakozás is. Ha az ember jól viselkedett, berakták egy olyan „szobába”, ahol a fegyencek megbízhatóbb és ártatlanabb rétege, a rablógyilkosok, be­törők, kasszafúrók és más hasonló kedvel­tebb elemek voltak. Itt épülhetett a politi­kai fogoly a rablógyilkosságokról szóló történeteken. Csak az volt kissé kellemetlen, hogy a politikai elítélteket lenézték. Meg is volt rá minden okuk, hiszen maga az államhatalmat képviselő parancsnok­ság is csak a közönséges bűnösöknek adott kedvezményeket. A fegyház társadalmának így kialakult két osztálya között különösen nagy volt a fegyházban is.. Amikor például végig­ment a fegyház üres udvarán, többnyire csak az egyik pisztolyát húzta elő, a má­sikat csak a zsebében szorongatta. politikai elítélteket különbség a büntetéselengedések terén. Bár a csehszlovák törvények szerint a bün­tetés utolsó harmadát el lehetett engedni azoknak, akik jól viselkedtek és akiknek javulására kilátás Volt,.a politikai fog­lyoknak soha nem engedtek el egy fél napot sem. Miután pedig az intézetben állandóan „telt ház” volt, kellett a hely, a rablógyilkosoknak és kasszafuróknak akkor is elengedték az utolsó harmadét, ha már tizedszer voltak büntetve. Néha, még az is előfordult, hogy amikor sok politikai fogoly érkezett, néhány Öreg gonosztevőt egyszerűen kidobtak a fegyházból... Kétségtelenül érdekes lett volna meg­figyelni, hogy ha még fennáll a cseh állam vagy tíz esztendeig, akadtak volna-e a fegyházakban egyáltalán közönséges bűnö­sök is? Vagy addigra talán a politikai fog­lyok szaporodása folytán annyi fegyház épült volna, hogy minden közönséges go­nosztevőt el tudtak volna helyezni fegy- házparancsnoknak ? M. E. Óriási deficit Szlovákia gazdálkodásában Az állami fürdőkre 5 hónap alatt 480 millió koronát fizettek rá Pozsony, július 7. Pruzsinszky szlovák pénzügyminiszter a parlament takarékos- sági bizottságában beszámolt a szlovák államháztartás helyzetéről. A kiegészített és kijavított költségvetés szerint az állam- igazgatás közigazgatási tételeiben a defi­cit áz év első 5 hónapjában S05.78 millió korona. Az állami vállalatok fedezetlen ki­adása ugyanebben az időben 20j.ll millió korona volt. - A. rendkívüli- beruházásokra j80.7j millió koronát fordítottak fedezet­lenül. Ami az állami bevételeket illeti, az év első 5 hónapjában közvetlen adókból be­folyt 108.18 millió korona, 17.13 millióval •kevesebb az előírásnál. Forgalmi és fény- űzési adóból viszont 99.93 millió korona ■folyt be ugyanezen idő alatt, ami 20,78 ■millióval volt több az előirányzott összeg­nél. Az illetékekből folyó bevétel 56 millió volt, ez 20.82 millióval kevesebb az elő­irányzott összegnél. A dohányjövedék vi­szont 60 millió koronával többet jövedel­mezett az előírásnál. Legsúlyosabb a hely- ■zet a szlovák fürdőknél. Eddig ugyanis a •látogatottság katasztrofálisan rossz volt. A beruházásokat beleszámítva a szlovák állami fürdőkre j8Ö.7j millió koronát fisé« tett rá ai: állam az év első 5 hónapjában, Monstre diploma-ßami&i tós MomániáMan 33 orvosnak és gyógyszerésznek, adott J&amis diplomái a bukaresti orvosi egyelem titkára Bukarest, július 7. Az ügyészség most készült el vádiratával, a nagy nosztrifiká- lási bűnperben. A bukaresti orvosi egyetem titkára, Manevici Leonte ellen eljárás indult, mert kiderült róla, hogy külföldön szer­zett diplomák nosztrifikálásával kapcso­latban súlyos visszaéléseket követett el. A vizsgálat megállapította, hogy a titkár* valóban minden vizsga nélkül kiállított Orvosi és gyógyszerész diplomákat. Az ügyészség vádat emelt a titkár ellen s azon­kívül 33 orvos és gyógyszerész ellen, akik ilyen hamis diplomákat kaptak, öt­venöt gyanúsított elíen az eljárást meg­szüntették. M. N. B. 1934 sz. e. a. Társasutazás a Magas Tátrába 2 HETES NTARALőUTAK Ó- ÉS UJT ATRAFUBEDRE, MATLARHÁZÁRA, UJCSORBATÓRA STB. INDULÁSOK: JULIUS 16 és 30. AZ UTAZÁSOK KÍVÁNATRA 1 HÉTTEL MEGHOSSZABBÍTHATÓK. I. Cat. 291.—P. II. Cat. 244.—P. III. Cat. l97.— P. IV. Cat. 166.— P. BUDAPESTTŐL—BUDAPESTIG AZ ÖSSZES KÖLTSÉGEKKEL. JELENTKEZÉS, FELVILÁGOSÍTÁS ÉS PROSPEKTUS! UjMagyarság Utazási Irodája és !BUSz-Máv. Hív Menetjegyirodák Vili, Józseí-krt 5. T. 14-44-00 és Vigadó-téri főiroda Részvételi díjak:

Next

/
Oldalképek
Tartalom