Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-06 / 151. szám
MMDHQ J^G&ARHIRME Életfogytiglani és tizenkétévil fegyházra ítélték a 71 éves kárpitosmestei gyilkosait Az egyik vádlott mindent bevallott, a másik konokul tagadott a Vasvári Pái~uicai gyilkosság drámai főtágyalásán Szerdán délelőtt tartott tárgyalást a budapesti büntetőtörvényszék Dorossy Dezső dr. tanácselnök vezetésével a Vasvári Pál-utcai rablógyilkosság ügyében. Szuronyos fogházőrök állították elő a két rablógyilkost: Kain István kárpitossegédet és Sachs József villanyszerelősegédet. Amikor az elnök a vádlottakat személyi viszonyaikra vonatkozólag kihallgatta, kiderült, hogy Kain zsarolásért, Sachs pedig köz- veszélyes munkakerülésért már volt büntetve. Kain és Sachs — amint ezt annakidején megírtuk — április 16-án délután 3 és 4 óra között felment Reich Márton hetvenegyéves asztalos- és kárpitosmester lakására, Sachs rátámadt az öregemberre, egy sezlonra rántotta, ' száját kendővel befedte, nyakát összeszorította. Azután Kain István segítségével rákötötték az öregembert a sezlonra, egy díványpámát szorítottak arcára. Az áldozat rövid idő múlva megfulladt. A gyilkosság elkövetése után a két tettes kikutatta a lakást, Reich két aranygyűrűjét, ezüstóráját, láncát és tíz pengőt tartalmazó pénztárcáját magukhoz vették, majd elmenekültek. „Ne bántsatok... Kain a főtárgyaláson beismerte bűnösségét. Elmondta, hogyan ismerkedett meg és költözött össze Sachs Józseffel. Azt állította, hogy nem akartak rablógyilkosságot elkövetni, csak lopni akartak az öregembertől. Tervük az volt, hogy egy nő segítségével moziba csalják Reichet s amikor a lakás őrizetlen marad, kifosztják. Ez a tervük azonban nem sikerült. Magát a gyilkosságot így adta elő a vádlott: — Amikor a tükör elé állt és háttal volt felénk, intettem Sachsnak, ami azt jelentette, hogy megkezdhetjük. A rádióról levettem egy rongyot, befogtam a száját és a sezlonra rántottam. Az öreg védekezni akart, kiabált, de Sachs rátérdelt a mellére. Én kimentem és behoztam egy 15 méteres erős zsinórt a munkaládából. Ezzel a zsinórral szoktam lekötni kárpitozásnál a rugókat. Sachs ököllel ütötte a elég volt már..." fejét az öregnek. Én megkötöztem kezét- lábái, és a kötelet keresztülhurkoltam a fején is, hogy a ruhát a szájára erősítsem. — Hiszen a szerencsétlen ember már amúgy is, tehetetlen volt, miért kellett ennyire megkötözni ? Maguk még párnát is tettek a fejére és azt is rákötötték — szólt közbe az elnök. — Hogy ne mozduljon és ne kiabáljon ... — A párnát akkor tették rá, amikor már hörgött... — Ezt nem hallottuk. Csak nehezen beszélt, azt mondta: „Ne bántsatok, hagyjatok, elég volt már.“ — Maga jobban lekötözte Reichet, mint a legjobb sezlonrugót szokás. Egy hetvenegyéves ember, akit agyba-főbe vertek, fojtogattak, már amúgy sem védekezhetett. — Megijedtem, önkívületi mozdulat volt részemről... t— önkívületben követte el a rablást is? *— Azt nem. Közös öngyilkosság terve Ezután elmondta Kain, hogy társa talált az áldozat tárcájában tíz pengőt, majd lehúzták i ujjáról a pecsét- és karikagyűrűjét. Keveselték a zsákmányt és megállapították, hogy ebből nem lehet külföldre szökni, mint ahogy tervezték. A rablógyilkosság után fürdőbe mentek, majd kószáltak a városban. Másnap ; a gyűrűket ötvenöt pengőért eladták egy ékszerésznek és a pénzt együtt elköltötték. , A következőkben előadta Kain, hogy az egyik délelőtti lapból értesültek arról, hogy a bűncselekményt felfedezték és Reich meg is halt. Megijedtek és elhatározták, hogy öngyilkosok lesznek. Drótot vásároltak s a Talbot-centrálfi áramával akartak végezni magukkal. Ezután annak a levélnek ismertetésére került sor, amelyet Sachs Répássy detek- tívnek irt, magára vállalva a bűncselekményt s amelyet azzal adott oda Kain- nak, hogy ő csak jelentkezzék a levéllel a rendőrségen, nem lehet semmi baja, mert ő közben öngyilkos lesz abban a kunyhóban, ahol három napig együtt húzódtak meg a gyilkosság után. Végül Kain elmondta, hogyan vezette a detektiveket a kunyhóhoz és hogyan fogták le Sachsot. Ezután Sachs Józsefet állította a fogházőr az ítélőtanács elé. Sachs, aki az elnök kérdéseire kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, nem követett el semmit. Azt állította, hogy ő jelen sem volt a rablógyilkosságnál, amelyet Kain egy másik társával követett el. Magára vállalta ugyan a bűntettet, de csak azért, mert életében úgy sincs öröm, Sachs elszólja magái Rövid zárt tárgyalás után az elnök kérdéseire Sachs továbbra is makacsul tagadta bűnösségét. Az elnök szembesítette Sachssal Káint, aki szemébe mondta vádlott társának, hogy ő volt az, aki rátérdelt, fojtogatta Reichet s arcára szorította a diványpárnát. — Ez nem igaz! Hazugság! — kiáltotta Sachs. Az elnök kétnapi sötétzárkával büntette meg viselkedéséért. Sachs továbbra is kapkodó válaszokban próbálta valószínűsíteni, hogy a bűncselekményben nem vett részt, de komoly és elfogadható bizonyítékokat nem tudott felsorolni. — Megrögzött konok ember maga, Sachs — állapította meg a kihallgatás végén az elnök. Rövid szünet után a törvényszéki elmeorvosszakértő adta elő véleményét, amely szerint mindkét vádlott épelméjű, de Sachs megállapíthatóan befolyásolta Káint elhatározásainál. Ezután több tanút hallgattak ki, akik egytől-egyig terhelő vallomást tettek. Amikor az elnök elővette a bűnjeleket, kérdést intézett Sachshoz: — Ezek voltak azok a csészék, amiből ittak ? —■ Ezek — szólta el magát a konokul tagadó Sachs, majd észbekapva, igyekezett magyaráz* gatni akaratlan beismerő vallomását. A perbeszédek elhangzása után a bíró* ság ítélethozatalra vonult vissza. Hosz- szas tanácskozás után hirdette ki az elnök a büntetőtörvényszék ítéletét, amelyben mindkét vádlottat bűnösnek mondotta ki szándékos emberölés és ezzel kapcsolatban rablás bűntettében és ezért Kain Istvánt tizenkétévi fegyházra, Sachs Józsefet életfogytiglani fegyházra ítélte. A vádtól eltérőleg azért nem mondotta ki gyilkosság bűntettében bűnösnek a vádlottakat a törvényszék, mert az előre megfontoltságra nincs megnyugtató bizonyíték. A vádlottak megnyugodtak az ítéletben, Sachs József védője azonban fellebbezett. Ugyancsak fellebbezést jelentett be mindkét vádlott terhére Zombory ügyész is. Felelős szerkesztő' LÜKÖ GÉZA Felelős kiadó NEDECZKY LÁSZLÓ STADIUM SAJTÓVÁLLALAT RT* BUDAPEST. VUL. RÖKK SZILÁRD-UTCA 4. - FELELŐS« GYŐRT ALADÁR IGAZGATÓ A „Becsüld a munkát” szabadidő-szervezet munkástagjainak ünnepélyes fogadtatása a Déli-pályaudvaron
