Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-30 / 172. szám
1939 JÚLIUS SO, VASÁRNAP TETOTDrtci JÍmVaRHIRIiM 21 Magyarabb Budapestet, műveltebb vidéket I Irta: Sárkány Oszkár Százegynéhány évvel ezelőtt Budapest idegen város volt. „Pest-Budáról sok nép kijár, alig értik nyelvünket már..írja Kisfaludy Károly, aki nagyon sokát tett azért, hogy Pest-Buda magyarabbá legyen, mint volt. S Arany János két-háfom évtizeddel később még a német szó miatt panaszkodik, mikor ä Duna habjaiban a budai Dunapart égi mását szemléli. Arany az első budapesti költő, — ő az első, aki megénekli a Margit-szigetet, a Margit- hidat, a Városligetet, az öreg pincért, akinek „a nyelve német“ és az ekhós alföldi szekerét, a falu követét az idegen házten- gerbén. A kerületek nevei ma is idegen- szerűen hatnak — Lipót, Ferenö, József, Teréz — mind Habsburg-uralkodók emlékét idézik —* az utcanevek német polgárokat őriznek meg a feledéstől: Rotténbille- reket, Karpfenstein eket, Buda hegy- és dűlőneveit múlt századbeli magyarosítok fordítják le, Auwinkelt Zugligetre, míg a LipótmezŐ, meg a Gugger-hegy nevükben ismét budai polgárok emlékét őrzik. A Svábhegy, a Rácváros, a Szerb-utca, a ma már eltűnt Görög-utca vagy akár a várbeli, ma már más névre keresztelt Zsidóutca mind az idegenséget tartották fenn nevükben is, míg a pesti Magyar-utca arra utal, hogy a magyar is csak idegen volt az alapjaiban német városban. Buda és Pest utcanevei akkor kezdenek magyaro- sodni, mikor I. Ferenc József tíz szobrot adományoz a fővárosnak. A szobrok nevet adtak a tereknek és az utcáknak — s a régi, Budapest területi elhelyezkedését olyan szerencsésen szemléltető utcanevek, mint a Hatvani-utca is, eltűntek, hogy nagy magyarjainknak adjanak helyet. Kecskeméti-utca, Hatvani-utca, Váci-utca — mindegyiknek egy-egy kapu felelt meg s a kapu mellett egy-egy tér vagy piac. Széna-tér, Hal-tér. Ma Budapest főútvonalai Kossuth, Rákóczi, Deák, Thököly, And- rássy, Szent István, Széchenyi nevét Őrzik — nagy költőink azonban Csak kisebb, jelentéktelenebb utcákat kaptak — Arany, Kisfaludy, Ady részesültek a legmostohább sorsban, Petőfi és Vörösmarty nevét tér és utca is hirdeti. Ma Budapest utcaneveiben él az ország, kis felvidéki és erdélyi községek is utcát kaptak. Budapest megmagyarosítója: a magyar szegényember így magyarosodik meg Budapest utcaneveiben. Sajnos, Budapest városképe idegen marad — a legnagyobb magyarokról elnevezett utcákban gyakran bántóan idegen szellemet sugárzó házak épülnek. Budapestet sokáig idegen polgárok építtetik idegen mesterekkel és idegen munkásokkal is. Jellemző Kollárnak egy pesti tudósítása, mely valamelyik cseh lapban jelent meg. Megírja, hogy az 1837-es árvíz után Pest újjáépül. Szlovák, szerb, német, magyar munkások építik. A kiegyezés után a fővárosba tóduló tömegek nem voltak anyagilag olyan erősek és szellemileg olyan egységesek, hogy Budapest nagyvárosi képét Ők adják meg. Jelentős és értékes rétegük volt a köztisztviselő-társadalom. Ez a réteg valóban tett is kísérletet arra, hogy a várost saját képére alakítsa: a kisvárost lópta be Budapestre, ilyen kisvárosias része a fővárosnak ma a Tisztviselő-telep, árnyas, széles utcáival, földszintes házaival, ilyen a Városmajor környéke, ilyen a Krisztinaváros egyik-másik része és ilyen egyik-másik újabb városrész is. Budapest újabb fejlődését jellemzi a tisztviselők, katonatisztek, tanárok és általában a szélelemi emberek még teljesebb kiköltözése az új, nagyrészt budai városrészekbe. Ez a réteg visszahúzódik a fővárosi életből, hegyi magányába elkíséri a sporttelep, a szórakozóhely, a mozi. Az új bérházak stílusában azonban még nem nyilvánult meg valami egvéni, magyaros ízlés. — nagyszámú családi házban sem hálálunk ilyet. De bármily túlméretezetten nagy is Budapest tisztviselő- és lateiner-osztálya, a főváros magyar jellegét nem nekik köszönheti, hanem annak a nagy, falusi tömegnek, mely lassan egész Budapestet ellepi. A magyar szegényember tette magyarrá Budapestet: sajnos, éz sem változtathatott Budapest külső képén, belenő az idegen keretekbe, vagy a város szélén, a környező kisvárosokban és falvakban telepszik meg falura, vagy kisvárosra emlékeztető keretben. Ma már feltűnnek az első bevándorlók leszármazottai minden kerületben s a pusztuló, fogyó Őslakosok helyébe állnak. Á németes külsejű középületek Budapest régi, németes, Bécsre emlékeztető alaprajzán a magyar alakító akarat nem sokat javított. Legújabb pesti városrészünk, az Uj-Lipótváros is el- gettósodik — az utcák szűkek, a házak egymás nyakára épülnek, lélektelenek, egyhangúak a bérházak homlokzatai. Mi sem jellemzőbb egy város szellemére, mint a középületek. De éppen középületeink legnagyobb része idegenül hat a magyar emberre, — idegen építészeti stílusok gyakran zseniális, gyakran középszerű utánzatai. Volt egy kor, mely csak renaissance- ban építkezett, komor, súlyos, kedélyte- len német renálssancéban. Tudományos Akadémiánk, Vániházunk, Operánk, Nemzeti Színházunk, Andrássy-úti palotaso- runk ebben a stílusban épül. Századunk találmánya Budapest elidegenítésére a neobarokk, mely útját állja a modern stílusok térfoglalásának. Magyarosabb építkezési stílus, melynek a táblabíróvilág és a reformkor empire-jébol kellett volna kiindulnia, mely számos vidéki kastéllyá! és a népi építészetbe is lejutott formanyelvével határozott empire jelleget ad Magyar- országnak, nem alakulhatott ki. Pedig Budapest legüdítőbb épületéi ebben a stílusban épültek: a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Kaszinó, a Miniszterelnökség. Szellemileg ezt a reformkori Budapestet érzem magamhoz legközelebb. Ez volt az a Budapest, melyet József nádor és Széchenyi vezetésével a magyar reformkor teremtett magának. Sajnos, ennek a kornak alkotásai, mint a régi Nemzeti Színház is, áldozatul estek égy idegenebb, félszínesebben magyar komák. Budapest magyarosodása Ha Budapest kulturális jelentőségét kutatjuk, ne szálljunk vissza régmúlt korokra. Mátyás király budai humanizmusa és Hesz András budai nyomdája nem hatnak már a XVTTI. százád végén, vagy a XIX. század elején, mikor a dunaparti kettős város Magyarország kulturális centrumává kezd válni. A piaristák gimnáziuma, a Budára, majd Pestre helyezett egyetem, az egyetemi nyomda járultak hozzá Budapest kultúrájának fejlődéséhez, — a két utóbbi mereven idegén intézmény, melyben a magyar nyelvnek és a magyar irodalomnak csak alárendelt szerepe van. Ugyanilyen mereven elkülönö- dött az Egyetemi Könyvtár is. A Nemzeti Múzeum bőit az első kultúrintézmény, mely a nemzeti szellemet ápolta abban a városban, melynek az volt a sorsa, hogy előbb-utóbb az ország szellemi központja legyen. Már megfordul a magyar író a városban, Ányos a Gellért hegyén énekel, Csokonai pedig Pestre vágyódik, mert itt megtalálja a könyvtárat, a tudós társaságot, melyre szüksége van. Kis írói körök alakulnak, a Virág Benedeké, Szemerééké, Kisfaludy Károlyé, — de ugyanekkor itt él a szlávok Kollárja és a vzájemnostról írt művében a szláv világ egyik fővárosának nevezi Pestet. Itt alakul meg a Srbská Matiea a az egyetemi nyomda adja ki az egé3z monarchiában a legtöbb cirillbetűs nyomtatványt. Pest-Budán német újságok jelennek meg és innen indul a dicsőség útjára a német-zsidó humorista, Saphir.,. Budapesten nevelkedik fel Magyarország értelmiségének egyharmada Csak a negyvenes évek végén erősödik meg a magyar szólam Budapest kulturális zenekarában. A Sokat emlegetett asszimiláció korában lesznek magyarrá a főváros kulturális intézményei, iskolái. Együtt nőnek á fejlődő nagyvárossal s amilyen egészségtelen mértékben duzzadt meg a város, éppen ólyan egészségtelenül nőtt meg a kultúrája is. A fővárosi lakos számára sokkal nagyobb mértékben állnak rendelkezésre a művelődés lehetőségei, mint a vidéki ember számára. Az állam, a város, a megye, a bankok, a különböző intézetek, vállalatok rengeteg diplomás embert foglalkoztatnak, — ez a rengeteg diplomás természetesen újabb diplomásokat fogyaszt, — aránylag többet, mint az egyszerűbb ember: orvost, ügyvédet, mérnököt. Az ügyvédek és Orvosok indokolatlanul nagy száma tódul a fővárosba. Már ez a jelenség is nagy szintkülönbséget eredményez Budapest és a vidék kultúrája között. Mivel a magyar művelt emberek igen tekintélyes része Budapesten él, itt összpontosulnak a magasabb kultúra összes szervei is. A művelt ember képzése a gimnáziumban kezdődik. Lássuk a számokat! A rendelkezésünkre álló adatok Szerint az 1934—SS. tanévben Magyar- ország középiskoláinak 28.1 százaléka Budapesten székelt. A 47 budapesti középiskolában tanitott a tanszemélyzet 35.1 százaléka, a tanulók száma pedig az országos létszám 35.8 százaléka volt. Tehát, míg a budapesti középiskolák száma az országos ejjyharmadának alatta marad, addig a tanárok és tanulók száma az egy- harmadot meg is haladja. A vidéki iskolák általában kevésbé népesek, mint á budapestiek. Az előző évek adatait is figyelembe véve, nem kerülheti el egy örvendetes jelenség sem a figyelmünket: a vidéki iskolák, tanerők és diákok száma lassan, de állandóan nő. A középfokú iskólák mellett hasonló általánosabb jellegű képzést nyújtanak a polgári iskolák. Ezek aránya Budapestén nem olyan jó, mint a középiskoláké: 16.4%-a esik a polgári iskoláknak Budapestre. A vidék valóban nagy lépésekkel halad előre ebben az iskolafajban, mely nagyon célszerű előkészítője a későíbb bevezetendő középiskoláknak, bár itt is feltűnő, hogy a tanárok 28.9%-a (1931-32- ben még 33.4%-a) és a tanulók 27.7%-a Budapestre esik. Különösén feltűnő les2 Budapest magas kultúrájának aránytalan terebélyessége, ha adataink mellé állítjuk az elemi iskolák adatait. Csak az elemi iskolások SZátaa nyújthat tőbbé-kevésbé tiszta képet a tanuló ifjúság arányáról. Feltűnő a budapesti elemi iskolák kis száma: 2.0%, ezt azonban Budapest sajátos viszonyaiból könnyen megértjük. A fővárosban egy iskolaépületben több párhuzamos osztály nyerhet elhelyezést és a sűrűnlakás következtében egy iskola a népesség igen nagy százalékát képes kielégíteni, míg vidéken éppen a nagy távolságok miatt a közti letek, az állam több, kevésbé épes iskolát kénytelen felállítani. Ezenkívül vidéken az állam, a község mellett az egyes egyházak is állítanak iskolákat. Megértjük azonban a budapesti elemi oktatás fölényét, ha a tanítók é3 a diákok arányszámait is egybevetjük. Budapesten a tanítók 12.2 %-a a tanulók 5.4% -át tanítja. Tehát a felénél jóval kevesebb tanuló esik egy tanítóra Budapesten, mint vidéken, Budapesten 25.3, Magyarországon 61.1. Bármily hízelgők ezek az adatok a fővárosra, nem hallgathatjuk el azt a sötét színekkel festett képet, mely mögöttük kibontakozik, A főváros ragyogásától ne káprázzék el a szemünk: meg kell látnunk a statisztikai adatok irányításával azt a kulturális homályt, mélyben a Budapestnél tízszer nagyobb és fontosabb test él. Magyarország intelligenciájának utánpótlása, ha csctk a középiskolák arányszámait nézzük, Budapestről kerül ki, egyharmadában budapesti ember lesz, városi ember lesz. Ha összehasonlítjuk adatainkat a háború előtti adatokkal, ak kor látjuk, hogy Budapest jelentősége csak nőtt a megszállt területek elvesztése kö vetkeztében. Nem tudjuk még, hogy a ina gyarlakta Felvidék és az Erdős Kárpátok visszacsatolása mennyiben javította a vi dék arányát. Ezek az adatok előre is fi gyelmeztetnek. hogy a felnövekvő intelli genda nagyrésze továbbra is értetlenül fogja nézni a vidék, a magyar föld ügyét. Ez a helytelen iskolapolitika a középosztály kasztszerű fejlesztéséhez vezet, nincs meg a lehetősége annak, hogy a középosz tály új tömegekkel bővüljön, melyek egészségesebb szellemi élétet tudnak néki biztosítani. Az egyetemek Érdekes stati-2tikái adatok világítják meg a budapesti egyetem szerepét is. A beiratkozott hallgatók érettségi bizonyít ványának eredménye, nyelvtudásuk, a tanárok száma alapján látjuk, hogy a budapesti Tudományegyetem magasan fölötte áll a vidéki egyetemeknek. A budapesti főiskolán nevelkedik a magyar egyetemi ifjúságnak több, mint ötvén Százaléka. Csupán az a vigasztaló, hogy nerA kizárólag budapesti eredetű hallgatóság népesíti be fővárosunk főiskoláit. Ezt a jelenséget csak akkor tarthatjuk károsnak, ha ebből vidéki központjaink általános alacsonyabb műveltségére következtethetnénk, vagy ha Budapest látványát károsnak tartanók az ifjúság fejlődésére. Minden második ember könyvtárolvasó Bizonyos, hogy Budapest sokakra károsan hat és nem tudom, nem válnék-e egész műveltségünk hasznára, ha a kulturális centrumot valamelyik másik városba lehetne áthelyezni. De tekintsünk szét, miféle kulturális előnyöket ígér Budapest. Van itt IS múzeum, melynek „állaga“ sokszorosa a vidék 32 múzeumának „állagának“, alkalmazottainak száma pedig amannak majdnem háromszorosa, tisztviselőinek száma pedig kétszerese! Itt vannak a legnagyobb magyar könyvtárak: a Nemzeti Múzeum, az Egyetem, az Akadémia, a Főváros könyvtárai, hogy a sok szemináriumi és szakkönyvtárról ne is szóljunk. Itt van az Országos Levéltár, a Hadilevéltár, a Főváros és Pest-megye levéltára, hogy csak a fontosabbakat említsük. A kilenc legjelentősebb budapesti könyvtárnak 1935- ben 284.834 olvasója és 326.508 kölcsönzője volt és ez a félmilliónyi tömeg 555.889 kötetet olvasott és 1,027.287 kötetet kölcsönzött ki. Imponáló számok, mert hiszen azt mutatják, hogy Budapesten minden második ember olvas. A statisztikus különböző szellemes számításokkal tudja bizonyítani, hogy Budapest könyvtárkultúrája, ha talán kötetszámban nem is győzi le a vidéki állományt, mégis az öt nagyobb könyvtár egyenkénti átlagos 514.595 kötetes állományukkal könnyűszerrel diadalmaskodik az öt legnagyobb vidéki könyvtár fölött, mélyeknek egyenként és átlagosan 185.423 kötetük van és látogatóik száma is kevesebb, mint a fele a budapesti könyvtárak látogatóinak. Végül 1000 lé- lekre Budapesten 373 olvasó és 383 kikölcsönző jut, míg vidéken csupán 29, illetve 23. Lehet, hogy ezek az adatok torzítanak, lehet, hogy az adatgyűjtés hiányai miatt sem adhatnak teljesen tiszta képet. Pontosabb, egységesebb, körültekintőbb statisztika talán javitahi tudná még a vidék arányát, de kérdem, mennyire? Ha ezer lélekről negyvenre, vagy ötvenre, vagy akár százra javítjuk is az ezer lélekre eső könyv- fogyasztást, akkor is óriási a szakadék a vidék és a főváros műveltsége között. S bennünk© most ez a szakadék állít meg, ez kell, hogy elgondolkoztasson. Hiányoznak a kellőszámú és kellő erejű vidéki központok. Pedig vidéki városainkban már el van vetve a jó mag. Nagyon érdekes ebből a szempontból még egyszer szemügyre venni az öt legnagyobb könyvtár átlagos állományát és összevetni vele a látogatottságot: a vidéki könyvtárak átlagosan látoga- tottábbak, mint a budapestiek. Nem lehet egyáltalában a vidék kisebb olvasókedvéről, a könyvtári anyag kisebb kihasználásáról beszélni. Megtudjuk ugyan ebből a statisztikából azt is, hogy a vidéki közönségnek csak 9.1 %-a van ellátva nagyobb könyvtárral. Ezek a számok sürgetően mutatnak rá arra, hógy a vidéket, a falut jó könyvtárakkal, vándorkönyvtárakkal kell ellátni. Budapest túlsúlya a színház- és mozlkultúrában Igen érdekesek és tanulságosak a színjátszásra vonatkozó adatok. Tudjuk, hogy a Vidéki színházaknak és vidéki színtársulatoknak milyen nagy szerepe volt a magyar kultúra terjesztésében és a magyar színészet történetében egészen a Nemzeti Színház megalapításáig. A vidéki színészet tehát nagy hagyományaiból is táplálkozhatik. Ha a színházak számát kutatjuk, Budapest ugyan arányszámán felül van képviselve, a 18 budapesti színházzal szemben a vidéknek 77 szinháza van, vagyis Budapesten van az ország színházainak 23.4%-a. Azonban a vidéki színházakban nem folyik állandó játék, amint 6z a különböző arányszámokból már kitűnik. Az 1929/30-as évadban Budapesten 1Ö00 lélekre jutott 16.9 nézőhely, vidéken csak 8.5, Budapesten volt 1000 iélekre 5.8 előadás, vidékén 0.8, 2583 eladott jegy áll szemben 157.6-tal, 0.7 előadott színdarab 0.1-gyel s végül egy nézőhelyre Budapesten 153.1, vidéken 18.5 eladott jegy jutott. Mit látunk ezekből a számokból? Mindenekelőtt azt, hogy a vidéki színházak sokkal kisebbek a fővárosiaknál, de még Így sem használják ki őket eléggé. Budapesten hétszer annyi az előadás és hétszer annyi darabot adnak elő átlag, mint vidéken s végül míg Budapesten egy- egy lakos átlag többször is eljut egy évben a színházba, vidéken csak minden hatodik ember. Még érdekesebb annak a vizsgálata,
