Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-30 / 172. szám
Ma: Képesmelléklei Aras 20 fillér II, évfolyam 172. szám. Budapest, 1939 július 30. Vasárnap Előfizetés, ár évente 30,— P, félévre 18— P, negyedévre pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Józset-kőrút 5, szám Telefon: 144-400 o Telefon; 144-400 Eltűnt Pozsony rossz szelleme (d) Több ízben kifejezést adtunk már csodálkozásunknak és megütközésünknek, amikor szlovák részről uszító megnyilatkozások hangzottak el népgyűléseken, sajtóban és rádióban Magyarország ellen olyannyira, hogy már egy magyar képviselő is interpellációt nyújtott be emiatt a magyar parlamentben. Ez az uszítás annál komikusabb és visszásabb, mert hiszen egy magát tengely államnak mondott- kisállam vezetői űzik egy ötszörié nagyobb másik tengelyállam ellen. Tegnapelőtt a következőt mondottam erről a kacagnivaló tengelypolitikáról: „Képzelhető, mennyire örül a francia és angol propaganda, de legfőképpen Benes, amikor ennyi fegyelmetlenséget, belső civódást lát a tengely keretén belül! Vagy talán éppen a Londonban tartózkodó Benes titkos utasítására történik ez az egész színjáték?“ Ez a kérdés nem volt holmi retorikai formula, mert ezt az uszítást mindennek lehet mondani, csak éppen egynek: tengelypolitiká- fiak nem. Mert éppen annak az ellenkezője. S mint a dolgok fejlődése mutatja, valóban londoni kezek halásznak a szlovákiai zavarosban, londoni kéz uszította a szlovákokat magyar- ellenességre s igyekezett arra, hogy bennünk, magyarokban emiatt a tengely ellen bizalmatlanságot keltsen. Mert a londoni kéz egy fontos szerepet játszó szlovákiai német tényező segítségével szította a magyargyűlöletet s így a könnyenhivő naiv lelkek a felelőtlen pozsonyi német uszító mögött könnyen Berlin kezét kereshették, Berlin iránt válhattak gyanakvókká, holott a valóság, amely most derült ki, egészen más. Karmasin szlovákiai német államtitkár egyik magyarfaló bizalmasáról van szó. De mondjuk el az eset részleteit sorjában. Mindenekelőtt tudnunk kell azt, hogy Karmasin német államtitkár nemzeti szocialista pártja a múlt év novemberében vette át Pozsonyban az addig magyarbarát irányú, helyesebben őslakos-lelkületű Grenzbote napilapot. Ettől a naptól kezdve a fegyverbarát Pressburger-lap magyarfaló lett. S vele együtt Karmasin sem fös- vénykedett a magyarellenes kirohanásokban. Mi, akik ismertük a német kisebbségeknek az anyabirodalommal való kapcsolatait, nem értettük ezt a pálfordulást, s felelőtlen magánvállalkozásnak, egyéni gyűlölködésnek könyveltük el. És annak, hogy az illetők nem pozsonyi vagy szlovákiai németek. Mert a becsületes, jó Pressburger polgárok éppen úgy megütköztek Cseh- Morvaországból jött új vezéreik magyarfaló ösztönein, mint jómagunk. De a zavarcsinálók tovább űzték játékaikat. Emlékezzünk csak vissza Karmasin iglói kirohanására. Esterházy János, a szlovákiai magyarság vezére, akkor azzal próbálta magyarázni az indokolatlan magyargyűlöletet, hogy Karmasin olmützi születésű és így valószínűleg egy cseh-osztrák lelkületű tudatalatti hungarofobra dolgozik lelkében. Akármi volt is a magyarázata ennek a gyűlölködésnek, mindenesetre sehogyan sem volt összeegyezA Felvidék és Kárpátalja hatalmas aránvban szerepel a megnagyobbodott magyar költségvetésben &z összes minisztériumokban fokozott erővel folyik a költségvetés előkészítése—Mképviselőbáz szombaton rövid interpellációt ülést tartott —Hétfőn a házszabályrevíziót indítványt tárgyalják Már előrehaladott stádiumba iutottak a felvidéki földreform előkészítő munkálatai Hetek óta folynak azok az előkészítő munkálatok, melyek a pénzügyminiszter által bejelentett és a törvényhozás által jóváhagyott új költségvetési évhez igazodva, előirányozzák a megnagyobbodott Magyarország kiadási és bevételi szükségleteit, más szóval az új költségvetést. Minket közelről az új költségvetésben az érdekel, hogy a visszacsatolt területek milyen arányban vesznek részt az államháztartás megnagyobbodott kereteiben és hogy az előirányzott összegek fedezik-e azokat a szükségleteket, melyeket eddig a kormányzat időről-időre, vagy átmenetileg és a pillanatszabta szükségszerűség szerint irányzott elő. Csak örömmel vehetjük tudomásul, hogy ez az átmeneti állapot megszűnik és az új költségvetésben már megtörténik a visszacsatolt Felvidéknek és Kárpátaljának az anyaországhoz való tényleges visszatérése s ezzel megtörténik a visszacsatolt területek államháztartási unifikációja is. örömmel jelenthetjük azt az értesülésünket, hogy az új költségvetésben a kormányzat nem csupán a területi arányosság szerint szabta meg Felvidék és Kárpátalja részére a költségvetési előirányzatokat, hanem figyelembe vette a visszatérés pillanatában felmerült rendkívüli szükségleteket, a megnövekedett közigazgatási, gazdasági és kultúr ális feladatokat és az e téren felmerült szükségleteket a területi arányosságon felül is honorálta. örvendetes ez a tény két szempontból is. Elsősorban azért, mert immár nincsen szükség arra, hogy a kormány külön-külön kérjen meghatalmazást az esetenként felmerülő szükségletek és feladatok anyagi ellátására, hanem a köliségvtés keretében állandó juttatások és hozzájárulások segíthetik elő a felvidéki és kárpátaljai élet végleges és rendes kialkulását. Másfelől pedig a jövőben nem csupán az anyaországot terheli mindez a pénzügyi feladat, hanem a Felvidék és Kárpátalja is bekapcsolódik az ország jövedelmi forrásaiba, adórendszerébe, más szóval az államháztartás normális kereteibe és ezzel Minden jel arra mutat, hogy a Felvidék és Kárpátalja kiváló hivatott képviselője, harcos védelmezője ezeket a szempontokat a költségvetés kereteinek megállapításánál érvényre is juttatta, mert mint jelenjogot szerez a teljes pénzügyi és gazdasági egyenlőségre, de ugyanakkor jogot szerez a költségvetési gondoskodás nagyobb lehetőségeire is. Mert ne feledjük el, hogy a Felvidék és Kárpátalja költségvetésének kialakításakor nemcsupán a pillanatnyi szükségletek jöhetnek figyelembe, hanem meg kell találni azokat a szükségleteket, melyeknek kielégítése a hosszú és távoli jövő feladata is, és azokat a feladatokat, melyeket állami alimentálással kell megoldani. Már most arra kell gondolnunk, hogy a pillanatnyi nehézségek pénzügyi elhárítása után a szociális, a kulturális és gazdasági tennivalók költségvetési előirányzata minél bővebb legyen és főleg bővíthető legyen abban a szellemben, amit a népi és szociális politika a kormányzat számára előír. tettük, a Felvidék és Kárpátalja nemcsak arányosan, hanem az arányokon felül is részesül az államháztartási ellátásban. Ezek a problémák mind szóbakerültek a Arányon fölüli részesülés az államháztartási ellátásban .......................................................................................................... vv^**>‘rrvy,»vrvwr>rvMwrMWifMvx^AA.-i)rwvwtn<i tethető a Magyarország és a Németbirodalom baráti kapcsolatával. Mi egy hónappal ezelőtt ennyit mondottunk róla: „Karmasin hangja disszonáns, elütő, ellentmondó azzal a viszonnyal, amely a németség és magyarság közt világviszonylatban van. Zavaró hang, amelyet csak a vicinális olmützi politikus felelőtlenségével tudunk magunknak megmagyarázni. Mi mindenkor őszinte fegyvertársai és barátai voltunk az elnyomatás éveiben a szudéta- németségnek s ugyanily őszinte csodálat és barátság fűz most a megnagyobbodott Németbirodalomhoz is. Minden kísérletet, amely ezt a benső baráti kapcsolatot megzavarni és gyengíteni kívánja, erélyesen elítélünk és visszautasítunk. Akár magyar, akár német oldalról jöjjön is az, • visszautasítjuk, mert sem a német, sem a magyar nemzetnek nem érdeke, ellenkezőleg, egyformán sérti úgy a német, mint a magyar nemzet életérdekeit. S ezt Karmasinnak is illenék tudnia.“ Ezt írtuk egy hónappal ezelőtt s azóta remélhetőleg Karmasin is belátta, hogy — London ügynökét melengette keblén. Mert azóta kisült, hogy Ferdinand Meissner, az ő legközelebbi bizalmasa, a pozsonyi Grenzbote főszerkesztője, aki szintén deutschböhme, mint- ő, a magyarellenes uszítás főkezdeményezője és nagymestere, miután november óta az angol propaganda titkos kiszolgálója és ügynöke volt, faképnél hagyta az államtitkár urat é/j Londonba emigrált. A főszerkesztő úr először szabadságra ment, szabadsága színhelyéül Londont választotta, s mikor becses személyét így szépen bebiztosította, Londonból előkelőén kifizette a pozsonyi szállóban lévő szép kétszobás lakását s szép borravalók kíséretében utasította a szálló portását, hogy összecsomagolt bőröndjeit Lengyelországon keresztül Londonba továbbítsák. A pozsonyiaknak kissé feltűnt, hogy a nagy német hazafi, aki mindig a legrégibb nemzeti szocialista párttagokat megillető arany horogkeresztes jelvénnyel feszített, egyszerre bizalmatlan lett a német posta iránt s inkább a lengyel postával rokonszenvezik. A pozsonyi hatóságok ezek után kíváncsiak lettek a bőröndök tartalmára, házkutatást tartottak a bőröndökben s meglepő eredményre bukkantak. Megtudták a papirosokból, hogy a magyarfaló szudétanémet főszerkesztő úr alaposan kihasználta azt az előkelő helyzetet, melyet a Grenzbote, mint csaknem félhivatalos lap, a hatóságok előtt élvezett, s mialatt minden más laptudósító külföldi telefonbeszélgetéseit megfelelően ellenőrizték, addig ő, mint az államtitkár úr bizalmasa, minden gyanútól mentesen beszélgethetett Londonnal. Persze, egész ártat*
