Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-02 / 148. szám
r 1939 JÚLIUS 2, VASÁRNAP TELPiDEta Történelmi folytonosság A sámánok utódai közt a hazatért nemzetben Nagyhinden Irta: Bolya Lajos rA magyar történelem bizonyítja, hogy h magyarság európai hazájában a szeilem és a kard erejével tudott megállani. A szellem és a kard közül a szellem bizonyult az erősebbnek, a fontosabbnak. Mikor a kard már eltörött vagy nem segíthetett, a Szellem mindig megmentette a népet és országát. Szent István a fegyverrel támadó és védekező magyarokat a megsemmisítésükre induló nyugattal szemben az egész Európát megrázó új keresztényi szellem segítségével menti meg. A kereszténység megújulása országokat, népeket fog meg, embereket fanatizál és misszióra küld, vértanukat áldoz vérpadokon és a tömeg lábai alatt. Az új keresztényi szellem már a későbbi korok eszméit rejti magában, az új világ forrongásának első mozdulatai vannak benne. Ha paradoxnak hangzik is, itt gyűlik rügybe a modern ember és a modern világ, eszméink,' életünk gyökerei idáig érnek vissza. Uj volt ez a keresztényi szellem és harcos. Harcban állott egy korrupt régi világgal, amely az emberek, az államok, a közösségek, az egyház életét megfertőzte. A barbárság világával kelt harcra általa Európa. A szembenálló táborok ereje egyenetlen volt. A materiális hatalom túlsúlya a régi világ kezeiben volt, az új világ fegyvere, a szellem, szinte materiális hatalom nélkül harcolt. Ehhez kötötte népe s országa sorsát István király. Népét s országát kereszténnyé tette, az új világgal, Európával eljegyezte. Módszerei könyörtelenek és kegyetlenek voltak, sok kárt is okoztak, de eredményre vezettek. Nép és ország fennmaradt Európában. Hungária — Európa kereszíűtján Tudta, látta, hogy nem elég a kard s tudás a kerdhoz. Nem elég az anyagi szempont, a materiális életszemlélet az ország biztosításához. A szellem erejét invo- kálta népe útraindulásakor Európában. Megiratta az Intelmeket. Hungáriát egy új szellem ereje alapozta meg, csak megújuló, haladó szellem ereje tarthatja fönn; Hungária Európa erővonalának kereszt- útján fekszik, ahol a szellem ébersége, újulása, vállalása nélkül nem marad fenn. Sorsunk a földrajz és sorsunk a népek körülöttünk s Hungária területén. Ha a legjobbak, a legbátrabbak vagyunk, ha a legokosabbak s legigazabbak vagyunk, ha a fejlődő világ első képviselői vagyunk, ha a legműveltebbek s Európát legmélyebben lélegzők vagyunk, ha a szellem legtisztább felvevője és kisugárzója vagyunk, megállunk Európa e pontján. Majd jött pogányság s a kereszténység küzdelme hazánkban, testvérharc a trón körű! s"a" népben!’"‘Mégis "kinőtt belőle Kálmán király, a könyves. A szellem új eljegyzettje, aki könyvek közül kormányzott s magyar birodalmat teremtett. A szellem fölénye adta jelleme és cselekedetei biztonságát s ahogy ő nőtt István királyból, úgy nőtt belőle Mátyás, ő is a szellem jelzőjét kapta s népe ajkán im- materialis erény megtestesítőjeként él: igazságos. Mátyás, az igazságos, azért volt ilyen, mert Mátyás művészlélek volt, a kultúra szerelmese, Európa megtestesítője. Könyvek barátja, írója, olvasója, gyűjtője, a magyarok könyvtárának megteremtője. A felszabadult ember magyar megmintázottja, a magyar reneszánsz. Nem álmodozó humanista, hanem magyar emberszerető, aki megkeresi a magyar embert és megnézi a magyar nép sorsát. Műveltsége, emberi nagysága, európai látóköre a magyar néphez viszik — mint azóta minden művelt, európai magyart — s az újuló történelem első alakja, akit totális nemzetszemlélet indít cselekvésre. A szellem igaz megvalósulása nem lát külön népet s nemzetet, politikát s kultúrát, kardot és szellemet! De alig hajnalodik még akkor, nagyon bukott volt a nép s a magyarság kálváriája csak ezután kezdődött. Mostohagyermekként a saját hazájában A Szent, a Könyves, az Igazságos a magyar nép magyar uralkodói s így hordja őket szívében mindmáig a magyar nép. Nem a Kálmán, a Kegyetlen, a Rőtsza- kállú, a Szép vagy a Sánta, a Bólogató vagy a Véres, a Hódító vagy a Piperkőc, hanem Szent, Könyves és Igazságos Hungária magyar királya. Milyen mélységes mély értelme van e megjelöléseknek. A legjobb lovas, a kardot legügyesebben forgató, a legbátrabb szívű, a legkeményebb nép a szellem erejével teremt és tart országot, nemzeti királyai a metafizikai valóság, a könyv, az igazság eljegyzettjei. S az idegen elnyomók uralma alatt e hármas jelben küzdött fennmaradásáért a magyar nép. A trón, akirály ellen, az idegenek által kisajátított állam ellen a metafizikai közösségi erő, a könyv s az igazság vallásának ereje mentette át a Szent, a Könyves és az Igazságos népét. A szellem, amelynek erejével európaivá lett a nép, nemzetet tartott meg századokon keresztül idegen elnyomás alatt. Megvillant kardban, könyvben, katonákban, papokban, vértanukban és hősökben, néha már szinte egyetlen lélekben vagy egyetlen kirántott kardban lobogott; sokszor már nem volt helye hazájában s idegen országok táján izzott elolthatatlanul; menekült s holtak, elesettek, harcterek és temetők, bujdosó élők, barlang- és nádaslakók meg nem tört és meg nem félemlített leikeként égett Lengyelhonban, Törökországban, Frankhonban vagy Itáliában, angliusok között Albionban vagy Amerikában. Évszázadokon át mostoha volt a magyar saját hazájában. Életét a kisajátítók ellen saját erejéből kellett fenntartania, építenie. Hazát épített kitartóan, mikor idegen volt az úr hazájában, nemzetet formált, mikor idegen nemzeti célok igájába fogták. A szelleme mentette át történelmi tragédiákon, amely mindig megtalálta megfelelő kifejezőjét. Újra itt van a történelmi idő! A magyar szellemtörténet egyenlő a magyar politikai történelemmel. A magyar szó magyar politikus egyben. A magyar szellem nem engedte meg elhivatottjainak a kényelmes, előkelő játékot, a szellem önmagáért való manifesztálódását, a magyar szellem harcra kötelezte kiválasztottjait. A szellem embere politikus volt sorsfordító szándékokkal s nem volt igaz magyar politikus, csak aki a szellem embere volt. Minden magyar könyv, magyar vers, folyóirat, újság, színdarab, szépirodalmi kritika, egyesületalapítás vagy színházépület lerakás politikum volt mindig ez országban, még hozzá elsőrangú politikai cselekedet. A hatalom, a hatalom szervei, a pénzváltók, a hajók, a vasutak, a kereskedelem, a bányák, a föld nagy része idegen kezekben volt. A magyar nem kereskedhetett, nem hajózhatott, nem űzhetett pénzpolitikát, nem bányászhatott, nem szervezhette országát és saját életét, csak összetörhetetlen lelkét manifesztálta. Szelleme lobogott ebben az országban s így maradt övé az ország. A szellem ereje győzött a materiális erőn. A magyar szellemtörténet közismert Bdatai, a magyar történelem általános ismerete fölment bennünket azon kötelesség alól, hogy megállapításainkat ismert tények előadásával bizonyítsuk. A magyar történelem igazságait azért idézzük csak, hogy életünkben, fellépésünkben, tetteinkben és szándékainkban a magyar történelem folytonosságát igazoljuk. Most van a történelmi idő, mikor a magyar nép magyar nemzetté válik s e magyar nemzet birtokába veszi országát, államát, annak szerveit, országa földjét, természeti kincseit s teljes emberi és nemzeti életbe kezd. Mi visszatért felvidéki magyarság már a nép nemzetté vált darába vagyunk. Ez a helyzetünk megszabja feladatainkat és kötelességünket. A magyar történelem folytonossága nyilatkozott meg bennünk, mikor a szellem jegyében indultunk el régi hazánkban új feladataink elvégzésére. Csak a szellem jegyében folytathatjuk küzdelmeinket s csak e jelben győzhetünk. A megvalósult magyar nemzeti szellemet hordozzuk s már e szellem nem egyénekben lobog, hanem egy nemzetdarab közösségének lelke. A történelem küldött előre bennünket s ereje dolgozik bennünk. Ezért nem gyávulhaI tunk el s ezért nem menekülhetünk felelősségünk elől. Irta: Manga János Ez év márciusában, amikor sor került a határkiigazításra, Nagyhinden is ütött a szabadság órája. Az ősi magyar kisközség kapuin, kerítésein megjelent a magyar nemzeti szín. Ott van most is, hogy az egy-kétszáz lépésre levő határon túl is hirdesse a magyar igazságot és az ősi paraszti lélekbó'l fakadó erőket, amelyek Nagyhinden is, mint mindenütt a Felvidéken, 20 esztendő alatt táplálták Árpád nemzetségében és a sámánok utódaiban a szebb magyar jövő felé vezető utat megvilágító fénysugarat, amelynek a homályokat, a sötét foltokat bevilágító örök- tüze nem késhet soká. Két évvel ezelőtt a novemberi ősz el múlásra emlékeztető fuvallata száguldott a nagyhindi házak felett: ott kísértett már a szlovák iskola is, a magyar lelkek judáspénzével. Ma, a napsugaras kék tavaszi égbolt mosolyog a tarka színpompájú nagyhindi asszonynépre, amikor vasárnap a templomba mennek, hogy elénekeljék a magyar paraszt imádságát: Bab- sors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőtI Fenségesen, boldogan száll az ének, mert a kertek alatt, a határon a magyar paraszt fia markolja kérges tenyerében a puskát... És ez a puska ölni is tud, ha elhangzik a csatakiáltás. Nagyhinden éleírekél az ősi mnlt A falu apraja-nagyja már együtt volt az iskolában, amikor a magyar gyöngyösbokréta ügyvezető elnökével, Paulini Bélával megérkeztünk Nagyhindre. Töpörödött öregasszonyok, munkában és becsületben megőszült öregemberek, menyecskék, legények és leányok vártak ránk. Csodálatosan boldog öröm sugárzott az arcukról, amikor sorra kezet fogtunk mindegyikkel. Csak akkor lett csönd, amikor elmondtuk jövetelünk célját, hogy a Szent István-heti ünnepségekre ingyen felviszünk Pestre nyolc legényt, nyolc leányt és menyecskét. Ök ma sem tudják elismerni, hogy az úr valamit adjon és akkor is kedves legyen velük szemben, ha semmit sem kér tőlük. Mert — sajnos — a nagyhindiek is tudják, hogy az úr a pokolbon is úr: az egyikke! beszélni nem tudtak, a másikkal pedig nemigen lehet, mert kirúgja őket. Istenem, ilyen a világ — sóhajt mögöttem az egyik gazda — a kerék forog, de mi mindig lent vagyunk ... Nem került nagy fáradságba, könnyen eloszlattuk a bizalmatlanságot. A leányok és menyecskék már dúdoltak is az iskoa- padokban. Különös melódiák voltak azok. mintha a dallamban életrekelt volna az ősi múlt, amikor még minden magyar magyar és testvér volt. A szentiváni tűz- ugrálásról beszéltek az öregebbek, a leányok és menyecskék ajkán pedig felcsendült az ének: Rakjuk a tüzet, Szentiványi tüzet. Gyere rózsám, Gyere velünk. Én veletek Nem mehetek, Gyere rózsám, Gyere velünk. Ott kerekegyik Egy fekete felhő. Gyere rózsám, Gyere velünk. És veletek Nem mehetek Gyere rózsám. Gyere velünk. Az ősi körtánc emlékei A kezdetleges népek körében általában vagy férfiak vagy nők táncolnak csoportosan, szinte mindig valami szertartás keretében, ha jelentős társadalmi eseményt ünnepelnek — írja a Magyarság Néprajza. Ennek a csoportos táncnak az emléke a mi palócainknál is él még, melyet tudományosan körtáncnak nevezünk. Ebben az elnevezésben maga a tánc alapformája is kifejezést nyer. Nagyhinden vasárnap délutánonként az eladósorban levő leányok ünneplőbe öltözve összegyűlnek valahol az utcán vagy valamelyik udvarban. Egy kört alkotnak hátul keresztezett karral és kézfogással, megszólal a dal: Kislány az utcába. Gyűrű az ujjába, Tarka szoknya rajta, Gyócs pendö alatta. Dudássam, dudássam. Régi muzsikássam, Fújd föl a dudádat, Csókold meg anyádat. Az ének ritmusára a kör lassan megmozdul és az egyhelyben való lassú tipe- gésből átmegy egy tánclépásekben forgó körbe. Először lassú tempóban folyik a tánc, majd következik a gyors: Az nagyhindi templom tornya bádogos, Ez az én szeretőm ez a nagy magos. Ha magos is nem köll róla búsulni. Majd lehajol, ha meg akar csókolni. Azér’ jöttem ide karikáznyi, Ha ja babám itt találna lenni, Kézit, lábát ki találná törni, Nékem köllcne rajta szánakozni. A nagyhindi leányok és menyecskék & körtánc vagy karikázás után a lakodalom különös, palóc jellegű szokásait mutatták be, miközben ismét felhangzott a dal, az egészséges paraszti észjárásnak a házasságról alkotott tiszta hitében: Jól gondold meg rózsám Elejét, utolját, Hogy kivel kötöd be Két szemed világát. Az nem érett búza, Hogy learathassák, Se nem köccsön-kenyér, hogy vissza adhassák. Az érett búzákat Le lehet aratni, De tetőled rózsám El nem lehet válni. I — Sűrű erdőbe jártam, ott láttam egy forrásnál és szűz lányt térdenállva imádkozott. Kérdeztem tőle: mitől válsz meg, fejedtől-e vagy szűz koszorúdtól. Erre a menyasszony kétszer azt feleli, hogy a fejétől és csak harmadszorra válaszolja, hogy szűz koszorújától. Az utolsó válasz után a vőfély két villával leveszi fejéről a koszorút és beszúrja a gerendába, majd felhangzik a leán.ypajtások éneke: Hej párta, párta, Gyöngyös koszorú, Máj’ szögre teszlek Drága hajfonó. Elvesztette lány Az ö lányságát, Beköti legény Szeme világát. A nagyhindi lakodalom legünnepélyesebb aktusa a koszorúlevétel, amikor a menyasszonyt leányságának jelképétől fosztják meg. A lakodalmi vacsora után, körülbelül éjféltájban elcsendesül a vigalom, az új házaspár bejön a szobába és a menyaszony lehajtott fejjel letérdel a szoba közepén. Erre két villával a kezében háromszor megkerüli a vőfély és mind a három kerülőnél, háromszor mondja el a következő kérdést: Ezzel az aktussal búcsúztunk mi is a nagyhindiektől, akik Szent István hetében szintén eljönnek fővárosunkba, hogy a gyöngyösbokréta keretében az anyaországiaknak is megmutassák, hogy ott fent, a végeken is élnek magyarok, akik nem kérkednek hazafias érzéseikkel, mert h'szen életüknek minden mozzanata, ajkukról elhangzott minden szó. minden dallam szerves része a magyar múltnak és a magyar jövőnek. „Jól gondold meg rózsám“
