Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-02 / 148. szám
20 TELViDEta -AfefitARHIRMß 1939 JÚLIUS 2, VASÁRNAP*. 1 “■ a Mezey István: Az igazi Japán (A Magyar-Nippon Társaság kiadása) Ebben a pillanatban, amikor a könyvtől írjuk e beszámolót, a napilapok az orosz-japán háború kitörését jelentik, hetek, hónapok, sőt évek óta pedig ádáz harc folyik Kína és Japán között, hogy ne is említsük a tiencsini angol-japán incidenst. Mintha a fél világ ellen szállna szembe a virágzó cseresznyefák országa! Soha jobbkor ez a könyv! Szerzője, Mezey István, hosszú ideig utazott a csodálatos Távol-Keleten, több hónapig tiszteletbeli tanára volt a tokiói Szenshu- egyetemnek, alaposan megismerhette a japán élet minden titokzatossságát, hogy most *— e vészes időszerűség jegyével — beszámoljon az igazi Japánról. Amit eddig valószínűtlen álomnak hitt az ember, azt valóra váltotta a világháborús orosz fogság, amelyből valahogy megszökve, később egy fogolyhajó fedélzetén eljuthatott a messzi Kelet legcso- dásabb országába. A szerző csak nemrég került vissza keleti útjáról, javában tombolt a japán-kínai háború s egyre vészt- jósolóbban tornyosultak az angol-japán viszály fellegei, amelyek most már Tien- csin felett villámokat is lövelnelt. Keleti útja során Mezey István elvetődik Mamijába, ahol egy magyar étterem címtáblája állítja meg. Egy makói magyar jött ide a Fülöp-szigetekre szerencsét próbálni, ma egy gyönyörű japán nő a felesége. Van még egy másik magyar is Manillá- ban: Rice ezr-'es, Nyitrazsámbokrétről, aki már csak akkor tér haza szép Magyarországra, ha Nyitrazsámbokrét ismét magyar lesz... A háborúról odakint nem beszélnek annyit, mint Európában. Kantont lövik, Sanghájból menekülnek, — ennyi az egész. Akik leginkább izgulnak: azok az angolok. Tulc.j' "báppeni háborús élményeket az olvasó csak az angol, amerikai lapokból szerezhet be. Japánban ma is sok kínai él, rendesen dolgozhatnak. Azt hiszem, — írja Mezey — hogy éppen ez a háború fogja a kínai-japán ellentéteket véglegesen elsimítani... A kínai klasszikus irodalomnak valóságos reneszánsza van Japánban ... Mindez európai fülnek, szemnek szokatlan dolog, szinte hihetetlen. Keleti rejtély. A japánok még a filozófiájukat is Kínából vették át és tovább fejlesztették. Tele titokzatossággal az egész Japán, amelynek igazi arcát részletesen, legapróbb vonásaiban is megvilágítja Mezey kitűnő könyve. Élvezetes fejezetek számolnak be a távolkeleti japán-magyar emlékekről, Petőfi költészetének japán visszhangjáról s arról, hogyan vélekednek rólunk a japánok? Végül beszámol a tokiói Magyar- Japán Kultúr Intézet munkásságáról, amely a magyar művelődésnek legkeletibb végvára. Most jelent meg! Kaán Károly Alföldi Mú című új könyve. Kaán Károlynak az Alföldről írt munkáit a közönség eddig is nagy érdeklődéssel fogadta A 420 oldalas könyv ára P 6.80 Píeiler Ferdinand könyvkereskedés Budapest, IV., Kossuth Laios-uíca 0 Telefon: 18-57-30, 18-74-00 Móricz Zsigmond és a felvidéki regősdiákok Sok-sok felvidéki magyar ifjú — ma már férfikorba nőtt tanár, tanító, ügyvéd, bíró — hálás szeretettel fordult Leányfalu lakója, a hatvanesztendős Móricz Zsigmond felé. A péterpáli születésnap sok kedves emléket vert fel a kisebbségi kor hősi kezdőéveiből, mikor magyar diákok elindultak a Kisalföld, Zobor- alja, Gömör, Bodrogköz, Kárpátalja fal- veiba, hogy regős dalolásaikkal, játékaikkal meghódítsák nyíló szívüknek az árvaságra hagyott szegény népet. A regősjárás a csehszlovákiai magyar diákok életében rendkívül felbecsülhetetlen nemzeti jelentőségű szociális mozgalmat indított el. A pozsonyi, érsekújvári, komáromi, kassai és losonci regősdiákok regős szelleme: a szociális magyar megújhodás első fuvallatát jelentette. Nemsokára ez a mozgalom átjutott Magyarországra is, ahol a falukutatók népes táborává nőtte ki magát. A regősdiák-mozgalom szellemi mesterei a nagy magyar írók voltak, köztük is leginkább: Móricz Zsigmqnd, aki állandó kapcsolatban volt a kisebbségi magyar ifjúsággal s azt többízben fel is kereste Pozsonyban és más felvidéki városkában, végül pedig Prágában. Szívesen küldött elbeszéléseket „A Mi Lapunk“ című losonci ifjúsági lapba, amely akkoriban — 1922-től 1931-ig — egyik legkitűnőbb és legkedveltebb fóruma volt a csehszlovákiai magyar diákságnak. Ebből a lapból idézzük az itt következő szép írást, amely megvilágítja Móricz Zsigmond jótékony hatását a regősdiákok falujáró mozgalmára. Az írás 1928 január hónapban jelent meg: Gyalogolni jó... népművészeti vázlatait és bemutatta naplóját a szíves házigazdának. A tiszteletes érdeklődéssel lapozgatott a furcsa kapubálványok, búboskemencék és rózsás karosládák képei között és azt mondta nekünk: — Hát nem maguk az elsők, akik ilyen járatban fordulnak be hozzám. Amikor még Csetefalván voltam segédlelkész, a Tisza mellett, beállított a szomszédból egy fiatalember és ő is ilyesmik után érdeklődött. Móricz Zsigmondnak hívták, hallom, azóta híres író lett belelőle. Az öröm döbbenetében néztünk egymásra. Akkor már annyit jártuk a falvakat, hogy magunk is a természet része, szinte parasztlegények voltunk és nem csodálkoztunk semmin sem, akármit láttunk, vagy hallottunk, inkább szerettünk mindent, ami magyar volt, mert vérbeli és lélekbeli közünk volt hozzá. Most isi szinte meg sem lepődtünk, de egyszerre úgy éreztük, hogy valahol mélyen mámo- rosak lettünk. Kérésünkre a tisztelete* elmondotta azt is, hogy a csetfalvai fatemplom mennyezete tetszett meg Móricz Zsigmondnak. Akárcsak valamelyik regősdiák, felült a karzatra és lemásolta a dús, tulipántos magyar festést. Előttünk járt! A rajzoló diák másnap kikeresett a gyűjteményéből egy szép faragott kaput és rámásolta egy levelezőlap hátára. A tiszteletes szép üdvözletét kanyarított hozzá, a fiúk is aláírták és a lap elindult Móricz Zsigmondhoz, mi pedig nekivágtunk az útnak és azon túl — Csetfalva felé. Csecse falu tornya A beregszászi cserkészek fölvittek minket a városunk fölé emelkedő szőlőhegy erdős tetejére és egy messzelátó emelvényről megmutatták nekünk Csécse falu tornyát a Felső-Tisza túlsó partján, Szat- mármegyében. Ott született Móricz Zsigmond. Amikor aztán a hegyoldalban egy pásztor barátságos tüze köré telepedtünk szalonnát sütni, sok mindenről elbeszélgettünk. Körülöttünk rohamosan sötétedett, de egyre nagyobb lett a tűz. Kifakadt ott belőlünk mindaz, ami a szívünkön feküdt. Népi szellemű cserkészet, regősmunka, nagy mestereink, a magyar megújhodás és kisebbségi jövőnk. A barátságos együttlét a tábortűz körül kiolvasztotta belőlünk a paraszti vándorlás eddig öntudatlan élményeit. A végén énekeltünk és a fiúk akkor már sírtak. A pásztor, aki egész ottlétünk alatt csak tüzelt és hallgatott, búcsúzóul megszólalt: — Bizony úgy van, kérem, az rendjén, ha az urak megbecsülik az egyszerű pa-i rasztembert. Mindegyiknek megvan » maga szakmája, az uraknak is, meg a magamfajta embernek is. Ha maguk olyan gondolkozású urak akarnak lenni, mint ahogyan most gondolkoznak, akkor az Isten áldja a jószándékukat. A vaksötétben felcsörtettünk megint a magaslatra. Alattunk voltak a Kárpátok és az Alföld. Sokáig énekeltünk egyfolytában, biztattak a csillagok is, meg a távoli pásztortüzek. Talán ezen a lélektáró cserkészestén született meg az a mondás, hogy Móricz Zsigmond a regösdiákok mestere. De gondoltunk erre akkor is, amikor Bökényben az öreg tiszteletes kioktatott bennünket, hogy melyik nótát jegyezzük fel. Azt, amelyiket Móricz Zsigmond is elénekeltetett magának, amikor itt járt népkutatóban. Itt is az ő nyomában jártak a regősdiákok. Egyre erősebb, szebb és cselekvőbb lesz a mi lelki kapcsolatunk a megújhodó magyar szellemiség nagyjaival — írja A Mi Lapunk. — Ez a húr, melyről a jövendő magyar világ harmóniája kél. Egy beregszászi cserkésztársunk múltkor írta A Mi Lapunkban, hogy Móricz Zsigmond, a regőseszme nagy mestere. Pedig ez a diák talán nem is ismeri azt a változatosan folyó történetet, melyben Móricz Zsigmond a regősdiákok mozgalmával állandóan érintkezik. A zsúfolt erejű magyar múlt és a magyar parasztvilág zseniális megörökítője, aki a mai elkopott magyar idők irodalmában újból a tősgyökeres népi hangot juttatta érvényre, nem lehetett sohasem távol a falu mélységes nemzeti értelmét kutató regősöktől. Előbb-utóbb oda kell találnunk közvetlenül is Móricz Zsigmondhoz. Valahogy úgy indult meg a dolog: levelet kaptam Prágába egy kedves regősdiák-barátomtól, aki azt írta, hogy nagyon visszavágyódik a falura. De úgy szeretne vándorolni, mint a fiatal Móricz Zsigmond valamikor a Nyírségen. Magánosán járva, felkutatni minden, ősi vonását az alvó, elmosódó magyar arcnak. Eltanulni a parasztnótákat és a kálomista fejfák faragását. Nem tudom én, hogy honnan szedte az én barátom azt, hogy Móricz Zsigmond a Nyírségen vándorolt. De ez a néhány sor megütött. Összedugtuk a fejünket a Szent György Körben és másnap ment a levél Budapestre. Kissé félve, arra kértük a nagy írót, hogy küldje el A Mi Lapunk olvasóinak ifjúkori vándorélményeit. A márciusi szám már hozta is a cikket, az volt a címe: Gyalogolni jó. Bemutatkozott nekünk az a kis diák, aki még nem lehetett cserkészfiú. Az iskolatársai kinevették, amikor vándorolni hívta őket. Ám ő egymagában is nekivágott az Alföldnek. Azóta vallja: „Szeretnék mindenkit megmozdítani s kilódítani ebből a füstös, fulladt, gyűlölködő és irigykedő városból", Előttünk járt Az érsekujvári egyetemi hallgatók Móricz Zsigmond-estjén lépett az első regősdiák a „Légy jó mindhalálig“ írója elé. Aláírást kért abba a Fáklya regénykötetébe, melyet egy regősversenyen kapott jutalmul. Móricz Zsigmondnak fennakadt a szeme a könyvtábla belső oldalára ragasztott ajánló lapon. Egy regősrajzolónk helyes kis munkája volt: az ajánló sorok latin betűi úgy stilizálva, mintha az en- lakai templom székely írása lennének. Móricz Zsigmond mosolyogva megkérdezte cserkészünket: — Hát az igazi rovásírást nem ismeritek? — Aztán beírta a nevét és visszaadta a könyvet. Csak később tudta meg a regősdiák, hogy miért mosolygott Móricz Zsigmond. Az eredeti rovásírással írta be a könyvbe a nevét. Amikor a múlt nyáron (1927.) néhá- nyan regősdiákok a Munkács melletti Izs- nyéte község református papjánál szállottunk meg, rajzoló utitársunk előszedte | Móricz Zsigmond decemberben kihívott magával Leányfaluba. Nagy ünnep egy diáknak. Villanyoson indultunk Budapestről, segítettem egy kis kertészkosarat vinni. Szent-Endréről omnibusz vitt tovább. Nagy, de most télen csupasz, rögös kert a Móricz Zsigmondé. Szabad, szent itt a levegő, tiszta a látóhatár, akár kiáltani is lehetne. A kert közepén nemrég hordtak össze egy kis dombot kilátónak. Azon álltunk éppen, amikor valahogy szóbakerült Csécse és a cserkészek vándorlása. Hárman, regősdiákok, a nyáron éppen Csécsével szemközt (a trianoni határon) töltöttünk egy éjszakát egy pattogó nyelvű tiszai révész kunyhója tövében, késsel vágtuk a füvet magunk alá szénának. Móricz Zsigmond mosolygott és lemenet nevet adott a dombnak: — Ha már a regősdiákokról beszéltünk, rajta, hát legyen Regölő domb. A nyaraló tulajdonképpen az igazi családi ház. Amikor betértünk, rögtön megsejtettem, hogy Móricz Zsigmond itt tudja magát leginkább otthon, nem is Pesten. Csupa könyv. A dolgozószoba faláról Gyulai Pál néz le, a másik oldalon meg Arany János az egész családjával. A szekrényben a vliág minden népköltészeti gyűjteménye. Mórciz Zsigmond felállt egy székre és ledatott nekem a szekrény tetejéről egy almát. Aztán egy nyitott könyvállványról előhúzta Kézai krónikájának új kiadású, vaskos kötetét. — Ezt a könyvtárat a?:á,.nelyik konzervál'. > professzor is megirigyelhetné — motty dotta nevetve. Felmentünk az emeletre. Nézem, nézem a székeket, az asztalt, a tükröst, de hiszen ez felsőtiszamenti parasztfaragás 1 Most ötlött belém, hogy a fából készült lépcsöház és a tornác min* den oszlopa is az! Móricz Zsigmond magával hozta falujából a tiszta ősmagyar; művészetet is. Kis magyar sziget a Pesttől idáig terjedő modern, civilizációs tengerben és rajta a különös magyar népi kultúra él. Előretolt űrállomása ez a faj méhéből, a néptömegek erejéből Ígérkező új arcú magyar világnak, mely az ide- genséget meg fogja tudni emészteni. Az őr nem is lehetne más, mint író. A társadalom mélyében vajúdó és eljövendő történések a közéletben mindig a költő, a zseni életét remegtetik meg jó előre és legelőször. A remegés gyűrűalakban mindenfelé terjed és egyre hatalmasabb lesz, amint magáévá fogadja fiatal lelkesedésével a fölsorakozó új nemzedék. Móricz Zsigmond a fiatalságé. Az egyetemi hallgatóké, a cserkészeké, a regősdiákoké. Még a falusi gyermekeké is, hiszen a Boldog Világ népi zamatú verseä állatmeséi odavalók minden regősdélutánra. Vannak regényei, amelyek olvasásához érett ész és kemény, férfias erköl- csiség kell, különben kárt okoznak, ahogy a termékenyítő szél is leveri a gyönge virágot. A Sárarany nem is való a kezébe annak, aki még nem keménykötésű cserkészember. Adja Isten, hogy ilyen emberré serdüljön minden magyar fiú, erős férfiúvá, aki csak lelki ,épülést és tanulságot szerez a faluba börtönölt magyar titán tragikus történetéből. „Minden férfinek el kell olvasnia, hogy jobban megismerje az asszonyokat és minden asszonynak, hogy vigasztalást, erőt merítsen belőle!” PEARL S. BUCK« a Nobel-dijas írónő legújabb regénye a Hisste szív Pearl S. Buck, sohasem fél a nehéz kérdésektől. Most is szembenéz azzal a nehéz és sokszor fájó kérdéssel: vájjon milyen lehet az asszony élete, ha a szokottnál több értéket kapott a földi útra? A tehetség nem jelent mindig örömet és könnyű életet, még akkor sem, ha férfi viseli a lelkében. Hát még ha asz- szony! Aki emellett jó feleség és jó anya is kíván lenni, tisztalelkű, gyöngéd, jó, aki vállal munkát, szenvedést, áldozatot, erőfeszítést — és ha mindezt vállalta, akkor... akkor mi lesz a sorsa? Erre ad feleletet Pearl S. Buck! A körülbelül 400 oldalas nagyszabá-sú regény ára egész vászonkötésben P 5.60. Megrendeléseket utánvéttel, vagy az összeg előzetes beutalása ellenében forduló oostával intéztünk el. Ha ajánlott küldést kíván. 50 fillér beutalását is kérjük. Az utánvételes küldés 90 fillérrel drágítja a könyvet. Pfeifer Ferdinand könyvkereskedés Budapest, IV., Kossuth Lajos-u. 5. Tel.: 18-57-30,18-74-00 A l€ányfalusi Regölő-domb
