Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-26 / 168. szám
' 1939 JÜLIUS 26, SZERDA a—— fTLvroEla ■ ^ÍACiVmI II IRMn 5 mmmrn Anyaorssukgials. a JF el i>z déle e» Milyen bölcs dolog az, hogy a felvidéki tanárok, tanítók, hivatalnokok számára tanfolyamokat rendeznek abból a célból, hogy megismerjék és helyesen lássák az anyaországi viszonyokat, intézményeket, embereket. Hogy visszavezessenek bennünket a magyar életbe. Hát bizony, bizony, húsz esztendő nagy idő, sok mindenből kimaradtunk, sok mindent nem ismerünk. Mi örülünk is ezeknek a tanfolyamoknak, kipótoljuk azt, amit a csehek miatt a magyar világ megismerésében elmulasztottunk. így hála Istennek, rövidesen abba a kedvező helyzetbe jutunk, hogy nemcsak a mi kis Felvidékünket fogjuk jól ismerni, hanem az anyaországot is, szemben az anyaországiakkal, akik csak az anyaországot ismerik, a Felvidéket annál kevésbbé. Olyannyira nem ismerik, hogy azokat a bölcs tényezőket, akik bennünket a tanfolyamok segítségével bevezetnek az új magyar élet ismeretébe, hasonló tanfolyamokon világosítsák föl a Felvidék életéről azokat az anyaországiakat is, akik a Felvidékre beteszik lábukat. Mert ezek aztán végkép keveset tudnak rólunk, s többnyire azt a keveset is — hézagosán és rosszul. Nemcsak mi maradtunk ki az anyaország életéből, hanem ugyanúgy elmaradtak a húsz évig különszakított északi magyarság életének ismeretéből az anyaországiak is. A fiatalok, akik hozzánk kerültek, csodálatos gyorsan megismerték a mi új életszemléletünket, társadalmi szellemünket, alig néhány hét alatt akklimatizálódnak nálunk, nem szorulnak semmi tájékoztatásra. Annál nehezebb a helyzet az idősebbekkel, akik először lépnek földünkre, ezeknek már szükségük volna szakszerű tájékoztató tanfolyamra, de a legnehezebb megértetnünk az új tényeket azokkal, akik húsz évvel ezelőtt hagyták el a Felvidéket s most ugyanazzal a szemmel, ugyanazzal a szellemi colstokkkal mérik a mi életünket, mint húsz évvel ezelőtt, semmi erővel nem akarják tudomásul venni, hogy ez az új élet más, mint a húsz év előtti volt, zsémbesen tiltakoznak és harcolnak ellene, csak a régit látják, egykori aranyifjúságuk aranykorát. Ezek nem akarják tudomásul venni, hogy az élet húsz év alatt, bizony, elhaladt fölöttük, ami azzal egyértelmű, hogy ők elmaradtak. Ezek az öregek nem hajlandók idomulni az új élethez, hanem az új életet szeretnék visszaforgatni öreg magukhoz. Hát az ilyenekre bizony nagyon ráférne égy felvidéki isméket tárgyaló nyári népegyetemi tanfolyam ... Ezeket a megállapításokat jó két hónappal ezelőtt hallottam a Felvidék egyik vezető személyiségétől, de akkor azt hittem, hogy csak átmeneti tájékozatlanságról van szó s hogy a gyakorlati élet maga gyorsan elmossa a Felvidék körüli tájékozatlanságot. Azonban a hetek múlnak s az átmenet, sajnos, egyre nem akar elmúlni. Sőt. Nemcsak hogy nem fogynak a Felvidékről való ferde nézetek, hanem még szaporodnak is. Szándékosan szaporítják őket. A propaganda szándékosan dolgozik hamis fogalmakkal, s szándékosan hamisítja a fogalmakat. Egyre bődü- letesebb dolgok jelennek meg rólunk. Éspedig mennél több az illető sajtótermékben magyarok, lélekben csehszlovákok“, dés és tévesztés. Baloldalon és szélső- jobboldalon egyaránt. Nem egyszer lepleztük már le az ilyen baloldali, liberális, csáklyás propagandát, most meg kell említenünk egy szélsőjobboldali kisiklást, amely a tájékozatlanság ártatlan szende- ségével lép föl, de amely a legsötétebb renegátok feje fölé fon glóriát. Matolcsy Mátyás és Salló János hetilapjában, a „Magyarság útjában“ „Zavarok a Felvidéken“ cikk jelent meg, amely nem kevesebbet csinál, mint azt, hogy a Szüllő, Esterházy, Szent-Ivány és Jaross táborát jelentő nemzethű magyarokkal egyenlő nemzeti minősítésben részesíti a becsehel- teket, a cseh agrárpárt magyar bérenceit. Azt írja ez a cikk, hogy „magyar és magyar között nem volt itt különbség, tartozhatott akár az Egyesült Párthoz, akár pedig az Agrár Párthoz, mindegyik bízott abban, hogy a határok nem tartanak örökké és ez a vidék egyszer újra magyar lesz.“ Ez a tájékozatlanság egyenesen megdöbbentő. Hát még a nyilas, vagy pláne a nyilas tábornak is illene tudnia, hogy az Egyesült Pártot magyarság dolgában csak úgy lehet együtt említeni a cseh agrárpárttal, mint a tüzet és vizet. Mert az egyik magyar célt szolgált, a másik cseh célokat. Az egyiknek hívei a revízióért, a cseh agrárpárt magyarjai pedig a revízió ellen harcoltak. Hát nem tudja a tisztelt cikkíró, hogy az agrárpárt magyarjai voltak azok a szégyentelen gyászmagyarok, akik néhányezren díszmenetben hódoltak Prágában Masaryk előtt csehszlovák zászlóval s élükön ezzel a sokatmondó föliratos táblával: „Nyelvben magyarok, lélekben csehszlovákok“ Hát nem hallotta soha a tisztelt nyilaskeresztes lap igen tisztelt szerkesztősége, hogy az agrárpárt magyarjai, élükön a maradékbirtokos Csömör Istvánnal, ezek voltak a revizióellenes cseh-szlovák népgyűlések magyar díszszónokai, tehát cseh szempontból jó cseh hazafiak, de kisebbségi magyar szempontból nemzetárulók, csonkamagyarországi szempontból pedig hazaárulóK? Nem tudja, hogy éppen ezek miatt az olcsó bérért becsehelt cseh bérencek ipiatt volt nehéz hűséges magyarnak maradni, mert amikor mi a csehekkel szemközt harcoltunk, akkor ezek az alattomos cseh agrárpárti renegát bérencek hátulról akartak ledöfni minket? Hát nem tudják anyaországi közirótestvéreink, hogy a magyarpárti magyar ellenzékiek és a csehpárti magyar aktivista kormánytámogatók között éppen az volt a sarkalatos különbség, hogy mi hittünk abban, hogy a trianoni határok nem lesznek örökké tartók, az agrárpárti magyarok pedig éppen ellenkezőleg nemcsak hogy hittek a trianoni határok örökkévalóságában, hanem harcoltak is érte? De ha mindezt nem tudja a tisztelt anyaországi cikkíró és a cikkét felülbíráló tisztelt anyaországi főszerkesztő, akkor miért nem kérdezték meg olyanoktól, akik ezeket az ordítóan egyszerű tényeket ismeA Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy a Budapesti Közlöny szerdai száma a következő legfelsőbb elhatározást, illetve kéziratokat közli: A magyar királyi miniszterelnök előterjesztésére Kunder Antal magyar királyi kereskedelem- és közlekedésügyi minisztert az iparügyi minisztérium vezetése alól saját kérelmére felmentem és magyar királyi iparügyi miniszterré Varga József iparügyi minisztériumi államtitkárt kinevezem. A nevezettekhez intézett kézirataimat idezárom. Kelt Kenderesen, 1939. évi július hó 25-ik nanián. Ungvár, július 25. Teleki Pál gróf miniszterelnököt tegnap a délutáni órákban a kormányzósági palota fogadótermében egymás után felkeresték Ungvár város és Ung vármegye egyházi, társadalmi és politikai vezetői és a különféle szervezetek küldöttségei. A miniszterelnök hosszasan elbeszélgetett a nála megjelent magyar és ruszin személyiségekkel és részletesen megvitatta velük a megbeszélés során felmerült kérdéseket. Felkeresték a miniszterelnököt a felvidéki és a kárpátaljai képviselők is. Utóbbiak átadták neki a Kárpátaljai Képviselők Parlamenti Klubjának szombati ülésén elfogadott hétpontos határozatot. Megbeszélést folytatott a miniszterelnök Sztojka Sándor görögkatolikus püspökkel, valamint Ilniczky Sándor görögkatolikus nagypréposttal, majd később Szcieniowszki ungvári lengyel konzullal is. Megjelent a miniszterelnök előtt a ruszin ifjúság két küldöttsége is. Az egyiket Demkó Mihály ruszin miniszteri tanácsos, a másikat Fenczik István országgyűlési rik? Nem gondolják, hogy a nemzetárulóknak a nemzethűekkel való egyvonalba állítása, ha nem is nyílt nemzetsértés, de nincs messze tőle? S nem gondolják, hogy rájuk, az ő magyar intranzigenciá- jukra is igen furcsa fényt vet a becsehel- teknek eme különös védelmezése, olyannyira, hogy még állami állásokat is igényelnek a cikkben számukra? A nyilas propaganda erősen rávetette magát az utóbbi időben a Felvidékre s azt hittük, hogy a mozgalom komoly. Most a fenti megnyilatkozásból azt látjuk, hogy komolytalan. Mert lehet-e komoly egy olyan kísérlet, amely a Felvidék volt renegátjaival keresi a szövetséget? A taktika mindenesetre nagyon átlátszó. Előbb nemzethűségi szempontból sommásan nemzethű honfiakká, lovagokká avatják az egész cseh pereputtyot és aztán ellenünk, a nemzethű felvidékiek ellen állítják, mint egyenrangú felet. Hát ez nem egyenrangú ellenfél. Nem volt egyenrangú erkölcsileg a múltban, s nem lesz az ma sem. A Felvidék közvéleménye számára azonban nagyon tanulságos ez az eset. A mi közvéleményünk nagy iskolát állt ki, gerincesen kiállta az agrárok és egyéb cseh bérencek minden korteshadjáratát. Az agrárok nálunk politikailag örökre lejárták magukat. Politikai hullák. A mi közvéleményünk nagyon furcsának fogja találni azt a mozgalmat, amely ilyen politikai hullákkal és hulladékokkal szövetkezik. Közvéleményünk az agrárokat egész politikai pedigréjükkel jól ismeri s ez nem előnyös a nyilasmozgalomra, mert a róla való véleményét is a madarat tolláról, embert barátjáról elve alapján alkothatja meg. Mindenesetre nem irigyeljük a nyilasoktól új felvidéki szövetségeseiket. Kedves Kunder! A magy. kir. miniszterelnök előterjesztésére Önt a magy. királyi iparügyi minisztérium vezetésétől saját kérelmére felmentem. Kelt Kenderesen, 1939. évi július hó 25-ik napján. Horthy s. k. róf Teleki Pál s. k. * Kedves dr. Varga! A magy. kir. miniszterelnök előterjesztésére Önt magy. kir. iparügyi miniszterré kinevezem. Kelt Kenderesen, 1939. évi július hó 25-ik napján. Horthy s. k. Gróf Teleki Pál s. k. képviselő vezette eléje. A kormányzói palotában folytatott megbeszélések este félkilenc órakor értek véget. Teleki Pál gróf miniszterelnök ekkor a felvidéki keresztény munkásszövetség Teleki-utcai helyiségébe látogatott el. A szövetség helyiségének bejáratánál Pelt- sárszky Imre dr. polgármester köszöntötte. A miniszterelnök először az ungvári polgárság küldöttségével folytatott közvetlen megbeszélést, majd fogadta a keresztény munkások kiküldötteit, akik az ungvári iparosság megsegítését kérték. Szóbakerültek ezen a megbeszélésen az összes megoldásra váró munkalehetőségek. Ezután még az Ungvári Athlétikai Klub, a MOVE és a Kereskedelmi Grémium küldöttségei által előterjesztett ügyekben folyt rövid eszmecsere, majd a miniszter- elnök a Drugeth-vkrba hajtatott, amelynek udvarán megtartott vacsorán részt- vett. A miniszterelnök és kísérete az éjszakai órákban utazott vissza Budapestre. Amerikai magyarok tisztelgése a Magyarok Világ- szövetségében A Budapesten tartózkodó amerikai magyarok, a Verhovay Segélyegylet tagjai kedden délben megjelentek a Magyarok Világszövetségének helyiségében, hogy tisztelegjenek a szövetség elnöksége előtt. A Magyarok Világszövetségének Géza-utcai helyiségének nagytermében fogadta a szövetség elnöksége az amerikai magyarokat. Az Amerikában élő magyar testvéreink nevében Varga István főpénztáros hálás szavakkal köszönte meg a Magyarok Világszövetsége elnökségének gondoskodását, megértő szeretetét, amellyel elárasztja a tengerentúl élő s a világ minden részébe szétszóródott magyarokat. Hangoztatta, hogy a külföldön s így az Amerikában élő magyarság is soha nem szakad el lélekben az óhazától, Magyarországtól, melynek sorsát élénk figyelemmel kísérik s magyar szívvel és magyar lélekkel kívánják nemzetünk boldogulását. A lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után a Magyarok Világszövetségének elnöksége nevében Nagy Károly ny, főkapitányhelyettes köszöntötte a Budapesten tartózkodó amerikai magyarokat és részletesen vázolta a szövetség célkitűzéseit. örömmel állapította meg, hogy az Amerikában élő magyar fiatalság érdeklődése az óhaza iránt egyre fokozódik, a tengeren túl élő magyar ifjúság igyekszik megismerni az óhazát. Végül kérte a megjelenteket, hogy ha visszatérnek új hazájukba, vigyék hírét annak, hogy a magyar nemzet nem feledkezik meg azokról, akik távol élnek. Az amerikai magyarok küldöttsége könnyekig meghatva hallgatta Nagy Károly ny. főkapitányhelyettes lelkesítő szavait. Az üdvözlések során az amerikai magyarok felkérték Nagy József főtitkár útján a Magyarok Világszövetségének elnökségét, hogy tolmácsolja köszönetü- ket Munkács városának és Vozáry Aladár országgyűlési képviselőnek azért a rendkívül meleg és igaz magyar fogadtatásért, amelyben részesítették a hazatérő magyarokat. Nyilatkozat Felkérték a Magyar Országos Tudósítót a következő nyilatkozat közlésére -. „Az egyik reggel megjelenő napilap keddi száma szerint a Verhovay-csoport- tal Amerikából most hazaérkezett egyik magyar állítólag azt a kijelentést tette, hogy az amerikai magyarok „magyarszocialisták“ és „hazajövünk, ha győz a magyarszocializmus“. A lap munkatársával beszélgettem és a leghatározottabban kijelentem, hogy ezeket a kijelentéseket nem tettem, de nem is tehettem, mert hiszen az amerikai magyarok magyarok ugyan, azonban az óhazai politikával nem foglalkoznak, annál is inkább, mert hiszen javarészük az Egyesült Államok polgára. Budapest, 1939 július 25. Balogh Ferenc, a Verhovay Egyesület csikágói osztályának titkára“. Most jelent meg! Kaán Károly cimü új könyve. Kaán Károlynak az Alföldről irt munkáit a közönség eddig is nagy érdeklődéssel fogadta A 420 oldalas könyv ára: P 6.80 Pfeifer Ferdinand könyvkereskedés Büdapesí, IV., Kossuth Lajos-utca 0 Telefon: 18-57-30, 18-74-00 ■■ .........■■■mm——ii ■■ - —i i mmmm dr. Uarga József áffamlüKárt ipariam miniszterre nevezte Rí Horthy s. k. óf Teleki Pál s. k. naai M minis&íereinök 6e/e/ezfe kárp, nsegSsesxééésoit Részletesen megvitatták a megbeszélés során telmerült kérdéseket
