Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-25 / 167. szám

1939 JÚLIUS 25, KEDD TEMHPlflU •.WaöVaR'HrmB Füíöp Zsigmond i Ä múlt év novemberének első napjaiban minden magyar ember feszülten s izga­tottan várta a rádiójelentéseket. Az egyik esős reggelen egyszerre dobbant meg tíz­millió magyar szív: a rádió jelentette, hogy Magyarország kormányzója Komá­romnál átlépte a trianoni határt s fehér lován már lépdel a Nagy-Duna hídján. A kormányzót Komárom város nevében egy őszbajuszú, kedves arcú, pompás ma­gyar ember várta: Fülöp Zsigmond, Ko­márom városbírája. Komárom szülötte, városának rajongója, a háborúban hon­védhadnagy, Przemysl után orosz hadi­fogoly, a szlovákiai magyarság ügyének egyik legbátrabb, leggerincesebb élhar­cosa. magyar kisemberek bankjának igaz­gatója, íróember, egyházi főgondnok s számos egyesület vezető tagja. Mikor ez a pompás magyar típus odaállott a másik pompás magyar ember, a kormányzó elé s a húszéves keserűség után felszabaduló nagy-nagy örömmel köszöntötte Magyar- ország első emberét: szem nem maradt szárazon s a rádiónak sokszázezer hallga­tója együtt örvendett a komáromi város­bíróval. A pompás nap után még hóna­pokkal is, számos tisztelgő látogatója volt Fülöp Zsigmondnak, Komárom első embe­rének: e látogatók csak kezet akartak szo­rítani a híres városbíróval, meg akarták ismerni, mert „együtt könnyeztek a vá- rosbiróval!” .... Legnagyobb vágya teljesült Fülöp Zsig­mondnak az említett novemberi napon. Évek óta egyetlen láng hevítette, egyetlen titkos kívánság volt úr benne: hadd kö­szönthesse szabad királyi Komárom va­rosában a magyar kormányzót: s ez az álom teljesült. Fülöp Zsigmond megér­hette, hogy szülővárosából az odasetten­kedett hamis jogon foglalók kertek alatt távoztak el s az angyalos címer újra ra­gyoghat a régi városháza falán. De míg a város eljutott odáig s míg Fülöp Zsigmond egy novemberi napon odaléphetett a kormányzó elé: húszéves szakadatlan kisebbségi küzdelem minden­napos csatáját kellett vívnia. Három vo­nalon is vívta: politikáin, gazdaságin és a közmívelődésin. Fáradhatatlan buz­galma', minden szépért s jóért lelkesülő szíve, páratlan népszerűsége mindenütt az élre helyezte, az egyház épugy segítségét kérte, mint a SzMKE, vagy a Jókai Egye­sület, politikában meg nem alkuvó^ orszá­gos vezető, de ha kellett, daltestvér, lap- szerkesztő, pénzügyi kérdések intézője s húsz éven keresztül úgy, hogy minden ténykedésén keresztül világított jellemé­nek töretlen fénye, bízó hitének, jóhisze­műségének sugara. Politikai ellenfelei s a kisebbségi magyar élet foglárai: a cseh-szlavák vezetőférfiak is gerinces és tiszteletreméltó ellenfélként kezelték, be­csülete volt az ellenfél táborában is, mert tudták, hogy meg nem alkuvó, kristály- tisztán magyar, őszinte, bátor ember. Va­lódi catoi jellem: reája még a nehéz út­szakaszok pora sem hullott, legendás. híre van megbízhatóságának, puritán jellemé­nek. Az utolsó községi választások alkalmá­val az ellenzéki magyar pártok fölénye­sen győztek a komáromi városházán: Fü­löp Zsigmondot választották meg város- bírónak. Neki kellett megmutatnia, hogy a magyar pártok nemcsak ellenzékiség­ben, hanem alkotó munkában is kitűn­nek, a prágai kormánnyal szemben el­lenzékinek s Komárom város közönségé­vel szemben alkotónak lenni, >nem volt könnyű feladat, de Fülöp Zsigmond pom­pásan megoldotta. Hálistennek, ebbeli feladatát nem folytathatta sokáig, mert a komáromi városbíróból Komárom szabad királyi város polgármestere lett s polgár- mestere is volt a városnak, a két Komá­rom multheti egyesítéséig. Fülöp Zsig­mond önként köszönt le tisztségéről: munkáját bevégezte, a két város egyesí­tésének ügyét előkészítette. A miniszteri elismerés a felsőbb kormányhatalom kö­szönetét jelenti, a város polgárságának tisztelete s elismerése tizennyolcezer em­ber háláját fejezi ki. Ennek a tizennyolc- ezer embernek volt jóban-rosszban veze­tője, irányítója Fülöp Zsigmond, a szik­laszilárd magyar, Komárom igazi rajon­gója, egyik leghűbb fia. Talán nincsen ember Komáromban, aki városát úgy sze­retné, fejlődését úgy akarná, aki minden utcáját, intézményét, emberét úgy megbe­csülné, mint ő. Tiszteletet kapott, de ő is tisztelettel közeledett minden becsületes és jóhiszemű ember felé s e kölcsönös tisztelet, — nem merev, hanem barátsá­gos tiszteletadás, — jellemzi Fülöp Zsig­mondnak egész közéleti pályafutását. Fülöp Zsigmond most távozik a komá­romi polgármesteri székből, önkéntes tá­vozása azonban nem a nyugalomba indu­lás jele. Ezután is őrködni fog városa jó­léte, kultúrája, hite fölött s ha máj egy­szer arcképe felkerül a komáromi város­háza tanácstermének címeres falára, jog­gal elmondható, hogy érdemes embert tisztelnek e képben az utódok. Nem az ob­iigát polgármesteri kép lesz ez, egy a so­rozatban, hanem egyéniség, kortörténeti bizonyíték, jellemes, igaz ember figyel­meztetője. Az anyországban többek között a város- bírói címzéssel sem voltak tisztában. A novemberi fellelkesülés napjaiban egy ba­rátságos szegedi újságíró nyilt levelet in­tézett „Komárom kérgestenyerű, egyszerű bírájához” — tudjaisten, milyen fogal­maik lehettek Szegeden, Karcagon a tájé­kozatlanoknak a mi városbiráinkról. A levél el is jutott a „tekintetes komáromi biró úr” kezéhez, dőltbetűs, hiréli cikk formájában s még célzások is történtek arra, hogy a komáromi bíró a maga ezüst­gombos népviseletében, munkás tenyeré­vel, hogyan szorítja a magyar urak kezét. A cikk tele volt jóindulattal, rajongással, de egy kis tájékozatlansággal is. (Meg­tanultuk, hogy ami a tájékozatlanságot illeti, abban nemcsak a szegedi kollega az egyetlen). Talán akadtak volna polgár- mesterek, vagy más közéleti urak, akik mérgesen az asztalra ütöttek volna s cí­meres levélben oktatták volna ki a jóin­dulatú újságírót a szörnyű tévedésről, hogy a nép megtestesítőjével tévesztik össze a komáromi polgármestert. A komáromi polgármester azonban mo­solygott. Megértőén s a szerkesztőtársak kollégiális szeretetével. Mosolygott s bele­egyezett a szegedi levélbe. „Hadd legyen Szegeden öröm, — mondotta később, — hogy milyen szépen írtak rólam s milyen szépen megtisztelték a bírót!” Ebben a megértő mosolyban, a felesle­ges feltűnéstől való elzárkózásban, a tiszta megértésben, mint kristálytiszta anyagban él ez a puritán jellem s most, amikor oly sok évtizedes küzdelem után távozik a város vezetéséből: méltán meg­érdemli, hogy Komárom évkönyveinek leg­szebb lapjára írja fel a népszerű, nagy­szerű magyar s tisztahitű Fülöp Zsig­mond nevét! (sz. v.) A mínisszserelnoK Unovárofí Ungvár, július " * Teleki Pál gróf mi­niszterelnök kárpátaljai szemleútja során hétfőn délután 2 órakor, Pataky Tibor miniszterelnökségi államtitkár és Incze Péter miniszteri osztálytanácsos, titkára kíséretében, gépkocsin Ungvárra érkezett. A kormányzói palota előtt elsőnek Simén- falvy Árpád, Ungvár város főispánja üd­vözölte közvetlen szavakkal, majd Perényi Zsigmond báró kormányzói biztos üdvö­zölte. .A miniszterelnök ezután sorra kezet- fogott a megjelentekkel, akik között ott volt Marina Gyula és Demkó Mihály ruszin minisztertanácsos, valamint Schultz Gábor miniszteri tanácsos és Chikán Béla kárpátaljai szociális előadó. Teleki Pál gróf miniszterelnököt és kíséretét Perényi Zsigmond báró ebédre látta vendégül. Megalakult a Magyarorosz Képviselők Parlamenti Klubja A Poprádig terjedő magyar-orosz tőidnek Szent István állama keretében a kárpátaljai magyar-orosz tőiddel való mielőbbi egyesítését kívánják Ungvár, július 21/. A Magyarorosz Kép­viselők Parlamenti Klubja szombaton meg­alakult Ungváron. Az alakuló ülésen, ame­lyen egy kivételével valamennyi magyar­orosz képviselő résztvett, Bródy András képviselő megnyitóbeszédében kifejtette a klub megalakításának jelentőségét és szük­ségességét. A továbbiakban rámutatott arra az új helyzetre, amelyben minden remény megvan arra, hogy a magyar-orosz nép elérhesse azt, amit az ellenséges cseh-szlovák államban a húszéves ádáz harc árán sem sikerült elérnie: a széleskörű t~”",-tl önkor­mányzatot. Bródy András megnyitóbeszéde után a jelenlevő kilenc kárpátaljai képviselő elha­tározta a Parlamenti Klub megalakítását, majd megválasztotta a tisztikart. Elnökké Bródy Andrást, alelnökké Demkó Mihály miniszteri tanácsost és Bencze Györgyöt, titkárrá Spák Iván országgyűlési képvi­selőket. Az egyes felszólalások kapcsán megtár­gyalták a klub munkaprogramját és ennek során Bródy András indítványára hét pontból állót határozati javaslatot fogadtak el, amelyet Teleki Pál gróf miniszterelnöknek legközelebbi ungvári tartózkodása során nyújtanak át. Egy másik határozatban ki­mondotta az újonnan megalakult klub, hogy az amerikai magyaroroszoknak kö­szönetét fejezi ki a szentistváni állam­eszme melletti kitartó munkájukért és a kárpátaljai magyar-orosz nép érdekében a csehszlovák uralom alatt kifejtett értékes tevékenységükért. A határozat további részében arra kérik a kormányt, hogy dip­lomáciai tevékenységével segítse elő a Poprádig terjedő magyar-orosz földnek Szent István állama keretében a kárpátaljai magyar-orosz földdel való mielőbbi egyesítését, azonban addig is, amíg ez megtörténik, kérik a kormányt, kövessen el minden lehetőt abban az irányban, hogy a Szlová­kiában élő ruszinok ugyanazokban a jogok­ban részesüljenek, mint amilyeneket &zto- vákia egyéb kisebbségei élveznek^' Szilassy Béla dr. államtitkár földbirtok­rendezési szemleútja Léva környékén Szilassy Béla dr. államtitkár, a felvidéki földbirtokrendezési ügyek kormánybiztosa látogatást tett Léván és környékén Révay István gróf, az Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnöke és Koczor Gyula főispán kíséretében. Gényét, Lászlóművét, Dobo­gót, Ényt, Sötétkutat, Hidegmajort, Taj- nasárit, Óhajt, Verebélyt és Zsitvagyarma- tot kereste fel. Tanulmányozták a nép­sűrűséget, a felosztásra kerülő földmeny- nyiséget és hogy mennyi tőke szükséges az új egzisztenciák biztosításához. Félrevezetett munkáscsoport akarta elhagyni az országot Pécs, július 21/. A pécsi rendőrségnek tudomására jutott, hogy ismét egy félre­vezetett munkáscsoport készül kiutazni az országból. A félrevezetett és a legszegé­nyebb néposztályhoz tartozó munkások több esetben ingóságaikat pénzzé tették, hogy a határig megválthassák a vasút­jegyet. Útlevele egyiküknek sem volt. A szomszédos állam hatóságai nem adnak munkavállalási engedélyt azoknak, akik •nem rendelkeznek útlevéllel és a félreveze­tett embereket a rájuk kirótt büntetés ki­töltése után hazatoloncolják. Szombaton éjjel a pécsi rendőrség közegei megjelen­tek a Barcs felé induló vonatnál és az el­utazni szándékozókat előállították a köz­ponti ügyeletre. Igazoltatás után vala­mennyiket elbocsátották, az eljárás azon­ban megindult ellenük. Elintézték a török-bolgár határincidens Jogosan használta fegy­verét a bolgár határőr Szófia, július 21/. Svilengrád közelében a bolgár-török határon július 21-én egy bol­gár határőr bolgár területen rálőtt egy török katonára, aki átlépte a határt. Az eset megvizsgálására kiküldött bolgár és török határőrtisztek az ügyet jegyzőkönyv útján intézték el és ebben megállapították, hogy a bolgár határőr jogosan használta fegyverét. A sebesült katonát kiadták a török ható­ságoknak. Dr. Lafos Ivánnak semminemű kapcsolata nincs a pécsi egyetemmel Birkás Géza dr., a pécsi Erzsébet Tu­ti 'íny' "- ' ':tora, az alábbi nyi­latkozat közzétételére kirt fel: Egyes budapesci napilapok ama híré­vel szemben, hogy Lajos Iván dr. pécsi tankerületi tanügyi fogalmazó a pécsi egyetemnek docense, kijelentem, hogy nevezett -fasern volt és denleg sem docense, illetőleg magántanára a pécsi Erzsébet Tudományegyetemnek; ezen az egyetemen adjunktusi, vagy tanársegédi állást nem tölt be, vagyis az egyetem­mel semminemű kapcsolata nincs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom