Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-23 / 166. szám

TFIsVIDKKI .MagYnrhirmb

12

1539 JÚLIUS 23, VASÄRNAT»

A MAGYAR TÁJAK

hódítói

Irla: ANDÓDY LAJOS

Ha jobban megfigyeled a mai magyar irodalom látszólag nyugodt életét, akkor a legnagyobb meglepetésedre azt fogod látni, hogy az írók nemes versenyben állnak, hogy ebből az országból meghódítsanak egy-egy darabot. Mindenki hódít, mindenki szerez az ország területéből, az írók fittyet hánynak a kialakult tulajdon- viszonyoknak, nem törődnek azzal, hogy egy-egy megye területével felérő hatalmas tájak vannak telekkönyvileg egy-egy történelmi néven, jönnek s egymás után betáblázzák szerelmüket a tájakra és vidékekre. Nincs hasonló jelenség egy nemzet irodalmában sem, hasonlóan általános.

Ha az Ormánság felé tekintesz, Kodo- lányi Jánost látod, amint gondosan gazdálkodik a tereken. Legjobban az egyke, a parasztság pusztulása izgatja birtokain s ha beszélsz vele, arról panaszkodik, hogy az egyke megállítására nincsen elég eszköze. Legutóbb írt egy megrázó erejű drámát e népi veszély ellen s értesültünk róla, hogy a darabbal készülnek az ormánsági falvakba is, Kodolányi birodalmába. Gondos gazda Kodolányi János, mindent elkövet, hogy rendbeszedje tartományát, melyet elődei teljesen szétzilált állapotban testáltak reá.

Óh Tolna...!

Ha Tolna felé tekintesz, Illyés Gyulát látod komoly munkába merülten. Pontos leltárt vezet minden puszta és tanya népéről, nincs az országban még egy birtokos, aki úgy ismerje cselédeit. Tegnap Ozorán dolgozott, ma már Vászoiydot járja. Az öreg Gyalog, a kocsis viszi tanyáról tanyára, s míg zötykölődik a szekér a hepehupás tájon, Illyés arra gondol, hogy a szomorú tartomány előző birtokosaihoz méltón szeretné végezni dolgát:

Hol mint a tervét mormoló vihar, hói a villámfénnyel annyi hősidal dördült és zengett egykor el, — reám, a bőingű múzsák tűnte után bár egy kocsis várt és az is süket,

Oh Tolna! — költöd mégis hadd legyek. Legyek azzá, mit a neműit öreg arcom mögött szívemben keresett, az a vágy, az a hang, amit kiejtem sóhajtani sem tud, álombéli, bosszúkiáltás, lidérc-szülte kép, melytől hőkölve ö is háiralép, ha testet ölt az egyszer, szóra kel: a szolga düh a süket égre fel!

Meg-megállnak az úton, hogy Illyés, a jó gazda, számbavegyen mindent a legapróbb részletekig. A fiatal gazda sokáig külföldön élt, Párizsban, nagy tudósoknál tanult s már úgy látszott, hogy ottmarad s valami fene-tudós-okos ember válik belőle, de egyszerre csak — mint az ilyen bogaras embereknél történni szokott — valamit fejébe vett és hazajött Tolnába gazdálkodni. Hazajött, pedig nem is volt nő a dologban, mint Jaacsi gróf esetében. Most Illyés éppen Párizsra gondol:

Járhatnám Párizst, — mostoha ifjúságom szép labirintod, mely bátran tévedni tanított — és itt ülök

megint Gyánt és Ozora közt egy vén kőasztal előtt.

A csecsei bT’Dc'alom

így elmélkedik Illyés Gyánt és Ozora között, birtoka sok gondot ád neki, de nem annyit, mint az ország legnagyobb birtokosának, valóságos birtokosfejedelmének, aki nem más, mint Móricz Zsig- mond. Móricz Zsigmond birtoka felér ma testvérek között is a Rákóczi fejedelemével, de még annál is nagyobb. Ö is ott kezdte a Tiszaháton szerző- és birodalomalapító munkáját, ahol a nagyságos Fejedelem. De a Tiszahátról lehúzódott az Alföldre is és megszerezte Erdélyt és any- nyira meggyarapította csécsei atyai örökségét, hogy ha ma Móricz Zsigmondot mondasz, méltán juthat eszedbe az országnak legalább is a fele. Csodálatos birodalom a Móricz Zsigmondé. Falvak, tanyák, kisebb és nagyobb városok, ősibb és újabb fészkek tarkítják a tájakat, melyek egyszerre élnek a magyar múltban, jelenben és jövőben. Az ő birtokain nem megy minden a legjobban, de kinek megy ma jól, a minap is azt hallottam, hogy a nagy herceg Eszterházi birtok is a . . ., de jobb az üzleti titkokról nem beszélni.

A Móricz-birodalommal az Alföldön határos egy három vármegyére szóló kiseb

birodalom. Viharsaroknak hívják, Féja Géza nevén áll a könyvekben. A gazda itt a legújabb módszerek szerint próbált gazdálkodni. Elsősorban analízist készített, talajvizsgálatot folytatott. Az új módszerek tekintetében sokan követték, sokan mintagazdaságokat akartak berendezni az ő rendszere szerint. Most azt hallom, nem megy jól neki.

„ül Isztragon ban..

Van egy szép nemesi uradalom is ott, ahol a Duna Esztergom alatt könyököt formál. Pompás palotákkal teli kincses város. Egy hatalmas bazilika nézi magát a Duna vizében s a partokon enylie- lankájú szőlőhegyek emelkednek. Csak reneszánsz fejedelmek értettek így kincsek és tájbeli szépségek összeválogatá- sához,^ helyek kiválasztásához, ahol múzsák énekelnek a ligetekben. A tornyokat és a házakat patina takarja, a belső helyek drága képekkel és finomművű ötvözetekkel díszelegnek. A hely Esztergom és reneszánsz fejedelme: Babits Mihály. Ez a táj és ez a kis birodalom nem szállhatott volna méltóbb örökösre. „A kép, amit gyerekfejjel alkottam magamnak Esztergomról, egy Benczúr-festmény színeiből szövődött“, — vallja Esztergomról Babits Mihály. „Vajk megkeresztelését láttam lelki szemeimmel; födetlen vállú daliás ifjú térdelt, csillogó márványmedence előtt, gazdag ornátusú püspökök és díszruhás főurak gyűrűjében. Később Arany János verse került a kezembe, a töredék hősköltemény, melynek színhelye Eszter- kom; kép és vers nem hazudtolták meg egymást:

Ül Isztragomban, István szent király,

Pap és parasztúr mind körötte áll;

Fején az ékes ujdon korona,

Vállán palástnak hímzett bársonya.

Ez az aranyozott pompájú fantázia kapcsolta össze bennem Esztergom nevét a Szent Istvánéval.“ Még folytathatnám az idézést, még kiválaszthatnék szebbnél- szebb részeket, melyekben úgy csillog nemes fényével az emelkedett és legmagasabb lokálpatriotizmus, mint az olvasztott arany. Verete és értékes ötvözete van ennek a tájhoz ragaszkodásnak, felemeli a természeti környezetet s művészetté formálja a táj hangulatát, tehát a legvégső kifejezést adja meg neki. A művész alkotóvágyát és erejét nem húzza le a környezet, az alkotó erő emeli fel a környezetet.

Istennek hála: ma már meg lehetne rajzolni ennek a zilált országnak új birtokmegoszlási térképét az írói tulajdon szerint. Kiváló szellemek gazdálkodnak az ország egy-egy darabján s ha a termelés csak a szellemiek területén folyik is irányításuk és felügyeletük szerint, mégis ezeken az eszmei birtokokon és belőlük alakul a jövő Magyarország. E nemes partikularizmusokon készül a jövő egységesen szép magyar élete.

A gazdátlan Felvidék

Vannak azonban az országban még fog- lalatlan területek, amik hódítókra és szerzőkre várnak. Egy ilyen szabadon és gazdátlanul hagyott roppant terület éppen ott kezdődik, ahol Babits nemesi uradalma végződik. A Felvidék ez a terület s hogy az írói birtokbavétel tekintetében teljesen gazdátlanul áll, ez is egyik szomorú eredménye kisebbségi helyzetünknek. A kisebbségi magyar írót húsz esztendeig szakadatlanul a vidékiesség félelme aggasztotta. Szemléletében a lokálpatriotizmus a céhpolgári világ bürgeri vidékiességét jelentette s félt, hogy a filiszter színvonalára csúszik le. Irodalmi tudata teljesen hamisan állította őt be környezetéhez. A kisebbségi író problémákat keresett s azt hitte, hogy nagy dolgok nem fordulhatnak elő az ő mindennapi, megszokott környezetében. Fenséges alkalmakat keresett az alkotásra, de nem tudta, hogy az író minden alkalmat fenségessé tud tenni s alkotásába belefoglalni. Közép-Európában az élet egy szeletén sem zúgtak végig oly hatalmas változások, mint éppen a Felvidéken. A tájak, a hegyek szinte hallhatóan nvösrtek a. változások alatt, de ho* van irodalmi kifejezése ennek? Az írók hamis irodalmi tudata szalajtotta el az alkalmakat. Milyen szomorú: kimondod: Csallóköz, Mátvusfölde. Gömör, Inoly- völgye s várod, hoev írói alkatot idézzen fel a táj és az élet egy-egy szelete, de

csend, mély csend jön feléd s végekről, nevek nem viszhangoznak, pedig jónéhány felvidéki írót ösmersz. A felvidéki író mintha elfelejtette volna, hogy a makro- kozmoszban is ugyanazok a törvények hatnak, mint a mikrokozmoszban.

Nem késő megjavítani a helyzetet és megreparálni az irodalmi tudatot. Az irodalmi munkamegosztás is ezt kívánja tulajdonképpen, de itt van példának Jankó- vich Ferenc:

Ki gyermekkézzel szórtam gondtalan Ifjúságomnak harminc aranyát — megállók most és vallatom magam:

Láttam Párizst — nem láttam Baranyát;

Láttam Monte Carlót és Avignont — s mint a játékos, kinek 'pénze fogy, riadva kérdem: mit nyertei bolond'! Elmúlt Avignon — itt maradt Somogy.

Ölelj magadhoz százmellű anya ....

Talán az volna a helyes formula, hogy az írói készségben, a színvonaligényben és az irodalmi tudatban kell legyőzni a vidékiességet, nem az élethez való viszonyunkban.

Szép lehetőségek állanak a felvidéki író rendelkezésére, hogy a várakozásoknak megfeleljen. A felvidéki lankák és hegyek türelemmel várakoznak az írói birtokbavételre. * 40

Állampolgársági ügyök

Az „Illetőség kérdesz' című cikk folytatása anyagtoribdás miatt a következő vasárnapi számra maradt.

ÜZENETEK

(Állampolgársági és illetőségi ügyekben írt levelek borítékán feltűnő módon jelezni kell, hogy állampolgársági ügy. Kevésbbé ismert községeknél, melyek a születésre vagy a lakhelyre vonatkoznak, meg kell jelölni, bogy már felszabadult, vagy még fel nem szabadult községről van-e szó.)

Többeknek. Nagyon sokan, akik a magyarszlovák egyezmény értelmében nem nyerték vissza automatice a magyar állampolgárságukat, panaszolják, hogy bár benyújtották a visszahonosításuk iránti kérvényüket, a magyar hatóságok külföldieknek tekintik őket és lakhatási engedély, felmutatását követelik és ezenkívül munkavállalási engedélyt is kérnek azoktól, akik valamilyen ipart vagy kereskedelmet űznek. Ezek a testvéreink kétségbeesett és panaszos sorokat intéznek hozzánk és kérdezik, hogy jogosan járnak-e el a hatóságok. Ezeknek a kérde- zösködöknek közös üzenetet küldünk és üzenjük nekik a következőket: Ez a kérdés fájó seb a visszatért területek lakosainak és ezeket a sérelmeket okvetlenül orvosolni kell. A jogi helyzet az, hogy a „külföldiekre“ nézve kötelezően eló van írva, hogy lakhatási engedélyt kell kiszerezniök, ha Magyarországon, farnak lakni és ezenkívül munkavállalási engedélyt is kötelesek kiváltani azok, akik állásban vannak vagy állást akarnak vállalni, vagy pedig ipart és kereskedést akarnak űzni. Közjogilag ez a felfogás megáll. De nem szabad elfelejtenünk, hogy van a dolognak egy érzelmi része is és ezekre az érzelmi szempontokra való tekintet nélkül nem lehet a kérdést elbírálni. A külföldiekre vonatkozóan az 1903. évi V. t.-c., majd az 1930. évi XXXVIII. t.-c. és a 100.000/1930. B. M. sz. rendelet intézkedik. Ezen régi jogszabályok azon külföldiekre vonatkoznak, akik idegen állanpolgárok és útlevéllel jönnek be az országba. A trianoni békeszerződés életbeléptekor ezen jogszabályokat kiterjesztették a megszállott területek azon lakosaira is, akik a trianoni békeszerződés folytán elvesztették magyar állampolgárságukat, de nem bírták el az idegen uralmat, ezért visz- szaköltöztek Magyarországra, hogy itt helyezkedjenek el. A rendeletek ezen személyekre nézve is előírták a beköltözködési engedély kiszerzését, majd a lakhatási engedély megadásától tették függővé ezen visz- szavándorolt magyar testvéreink ittlakását és munkavállalási engedélyhez az ipar és kereskedelem itteni üzését, vagy bármilyen alkalmaztatását. Ezek a rendszabályok akkor indokolva voltak azáltal, hogy a megcsonkított Magyarország nehezen bírta el a megszállott területekről beözönlő magyar testvérek elhelyezését, ezért ezekkel a szigorú intézkedésekkel a hatóság azt akarta elérni, hogy az Idegenbe szakadt magyarok lehetőleg maradjanak a helyükön addig, amíg az ország megerősödik és befogadóképes lesz, illetve tartsák az illető terület magyar jellegét — a revízió lehetőségéig. Most azonban egészen más adottságokkal és körülményekkel állunk szemben. Azok a testvéreink ugyanis, akik a nemzetközi egyezmény folytán csehszlovák állampolgárok maradtak, területileg megmaradtak csehszlovák állampolgároknak, ténylegesen azonban saját hazájukat nyerték vissza, visszatértek az anyaországhoz, amelynek a kebelére oly régen vágyódtak. Lehetetlen figyelni enkívül hagyni azt, hogy pusztán véletlenen múlott az, hogy ezek a testvéreink csehszlovák állampolgárok maradtak. A nemzetközi egyezmény szerint ugyanis csak azok nyerték vissza a magyar állampolgárságukat, akik 1928 november 2-a óta állandóan a felszabadult területen laktak. Ha már most valaki puszta véletlenségböl egy vagy két évvel, vagy talán egy vagy két hónappal később jött arra a területre lakni, amely most felszabadult, vagy pedig a felszabadulás előtt talán egész rövid idővel Felvidékre ment lakni, az már megmaradt csehszlovák állampolgárnak, holott nem szenvedhet kétséget, hogy ezek a szerencsétlen testvéreink éppen olyan jó magyar emberek, mint azok, akik szerencsésen beesnek a nemzetközi egyezményben kikötött határidőbe és pusztán véletlen folytán automatice, minden hatósági beavatkozás nélkül vasszanyerték a magyar állampolgárságukat. Sajnálatraméltó, hogy a magyaroknak még továbbra is viselniük kell az idegen állampolgárság jármát és következményeit, s ugyanolyan szabályoknak és kötelezettségeknek vannak kitéve, mint általában a külföldi állampolgárok. Jogilag lehet ez helyes intézkedés, érzelmileg azonban tarthatatlan. Egy pillanatig sincs azért kétségünk az Iránt, hegy a kormány a magyar-csehszlovák egyezmény ezen kitaszítottjaira nézve sürgősen rend- kívüli szabályokat fog életbeléptetni, amely- lyel a sorsuk meg lesz könnyítve. Üzenjük tehát az érdekelt magyar testvéreinknek, hogy ha valamelyik hatóság kívánja tőlük a lakhatási engedélyt és a munkavállalási engedélyt, úgy adjanak be eziránt kérvényt az illetékes főszolgabírói hivatalhoz és meg fognak róla győződni, hogy addig Is, amíg törvényes rendelkezések fogják ezt a kérdést szabályozni, a hatóságok a legelözékenyebben és leggyorsabban fogják a kérelmeiket teljesíteni. Nincs tehát semmi ok az elkeseredésre és kétségbeesésre.

Állampolgársági rovatunkban rrK>st az. illetőség kérdésével foglalkozunk. A most szóvátett kérdéssel lapunk más helyén is foglalkozunk, de ismertetésére még visszatérünk.

S. J. nyugdíjas, Somorja. Miután a trianoni békeszerződés életbeléptekor a Jugoszláviához csatolt területen volt illetősége, jugoszláv állampolgár lett. ön is írja, hogy csehszlovák állampolgárságot nem szerzett. A közel 20 évi távoliét folytán azonban bizonyára Jugoszlávia sem fogja elismerni állampolgárnak, így hontalanná válik. Ha magyar állampolgárságot akar szerezni, úgy visszahonosítási kell kérnie az 1922. évi XVII. t.-c. 24. §-a alapján, úgy ámirrtr&'z lapunk július 9-iki számában részletesen közölve van.

H. A., Losonc. Az a kérdés, hogy a magyar hatóság tud-e arról, hogy az 1930. évben ön elbocsátatott a magyar állam kötelékéből. A m. kir. miniszterelnökségnél vezetett jegyzékből kell ezt megállapítani. Nemleges esetben nem kell ezt szebahozni, és ekkor ön az idei magyar-csehszlovák egyezmény értelmében automatice magyar állampolgár lett és semmit nem kell tennie. Ha azonban a miniszterelnökségi névjegyzékben szerepel, akkor visszahonosít ás iránt kell folyamodnia az állampolgársági törvény

40. §-a értelmében. Olvassa el az előbbi üzenetben jelzett cikket, lapunk július 9-iki számában.

3. 3., Léva. A visszahonosítás iránti kérvény nincsen határidőhöz kötve, ön összetéveszti ezt az optálási joggal, amelyhez azon szlovák, cseh vagy ruszin nemzetiségű lakosnak van joga, aki az egyezmény értelmében magyar állampolgár Tenne, azonban szlovák állampolgár akar lenni. Az ön esetében azonban erről nincs szó. ön nyugodtan várja meg a visszahonosítás iránt benyújtott kérvényének az elintézését, amely nézetünk szerint csak kedvező lehet, azon nem várt esetben azonban, ha a kérvény el- utasíttatnék, és ön megmaradna szlovák állampolgárnak, ez esetben a nemzetközi egyezmény értelmében Szlovenszkó köteles önt befogadni, és az ön részére nyugdijat folyósítani.

N. I»., Budapest. Részvéttel olvastuk kálváriáját az állampolgársági ügye körül. Türelemmel kell lennie. Miután nemzetközi egyezményről van szó, a magyar kormány kötve volt ahhqz, hogy a másik félnek is voltak kikötései, ezért kénytelen volt elfogadni az egyezményt, amely oly sok magyarra nézve hátrányos. Semmi kétségünk nincsen az Iránt, hogy a visszahonosítás iránti kérvénye kedvezően lesz elintézve. Ha zaklatják a lakhatási és munkavállalási engedély kieszközlése végett, úgy adjon be ezek iránt kérvényt és minden reménye meg lehet ahhoz, hogy kérelmét teljesíteni fogják. Miután önnek 1938. dec. havában kiállított illetőségi bizonyítványa volt Deákl községből, talán ennek alapján magyar állampolgárnak vélelmezték volna visszahonosítás nélkül is, ezért talán nem kellett volna állampolgársági bizonylatért folyamodnia addig, amíg nem szorítják erre.

Rozsnyó 7840. Miután a mérvadó napon rozsnyói illetőségű volt, a trianoni békeszerződés folytán elvesztette a magyar állam- polgárságát és a mostani nemzetközi egyezménnyel csak azért nem nyerte azt vissza, miután nem lakik 1928. nov. 2-a óta állandóan a felszabadult területen. Visszahonosí- tásért kell folyamodnia az 1922. évi XVII. t. c. alapján.

T. E. tanító, ön most szlovák állampolgár. Ha magyar állampolgár akar lenni, visszahonosításért kell folyamodnia az előbbi üzenetben megjelölt törvény alapján.

A többi levélre a következő vasárnapi számban üzenünk.