Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-02 / 148. szám
1939 JÚLIUS 2, VASÁRNAP TEKHDEfcl •AöfeUtHIRMB IS Iparreviziót követel a felvidéki magyarság is Budapest, július 1. A liberális zsidó sajtó már hónapok óta állandó pergőtűz alatt tartja az úgynevezett felvidéki „iparrevizió“ ügyét. Teszi, ezt tévesen, mert tudtunkkal nem iparrevizióról, hanem arról van szó, hogy a vonatkozó rendelet értelmében a Felvidéken az iparengedélyek hatályukat vesztették s mindenki, aki bármilyen ipart akar űzni, engedélyt beszerezni köteles — keresztény és zsidó egyaránt. Ez van folyamatban. Ennek a kérdésnek a tárgyalása kapcsán a zsidó sajtó téves kiindulásból, rosszindulatú beállításai, elsősorban az arra érdemes zsidóságra káros, vétkes általánosítással és helytelen következtetések levonásával olyan kétes értékű, hangulat- keltő játékot űz, amellyel a lipótvárosi kebleken kívül aligha sikerül megnyernie a magyar keresztény közvéleményt s éppen az ellenkezőjét éri el annak, amit célul kitűzött. Hónapokon keresztül, nap- ról-napra éleshangú támadások látnak napvilágot, egyszer a felvidéki, másszor az iparügyi minisztérium, majd a helyi bizottságok ellen. Most azonban, amikor látják, hogy ezzel a harcmodorral elérniük mitsem sikerült, fordítanak egyet a kockán s állandóan azt harsogják világgá, hogy „tűzharcos, frontharcos, a húszévi cseh megszállás alatt a magyarság mellett becsületesen kitartott érdemes zsidóknak utasították vissza az új iparengedélyek kiállítása iránti kérvényét“, mert eddig egyetlen esetben sem hallottuk, hogy ezt valamelyik is megérdemelte volna. Természetesen nem maradhat el a keleti terjengősséggel raffináltan levont következtetés sem: az intézkedés felborulással fenyegeti az egész Felvidék gazdasági és kereskedelmi életét s nemcsak a becsületes zsidó egzisztenciák válnak kenyértelenné, hanem a keresztény alkalmazottak ezrei válnak munkanélküliekké s az iparától megfosztott sok zsidó .iparos és kereskedő, akiről a közelmúltban azt állították, hogy a bizonytalanság miatt árut nem szerzett be s emiatt pang a gazdasági élet, most kénytelen egyszerre „hatalmas árukészletét“ rövid három hónap alatt elkótyavetyélni. Ez viszont a megmaradt keresztény iparosoknak és kereskedőknek okoz elviselhetetlen versenyt, sőt már megjelentek a színen a „hiénák“ is, hogy felvásárolják a nagy árukészleteket. Se helyünk, se kedvünk ezt a sok ellentmondást és hazugságáradatot folytatni. Vitába sem szállunk vele, mert hazugsággal vitázni nem érdemes, csak néhány dolgot leszünk bátrak ezzel kapcsolatban leszögezni. Megengedjük, hogy az eljárás során akadtak egyesek, akiket sérelem ért, ami ilyen akciónál normálisnak mondható. Ezt magunk Is korrigálandónak tartjuk. Vétkezik azonban és helyrehozhatatlan hibát követ el a zsidó sajtó akkor, amikor általánosít és minden zsidót, aki nem kapott iparengedélyt a nemzethűség dicsfényével övez akkor, amikor — és ezen ismét nem vagyunk hajlandók vitatkozni — mondhatni pontos számszerű adataink vannak arról, hogy a zsidóság milyen mértékben fordult el a magyarságtól a húszéves cseh megszállás alatt, — amint azt lapunk hasábjain már néhányszor kimutattuk — amikor nagyon jól tudjuk azt, hogy hány helyen állítottak fel a tiszta magyar etnikum területén a zsidóság óhajára csehszlovák iskolát, amikor pontosan tudjuk azt, hogy milyen hatalmas összegeket áldozott a zsidóság a cseh nemzetvédelmi alapra még a bécsi döntést megelőzően néhány nappal is s amikor magunk hallottuk a „My nedáme re- publiku“ kezdetű verset kórusban üvöl- teni. Mi nem általánosítunk, magunk is állítjuk, hogy akadtak olyan zsidók is, akik kitartottak a magyarság mellett s ezekre vonatkozóan úgy Teleki gróf miniszterelnök, mint Jaross felvidéki miniszter, valamint Kunder iparügyi miniszter kivételes elbánásra tett Ígéretet s tudtunkkal ez — néhány esetet figyelmen kívül hagyva — meg is történt. Azt azonban tudomásul vehetné egyszer- smindenkorra úgy a zsidóság, mint a zsidó sajtó, hogy a magyar nemzet nem hajlandó magát ipari és kereskedelmi téren teljesen kiszolgáltatni olyan elemnek, amelyre a közelmúltban kétszer lett volna szüksége, de amely nagy többségében — kevés kivételtől eltekintve — mindkétszer hátbatámadta. Ami a gazdasági összeomlással való rémítgetést illeti,— amiért nézetünk szerint egyeseket már régen bíróság elé kellett volna állítani, — erre egy közelmúltban írott cikkünkre hivatkozunk, amelyben statisztikai adatokkal alátámasztva igazoltuk be ennek ellenkezőjét és ne vegye rossz néven tőlünk sem a zsidó sajtó, sem pedig a zsidóság, ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ebben a kérdésben sem vagyunk hajlandók vitatkozni olyan sajtótermékekkel, amelyek a közelmúltban a betétállomány alakulására vonatkozó kimutatásból, amelyből a betétek emelkedése, sőt éppen a keresztény elem betétállományának emelkedése állapítható meg, azt a megállapítást vonták le, hogy a betétállomány csökkent s ezt a tőlük megszokott rafinériával igazolták is. Mi, a keresztény közvélemény ebbe az „összeomlásba“ belenyugodtunk s bár lehetségesnek tartjuk, hogy esetleges átmeneti nehézségek jelentkezni fognak, hangsúlyozzuk, hogy annak mérve nem lehet olyan, mint a forradalmat követő időben, amikor az üzletek egész sora fél évig állott üresen. Azt azonban szíves figyelmükbe ajánljuk, hogy sem az illetékesek, de sem a közvélemény nem hajlandó sokáig tűrni ezt a hióbhírterjesztést és főképpen nem a vágyva-vágyott gazdasági összeomlásnak valutasibolással való elősegítését. Sapienti sat! A napokban alkalmunk volt hosszabb beszélgetést folytatni az egyik munkácsi közéleti férfiúval, aki alapos áttenkintés- sel bír éppen az említett kérdésben. Munkácson összesen 1850 iparengedélyt kértek. Ebből 1500 zsidó. Az 1500 zsidó közül 550 nem kapott csupán iparengedélyt, tehát kapott 950. Iparengedélyt csak azok nem kaptak, akik a magyarsággal szemben a cseh megszállás alatt kifejezetten ellenséges magatartást tanúsítottak, akik a csehek mellett exponálták magukat, de kaptak még a közömbösek is ... A bizottság tekintettel■ volt a város és környéke gazdasági érdekeire abban a vonatkozásban is, hogy a speciális kárpátaljai kereskedelmet és kárpátaljai cikkek exportját folytató, nagyobbszámú munkásságot foglalkoztató cégek az iparengedélyt megkapják. A zsidó sajtó — mondotta a zsidósággal szemben elfogulatlan informátorunk — ezzel kapcsolatban azt hirdeti, hogy azok, akik nem kaptak ipar- engedélyt, mind kitűnő magyarok voltak, de soha nem említi, hogy kik voltak azok a zsidók, akik a cseh agrár-,. szocdem.- és iparospárt szekerét tolták, azoknak korteskedtek s nem említi, hogy kik voltak a megszámlálhatatlan zsidó párt szervezői a magyarság ellen s ezeket egyszeriben „nemzethű“ magyaroknak kiáltja ki. Munkácson és környékén mindenki jól tudja, hogy milyen jó magyarok voltak ezek a zsidók. Hogy ezek nem kaptak ipar- engedélyt, azt mindenki megelégedéssel könyveli el. Munkácsról lévén szó, ezzel kapcsolatban hadd mutassunk rá R. Vozáry Aladárnak a zsidótörvény vitájában elmondott beszédére, amelyben többek között azt mondotta, hogy „ne számítsanak a magyarság támogatására és jóindulatára azok a zsidók, akik ellenünk fordultak, de akik kitartottak mellettünk, a felvidéki magyar politika vezetői részéről minden támogatást megkapnak. Hogy Munkácson — a legnagyobb zsidó lakossággal bíró városban — sem történt az, amit a zsidó sajtó harsog, azt beszédesen igazolják a fenti számadatok. És még egyet. Az iparigazolványok ügye még nincs teljesen befejezve, de már eddig is megállapítható, hogy a Felvidék ipari és kereskedelmi életében a pillanatnyi gazdasági szükségesség figyelembevételével a zsidóság számarányát jóval túlhaladó mértékben fog résztvenni. Most, hogy zsidóság és a zsidó sajtó, — amely nem adta fel reményét a második zsidótörvény ellenére sem, hogy az ország iparában és kereskedelmében megtartsa egyeduralmát, — revízióért kiált, erre a magyar közvélemény csak azzal felel, hogy ha revízió, ám legyen, de az érvényes zsidótörvény szellemében, az abban megállapított százalék szerint, annak szigorú végrehajtásával, és pedig minél előbb! (p. z.) Az exporthitelbiztosítás magyarországi megszervezésének kérdése a Nemzetközi Kereskedelmi Kamarák kongresszusán Budapest, július 1. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara most megtartott kopenhá- gai kongresszusán Frank Nixon, a brit kiviteli hitelbiztosító intézet vezérigazgatója érintkezést keresett a magyar delegáció tagjaival az exporthitelbiztosítás magyarországi megszervezése tárgyában. A külföldi vezetők igen fontosnak jelezték, hogy minél több országban keletkezzék exporthitelbiztosítási intézmény, ugyanis ezek egymással együttműködve mindinkább tökéletesíthetik a rendszert a kockázat csökkentése, az információs szolgálat kifinomítása és a biztosítástechnika fejlesztése által. Kijelentették, hogy a létesítendő magyar intézménynek tapasztalataikat készséggel rendelkezésre bocsátják. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara titkára a Budapesten működő Kisipari Kiviteli Intézet szervezetét is ismertette. Eziránt különösen a spanyol kiküldött érdeklődött. A magyar delegáció kilátásba helyezte közreműködését a spanyol intézmény megalkotásánál, ami abból a szempontból nagyjelentőségű, mivel igy könnyűszerrel lehetővé válhat a két ország közti kisipari termékek csereforgalmának kimé* lyitése. (—) Magyar előadások a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara kongresszusán. Kopen- hágából jelentik: A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara kopenhágai kongresszusa va- lutáris és pénzügyi kérdéseket tárgyaló csoportja ülésén a kamara pénzügyi csoportja vezetőségének felkérésére a vita bevezetéséül Kresz Károly dr., a TÉBE igazgatója tartott előadást. Június 30-án délelőtt a bel- hajózási bizottság tartotta ülését, amelyen Komarnlczky Gyula dr., a MFTR helyettes vezérigazgatója, mint a bizottság főelőadója szerepelt. A bizottság azokat a javaslatokat tárgyalta, amelyeket előzőleg az április végén Budapesten megtartott dunai értekezlet szövegezett meg. A határozati javaslat a dunai hajózás nehézségeinek nemzetközi értekezlet utján való kiküszöbölését, továbbá nemzetközi dunai forgalmi statisztika kiépítését sürgeti. A bizottság javaslatát a plénum is egyhangúlag elfogadta. M. N. B. 1934 sz. e. a. Társasutazás a Magas Tátrába 2 HETES NYARALÖUTAK Ó- ÉS UJT ÄTRAFÜREDRE, MATLARHÁZÁRA, UJCSORBATÓRA STB. INDULÁSOK: JULIUS 2, 16 és 30. AZ UTAZÁSOK KÍVÁNATRA 1 HÉTTEL MEGHOSSZABBÍTHATÓK. Részvételi díjak: I. Cat. 291.—P. II. Cat. 244.III. Cat. 197.—P. IV. Cat. 166.BUDAPESTTÖL—BUDAPESTIG A" ÖSSZES KÖLTSÉGEKKEL. ■P. JELENTKEZÉS, FELVILÁGOSÍTÁS ÉS PROSPEKTUS! felviMi Magjai Hírlap Utazási Irodája és IBUSz-Máv. Hiv. Menetjegyirocc,., Vili, József-krt 5. T. 14-44-00 és Vigadő-térl főiroda Kedvezményes ||3t||0Í PUlll jegyek! Alpesi falu parkbelépővel Parkbelépő . Magasvasút . , Szellemvonat . Vízisikló , . . . Elvarázsolt kastély Dodgem (2 személy) Repülő . . Inga .... Keringő . . Csodacsónak Whip .... Tobogán , , Pilótaiskola Kisvasút • —.80 helyett —.60 —.40 >1 —.24 —.40 »1 —.24 —.30 99 —.18 —.30 » —.18 —.30 —.18 —.50 99 —.33 —.50 9> —.36 —.30 99 —.18 —.20 99 —.12 —.20 9f —.12 —.20 99 —.12 —.20 99 —.12 —.20 99 —.12 —.20 9? —.12 Stádium Jegyirodában Budapest, Vili., József-köröt 5. Tizenhét szakképzett gazda* ifjút bocsátott útjára a rima- szombati gazdasági iskola Rimaszombat, július 1. Tudósítónk jelenti! A rimaszombati m. kir. téli gazdasági iskola mezőgazdasági szakosztálya most tar-i tóttá meg évzáró vizsgáját nagyszámú érdeklődő közönség jelenlétében. Az alig féléves tanítási Idővel rendelkező tanfolyam 17 szakszerűen képzett fiatal gazdát bocsátott ki az életbe. Érről tettek bizonyságot a vizsgái feleletek és az ifjúsági gazdakör záróülése. Ez utóbbi fejezte ki leghívebben azt az új szellemet, amelyet a Machnyik Andor dr. igazgató kiváló vezetése alatt álló tanári kör párhónapos lelkiismeretes és szakavatott munka után a fiatal gazdalel- kekbe örök kincsként beoltott. Itt említjük meg, hogy a rimaszombati téli gazdasági iskolában ez évben már kétéves mezőgazdasági tanfolyam nyílik meg. Az évfolyamok minden év november elején kezdődnek és március hó közepén elméleti záróvizsgával nyernek befejezést. A végzett hallgatók az „aranykalászos gazda“ cím viselésére jogosultak fpldbtrtokpolitikai intézkedések- 1 E ! nél előnyben részesülnék. Felvilágosltásokar , áz Iskola igazgatósága (Rimaszombat, Gö. ' mör megye) ad. (—) Megváltoztak a Franciaországba irányuló vágómarha kiviteli feltételei. A M, Klr. Külkereskedelmi Hivatal értesíti az érdekelteket, hogy a Franciaországba Irányuló vágómarha kivitel feltételei megváltoztak. Az érdeklődők személyesen forduljanak a M, Kir. Külkereskedelmi Hivatal állat- és állati termékek kiviteli szakcsoportjához. (Budapest, V., Széchenyi rakpart 6). (—) A román vasipar múlt éve. Bukarestből jelentik: A romániai fémiparosok országos szövetségének közgyűlésén beszámoltak az 1938 évi eredményekről. A beszámoló szerint a múlt év elején a piac nagyfokú bizonytalanságot mutatott, de március vége felé erős javulás Indult meg és az év végéig az Ipar behozta veszteségeit. A nyersvas- termelés 30, az acélgyártás mintegy 23 százalékkal emelkedett. Hengerelt árukban és félgyártmányokban hasonló emelkedés mutatkozott. Visszaesést mutatott a fémszerkezetek termelése és főként a petroleumipari furószerszámok termelése. A magánépítkezés nagymérvű csökkenése folytán a vasépítő anyagokban is mintegy tíz-tizenkét százalékos csökkenés mutatkozott. A fémipar helyzete általában jó volt a múlt évben és a legnagyobb gond az, honnan szerezhetnek be elegendő vasércet és nyersvasat a további munkához. (—) Orvosolják az üveggyári munkások sérelmeit. Vitéz Marton Béla országgyűlési képviselő, a Nemzeti Munkaközpont országos elnökének vezetésével küldöttség kereste fel Vargha József iparügyi államtitkárt. Vitéz Marton Béla az államtitkár elé terjesztette az üveggyári munkások panaszait, amelyek főként a munkabérmegállapítás miatt hangzottak el. Az üveggyári munkások minimális órabéreit szabályozták ugyan, azonban a bérmegállapítás során a munkásság bérjavítást nem kapott, sőt egyes kategóriák rosszabb helyzetbe kerültek, mint amilyenben azelőtt voltak. Az üveggyári munkások a Nemzeti Munkaközpont tagjai és így lehetőleg tartózkodnak a sztrájktól. A pénteki napon mégis félórára minden magyarországi üveggyárban megszűnt a munka, de a munkásság lépésének csak tüntető jellege volt, mert a munkások bíznak abban, hogy az iparügyi minisztérium hamarosan rendet teremt a bérmegállapítással kapcsolatos sérelmek terén. Vargha József államtitkár nagy figyelemmel hallgatta meg vitéz Marton Béla előterjesztéseit és ígéretet tett arra, hogy a panaszokat a legrövidebb időn belül kivizsgálja. Hétfőre már össze Is hívták az egyeztető bizottságot, amelynek aa a feladata, hogy a munkások részére meg* felelő béreket biztosítson.
