Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-22 / 165. szám

Előfizetés ár évente 36,— P, ttlévré 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Józset-körút 5. szám Telefon: 144-400 o Telefon; 144-400 A támadások mérlege Angoi-trancia ellentétek a moszkvai és tokiói tárgyaiésok miatt Az amerikai szenátus nem hajtandó támogatni az angol imperialista politikát — A német saf&ó a danzigi helyzetről (d) Napok óta a leghevesebb sajtótáma- dások kereszttüzében állunk. A legkülön­bözőbb politikai frakciók tarka népfrontja szövetkezett itt össze ellenünk. Egymással szemben álló, egymás hajában levő tábo­rok, amelyeket csak egy dolog kapcsol össze ad hoc szövetségbe: a „felvidéki szellemtől“ való félelem. Együtt van eb­ben a tarka „népfrontban“ a csáklyás feudalizmus lapja az internacionalista marxizmus szócsövével, a nagytőkéjű pro- fitos félkeresztény és egészen zsidó pol­gári liberalizmus gazdag szócsövei a leg­hangosabb nyilaskeresztesekkel. A dema­gógia népfrontja ez az építő, reális, ko­moly, szociális magyar nacionalizmussal szemben. Minden nap új támadási felü­letet keresnek, de minden nap ugyanazzal az eredménnyel: kudarccal. Példa rá a tegnapi-tegnapelőtti rohamuk. Tegnap és tegnapelőtt ugyanis a felvi­déki párttitkárok ügyét dobták a közvéle­ménybe. Az egyik pesti lap egy, felvidéki hetiujság nyomán szerdán szemrehányólag sorolta föl, hogy a Felvidékről X földbir­tokos és képviselő-miniszter lett, Y föld- birtokos és volt szenátor államtitkár lett, Z bankigazgatót kormányfőtanácsosnak nevezték ki, némelyik ügyvéd közjegyző lett, másik főszolgabíró, a párttitkárok pedig vármegyei állásokban feszítenek, ezzel szemben az „elbocsátott tisztviselők ígéretekből élnek nyolc hónap óta, az el­bocsátott vasutasok ügyeit máig sem ren­dezték, az állásba nem jutottak hiába vár­ják az állami alkalmazást“, a csehek alatt elbocsátott vasutasok, postások, tisztvise­lők nyugdíjjárulékainak folyósítását még ma sem intézték el. Mirevaló tehát a fel­vidéki minisztérium és a felvidéki párt, ha ennyit sem tud kiharcolni? „Ne csak önmagukról gondoskodjanak az urak!“ — kiáltja forrásával egyetemben a derék pesti újság és másnap ? Másnap a párt­titkárokról szavalt s megírta pont az el­lenkezőjét annak, amit előzőleg róluk mon­dott. Azt írta ugyanis a hasonszőrű többi pesti laptárssal együtt, hogy a párttitká­rok éheznek, s izgalmas kongresszusra gyűltek egybe, mert Jaross cserbenhagyta őket, harmincötöt elbocsátott, sőt „egyet sem helyezett el belőlük“, olyan nyomor­ban vannak, hogy a harmincötből csak huszonkettő tudta megfizetni a vasúti je­gyet Budapestre s ez a huszonkettő „har­cias hangulatú kongresszust tartott“ stb. Úgy látszik nem sokra becsülheti olvasói emlékezőtehetségét és igazságszeretetét ez a pesti lap, ha huszonnégy órán belül egy­szer azt panaszolja, hogy „a fő és altitkár urak vármegyei állásokban feszítenek“, másszor meg azt, hogy egytől-egyig állás nélkül éheznek. Tiszteletreméltó dolog, hogy a pesti lap olyan lelkesen kiáll a valóban nagyszerű nemzeti munkát vég­zett felvidéki párttitkáraink mellé, csak az a hiba a dologban, hogy nem a titká­rok miatt fáj neki a feje, hanem ellenkező­leg abban sántikál, hogy nemlétező ellen­téteket találjon ki a párttitkárok és a párt között, hogy Jaross Andor állítólagos há­látlanságáról koholhasson kerek meséket. Mert a 22 titkár „kongresszusából“ a va­lóság csak annyi, hogy tizenöt úr volt ki­hallgatáson Jaross miniszternél s ebből is csak tizenhárom a tényleges, illetve volt párttitkár. A párt hivatalos közléséből ki­tűnik, hogy a megjelentek közt a volt párttitkárok száma mindössze öt s ezek közül is az egyik azóta drogériás lett, egy betegsegélyzői felügyelő, egy a Bata- gyár felügyelője s egy a postához került, az ötödiket nagytrafikosnak terjesztették föl. De egyébként fölöslegesen fáj a feje a pesti sajtónak a felvidéki párttitkárok miatt, mert az említetteken kívül közüíök további négy ember főtrafikosnak, egyik Róma, július 21. A Stefani-iroda diplo­máciai szerkesztője írja: A bekerítési po­litika — a sikertelenségek politikája. Anglia útnak indult keresni olyan száraz­földi hadsereget, amely a francia hadse­reggel. együttműködve, Németországot körbeszorítsa. Oroszország azonban, amelynek ezt a hadsereget szállítania kel­lett volna, London kívánságára az ügy húzásával-halasztásával válaszol, ami súlyos csorba a brit tekintélyen. Anglia az orosz katonai segítségen kívül az amerikai Segítségben is bízott és úgy Berlinjulius 21. A nemzeti szocialista párt hivatalos lapja, a Völkischer Be­obachter hosszabb cikkben foglalkozik Rydz-Smigly lengyel tábornok nyilatkoza­tával, amely szerint Lengyelország szük­ség esetén egyedül is harcolni fog. A lengyeleknek tudniok kell, — Írja a lap — hogy az évszázados tapasztalatok éleslátásúvá tették a németeket vasúti vendéglői koncesszióra, egy pedig vasúti tisztviselői állásra van fölterjesztve, kettő pedig továbbra is a párt aktiv szol­gálatában marad. A felvidéki párttitkárok valóban megérdemlik a nemzet háláját, mert a cseh börtönök falai közt bizonyí­tották meg hősies magyarságukat és a legnehezebb időkben adtak példát a tör­hetetlen nemzethűségre a kisembereknek. A párttitkáraink körül terjesztett buda­pesti hazug legendákat a párt nyilatko­zata kellőképpen szétoszlatta és ezzel az egész hazugsághadjáratra pontot is tehet­nénk. Ám a dolognak nemcsak annyi a tanulsága, hogy összeomlott egy kitalált propagandahazugság, hanem ennél többet is levonhatunk az esetből. Levonhatjuk mindenekelőtt azt, hogy a pesti sajtó csöp­pet sem skrupulózus a Felvidékkel szem­ben. S ebben lényeges eltérést látunk a felvidéki és a pesti sajtóerkölcs között. A felvidéki sajtó húsz éven át alapos neve­lésben részesült. A csehek ugyanis 1923 óta a sajtó nyakára tették a kést a rend­törvény hírhedt 18-ik paragrafusával, amely kimondta, hogy a tényeknek meg nem felelő téves közlést az ügyész elkoboz­hatja és a közlés szerzőjét és a felelős szerkesztőt álhírterjesztés címén börtönbe juttathatja. Hogy mi volt a „tényeknek meg nem felelő“ közlés, ezt az ügyész és a bíróság bírálta el. Ha például Koczor Gyula, a jelenlegi lévai főispán azt írta, hogy öt-tíz szláv gyermek kedvéért állí­tanak föl szlovák iskolákat, az ügyész el­kobozta a lapot, mert egyszerűen kétség­bevonta az adat helyességét. Holott az ál­lítás kétségbevonhatatlan bebizonyított tényeken alapult. Itt aztán a gyakori kob­szövögette a szálakat, hogy a semleges- ségi törvény módosítását érje el. Roose­velt riasztó, háborús politikája ellenére Anglia pillanatnyilag ezt a célt sem érte el; az amerikai szenátus nem akarja az angol imperializmus játszmáját támogatni. Még súlyosabb az angol politika veresége a Távol-Keleten. Híre jár máris, hogy Japán a tiencini angol és francia enged­ményes terület blokádját katonai megszál­lássá fogja kiféjleszteni. és hogy Németország kellőképpen meg tudja különböztetni a politikai valóságo­kat a szavaktól. Nemcsak a németek, de idővel talán a többi nép is be fogja látni, hogy Lengyelország nem vállalkozhat olyan feladatokra, amelyekhez nincsenek meg az előfeltételei. A Deutsche Allgemeine Zeitung Brau- chitsch vezérezredes német hadseregfő­parancsnok tannenbergi beszédével kap­zások a csehszlovákiai magyar ellenzéki sajtót, — mert csak ez ellen érvényesítet­ték drákói szigorral a 18-ik paragrafust! — az igazmondás természetes erkölcsi ha­tárán felül a legkínosabb tényhezragaszko- dásra szoktatták, úgyhogy a tényszerűség és az igazsághoz való kínos ragaszkodás ennek az újságírásnak nem is második, hanem az első természetévé vált s ezt a sajtóerkölcsiséget hoztuk mi az elnyomás­ból magunkkal az anyaországba is. A pesti sajtó egy részén nagyon látszik, hogy nem volt része ilyen történelmi nevelésben. Azért talál ki olyan felelőtlenül hazug le­gendákat. De még további tanulsága is van a párttitkárok esetének. Bebizonyosodott, hogy igenis, az Egyesült Párt nagyon is becsületesen igyekszik gondoskodni min­denkiről, aki a Felvidéken az elmúlt két évtized alatt munkájával a nemzet hálá­jára rászolgált. Ám ez a törekvése nem egy befejezett, hanem még folyamatban lévő munka. Erőfeszítése még nem minden vonalon fejeződött be. A pártelnökség nyi­latkozatából ugyanis megtudtuk, hogy a párthoz legeslegközelebb álló személyek, a párttitkárok elhelyezése is többnyire még az elintézés folyamatában yan. Ebből azt láthatjuk, hogy ha csak a párttól függött volna, akkor ezek a kinevezések rég meg­történtek volna, vagyis az elintézés késése nem a párttól, hanem rajta kívül eső, vagy fölötte álló magasabb tárgyi és pénzügyi okoktól függ. És ha az érdemes párttitká­rok jutalmazása is ilyen hosszú hónapokat vesz igénybe, akkor ebből meg kell ér­tenie minden becsületes felvidékinek, hogy I csolatban, szintén a lengyel kérdéssel foglalkozik és szükségesnek tartja fi­gyelmeztetni Varsót arra, hogy az angol szavatosság eredetileg csak Lengyelország függetlenségére é: szuverénitására vonatkozott, ez a szuverénitás azonban nem foglalja magában a német jellegű Danzigot. Letartóztatások Danzighan Varsó} július 21. (Lengyel Távirati Iroda.) A lapok jelentése szerint Danzig területén fekvő Wotzlaffban Bemard Wiecki papot, a danzigi diéta lengyel listájának volt jelöltjét letartóztatták. Ugyancsak letartóztatták a szabad város-» ban Augustin Potrykus lengyel vasutast. Gdynia, július 21. (Lengyel Távirati Iroda.) Eugen Lipszki, a danzigi vámhi­vatal vezetője, hajnali két órakor Kar- tuzy közelében átlépte a lengyel-danzigi igazán nem a felvidéki Egyesült Párt ügy­buzgalmának hiánya miatt késnek a többi jogos intézkedések, mint a csehek alatt el­bocsátott köztisztviselők reaktiválása, a nyugdíjügyek folyósítása, a felvidéki fiatal állásigénylők fölvétele az államhoz és az állami üzemekhez s ehhez hasonlók. És ezért puszta demagógia az, ha valaki az elbocsátott tisztviselők, vasutasok és a fiatal pályázók ügyeinek késését szembe­állítja azzal, hogy nálunk X-et miniszter­nek, Y-ot államtitkárnak, Z-t kormányfőta­nácsosnak neveznek ki, vagy hogy bizo-- nyos titkárok vármegyei állásokba kerül­tek s ebből a,zt a következtetést vonja le, mintha a pártemberek csak magukról gon­doskodtak volna. Mert ime, még a párt­titkárokról sincs végleges befejezett gon­doskodás. Másodszor pedig igenis szükség volt felvidéki miniszterre, államtitkárra, kormányfőtanácsosra, szükség volt más szervekre is, éppen azért, hogy legyen, aki az elbocsátottak, a nyugdíjasok és a fiatal igénylők ügyét becsületesen szorgalmazza a kormánynál. Avagy úgy képzelik ezek a demagógok, hogy Jaross Andor talán ellen­zékből dörögje követeléseit a magyar kor­mány felé és fenyegetésekkel erőszakolja rá a maga és pártja tárgyi és személyi kí­vánságait az állam gépezetére? Art hiszik, hogy az a Felvidék érdeke szempontjából és egyetemes magyar nemzeti szempontból talán becsületesebb, vagy hasznosabb tak­tika lett volna, ha Jaross novemberben a feudális-liberális disszidensekkel együtt vo_ nult volna ellenzékbe s a reformellenes feudalizmust és a nemzeti tekintetben oly közönyös nagytőkés liberalizmust segítette 1 volna újból uralomra, éppen azokat a frak­Német válasz Rydz-Smigly tábornok nyilatkozatára

Next

/
Oldalképek
Tartalom