Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-22 / 165. szám
Előfizetés ár évente 36,— P, ttlévré 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, Józset-körút 5. szám Telefon: 144-400 o Telefon; 144-400 A támadások mérlege Angoi-trancia ellentétek a moszkvai és tokiói tárgyaiésok miatt Az amerikai szenátus nem hajtandó támogatni az angol imperialista politikát — A német saf&ó a danzigi helyzetről (d) Napok óta a leghevesebb sajtótáma- dások kereszttüzében állunk. A legkülönbözőbb politikai frakciók tarka népfrontja szövetkezett itt össze ellenünk. Egymással szemben álló, egymás hajában levő táborok, amelyeket csak egy dolog kapcsol össze ad hoc szövetségbe: a „felvidéki szellemtől“ való félelem. Együtt van ebben a tarka „népfrontban“ a csáklyás feudalizmus lapja az internacionalista marxizmus szócsövével, a nagytőkéjű pro- fitos félkeresztény és egészen zsidó polgári liberalizmus gazdag szócsövei a leghangosabb nyilaskeresztesekkel. A demagógia népfrontja ez az építő, reális, komoly, szociális magyar nacionalizmussal szemben. Minden nap új támadási felületet keresnek, de minden nap ugyanazzal az eredménnyel: kudarccal. Példa rá a tegnapi-tegnapelőtti rohamuk. Tegnap és tegnapelőtt ugyanis a felvidéki párttitkárok ügyét dobták a közvéleménybe. Az egyik pesti lap egy, felvidéki hetiujság nyomán szerdán szemrehányólag sorolta föl, hogy a Felvidékről X földbirtokos és képviselő-miniszter lett, Y föld- birtokos és volt szenátor államtitkár lett, Z bankigazgatót kormányfőtanácsosnak nevezték ki, némelyik ügyvéd közjegyző lett, másik főszolgabíró, a párttitkárok pedig vármegyei állásokban feszítenek, ezzel szemben az „elbocsátott tisztviselők ígéretekből élnek nyolc hónap óta, az elbocsátott vasutasok ügyeit máig sem rendezték, az állásba nem jutottak hiába várják az állami alkalmazást“, a csehek alatt elbocsátott vasutasok, postások, tisztviselők nyugdíjjárulékainak folyósítását még ma sem intézték el. Mirevaló tehát a felvidéki minisztérium és a felvidéki párt, ha ennyit sem tud kiharcolni? „Ne csak önmagukról gondoskodjanak az urak!“ — kiáltja forrásával egyetemben a derék pesti újság és másnap ? Másnap a párttitkárokról szavalt s megírta pont az ellenkezőjét annak, amit előzőleg róluk mondott. Azt írta ugyanis a hasonszőrű többi pesti laptárssal együtt, hogy a párttitkárok éheznek, s izgalmas kongresszusra gyűltek egybe, mert Jaross cserbenhagyta őket, harmincötöt elbocsátott, sőt „egyet sem helyezett el belőlük“, olyan nyomorban vannak, hogy a harmincötből csak huszonkettő tudta megfizetni a vasúti jegyet Budapestre s ez a huszonkettő „harcias hangulatú kongresszust tartott“ stb. Úgy látszik nem sokra becsülheti olvasói emlékezőtehetségét és igazságszeretetét ez a pesti lap, ha huszonnégy órán belül egyszer azt panaszolja, hogy „a fő és altitkár urak vármegyei állásokban feszítenek“, másszor meg azt, hogy egytől-egyig állás nélkül éheznek. Tiszteletreméltó dolog, hogy a pesti lap olyan lelkesen kiáll a valóban nagyszerű nemzeti munkát végzett felvidéki párttitkáraink mellé, csak az a hiba a dologban, hogy nem a titkárok miatt fáj neki a feje, hanem ellenkezőleg abban sántikál, hogy nemlétező ellentéteket találjon ki a párttitkárok és a párt között, hogy Jaross Andor állítólagos hálátlanságáról koholhasson kerek meséket. Mert a 22 titkár „kongresszusából“ a valóság csak annyi, hogy tizenöt úr volt kihallgatáson Jaross miniszternél s ebből is csak tizenhárom a tényleges, illetve volt párttitkár. A párt hivatalos közléséből kitűnik, hogy a megjelentek közt a volt párttitkárok száma mindössze öt s ezek közül is az egyik azóta drogériás lett, egy betegsegélyzői felügyelő, egy a Bata- gyár felügyelője s egy a postához került, az ötödiket nagytrafikosnak terjesztették föl. De egyébként fölöslegesen fáj a feje a pesti sajtónak a felvidéki párttitkárok miatt, mert az említetteken kívül közüíök további négy ember főtrafikosnak, egyik Róma, július 21. A Stefani-iroda diplomáciai szerkesztője írja: A bekerítési politika — a sikertelenségek politikája. Anglia útnak indult keresni olyan szárazföldi hadsereget, amely a francia hadsereggel. együttműködve, Németországot körbeszorítsa. Oroszország azonban, amelynek ezt a hadsereget szállítania kellett volna, London kívánságára az ügy húzásával-halasztásával válaszol, ami súlyos csorba a brit tekintélyen. Anglia az orosz katonai segítségen kívül az amerikai Segítségben is bízott és úgy Berlinjulius 21. A nemzeti szocialista párt hivatalos lapja, a Völkischer Beobachter hosszabb cikkben foglalkozik Rydz-Smigly lengyel tábornok nyilatkozatával, amely szerint Lengyelország szükség esetén egyedül is harcolni fog. A lengyeleknek tudniok kell, — Írja a lap — hogy az évszázados tapasztalatok éleslátásúvá tették a németeket vasúti vendéglői koncesszióra, egy pedig vasúti tisztviselői állásra van fölterjesztve, kettő pedig továbbra is a párt aktiv szolgálatában marad. A felvidéki párttitkárok valóban megérdemlik a nemzet háláját, mert a cseh börtönök falai közt bizonyították meg hősies magyarságukat és a legnehezebb időkben adtak példát a törhetetlen nemzethűségre a kisembereknek. A párttitkáraink körül terjesztett budapesti hazug legendákat a párt nyilatkozata kellőképpen szétoszlatta és ezzel az egész hazugsághadjáratra pontot is tehetnénk. Ám a dolognak nemcsak annyi a tanulsága, hogy összeomlott egy kitalált propagandahazugság, hanem ennél többet is levonhatunk az esetből. Levonhatjuk mindenekelőtt azt, hogy a pesti sajtó csöppet sem skrupulózus a Felvidékkel szemben. S ebben lényeges eltérést látunk a felvidéki és a pesti sajtóerkölcs között. A felvidéki sajtó húsz éven át alapos nevelésben részesült. A csehek ugyanis 1923 óta a sajtó nyakára tették a kést a rendtörvény hírhedt 18-ik paragrafusával, amely kimondta, hogy a tényeknek meg nem felelő téves közlést az ügyész elkobozhatja és a közlés szerzőjét és a felelős szerkesztőt álhírterjesztés címén börtönbe juttathatja. Hogy mi volt a „tényeknek meg nem felelő“ közlés, ezt az ügyész és a bíróság bírálta el. Ha például Koczor Gyula, a jelenlegi lévai főispán azt írta, hogy öt-tíz szláv gyermek kedvéért állítanak föl szlovák iskolákat, az ügyész elkobozta a lapot, mert egyszerűen kétségbevonta az adat helyességét. Holott az állítás kétségbevonhatatlan bebizonyított tényeken alapult. Itt aztán a gyakori kobszövögette a szálakat, hogy a semleges- ségi törvény módosítását érje el. Roosevelt riasztó, háborús politikája ellenére Anglia pillanatnyilag ezt a célt sem érte el; az amerikai szenátus nem akarja az angol imperializmus játszmáját támogatni. Még súlyosabb az angol politika veresége a Távol-Keleten. Híre jár máris, hogy Japán a tiencini angol és francia engedményes terület blokádját katonai megszállássá fogja kiféjleszteni. és hogy Németország kellőképpen meg tudja különböztetni a politikai valóságokat a szavaktól. Nemcsak a németek, de idővel talán a többi nép is be fogja látni, hogy Lengyelország nem vállalkozhat olyan feladatokra, amelyekhez nincsenek meg az előfeltételei. A Deutsche Allgemeine Zeitung Brau- chitsch vezérezredes német hadseregfőparancsnok tannenbergi beszédével kapzások a csehszlovákiai magyar ellenzéki sajtót, — mert csak ez ellen érvényesítették drákói szigorral a 18-ik paragrafust! — az igazmondás természetes erkölcsi határán felül a legkínosabb tényhezragaszko- dásra szoktatták, úgyhogy a tényszerűség és az igazsághoz való kínos ragaszkodás ennek az újságírásnak nem is második, hanem az első természetévé vált s ezt a sajtóerkölcsiséget hoztuk mi az elnyomásból magunkkal az anyaországba is. A pesti sajtó egy részén nagyon látszik, hogy nem volt része ilyen történelmi nevelésben. Azért talál ki olyan felelőtlenül hazug legendákat. De még további tanulsága is van a párttitkárok esetének. Bebizonyosodott, hogy igenis, az Egyesült Párt nagyon is becsületesen igyekszik gondoskodni mindenkiről, aki a Felvidéken az elmúlt két évtized alatt munkájával a nemzet hálájára rászolgált. Ám ez a törekvése nem egy befejezett, hanem még folyamatban lévő munka. Erőfeszítése még nem minden vonalon fejeződött be. A pártelnökség nyilatkozatából ugyanis megtudtuk, hogy a párthoz legeslegközelebb álló személyek, a párttitkárok elhelyezése is többnyire még az elintézés folyamatában yan. Ebből azt láthatjuk, hogy ha csak a párttól függött volna, akkor ezek a kinevezések rég megtörténtek volna, vagyis az elintézés késése nem a párttól, hanem rajta kívül eső, vagy fölötte álló magasabb tárgyi és pénzügyi okoktól függ. És ha az érdemes párttitkárok jutalmazása is ilyen hosszú hónapokat vesz igénybe, akkor ebből meg kell értenie minden becsületes felvidékinek, hogy I csolatban, szintén a lengyel kérdéssel foglalkozik és szükségesnek tartja figyelmeztetni Varsót arra, hogy az angol szavatosság eredetileg csak Lengyelország függetlenségére é: szuverénitására vonatkozott, ez a szuverénitás azonban nem foglalja magában a német jellegű Danzigot. Letartóztatások Danzighan Varsó} július 21. (Lengyel Távirati Iroda.) A lapok jelentése szerint Danzig területén fekvő Wotzlaffban Bemard Wiecki papot, a danzigi diéta lengyel listájának volt jelöltjét letartóztatták. Ugyancsak letartóztatták a szabad város-» ban Augustin Potrykus lengyel vasutast. Gdynia, július 21. (Lengyel Távirati Iroda.) Eugen Lipszki, a danzigi vámhivatal vezetője, hajnali két órakor Kar- tuzy közelében átlépte a lengyel-danzigi igazán nem a felvidéki Egyesült Párt ügybuzgalmának hiánya miatt késnek a többi jogos intézkedések, mint a csehek alatt elbocsátott köztisztviselők reaktiválása, a nyugdíjügyek folyósítása, a felvidéki fiatal állásigénylők fölvétele az államhoz és az állami üzemekhez s ehhez hasonlók. És ezért puszta demagógia az, ha valaki az elbocsátott tisztviselők, vasutasok és a fiatal pályázók ügyeinek késését szembeállítja azzal, hogy nálunk X-et miniszternek, Y-ot államtitkárnak, Z-t kormányfőtanácsosnak neveznek ki, vagy hogy bizo-- nyos titkárok vármegyei állásokba kerültek s ebből a,zt a következtetést vonja le, mintha a pártemberek csak magukról gondoskodtak volna. Mert ime, még a párttitkárokról sincs végleges befejezett gondoskodás. Másodszor pedig igenis szükség volt felvidéki miniszterre, államtitkárra, kormányfőtanácsosra, szükség volt más szervekre is, éppen azért, hogy legyen, aki az elbocsátottak, a nyugdíjasok és a fiatal igénylők ügyét becsületesen szorgalmazza a kormánynál. Avagy úgy képzelik ezek a demagógok, hogy Jaross Andor talán ellenzékből dörögje követeléseit a magyar kormány felé és fenyegetésekkel erőszakolja rá a maga és pártja tárgyi és személyi kívánságait az állam gépezetére? Art hiszik, hogy az a Felvidék érdeke szempontjából és egyetemes magyar nemzeti szempontból talán becsületesebb, vagy hasznosabb taktika lett volna, ha Jaross novemberben a feudális-liberális disszidensekkel együtt vo_ nult volna ellenzékbe s a reformellenes feudalizmust és a nemzeti tekintetben oly közönyös nagytőkés liberalizmust segítette 1 volna újból uralomra, éppen azokat a frakNémet válasz Rydz-Smigly tábornok nyilatkozatára
