Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-02 / 148. szám

1.039 JÚLIUS 2, VASARNAP

TEKm>Ela • 11

Az első „népi Eötvös-kollégium“

T. A „népi Eötvös-kollégium“ gondolatát pár éve felvetette Németh László. Akkor a tervnek nagy „sajtója” volt, ahogy mondani szokás. Szekfü Gyulától Veres Péterig mindenki hozzászólt s pártolta. hogy ragyogó eszű parasztgyerekek ne kallódjanak el, hanem valaminö kiválasztás útján a legkiválóbbakat összegyűjtse egy lazább keretű, egyéntől egyénhez szóló módszerű oktatás: szóval egy amolyan „népi Eötvös- kollégium“. Társadalmi gyűjtés is indult meg azon frissiben, de a terv megvalósítása azóta is késik. Volt ugyan pár kísérlet: a Felvidék, Zemplén, Bereg, Ugocsa paraszt ifjúságát évenként vendégül látja a sárospataki kollégium teológus-ifjúsága, íneleg baráti közösségben igyekszik a sok leendő lelkipásztor falujával meghittebb és szívesebb kapcsolatba kerülni beszélgetés és előadások, társalgás és oktatás közben. A budapesti Evangéliumi Keresztyén Diák- szövetség is foglalkozik a gondolattal, de nem tudja megszerezni a szükséges anyagiakat.

Azonkívül nagy a bizonytalanság az oktatási módszerek, az átadandó anyag kiválasztása, a személyes bánásmód körül egyaránt, his&en ezek mind nagyon nehéz problémák. Senkinek sem^jut eszébe, hogy példáért a legkitűnőbb es legmagyarabb szellemű pedagógushoz, Karácsony Sándorhoz forduljon, aki 1920-ban Földes községben megcsinálta, igazán eszközök nélkül, bravúrosan, mindenféle anyagi híján — az első kísérleti parasztgimnáziumot. A hosszú szénvakáció alatt otthon tartózkodott, s összeverbuválta a tanító nélkül lézengő y. és VI. osztályt. Megvesztegetően egyéni módszerével, valósággal pedagógiai varázslat alá kerítette a gyerekeket, éppen mert tanítása egyéniségükhöz és életkörülményeikhez szabódott, nem holt ismeretanyagot tukmált beléjük, hanem kultúrigényü- ket csigázta fel eddig példátlanul magas fokra. A gyerekek, amint valaki az igazi, életes műveltségből adott nekik egy szippantást, úgy fellelkesedtek, hogy nagyvakációjukat is felajánlották, hogy Karácsony Sándorral elvégzik az első gimnáziumot. Közben a professzor Pesten kijárt számukra tandíjmentességet, sőt a kultuszminisztériumtól bizottságot verekedett ki, akik augusztus végén valóban le is utaztak, helyébe mentek a parasztgyerekeknek. A vizsga eredménye meglepő volt, négy tisztajeles, hat általános jeles, hat jórendű került a huszonnyolc közül és egy se bukott meg.

Karácsony Sándor azóta akadémikussá lett, de ma is dédelgetett emléke a három nyári hónap, amely olyan lélekből lelkezett, bravúros sikert hozott — és huszonnyolc magyar parasztgyerek friss és eredeti észjárásáról és óriási szellemi tartalékairól győzhet meg mindannyiunkat, a parlagon hevertetett népi tehetségességről.

— Először én kezdtem tanulni a gyerekektől. Nagyon engedelmes voltam, de nagyon éber is. Minden kis rezdülésre figyeltem és reagáltam.

— Első tanulság az volt számomra, hogy mindent szívesen, szomjasan és nagy adagokban tanulnak, aminek az értelmét tudják. De csak azt. fis csak addig, amíg belátják, hogy szükségük van rá. Szigorú realitás és a tényekből való kiindulás jellemezte őket. Mikor erre rájöttem, nem volt egyéb dolgom, mint megteremtenem az összeköttetést életök és a tantárgyak, továbbá az egyes tantárgyak között.

— Ez annál könnyebben ment, mert második, még meglepőbb tanulságom szerint a gyerekeket nem az egye3 adatok érdekelték, hanem a dolgok vége. Mindig az egész, mindig az egyetemes. Előbb a nyelvfilozófia, aztán a nyelvtudomány és legutoljára az egyes eset. Előbb a tér és idő, aztán a matematika, aztán az algebra, aztán az aritmetika és geometria és legvégül a példa, vagy a szerkesztési feladat. Előbb a lét, aztán az élet, aztán a biológia, aztán a rendszer és legutoljára az állat vagy a növény.

; Tégladobálás a toronyból — tanulság: a Föld gömbölyű

Csak a maguk módján tudtak sikeresen tanulni, hanem úgy aztán tudtak. Hét hét leforgása alatt megették az egész elsőosztályos anyagot. Pihent eszük úgy fogott, punt a tűz.

A „kézzelfoghatóságok“ kellettek ugyan nekik, de nem materiálisán. Csak úgy, hogy például földrajzból nem lehetett ajtóstul rohanni a házba s taxatíve felsorolni a Föld gömbalakú voltának a bizonyítékait. Ellenben lehetett útleírás-részletet olvastatni. Egy-egy ilyen mondatnál — akkor ragyogott ámuló: szemünk előtt elsőízben a „Déli Kereszt” — öten-hatan is felütötték a fejüket.

. — Megájjunk'. Nem értem.

Meg kellett állni, beszélgetni kellett. Kiderült, hogy a Kaszás-csillagot, a Göncöl- szekeret meg a Fiastyúkot mindenki ismeri, a Déli Keresztet meg senkise. A Déli Keresztről jutottunk a Fold gömbalakúsá- gához. Öra végén nagycsomó gyerek felment a toronyba lefelé „górálni” az ablakából, miért meg kell mindenről bizonyosodni, amiről lehet. Hajót ugyan nem láthatunk felbukkanni a láthatár szélén a tengeren, de lefelé dobálni lehet tégladarabokat a toronyablakból s az is egyik bizonyíték, hogy érnek földet a tégladarabok.

A tejút és a két cső

Az is megható, mikor Indiának 350 millió lakosáról van szó s újra megállítanak:

— Megájjunk, — mennyi is lehet az ?

Az előírt anyag ugyan akkor még csupán Magyarország, de az nem megy csak úgy, India nélkül. A földrajz is így alakul: hazulról elfelé a végtelenig s onnan ismét vissza hazáig. „Mert jó azt tudni az embernek, merre tűled és meddig hozzád.” „Hiába ismerem én a földesi határt, akár a tenyeremét,' ha a búza felől Zürichben határoznak.” — mondja a másik. Ezért jó, ha Zürichet is ismerjük, — ez a tanulság előfeltétele annak, hogy földrajzot tanulni kell. De Zürich nem elég. Van Földesen egy nagyon elbizakodott ember. Szavajárása, hogy majd megmutatja ő, hogy kicsodamicsoda az a Nagy János. Már t. i. sajátmaga. Ez az ember akkor kerül szóba, mikor a Déli Kereszt s nyomán a csillagos ég. „Mit akar ez á szegény megmutatni?” — kérdi az egyik első gimnazista tűnődve. —- „Maga se tudja, ki ű, hát mit magyaráz rajta másnak.” — „Hogyne tudná, vetem ellen, magamagát csak ismeri.” — „A tejúthoz képest aligha, — hangzik a végső elintézés, — ha meg igen, mit feszít?” „Kínlódik, mint két csű tengeri egy zsákban”. Az emberszólást nem számítva — nagyon jó geográfiai világkép ez: földrajzi tudat nélteugeri egy zsákban

kül az egyik ember a másik ember mellett csak „kínlódik”, mint két cső tengeri egy zsákban.”

Búzaasztag az univerzumban

Mindent világviszonylatba kell hozni, de a tanyától kezdve.

Földrajzórán falusi kiindulópont a nyári búzahordás, asztagrakás, szállítás. Minden jó volna, de nem élég csak az állomásig. A földrajz abban a pillanatban vált szükséges és kívánatos tudnivalóvá, mikor belátták, hogy a tanyási asztagot voltaképpen a mindenségbe kell belerakni.

Belerakni. A mindenségből így lett tér. Ebből kellett eljutni a geometriához. Kell az, azt mondták rá. Az eddig ismert valóságos asztaghoz is geometria kellett, csak az a véribe van a jó asztagrakónak, szerintük. A jó asztagrakó mindig tudja pontosan, mékkora feneket kerítsen hány kereszt búzakévének. Tanulta az azt valahogy, valakitől és azóta rááll a keze. Mert csak tanulni kell azt! Azt is, hogy ne féloldalazzék az asztag, be se ázzon. Hogy ez tudomány, az is mutatja: debreceni ember, ha nálunk rakja is — olyanná sikeredik a keze alatt az asztag, akár egy nagy templom, persze torony nélkül.

A lábán vásárolt gulya és az arány meg a szám fogalma

Ebből lett az arány, azután a szám fogalma. A mészáros apa jobb szeret „egyre- másra“ venni jószágot, mint „mázsára“. No hiszen ez jól is volna, de nem örökre érvényes így. Ha lábán kél el egy egész gulya,

mégsem mehet szemre, úgy lutri az egész. Itt valami hiányzik, amit meg kell keresni, hogy kezünk közül ki ne csússzon az egész. Mentő ötlet: a mindenséget nem tarthatjuk szemmel, £ők nem így mondták, de ezt

mondták.) Ide élvek, kellenek. Törvények. Azt, hogy a Föld gömbalakú, nem lehet tapasztalni. A legutolsó tapasztalatból kell

Az aszíagrakásban elfér:

de még a

A másik órán az ember vonult be az asztagrakás képzetébe. A mozzanatok így következtek :

Dolgoznak az asztagrakók •— részért. Asszonyok, félrészen, gyerekek harmadán: jog, torna, egészségtan, cserkészet.

Bandában vannak, összeverődtek, egymás kezére dolgoznak, kiegészítik egymást: történelem.

Danolnak. Jobban telik tőlük az idő, könnyebb is a munka, de meg kedvök is van: ének, versek, mesék, rajzolás, festés. Értik egymást: nyelv, anyanyelv, szomkivetíteni a hipotézist. (Ezt se így mond-! ták, de ezt is mondták.) .

jog, történelem, költészet latin nyelv is

szédaink nyelve, (német) eleink nyelve (régi nyelv, latin).

—- Nagyon, nehéz gátat vetnem az emlékezésnek, de ha tovább részletezném is ennek a felejthetetlen nyárnak a tanulságait, élesebben talán, ugyanezt a képet adnák végeredményül.

Karácsony Sándor tapasztalatai e téren egészen egyedülállók és példátlanul hasznosak. Reméljük, hogy a talán mégis megalakuló „népi Eötvös-kollégium” tanulni fog ebből a magyar lélekhez illeszkedő sajátos pedagógiai módszerből.

Nagyarányú közmunkák indulnak Ungvárott

Peltsárszky polgármester, nyilatkozata a város

helyzetéről

Ungvár, július 1. Peltsárszky Imre dr. polgármester Ungvárnak törvényhatósági jogú várossá való átalakításával kapcsolatban kijelentette, hogy a kormánynak ez az elhatározása a város lakosságának körében nagy örömet keltett, mert a kormány ezzel a város fejlődését és gazdasági fellendülését is elő akarja mozdítani. Ungvár különleges helyzetét — mondotta a polgármester — a kormányzat jól ismeri, előterjesztett ügyeinket

mindenkor szeretettel kezeli s legmesz- szebbmenő támogatásban részesíti.

— A napokban a miniszterelnökségen tartott tárcaközi értekezleten — folytatta a polgármester — különböző városrendezési problémák merültek fel, amelyek

mind munkaalkalmak teremtését í v i szolgálják.

így a legközelebbi közmunkák program* ján szerepel különböző útvonalak kijavítása, az Ung-folyó városi szakaszának kotrása. Az Ung-folyóból- kikerülő kavicsot azután értékesíteni fogják. Ugyancsak rövidesen megindulnak Ungváron a városi bérházak tatarozási munkálatai. Szó van az egyik városi bérháznak modern szállodává való átalakításáról is, ami szintén sok iparosnak nyújtana munkalehetőséget. A további munkaprogramon a pályaudvart a várossal összekötő út kisajátítása és megépítése szerepel. Ennek az útnak a megépítésébe igen nagy szükség van, mert így sikerülne a kocsiforgalmat a nemrégiben épített új betonúidra terelni.

A polgármester végül kijelentette, hogy az előterjesztett terveket a kormányzat részéről nagy megértéssel fogadták s emudén remény megvan azok megvalósításéba, ”

A román király beszédei mondod Románia külpolitikáiéról,

az állam újjászervezéséről ésa tekintély

helyreállításáról

Bukarest, július 1. A képviselőház és a szenátus küldöttsége pénteken megjelent a királyi palotában és átnyújtották az uralkodónak1 a trónbe3zédre adott választ. A király ebből az alkalomból beszédet mondott, amelyben többek között kijelentette, hogy Románia évszázados törekvések és súlyos áldozatok árán érte el mai helyzetét. Feladata:

sértetlenül megőrizni az őseitől ráhagyott örökséget.

,.Semmit sem kívánunk, ami a másé, de épp annyira el vagyunk tökélve, hogy megvédjük azt, ami a miénk1’.

Az államfő ezután rámutatott azokra az áldozatokra, amelyeket a hadsereg megerősítése érdekében hoztak, majd így folytatta:

„Szükségesnek tartjuk, hogy tovább folytassuk a nemzetvédelem megerősítését, olyan módon, hogy ellátjuk hadseregünket minden időszerű felszereléssel, hogy így elég erős legyen Románia határainak és jogainak megvédésére. A király ezután hangoztatta, hogy vérrel öntözték az egyesített Románia határait, majd megemlékezett az állam újjászervezéséről és a tekintély helyreállításáról; mindez az ország számára megnövekedett n^egbecsüést biztosít, amiről a nyugaton1 tett látogatása során is meggyőződést szerzett. Hála ennek a tekintélynek — mondotta — Románia erélyesen megvédheti és követheti a nemzeti függetlenség békéjének politikáját.

Ez adja meg külpolitikájának alapvonalát.

A szenátus képviselője válaszában hasonló elveket hangsúlyozóit. Elértük Románia számára a megfelelő határokat — mondotta. Nem vágyunk a máséra, de készek vagyunk utolsó csepp vérünkig megvédeni azt, ami a miénk. Ilyen elgondolásban Románia mindenkor hajlandó együttműködni azokkal, akik a népek közötti egyetértés békéjét és a nemzetek közti gazdasági kapcsolatok kifejlesztését óhajtják szolgálni.

A király végül kijelentette, hogy az ország határait védő hadsereg fejlesztésének befejezése után a nemzetgazdaság megerősítése kerül sorra, hogy ezáltal is biztosítsák a békét. ,j

Vízrebocsátották a Liitzow csatahajót

Hitler Adolf-híd Brémában

Bréma, július 1. Raeder vezértengernagynak, a haditengerészet főparancsnokának jelenlétében szombaton-' délben a .weseri hajógyárban vízrebocsátották a Lützow nehéz. cirkálót. A vízrebocsátás alkalmából Prentzel tengernagy mondott beszédet, a keresztelést Harder Fanny asszony, a Lützow-csatahájó egykori parancsnokának özvegye hajtotta végre. A felavatásra az. állam, a párt és a véderő nagyszámú díszvendégein kívül több mint 50;000-en jelentek meg Bréma Hansa-vá* rosból és a birodalom minden részéből.

A vízrebocsátás előtt Raeder vezértengernagy felavatta az új Weser-hidat, az utolsó Weser-átjárót a folyó torkolata előtt, amely a Hitler Adolf-híd nevet kapta. A déli órákban a Iíansa-város polgármestere és szenátusa a történelmi brémai városházán fogadta a vezértengernagyot, .