Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-16 / 160. szám
24 TELUIDElCI JÚAí&ARHIRMB 1939 JÚLIUS 16, VASÁRNAP Nyár a legműveltebb magyar tájon Mátyusföld a népi alkotóképesség példája - Magas mezőgazdasági kultúrájú falvak - Az ipar és kereskedelem, mint védelmi eszköz az egyke ellen — öntudatos nép Királyrév, július elején. Bármerről is közelíted meg Mátyusföldet északról, vagy délről, keletről, vagy nyugatról, mindig aé lesz a benyomásod, hogy a legműveltebb és leggazdagabb magyar népi tájon jársz. Utadat a haladás, fejlett mezőgazdasági kultúra s az öntudatos, értelmes parasztság alkotásai szegélyezik be. Kertgazdaságok, kevés nagybirtok, tömör utak, villanyosított falvak, villaszerű pompás és egészséges lakások, falusi viszonylatban óriási kultúrházak és szövetkezeti paloták akadnak utadba — bármerre is fordulsz. El se hinnéd, hogy magyar tájon jársz, amikor ezt a népi tündöklést látod s olyan falusi postahiyatalokba mész be, áhol 70— 80 rádióelőfizetőt tartanak nyilván. El se hinnéd, hogy magyarok laknak itt, hogy magyaroknak gyümölcsözik a föld, hogy itt olyan magyar parasztok laknak, akiknek igényességéhez hozzátartozik a rádió, a bicikli, a modern mezőgazdasági gép és a higiénikus lakás. El se hinnéd — mondom —, hogy mindez a magyar népi ész és kéz gyümölcse, hanem azt gondolnád, hogy valamilyen nyugateurópai faluban, vagy Németországban jársz, ha lépten- nyomon nem ütköznél bele a színtiszta magyar életformába s ha a paraszti élet rendje nem fújná feléd meggyőző magyar lehelletét, fuvalmát. Látod és megállapítod, hogy ezen a vidéken olyan nép él s dolgozik, amelyik lehetőséget teremtett magának arra, hogy alkothasson és diadalmas bizonyságot adhasson az el nem fojtott népi erő teremtőkészségéről, értékéről. Ez a diadalmas bizonyság legfőkép ilyenkor, nyáron bontakozik ki a maga igazában, amikor lendületben, mozgásban, munkában van a táj. Az alföldi nap a legélesebben tűz; a szúró és égető sugarak özönében sercegve sárgállik a gabona, izt szed a gyümölcs s hervadt levelekkel, lekonyult fővel várják az alkonyati öntözést a káposzta-, paprika- és paradicsom-ágyak. Tikkasztó meleg gubbaszt szét mindenfelé, az utakon vastagon fekszik a por. Az elrohanó autó vastagon dobálja a levegőbe s a földek derekáról fenyegetően rázzák utána öklüket a dolgozó falusiak ... Mátyusföld földrajza A Mátyusföld-név a Kis-Alföld keleti részét jelöli meg. Azt a vidéket fogja össze ez alatt az elnevezés alatt, amely Szene, Nagyfödémes és Nagymácséd vonalától délre terül el a Kis-Duna és a Vág bezárta részén. Délen Gúta nagyközség határa előtt a végtelennek tetsző negyedi réteken végződik a háromszögalakú táj. Jellege kimondottan alföldi; tenyérsik. Az évelődő és tréfáskedvű mátyusföldiek büszkén emlegetik, hogy a legmagasabb hegy náluk a Kálvária-domb, amit kocsival hordtak össze egynéhány évvel ezelőtt. A vízszintes tagosultság azonban annál jobb. Két oldalt folyó folyja körül. Az egyik oldalon a Kis-Duna botorkál és kellemes hűset, sok halat, néhol — libaúszta- tót ad a vidéknek. Sok helyen nádassal, sással és mindenre használható vesszővel (kosár, seprű, szék, stb.) kedveskedik. A másik oldalon, keleten a Vág csipkézi ki a táj szélét. A zabolátlan Vágnak széles medre van, árterületén messzire kiszökik, ha a tavaszutón a Kárpátokban megindul a hóié. A kicsapó víztömeg azonban hamarosan visszahúzódik, nem csinál kárt. Sőt, ha elmegy, maga mögött hagyja az áldott iszapot, kedvelt melegág\ját a káposztának, hagymának és a zöldség féléknek. Másutt rombol törtető és rakoncátlan árja, itt épít, hisz akaratlanul is kertté varázsolja a talajt és előkészíti a belterjes gazdálkodásra. E mellett más módon is hasznára van a vidéknek a Vág. Partján buja füzesek, élénk erdők zöldellenek s nagy gyümölcsösök tarkállanak, amelyekből nagy mennyiségben ömlik az őszi idénypiacra az alma és a szilva. A két nagy folyó mellett apró erek, patakocskák is széthasogatják a Mátyusföld képét. A tagosulást maga a nép is elősegítette és építette. A régebben gyakori áradások és talajvizek ellen hathatósan védekezett: csatornákba, kanálisokba fogta fel a vizet. Némelyik kanális három-négy falut is lecsapol. Értelmes, kiművelt nép lakja Mátyusföld a legsűrűbben lakott magyar táj. A négyzetkilométerenkénti népsűrűség 62.2. A vidéken 55 helység (nagyközség, falu, major, — város nincs) van és 102.338 lélek él. A lakosság nem szétszórtan, hanem községekben lakik. Csura nagyközség van itt, három és hatezer közti lélekszám- mal. Zárt települések ezek, a magyar települési forma szerint alakultak ki. Rendezettek és szép szabályosan s nem rendetlenül, vagy kelletlenül futnak bennük az utcák. A nép túlnyomó többségben magyar. Csupán a keleti szélen van egy-két szlovák község. Ezek a szlovák helységek újabb települések: az egyházi és világi hitbizo- mányok telepítették őket a magyarság nyakára. A szlovákok száma az 1938-as népszámlálás szerint 5507. Az utolsó cseh-szlovák népszámláláskor, 1930-ban volt még egy nemzetisége a Má- tyusföldnek: a zsidó. Sajnos, a magyar nép- számlálás nem vett fel ilyen nemzetiséget, így 1938-ban csak 3819 zsidó vallású egyén vott. Váljék azonban dicsőségére a választott nép „magyarságának”, hogy 1930-ban a mátyusföldi zsidó állományból 3213 zsidó nemzetiségűnek vallotta magát, a megmaradt többi „lélek” pedig hol németnek, hol cseh-szlováknak. A zsidóság különben apadóban van a harmincas évek óta. Elvándorolnak, mert a nép mellett számukra nem zöldellik fű. A zsidó kocsmák tönkre mennek, nincs aranyszerző ereje a pálinkának. A pénzuzsorát és gyanús kölcsönzést megakadályozza a falusi hitelszövetkezet, amely bámulatosan ki- épi'dt hálózattal rendelkezik. A hitelszövetkezeteket a fa’usi gazdák alapították, ők a vezetői és hivatalnokai is. Alulmarad a zsidóság az iparban és kereskedelemben is. A népből kikerült kereskedőkkel és iparosokkal nem birták a versenyt s így nem egy faluban csendes pusztulásra kényszerült a pótolhatatlannak hirdetett zsidó kereskedő. Ezt a folyamatot máig sem tudták megállítani, pedig nem egyszer megpróbálják visszahozni régi dicsőségüket. Szövetségbe léptek a csehszlovák kormányokkal, nemzethű alapon tárgyaltak a fináncokkal, ők kaptak minden koncessziót, közszállítást, törvényt hozattak a szövetkezet visszaszorítására: a versenyt mégsem birták. Hiába adták el az utóbbi két évtizedben a rájuk ragadt magyar mázt, hiába szüntették meg magyarnyelvű iskoláikat és küldték gyerekeiket szlovákra, a mindenható államhatalom nem tudta visszaállítani egyeduralmi helyzetüket. Pedig a zsidóság alaposan kedvében járt neki. A pallóéi nagybirtokos zsidó pl. majorjában becsukatta a magyar iskolát és szlovákot nyitott helyette. Ide kényszerítette magyar béreseinek gyerekeit. Ilyen „áldatlan” viszonyok közepette fejlődött oda a helyzet, hogy a 100 ezres néptömbben alig van 800 zsidó kereskedő és iparos, bár 1938-ban az iparosok és kereskedők száma 8.71/2 volt. A zsidók utolsó mencsvára Vágsellye és Galánta. Remélhetőleg a zsidótörvény kinyomja őket ezekből a jó kereskedő-helyekből. Ez az arány nemcsak a zsidó térvesztését mutatja, hanem a keresztény lakosság életre valóságát is. A mátyusföldi keresők száma 1/1/.931/. Ha a két számot egybevesszük, szokatlanul szép magyar adat fekszik előttünk: olyan paraszti, őstermelő táj, ahol a lakosságnak csaknem az egy ötödé szabad pályán él. Talán nem is lehet szebb bizonyságot idézni a nép értelmességére és műveltségére a galántai Hanzánál. A Hanza ezeknek a községeknek a vállán nőtt naggyá, itt voltak az ősalapjai, innen kerültek ki messze-vidékre elszóródott üzletvezetői, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, ahogy ez a keresztény „bolt” minden ármány ellenére felvirágzott. Föld, jó fekete töld! A népet a birtokviszonyok és a földeloszlás kényszerítette a haladásra és az örökös birkózásra. Az a tény, hogy nagybirtok csak elvétve akad a tájon (a háromezer holdat egy sem éri el) szabadabb mozgást adott neki s nem nyűgözte le a jobbágy-gondolkodás, a tehetetlen belenyugvás igájába. A világlátás beléoltotta a szebb élet utáni vágyat, amely hiánytalanul és jótékonyan munkál mindmáig a népben. Fiait nemcsak béresnek, csikósnak és altisztnek küldi, hanem'elegendő számmal ad belőlük a magasabb életbe is. Elmozdul a falutól, mert a föld kicsi és nem tudja eltartani a családot. A mellett osztani sem akarja a kis földet. A földosztódás ellen kétfélekép lehet védekezni : egykézéssel, vagy társadalmi eltolódással. A mátyusföldiek a m’Aidik módot választják (bár ritkábban az egyke is előfordul), a második, harmadik fiút iparra adják, vagy iskolába küldik. A paraszti társadalmon kívül helyezik el. Ez a megoldás nemzeti szempontból is nagyon szerencsés. Az értékes talaj eloszlásában a kisbir- tokok vezetnek, az 5—10 és a 10—20 holdas gazdák. Az 50—100 holdas gazda ritkább, 100—500 pedig csak 106 van. Nagybirtokos (1500—3000 kát. holddal) 13. A. nagybirtok a nép életteréből 13.01/0 kát. holdat foglal el. Ez az alapjában véve nem nagy terület elegendő lenne ahhoz, hogy földhöz juttassák a 2.035 földnélküli zsellért és kipótolják a nagyon elaprózódott kisgazdaságokat. A csehek 22.395 kát. holdat osztottak ki. A kolonisták földje mvit népi kezekbe kerül. Ide kell azonban jutnia a még megmaradt nagybirtoknak is, amely főként a határzónában terül el. A határmentén erősíteni kell a népet és el kell tüntetni a nagybirtokot, amely eleddig szlovák munkásaival, rossz bérviszonyaival, aratási, szerződéseivel, gőgös uraival megkeserítette a nép életét és megtörte életkedvét, lendületét! A babonákról pedig ... A mátyusföldi nép előtt teljesen ismeretlen a babona és a bűbáj. A boszork\’y- világ és a titkos mesterség csak az öre^-á között él, akik — úgy látszik — magukkal viszik rejtelmes tudományukat a sírba. A mostaniak közül senki se repül már seprűn a Gellérthegyre és senki feleségét sem patkolják meg. Az utolsó ember, akinek még birkóznia kellett ezekkel a hatalmakkal, Bornemisyo Péter, semptei prédikátor volt. Ez a község, ahol az Elektra és a Balassi-komédia írója az európai magasságokról álmodott és fanatikus hittel hirdette az igét, ma már teljesen szlovák. Innen Mátyusföld északi csücskéről barangolta be a vidéket és útközben szorgalmasan jegyezgette a bűbájosok tudományát, akik síppal, dobbal és varázzsal gyógyították a veszedelmes bajokat. Vagy a többi titkos mesterséget űzték, mely szerint: „Hogy mikor meg akarsz házasodni, borsot hajigálj éyS kemencébe s arra, akit szeretsz és elveszen etc. Ha más ember fiát, leányát hozzád akarod szoktatni, békát tégy egy fazékba hangyás helyre és elfuss, hogy ne halld a sikoltását, mikor csípik a hangyák, mert te megsiketülsz és tizenöt nap múlva ott találsz gereblyét, vellát, a gereblyével csak mond meg, akit szeretsz, utánad fut. A vellával csak taszítsad, tőled fut. Ha gyermeked születik, kiadd az ablakon és kerüljék meg a házat vele és sokáig él.” VAJLOK SÁNDOR Napi 25 vágón élelem, napi 25 vágón lőszer kell háborúban egy dandárnak Milliós tömegek anyagi ellátása külön szervezeteket és országos előgondoskodást kíván. A hadsereg háborús és béke ellátása tehát országos kérdés. Békében egyszerűbb, háborúban nehezebb. A háborús anyagellátást békében kell előkészíteni. Az előkészítés a termelés és gazdálkodás mozgósításából, nyersanyag- készletek felhalmozásából, kész cikkek tárolásából, a termelés irányításából, a gyárak teljesítőképességének növeléséből, a szállítóeszközök megszervezéséből stb. tevődik össze. A hadsereg anyagi ellátásának legfontosabb tételei: az élelem, a lőszer, a fegyverzet, az egészségügyi anyag, a ruházat, a jármüvek és az üzem anyag-ellát ás. Az ellátás központi irányító szerve a Honvédelmi Minisztérium. Végrehajtói a hadsereg minden egységében helyet foglaló 'szakközegek és szakcsapatok, az úgynevezett „szolgálati ágak“. A szolgálati ágak hivatása a haderő mindennemű anyagi szükségletének biztosítása, harckészségének fenntartása és az utánszáilítás lebonyolítása. A hadműveleteket a hadseregnek anyagilag is meg kell tervezni és elő kell Icészí- ■ teni. Annak a sikerét nemcsak elegendő emberrel, hanem elegendő anyaggal is biztosítani kell. Különösen vonatkozik ez az élelemre, a lőszerre, az üzemanyagra és az egészségügyi ellátásra. Élelmezést illetően a harcoló csapatok ellátását elvileg a helyszíni beszervezésre építik. A harcterület segélyforrásait, készleteit a hadsereg lefoglalja és igénybe veszi. Csak annyit hagy meg, amennyi a polgári lakosság ellátására szükséges. A helyszínen fel nem található anyagokat elsősorban a lőszert, valamint a kiegészítő cikkeket (kávét, cukrot, dohányt stb.) a csapatok a hátországból kapják utászállítással. Az Htánszúllítást a fővezérség szervezi meg. Az anyag vasúton, vagy gépkocsi-oszlopokon jut előre az egyes egységekhez az ú. n. „felvételező helyekig”. A felvételező helyekről az anyagot a csapat saját járműveivel szállítja előre a harcoló részekhez és osztja el közöttük. Hogy ez az utánszáilítás milyen nagy anyagmozgatást jelent, jellemzi az, hogy egy-egy dandár napi lőszer szükséglete körülbelül 25 vágón; élelmi szükséglete is ugyanannyi. Az anyagi ellátás lebonyolítására minden zászlóaljnak és ezrednek gazdá- szati, élelmező és lőszer tisztje van. Minden seregtestnek, dandárnak, hadtestnek had- biztossága és az anyagi szolgálatot irányító külön anyagi vezérkari osztálya. Hogy ellátási nehézségek ne adódhassanak, minden csapat a legszükségesebb élelemmel, egészségügyi és üzemanyaggal, lőszerrel, tartalék alkatrészekkel stb. eleve fel van szerelve. Ezeket a csapat magával viszi. Magánál az egyes embernél is egy napi lőszer és egy tartalék élelmi adag van, konzerv alakjában. A századon belül két napi ellátás van biztosítva. Újabb 1—2 napi anyagi felszerelés van a seregtestek „vonatának“ járművein, kocsijain és gépkocsijain. Ekként, ha az utánszáilítás valami okból el is akad és a helyszíni beszerzés nem is indulhat meg, a csapat első szükséglete 3—4 napra minden körülmények közt biztosítva van. A felhasznált anyagot a hátországból jövő utánszáilítás tölti fel, a maga raktáraiból, vágóállat telepeiből, műhelyeiből stb. Ezek az intézetek, raktárak, lőszertelepek, javítóműhelyek, háborúban mozgékonyán vasúton, gépkocsin, lépésről-lépésre követik a működő hadsereget és az arcvonal mögött települnek. Békében erre természetesen nincs szükség. Békeviszonyok közt a hadsereg élelmi szükségleteit nagyobbrészt készpénzzel történő helyszíni bevásárlás útján kapja. Egyébként a központ ellátó szervei utalják azt ki neki. A honvédség minden béke hadtestének területén élelmező és lőszerraktárak vannak és fegyverjavító műhelyek működnek. A ruházatot, a .gépkocsi, híradó és műszaki anyagot egy-egy központi raktárból kapják a csapatok. Feleié? szerkesztő: LUKŐ GÉZA Felelős kiadó: NEDECZKY LÁSZLÓ STÁDIUM SAjtóVÁLLALAT RT, BUDAPEST, VIII, RÖKK SZILÁRD-UTCA 4. — FELELŐS« GYŐRY ALADÁR IGAZGATÓ
