Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-02 / 148. szám

Állampolgársági és illetőségi ügyek Á felszabadult Kárpátalja állampol­gársági ügye Ä. kormány törvényjavaslatot nyújtott be a képviselőházhoz a felszabadult Kár­pátalja visszacsatolásával 'kapcsolatos ál­lampolgársági kérdések szabályozása tárgyában, | A törvényjavaslat szerint ä „kárpát­aljai területek lakosai közül azok, akik az 1921. évi július hó 26. napján az akkor iérvényes magyar jogszabályok értelmé­ben kétségtelenül magyar állampolgárok Voltak és az 1921 :XXXHL te.-ben iktatott trianoni szerződés alapján csehszlovák állampolgárokká váltak, az 1939. évi március hó_ 15. napján kezdődő jogi ha­tállyal hatósági intézkedés nélkül vissza- szerzik magyar állampolgárságukat, ha &z 1929. évi március hó 15. napja óta állandóan kárpátaljai vagy az 1938. évi XXXTV. törvénycikkel a magyar szent koronához visszacsatolt felvidéki területe­ken laknak.” Miután kétség nem fér ahhoz, hogy ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, most már tudva van, hogy a visszacsatolt Kárpátalján automatice kik szerzik visz- sza a magyar állampolgárságukat. ■ A felszabadult Felvidék állampolgár­sági kérdéseinek szabályozása tárgyában létrejött egyezmény szerint hatósági in­tézkedés nélkül visszaszerzik magyar ál-’ lampolgárságukat azok, akik a trianoni Szerződés hatálybalépésének időpontjában, az akkor érvényes magyar jogszabályok­nak megfelelően kétségtelenül magyar állampolgárok voltak és 1928 november 2-a óta állandóan a szóbanforgó területen laknak. Ezen szöveg és a mostani tör­vényjavaslat szövegének összehasonlításá­ból kitűnik, hogy a Felvidékre vonatkozó egyezmény szövegéből hiányzik az a fel­tétel, hogy az illető személy a trianoni békeszerződés folytán vált csehszlovák ál­lampolgárrá annakidején. Az egyezmény ezen hiányát lapunk folyó évi május hó 21-ik számában közölt cikk is kifogás tárgyává tette és a cikk egyben kimu­tatta, hogy az egyezmény a visszacsatolt Felvidék lakosai közül ténylegesen csak azokra vonatkozik, akik a békeszerződés folytán vesztették el magyar állampol­gárságukat, azáltal, hogy a békeszerződés életbelépésének napján, vagyis 1921. évi július hó 26-án Csehszlovákiához csatolt területen bírtak illetőséggel. Hogy ez így van, most már kétségtelenné teszi a Kár­pátaljára vonatkozó törvényjavaslat, amely már kifejezetten rendelkezik arról, hogy csak azok nyerik vissza automatice a magyar állampolgárságukat, akik azt annakidején a trianoni békeszerződés folytán vesztették el és a békeszerződés »lapján yáltak csehszlovák; állampolgá­rokká. 1 ' *í; Kárpátalja lakosai közül a törvény- javaslat szerint tehát azok nyerik vissza a magyar állampolgárságot, akik: 1. a békeszerződés életbeléptekor, vagyis 1921 július 26-án a magyar jog szerint kétségtelenül magyar állampolgárok vol­tak; 2. és emellett a trianoni békeszerződés folytán vesztették el a magyar állampol­gárságukat és csehszlovák állampolgárrá váltak az által, hogy 1921 július hó 26-án a Csehszlovákiához csatolt területen bír­tak községi illetőséggel; 3. és emellett, ha 1929. évi március hó 15-től kezdve állandóan Kárpátalján, vagy pedig a felszabadult Felvidéken laktak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, —mert e tekintetben igen gyakoriak a tévedések •— hogy csak az 1921. évi július hó 26-i mérvadó napon számít az illetőség kér­dése és e tekintetben nem kívántatik meg az, hogy az illető személy a felszabadult Felvidéken, vagy a visszacsatolt Kárpát­alján bírt illetőséggel, hanem elégséges az, hogy a Csehszlovákiához csatolt bár­melyik községben volt illetősége, tekintet nélkül arra, hogy ez a község most visz- szacsatoltatott-e Magyarországhoz, vagy sem. Ellenben a későbbi időpontra nézve, vagyis az 1928. évi november 2-től, illetve Kárpátaljára nézve az 1929. évi mércius hó 15-től folyó időre nézve az illetőségre való tekintet nélkül egyesegyedül az szá­mít, hogy az illető személy a felszabadult Felvidéken vagy a visszacsatolt Kárpát­alján lakott állandóan. Kárpátaljára vo­natkozóan azért van 1929 március 15-e kezdeti időpontul megállapítva, mert Kár­pátalja 1939 március 15. napján szaba­dult fel, és 10 évi ittlakást akar a tör­vényhozás megállapítani. A felszabadult Felvidékre vonatkozó egyezmény szerint a 10 évi állandó lakás a dolog természete szerint még csak a felszabadult felvidéki területre van korlá­tozva. A mostani törvényjavaslat szerint már nem csak a kárpátaljai területen, hanem a felszabadult felvidéki területen való lakás is számít. Ha tehát az illető személy részben a felszabadult Felvidéken, részben pedig a visszacsatolt Kárpátalján lakott a kérdéses 10 évben, ezzel elég van téve a törvény feltételeinek. És viszont a felszabadult Felvidékre vonatkozó állam­polgársági jognál a 10 évi időbe most már beszámítható a Kárpátalján való lakás is. Ügy véljük azonban, hogy még min­dig hiányos e részben úgy az egyezmény, mint a törvényjavaslat, mert a 10 évi állandó, lakás nézetünk szerint történhe­tett az anyaország területén Ts. Ugyanis el nem lehet képzelni azt, hogy valaki ne nyerje vissza magyar állampolgárságát pusztán azért, mert a kérdéses 10 év egy részében az anyaország területén lakott. Felette érdekes, hogy Kárpátaljára nézve az állampolgársági kérdést nem egyezmény útján, hanem egyoldalulag törvényes intézkedéssel intézi el a kor­mány. Ennek bizonyára meg van a maga oka és emellett bizonyára sürgetett az idő is, mert az állampolgársági kérdések szabályozását nem lehetett tovább halasz­tani. Meg kell itt jegyezni, hogy egyesek egyáltalában kétségbevonják az előbbi magyar-cseh egyezmény érvényességét is, tekintettel arra, hogy Csehszlovákia idő­közben megszűnt, ezért az egyezményt meg kellene újítani az időközben önállóvá vált Szlovákiával. Bár ezt az érvelést tá­mogatja azon indok is, hogy a szlovákok, — amint hírlik, — nem igen respektál­ják a kérdéses nemzetközi egyezményt, mégis amellett kell maradnunk, hogy az egyezmény magyar részről hatályban van mindaddig, amíg a kormány hatályon kí­vül nem helyezi. Ha bármi okból nem is- mernők el ennek a nemzetközi egyzmény- nek az érvényességét, akkor ebből helyre­hozhatatlan zűrzavar és bizonytalanság támadna a visszacsatolt Felvidéken az állampolgársági viszonyok tekintetében. Meg kell azonban jegyezni, hogy a nem­zetközi szerződésen kívül egyoldalú tör­vényes rendelkezésnek meg van az a hát­ránya, hogy az ilyen törvény nem köti a másik államot, ez esetben Szlovákiát, amely pedig az állampolgársági ügyek el­rendezésénél szintén érdekelve lesz. — Ilyenformán gyakran fog előfordulni az, hogy azokat a személyeket, akiket a ter­vezett magyar törvény nem ismer el ma­gyar állampolgárnak, Szlovákia sem fogja elismerni szlovák állampolgárnak. Ily- módon csak a hontalansági esetek száma fog növekedni, ez pedig nagyon keserves dolog lesz az érdekelt személyekre nézve. A Kárpátaljára vonatkozó törvényja­vaslat nem ismeri el az optálási jogot a cseh, szlovák vagy ruszin nemzetiségű személyekre nézve, ellentétben a magyar- cseh egyezménnyel, amelynek 3. cikke az idegen nemzetiségüeknek az optálási jogot megadja. ÜZENETEK (Állampolgársági és Illetőségi ügyekben írt levelek borítékán feltűnő módon jelezni kell azt, hogy állampolgársági ügy. Ke- vésbbé Ismert községeknél, melyek a szüle­tésre vagy lakhelyre vonatkoznak, meg kell jelölni, hogy már felszabadult, vagy még fel nem szabadult községről van-e szó?) R. R. L. Jobban szerettük volna az ellen­őrzés miatt, ha közölte volna velünk az ada­tokat, amelynek alapján ön azt állítja, hogy 1921. júl. 26-án budapesti illetőségű volt. Ha ez így van, akkor önre a f. évi ma­gyar-csehszlovák egyezmény nem hat ki, miután ön nem a békeszerződés folytán vesz­tette el a magyar állampolgárságát, hanem elbocsátás útján, önnek vlsszahonosítást kell kérni az állampolgársági törvény 40. §-a alapján. Olvassa el a következő vasárnapi számban megjelenő cikkünket e tárgyban. P. B., Érsekújvár. A trianoni békeszerződés életbeléptekor ön még kiskorú volt, így atyja jogán pozsonyi illetőséget nyert, így cseh állampolgár lett. Az idei egyezmény folytán magyar állampolgárságát nem'" nyerte vissza, mert hiányzik az a feltété), hogy 1928. évi november 2-ika óta állandóan a felszabadult területen lakott. Visszahono- sításért kell folyamodnia az 1922. évi XVII. t.-c. 24. §-a alapján. A részletek a követ­kező vasárnapi cikkünkben olvashatók. Remény, Rimaszécs. Miután férje osztrák származású, csak honosítás (és nem vissza­honosítási) útján szerezheti meg a magyar, állampolgárságot, az állampolgársági tör­vény 6—19. |-ai alapján. A honosítás felté­teleit a 8. § tartalmazza. A kérvényt a bel­ügyminiszterhez kell címezni és a megyei alispánnál benyújtani. - A honosítás egyik feltétele az, hogy férje áz adózók lajstromá­ban öt év óta be legyen vezetve. Ha ennek a feltételnek nem tudnak eleget tenni, úgy szíveskedjenek ezt közölni és megfelelő ta-> nácsot fogunk adni ezen hiány kiküszöbölé­sére. Elvi okokból levelet nem írunk, csakis a rovatban üzenünk. F. tanító, Pozsony. A legfontosabb adatokat nem közli, ezért nem igen tudunk válaszolni. Legalább azt kell tudnunk, hogy melyik év­ben született és hogy így 1921. évi július 26-án kiskorú volt-e még, vagy pedig nagy­korú. Ha kiskorú, akkor az atyja illetősé­gét követte, — ha pedig nagykorú, akkor talán önjogon is szerzett illetőséget. Ha ön 1921 július 26-án győri illetőségű volt, ak­kor megmaradt magyar állampolgárnak és ez esetben távoliét folytán nyilván elvesz­tette a magyar állmpolgárságát és szlovák állampolgár lett. Ez esetben visszahonosítást kell kérnie az állampolgársági törvény 40. §-a alapján. Olvassa el a mai cikkünket. Ha pedig 1921. évi július 26-án pozsonyi illető­ségű volt, akkor nem szerezte vissza auto­matice az egyezmény értelmében a magyar állampolgárságát, mert 1928. évi nov. 2-tól nem lakott állandóan a felszabadult terüle­ten. Ez esetben visszahonosítást kell kérnie az 1922. évi XVII. t.-c. 24. §-a alapján. A visszahonosítást szegényjogon bélyegmente­sen nem lehet kérvényezni. M. D., Kassa. A hiányzó lapszámokat ki- adóhivatalunknál tessék megrendelni. Két­ségtelen, hogy 1921 júl. 26-án, a trianoni békeszerződés életbeléptekor ön magyar ál­lampolgár volt. Ezekután azt kell vizsgálni, hogy 1921. évi júl. 26-án hol bírt ön községi illetőséggel.Az előadása alapján a sárosme­gyei R. községben. így ön a békeszerződés folytán annak idején elvesztette a magyar állampolgárságát és cseh állampolgár lett, a mostani magyar-cseh egyezmény értelmé­ben pedig automatice visszanyerte magyar állampolgárságát, mert 1928 nov. 2-ika óta állandóan Kassán lakik. Négy évi kassal tartózkodással és egyszeri ottani adófizetés­sel R. község helyett Kassán nyert községi illetőséget, tessék Kassán az illetőségi bi­zonylatot kikérni ezen üzenet felmutatásá­val. önnek nem kell külön folyamodnia a magyar állampolgárságért, mert hisz az egyezmény értelmében magyar állampolgár­nak van kimondva. F. S., Losonc. Az idei magyar-csehszlovák egyezmény értelmében ön most automatice magyar állampolgár lenne, ha az 1925. év­ben nem kérte volna az elbocsátását a ma­gyar állam kötelékéből. Miután ily módon nem a békeszerződés, hanem az elbocsátás folytán vesztette el magyar állampolgársá­gát, visszahonosítást kell kérnie az állam­polgársági törvény 40. §-a alapján. Várja meg a következő vasárnapi cikkünket. Sch., Somorja. — V. J., Rimaszombat — E. I., TJngvár. — K. T. Sz. — P. J. Kassa. A következő számban üzenünk. Teleki Pál gráf miniszferelnök és Jaross Andor miniszter a felvidéki kép^iséléi*eiu'^!;

Next

/
Oldalképek
Tartalom