Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-16 / 160. szám
1930 JÚLIUS 16, VASÁRNAP ■fTLVnn.ni .Mm&ARHIRIiAE N APRÓL-NAPRA Július 15. másmim p:aide«4e: akart öngyilkos lenni a minap Komáromban. Szerencsére, megakadt testében a golyó anélkül, hogy nemesebb testrészt sértett volna. így is súlyosan sebesült meg. A fiatalember egyike azoknak, akik hónapok óta keringenek, munkát, alkalmaztatást keresvén. Nem a városi, vagy állami alkalmaztatás volt számára fontos, hanem az, hogy egyáltalán pénzhez jusson, hiszen huszonnégy éves, még most is szülei tartják el s a rokonság már azt a vádat szögezte a fiatalember mellének, hogy nem is akar dolgozni. A fiatalember nem az egyedüli, akinek ily súlyos megélhetési gondjai vannak mostanság a Felvidéken. Valahányszor állást keres egy-cgy fiatalember, képesítése felől érdeklődnek melegen. Nem elég a rátermettség, sokaknál nem elég az, hogy szívét-vérét áldozta a kisebbségi magyar élet oltárán, .mintha valami titkos rátermettssgi próba lenne még fiatalembereink nehezen jutnak alkalmaztatáshoz. Élénk emlékezetében van még a komáromiaknak az, hogy mennyi hercehurcában volt része annak a huszonegy komáromi fiatalembernek, aki az adóhivatalban kapott alkalmazást s aki később, egy rendelettel, megkapta felmondó levelét. Illúziót tápláltak sokan, csoda-e, ha illúziót tápláltak, hiszen voltak évek, amikor a kisebbségi magyart más sem éltette, mint a remény, az illúzió. Ezeket az illúziókat eltiporni nem szabad! A hivataloknak s a hivatalos embereknek felül kell emelkedniük a paragrafusokon, szívvel s lélekkel kell azon munkálkodniolt, hogy a kisebbségi életet élt magyarok is mind munkához, alkalmaztatáshoz jussanak, szívükben ne legyen helye sérehni érzésnek, életük ne szenvedjen törést, a keserű kiábrándultság, a mellőzöttség érzése ne legyen úrrá rajtuk. Az édesanya kell, hogy édesanya maradjon mindig. A magas elvet, a szent célt paragrafus-embereknek is szolgálniok kell, mert hiszen az előírás, a paragrafus van az emberért s nem az embert teremtették cifra paragrafusok, szabályok, képesítések kedvéért. Szeretettel kell fogadni ezeket a felvidéki munkavárókat, szerététtel ölelni a nagy magyar közösségbe, mert nem elég az élvek s célok szépségét hangoztatni, mikor a gyakorlat mást mutat. Igen, ki kell mondani. hogy e fiatalember és még sok más, mellőzött- nek érzi magát « az az érzése, hogy a kegyes arc, az ígérő mosoly nem mindig őszinte. A felvidéki kérdés még nincsen elintézve s hogy mennyire nincsen: az ilyen történetek világítják meg hirtelen. Azt is elhísszük, hogy az anyaországi unja a felvidéki „sérelmeket”, a maga szempontjából komolytalannak tartja s félrelöki az újságot, ha ismét „ádáz felvidéki szellem” hallatja a sorokból szavát. De struccpolitikával elintézni a mi ügyünket nem lehet. Nem lehet aszal a jelszóval sem, hogy „mi mindent jobban tudunk, a felvidékiek nem értenek semmihez!” — mert á felvidékiben is van rajongás, van munkakedv, van nemzetépítő lendület s nem kérnek Semmi mást, minthogy engedjék, őszintén s bizalommal bocsássák a felvidéki embert is az építő téglákhoz, adjanak maiteres kanalat, kalapácsot a kezébe s bíztassák, hogy építsen. Haj, milyen hálás lesz a mellőzött felvidéki fiatalember, milyen szorgalmas lesz a nemzeti romantika előzetes fényével körülöntözött, versekben énekelt, riportokba foglalt ,,kisebbségi szenvedő”, ha egyszer dolgoznia lehet s dolgoznia adatik a magyar haza érdekében, Lehet, hogy más ütemmel üti' a kalapácsot, lehet, hogy ellenkező irányban kezdi keverni a mészhabarcsot, de munkájából épület lesz s a téglát ő is rakni akarja. Csak ejngedjék bizalommal a munkához s ne húzza el Száját senki fölényesen akkor', ha felvidékit is meglát dolgozni, vagy ha a felvidéki ember is jelentkezik a maga meggyőződésével, eszméivel s két Htmos kezével. Dolgozni engedjenek s meglátják, milyen hálás munkások leszünk! (sz, V.) felvidéki MAGYAR HÍRLAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bp, VIII, Józseí-krt 5. DOBOZ MIHÁLY tanítót igazoltat Irta; Szombathy Viktor Telcfonszáxn: 400 Hétfőn délelőtt kapta még a felszólitó- lévelet. Csodálkozva gyűrögette a kézében s egyideig a szemközti kerítésre meredt. Újra elolvasta az írást, borítékjába is belepillantott a levélnek, hátha a boríték sár* kából előugrik égy másik írás, ez aztán mindent megmagyaráz s a sorok nevetve közíik veié, hogy tréfa az egész, Igazolnia kell magát. Leült a kerti székre -— a szék lába sántított, még nyikorgott is keservesen —-, végiggondolta mind a tíz esztendőt, amióta tanít. *=“- Mit igazoljak belőle ? tűnődött a történelmi órákat-e, amikor titokban Mátyás királyról beszéltem, vagy a földrajzórákat, amelyeken Szegedet, a Balatont s a Székelyföldet is elmagyaráztam gyorsan s mindig meghúztam a fülét annak, aki nem tudta LéVocsa és a Váh magyar nevét. A levél rövid volt, de sokat mondott: Politikai magatartást kellett igazolni a levél szerint, mindjárt a jövő héten. Politikai magatartás? Nem politizált. Hiba? Nem. Lakodalmakon, templom után, kultúrösszejövetelek előtt mindig azt magyarázta, hogy a magyarság csak egy pártot ismerhet s hogy melyik az a párt, minden jóérzésű ember magától is tudja. Ügy vezette az egyedül igaz magyar párt kertjébe a népet, hogy az észre sem vette. összehajtogatta a levelet s a konyhába lépett. — Igazolásra szólítottak fel — mondta s gyufát keresett a tűzhely szélén. Erzsi, a felesége döbbenten nézett rá. Éppen befőzött az asszony, keze sötétlila volt a kimagozott cseresznyétől. — Mit követtél el? • Semmit, -•-» felelte Sándor, — semmit. Biztosan tévedés, majd tisztázom. A hangja azonban nyugtalan maradt. — Nincs valami rosszakaród? — Nekem? — Persze. A sánta Bognár, akivel a témplomépítés miatt veszekedtél, mikor a pontos számadásokat kérted, vagy az öreg jegyző, akit egyszer rendereutasitot- tál, mert beleszólt a tanításod módszerébe, — Dehogy, — mosolygott a tanító, —1 nem olyan emberek azok. Aztán elkomolyodott. Leült a konyhaszékre, összeráncolta a homlokát és sorra- vette szomszédait. Kik lehetnének ellenfelei? Tíz éve él a faluban, állítólag szeretik, kedvelik, de élhetne itt maga a legszelídebb ahgyal is, néha bizony kikívánkozik az emberből a pedagógus, oktatni kíván, rendet teremt a faluban, a templomban s áz iskolai tanácsban, a Szülők között sem enged rendetlenséget. Ellenfelei mindenkinek támadnak, irigyek s titkos fenyegetőzők. Megrázta a fejét. Valami tévedés lehet. Julis jött haza, a mindeneslány, a boltból. Ödaállt a tűzhelyhez s megkavarta a rántást. A tanító bement a szobába, felhúzta a redőnyöket, melég napsugár csapott a barnaszínű bútorok közé s a könyvespolc tarkahátú könyveire. Odaült a kis íróasztalhoz, kihúzta a fiókot, beletúrt s nagy, vastag borítékokat halászott a fiók mélyéből. Mindenféle írások voltak ezek: mintha gondolt volna á mai napra s a mai levélre, az elmúlt hónapokban összeszedte az okmányait. Levél a párttól s a kultúregyesüléttől, a régi igazgatótól s a tartományi képviselőtől, működési bizonyítvány, tágsági igazolvány, levél, levél, írás, — ezzel mind bizo- nyíttatik az ember, meg az ember hűsége. .., Ezekkel az írásokkal állott a bizottság elé is. A bizottság elnöké, fiatalos arcú, őszhajú férfi, megtörölgette pápaszemét, kettőt köhhentett s így kezdte: — Bocsánatot kérek, hogy idefár&sz- tottuk, de személyes megjelenésére volt szükség. Tisztáznunk kell valamit. Az én életem tiszta, nyitott könyv, —■ hajolt meg, — parancsoljanak. — Itt az ä vád, — forgatott égy levelet az elnök, — hogy tanító úr titkos politikai agitációt fejtett ki, ellensége volt a népnek, meg hasonló, már amilyen vádak lenni szoktak. Ha névtelen a feljelentés, akkor el is dobom. De aláírt feljelentés, meg kell vizsgálnunk. Előre is közlöm, hogy a tanító úr előéletét már kivizsgáltunk s nem találtunk olyat, ami e feljelentésnek tápot szolgáltatott volna. — Hálistennek! — sóhajtott föl, —- á lelkiisméretem nyugodt. — Igén, magunk is csodálkoztunk, amikor a feljelentés befutott, hiszen a tanító úr nem foglalkozott politikával, különösen pedig szélsőbaloldalival s csehszlovákkal gpm. Mert, sajnos, olyanok is akadtak. tL— Igen, de én nem. S ki a feljelentő? \W Dobóz Mihály és két társa. Vl Doboz? —* csodálkozott el, — ő az iskólagofidnok! Haragosok? —- Megtörténhetik a szembesítés? — Igen, gondoskodtunk róla. Az alttiszt kopogott, bedugta a fejét az ajtón. Két falusi ember jelentkezett —• mondta. Doboz Mihály lépett be, meg Kis István, a sógora. Megütődvé nézett szét, de nem pillantott a tanítóra.-*» Maga írta a feljelentést? — kérdezte az elnök s kiterítette a levelét, — Én, mondta Doboz, kissé határozatlanul. — Mondja el élő szóval! Doboz krákogott s kissé elsápadt. Ösz- szeráncolta a homlokbőrét s bizonytalanul nézett’a tanítóra. — A nép ellensége volt. Mély csend. Az elnök a ceruzájával dobolt, a tanító feszültén figyelt, Doboz Mihály a kalapját leejtette a földre. Lehajolt, ezzel is telt az idő. — Ütötte, Verte magukat? A gyerekeket verte? — Nem. Elég maradhntós tanító volt, akörül nincsen baj. — Politizált? Csehszlovák pártokba toborzott ? Doboz elvörösödött. A tanító megmozdult: — Ez nem lehetett volna vád, Doboz uram előtt egyébként sem, — mondta a tanító, hiszen Doboz úr volt a csehszlovák pártok kortese, földet kapott s már útban volt az italmérési joga is. Igaz, Doboz úr? Ezért is lett közöttünk a baj. — Ez már régi nóta, — felélte Doboz, — a földet se azért kaptam. Én azért jó magyar vagyok. Más volt a baj a tanító úrral. — Ki véle! — Megszégyenített. A tanító már mosolygott s észrevette, hogy az elnök szemében is megvillan égy biztató Sugár. Fejtse már ki, isten áidja meg! — A tanító úr mindig rendezni akart valamit. Hol dalárdát Szedett Össze, hói színházát játszatott, eléggé igénybe voltunk fogva. De mindig áz volt a baja, hogy piszkos az iskola udvara, meg a mellékhelyiségei. Egyszer nagyon kiabált, hogy én vagyok az épületgondnok, tartsam tisztán. Szidott, hogy egész családom nem akar tisztálkodni. Ezen jöttünk össze. —- Emlékszem, — bólintott a tanító, —* eleget veszekedtem, Ez volt a baj? — kérdezte az elnök. — Hát persze, — Dobóz Mihály ajka még most is reszketett, -— három évvel ezelőtt történt, hogy nekem jött a tanító úr s megszidott, mert nem tisztítottam az épületet. S a szidás fájt magának? — Azt még kibírtam volna. De hat ember előtt mondta. Az egész falu előtt megszégyenített! Nem restéllte a közvéleményt! Harmadnap mindenki tudta, hogy Doboz Mihályt a tanító a köznyilvánosság- ban szégyenítette meg piszkos csirkeólak miatt. A népnek az ellensége ő, nem lehet elfelejteni a sértést! Az elnök elnevette magát, — Hát ezért üldözték, tanító úr? Mondtam én mást is, — már a tanító is nevetett, — rendre akartam tanítani a falut, mert bizony egy kicsit elmaradott volt. Foglalkoztam velük rogyásíg, éjfélig is olykor. S még azt is mondtam magának, Doboz uram, hogy ne a politikával törődjék, hanem tartsa rendben az iskolát, ha már magában összpontosult a bizalom. Doboz Mihály arcán csökönyös ráncokba futott a napsütötte bőr. Nyakának izmai megvastagodtak, keményen s bőszül- ten nézett. —- Nem lett volna rossz ember a tanító, de megsértett. A nyilvános közvéleményben sértett meg. Az elnök intett: —* Elmehet, Doboz Mihály s társa. Majd ítéletet hozunk. Doboz kikocogott. A folyosó ablaka szögében megkereste a botját, úgy ballagott le, dühösen és sértődötten. — Tanító úrnak mi a véleménye? —• fordult az elnök később a tanítóhoz. — Semmi. Csodálkoztam volna, ha minden simán megy a falumban. Ez így van már évek óta s most újból visszamegyek, hogy legalább a kis Dobozt tanítsam meg rendre s tisztaságra, ha már az apját nem tudtam. Vette a kalapját, kezet fogott a bizottsággal, mosolygott a szeme, a szájaszéle s a folyosón már dúdolt is. Cigarettát vásárolt a trafikban, aztán bement a cukrászdába. — Csokoládét veszek az asszonynak, nagyon szereti s légyen már egyézer néki is öröme, — gondolta s vígan lóbálta a kis csomagot. b Később, hogy a vonatba szállt föl, s elhelyezkedett a kemény fapadón, még látta Doboz Mihály gyűröttszélű kalapját s a kalap alatt Doboz Mihály figyelő szemét. Gondosan megnézett Doboz Mihály minden Vonatablakot, nehogy közös fülkébe kerüljön a tanítóval: nem lehet a háröfii- esztendős sértést óly könriyen lemosni! Hivatalos Jelönié s Ciano és Franco tár q ya fá Ax olasz UUltígyminisxíet Bilbuóban és Madridban San-Bebastian, július 15. Giáno gróf és Franco megbeszéléseiről a következő hivatalos közleményt adták ki: *— A megbeszélések során, amelyeket Ciano gróf fasiszta külügyminiszter Frankóval és a spanyol kormánnyal folytatott, szobakénül tok mindazok a kérdések, amelyek közvetve vágy közvetlenül érdeklik a két országot, A kérdések tárgyalása azzal az őszinteséggel és bizalommal folyt le, amely jellemzi az elválaszthatatlan kötelékkel összefűzött két nép viszonyát. Ez a viszony legutóbb kifejezésre jutott abban a tüntetőén nagyszabású fogadtatásban, amelyben a Duce és a fasiszta Olaszország képviselője spanyol földön részesült és a Franco és Ciano gróf között váltott poháxköszöntőkben. A tárgyalásokban megállapítást nyert a szempontok és javaslatok teljes egyetértése és elhatározták d fennálló együttműködés további kifejlesztését olyan irányban, hogy Olaszország és Spanyolország barátsága mint az európai politika gyakorlati ténye teljes mértékben meg tudjon felelni a Duce és Franco által a két nép éé ás általános rend és civilizáció érdekében kitűzött céljainak. Ciünó gróf olasz külügyminiszter pénteken résztvett a tiszteletére rendezett bika- viadalon. Megjelentek az arénában a kormány tagjai, va’iamint a diplomáciai kar is. Szombaton gépkocsin Bilbaóba utazott Ciano gróf, majd rövid öttartózkodás után, repülőgépre szállt és Madridba repült. Madridban ünnepélyes fogadtatás volt a városházán. Az olasz külügyminiszter még szombaton este tovább utazott Toledo felé. MOST JELENT MEG! Kerecsényi Antal :a>«idJki ft« A SASÁT, NEC A IMÉDIÜS e. könyve Rendelje meg azonnal kiadóhivatalunknál Ara ditxköitsben 6.— pengő.
