Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-16 / 160. szám
TEMHDEKI Jfoí&ARHIRME 1939 JÚLIUS 16, VASÁRNAP Egyik- MAK-estélyről jöttem le néhány diákbarátommal a magyar akadémikusok akkori fényes helyiségéből, a Féfiix bérpalotában létesített diákklubból. Rendes szokásunk szerint megállottunk a Vodics- ková sarkán, a virsliágyúnál, ahol olcsó pénzen szoktunk megvaesorázni, egy jókora prágai virsli mustárral és két zsemlével nem került többe két koronánál. Itt álldogáltunk és vártuk, míg a friss Prágai Magyar Hírlap kikerül az utcasarki rikkancshoz. Ilyenkor már csendesedett a tér, Prága tiz óra tájban elárulta, hogy lakosai nem éjjeli életet élő, modern világvárosiak, hanem csöndes, nyugalmas nyárspolgárok. Vacsoráztunk, megvettük a lapot és kissé hangosan beszélgetve megindultunk a téren lefelé. Általában így tíz óra után rendesen magyar szótól volt hangos a Václavská, a kis magyar csoportok beszélték a leghangosabban. Egyszerre csak valaki hátulról megfogta a jobb karomat. Női kéz. Bosszúsan akartam lerázni. És ekkor szembe néztem vele. Szomorú, meggyötört arcú nő volt, semmiesetre sem, olyan nő arca, akik ilyenkor férfiakat szólítanak meg a Václavs- feán. A nő magyarul szólott: Egy erdélyi magyar nő tragikus élet futása az idegen Prágában Nyomor és meg nem értés tette tönkre az életét - Mikor az élet ír regényt A napokban egy prágai újság került a kezembe. Kíváncsian forgattam a rég látott sajtóterméket, elolvastam minden sorát, hiszen egy város mindennapi életéről számolt be ez az újság, olyan városéról, amelynek hosszú éveken át magam is kényszerű lakója voltam. És ha nem is éreztem magam sohasem otthon sem a pompás barokk-paloták tövében, sem a Václavska esti fényözönében, modem világvárosi forgatagában, mégis megszokottá vált a környezet, ismerősök az arcok, mindennapi olvasmány az A Zet és Stribmy mérges-harapós Expresse. Most Ismerős név a Amint az élet számkivetettjeinek soros beszámolóját olvasom a prágai lap apróbetűs híreiben, egyszerre csak ismerős néven akad meg a szemem: J. H. asszony, negyvenegy éves, levetette magát egy holesovicei ötemeletes ház ötödik emeletéről és szörnyethalt. Levelet nem hagyott hátra, tettének oka ismeretlen. Az asszony lakáscímét is megadja az újság, semmi kétség, az az asszony követett el öngyilkosságot, akinek életsorsáról egyszer, évekkel ezelőtt különös körülmények között szereztem tudomást és sokat elgondolkodtam rajta. Két találkozásom volt vele és egy levélben is elpanaszolta a baját. Aztán eltűnt az utamból és nem Ismerős név a sorsüldözöttek között par Különös esti találkozás a Václavskán ffrrf wnijirx. ?fr.-H s>& útn* 't' Cseh muzsikus és magyar hivatalnoklány szerelme is képzeletemben végigjártam azokat a tereket és utcákat, amelyek ebben a lappéldányban szerepeltek. A Fochován egy autó elütött egy nyolcéves kisleányt. Kar- linban, az Invalidusok terén kifosztották az éjjel a gyorsfényképész sátrát. Ohó, hiszen ebben a sátorban rólam is készült egyszer egy förtelmes „enyveshát.” A Li- ben-Holesovice közötti hídról a Vltavába vetette magát egy ötvenes, kopottas külsejű férfiú. Kimentették és a rendőrségre vitték. És hasonló apróbb-nagyobb tragédiák. hittem, hogy valaha is találkozom vele, vagy a nevével. Most rábukkantam egy prágai lap rendőri híreinek rovatában. Úgy hiszem, hogy az öngyilkosság okát meg tudom magyarázni. Lehet, hogy ez a magyarázat nem helytálló, de J. H. asz- szoriy szomorú története, amelybe életének egy keserves órájában beavatott, any- nyira regényszerű, «hogy ilyet valóban csupán az élet tud megírni. Egyszer elmeséltem ezt a históriát egyik ismert szépírónknak. Annyira megkapta, hogy akkor nagyban fogadkozott, hogy regényben dolgozza fel az esetet. A regényből ugyan nem lett semmi, de ez mit sem von le a téma regényszerűségéből, különösségéből és érdekességéből. aki egyetemi hallgató s amikor valaki megemlítette neki, hogy ha úgy tetszik, hozathat különkosztot a kantinból, a kedvező lehetőséget elhárította; semmivel j- sem kíván külömb életet élni, mint a többi. A fiatal mágnásnak ez a derék szellemű megnyilatkozása rendkvül jó hatást tett a táborra és így most már az a postatiszt fiú sem zúgolódik a szalmazsák-fekvőhely ellen, aki egyébként talán fintorgatta volna az orrát, a hálóhely miatt. Hogy mennyire szívesen vonultak be munkaszolgálatra az ifjak, mutatja az, hogy legtöbbje az orvosnak arra a kérdésére, hogy van-e valami panasza, azt felelete : — Tudomásom szerint nincs. Mint mindenhol, természetesen itt is akad egy-kettő, aki kényelmi szempontból szívesebben vette volna, hogy hazaküldik, de ez egészen elenyésző százalék. Meglepő volt az is, hogy a munkaszolgálatosok általában és nagyjában eléggé jól fogták fel a munkaszolgálat értelmét. A tábornok egy keztyűssel beszélgetett, aki azt mondotta: — Igaz, hogy az első percben a behívó úgy ért mint a gutaütés, de azután azt gondoltam, hogy jót fog tenni nekem a munka, meg a szabad levegő. Igaz, hogy , a kedvemet egy időre lerontotta a sok szóbeszéd, hogy majd itt csákányozni j, kell. Most örömmel értesültem, hogy csak ásózni. Azzal mindegyik tisztában van, hogy munkájuk, ha utat építenek, nemcsak a valóságban, hanem szimbolikusan is útépítés az ország jobb jövőjének az irányában. Hazatérőben az állomáson találkoztunk két munkaszolgálatossal, akiket hazaküldtek. Az egyik trachomás, a másiknak más súlyos baja van. Most hivatalból értesítik az illetékes tisztifőorvost, aki bajukból kigyógyítja s munkaszolgálatra majd egészségük visszanyerése után vonulnak be. — Itt is kigyógyithattak volna, — legyint melankolikusan a trachomás. Ő már annyira belekerül ta közhangulatba, hogy nehezen válik ki belőle. Annyi bizonyos, hogy a munkaszolgálattal az illetékesek okvetlenül elérik nem- csak a fizikai, anyagi célokat, hanem „• nagymértékben segítik elő a nemzet vúiuMbfeégének kialakulás^ > , ''fezt a lelkiséget.''-»moly ugymá3t- »ÖXang, születés és vagyon szempontjából „..értékeli. Mindenki annyit ér, amennyit a köznek munkássága jelent. Máriáss Imre F Babits M.: Keresztül-kasul az életemen . kve 6.40 Bérend M.-né: Akik kihullottak Isten tenyeréből 4.50 kve 5.90 Dénes G.: Csipkekeztyü ..... kve 4.20 Endrödi B.: A boldogtalan ember, kartonba .................................................kve 2.90 Gulácsy /..- Tegnap és régmúlt. Elbeszélések, rajzok ....... 3.40 Éarsányi Zs.: Grófkisasszony. Vígjáték 7 képben . ; .................................2.— Hegedűs 8., ifj.: Egy daxli naplója . 2.— Jacob H. JÉ.: A régi Becs. Johann Stráuss regényes élete .... kve 6.80 Kállay M.: Báthory István. Történeti regény ...................................... „ kve 9.50 Kerelcesházy J.: Llpsz, 2.80. , . kve 4.— " ' Kodolänyi J.: József, az ács . . kve 5.40 Maróthy J.: Felvidéki falevelek . . 2.80 Maurier D.: A Manderley-ház asszonya, 5.50 ................................ . kve 7.50 r ' Móricz Zs.: Életem regénye . . kve 5.40 Norris K.: Szegény lány is férjhez mehet, 3.— ................................ kve 4.20 Nyirö J.: Mádéfalvl veszedelem . kve 5.60 Passuth L.: Esöisten siratja Mexikót 7 ,j.'j ' : -íi kve 5.40 Szabó P.: Szakadék, 5.60 . . . kve 6.60 Szentimrei J.; Ferenc tekintetes úr. Kölcsey Ferenc életregénye . , kve 5.40 , Ssitnyai Z.: A bocs .........................kve 3.60 Zboray E.: Trópusi nap alatt. Egy kivándorló élete Jáva szigetén, 3.60 • kve 4.80 Zilahy L.: A földönfutó város . kve 5.40 Megrendeléseket utánvéttel, vagy az ösz- szeg előzetes beutalása ellenében forduló postával intézünk el. Ha ajánlott küldést kíván, 50 fillér beutalását is kérjük. Az utánvételes küldés 90 fillérrel drágítja a könyvet. PFEIFER FERDINAND könyvkereskedés Budapest, IV., Kossuth Lajos-utca 5. Telefon: 18—57—30, 18—74—00. SAz asszony elmondotta, hogy a férje az egyik Vencel-téri kávéházban muzsikus. Ö esténként a kávéházban szokott ülni és ott várja be a hajnalt, hogy azután urával hazatérjen, de most a feje fájt, nagy szomorúság szállotta meg és nem találta a helyét, ezért jött le a térre, hogy a hidegen kissé szellőztesse fejét és bánatát. Annak az embernek a mohóságával, aki fel akarja használni a véletlen és talán vissza nem térő alkalmat,, megnyitotta szívét és elmondotta az ő nagy baját. Kolozsvári iparos családnak a leánya. Kereskedelmi iskolát végzett, gyorsírói tanfolyamon szerzett képesítést és mert románul is tudott valamicskét, álláshoz jutott — ha jól emlékszem — egy nagyobb fakereskedő cégnél. Szenvedélyes zenebarát is volt és sűrűn látogatta az operai előadásokat. így ismerkedett meg a zenekar egyik tagjával, egy fiatal cseh muzsikussal, aki iránt csakhamar meleg r ■' — Az urak magyarok? ... Oh, Istenem, csakhogy magyar szót hallok! Csakhogy magyarul beszélhetek. V # " És könny csillogott a szemében. Rögtön megéreztem, hogy olyan magyar nővel állok szemben, akinek itt Prágában nagyon keserű a sorsa és csak úgy tud könnyíteni a lelkén, ha elpanaszolhatja a bánatát. Sok magyar nőnek tragikus életét ismertük meg Prágában újságírói kötelességünk teljesítése közben. Sok boldogtalan házasság szerencsétlen áldozata fordult hozzánk, hogy segítsünk kétségbeejtő helyzetén. Szlovákiából indult ki ezeknek a szerencsétleneknek tragikus sorsa. A legtöbbje hirtelen keletkezett érzelmének hatása alatt feleségül ment valami kisebbrendű cseh tisztviselőhöz, aki később visszakerült Csehországba, Prágába, a megszokott 'régi környezetbe. Ez az elfogult, ellenséges környezet haraggal, gyűlölséggel fogadta „az idegen aszszonyt”, elhidegítette a férjet is tőle és hovatovább pokol lett a szerencsétlenek élete. Ilyen esettel találkoztam én is a Václavskán, csakhogy sokkal különösebb volt ez az ismert és megszokott eseteknél. rokonszenv támadt benne, ügy hogy szívesen fogadta az udvarlását. A fiú is beszélt valami keveset románul, ö is elgagyogott ezen a nyelven, nagy nehezen megértették egymást, a fakadó szerelemnek különben sincs sok szóra szüksége. A fiú eljegyezte, házasságot kötöttek és egy ideig csöndesen, nyugodtan éltek a kettős fizetésből. Kiutasítás: Egyszer csak bekövetkezett a nagy sorsfordulat. Megszokott emberi tragédia a Trianon utáni Középeurópában. A kolozsvári sziguranéa megvonta a munkaengedélyt az opera cseh származású és csehországi illetőségű muzsikusától. A férfi hathónapi halasztást tudott kieszközölni a kiutasító végzéssel szemben. Az asszonyt előreküldte Prágába, hogy nézzen lakás után. rendezzen be egy kis otthont. Prágában fognak élni, ott valamelyik zenekarban helyezkedik el a férj. Az asszony pedig majd elvezeti a háztartást... És hat hónap múlva- Prágában találkoztak ... Az asszony sehogyan sem érezte magát a cseh környezetben. Németül sem tudott, de különben is zsizskovi szomszédjaihoz amúgy is hiába fordult volna német nyelven. A legnagyobb nehézségek között tartotta fenn magát, míg férje megjött. Igazi tragédiája azonban ekkor kezdődött. A néma házaspár Féléve hagyta el Erdélyt. Az a pár ro-. mán szó, amit magával hozott, a félév alatt ugyancsak megfogyatkozott. A férje Is alig tudott ötven-hatvan szót. Amikor beszélniök kellett, egyik is, másik is hebegett, makogott, nehezére esett a beszéd. Néhány napig csak elvergődtek, aztán a férj durván kifakadt, hogy miért nem tanult meg a félév alatt csehül, elég ideje lett volna hozzá... A házastársak viszonya napról-napra, elhidegedett. Egyszerűen nem tudtak egymással beszélni, mert románul mind a ketten elfelejtettek. Néma házaspárnak nevezték őket a szóm-. Szádok és gúnyolták a szegény asszonyt, aki ekkor még kétségbeesett igyekezettel akarta megmenteni veszendőnek indult boldogságát. A prágai magyarok boldog estéje Egy félév múlva láttam újból a különös sorsú magyar asszonyt. Egy prágai moziban gyűltek össze akkor a kis magyar sziget lakói, a prágai magyar Robin- zonok, ahogy fájdalmas óráinkban magunkat nevezgettük. Ezen az estén azonban először gyűltünk össze mindannyian és olyan jó volt minden prágai magyart együtt látni, egy kis magyar levegőt magunkba szívni itt az idegen nagyváros füllesztő légkörében. Az első magyar filmbemutató volt Prágában. A magyar hangosfilmgyártás akkor, még gyerekcipőben járt. Három primitív egyfelvonásost mutatott be égy csak félig üzleti célú vállalkozás a prágai magyaroknak. Neves magyar színművészek játszották a főszerepeket, a meghívott C3eh és német vendégek elnéző mosollyal tették túl magukat a rendezés és színjátszás kezdetlegességein. (Milyen nagy különbség volt a Prágában látott Páger Antal parasztlegénye és a mostani Bors István között!) Mi azonban csak a magyar muzsikáját hallottuk, csak a magyar táj varázslatos szépségét szívtuk magunkba és megtelt a szemünk könnyel. És szünetben boldogan barátkoztunk, beszélgettünk ismeretlen prágai magyarokkal, szorongattuk egymás kezét és fogadkoztunk, hogy ezentúl gyakran rendezünk ilyen magyar összejöveteleket. Ott volt az erdélyi magyar asszony is. A helyzete semmiben sem változott. De talán ez volt az egyetlen boldog estéje Prágában. Hónapok teltek el megint, míg Újból hallottunk róla. Levelet írt a szerkesztőségbe. Az ura azzal fenyegetőzött, hogy elhagyja, ö meg azt írta, hogy nem bírja már az életet, öngyilkos lesz. Kolozsvárott sincs senkije és semmije, magában áll, nincs reménye semmiben. Később megtudtuk róla, hogy az ura elhagyta. ő kézimunkából tengette életét. Megnézem újból a rendőri hírt. Kév, életkor, városrész, útba egyezik. Egy szerencsétlen magyar származású nő tragikus sorsa beteljesedett. (—n.) —»mmm i 11 Hl h .. . 1 __'éDZZ...... Maf^yar-íeaa^yel tárgyalások Elkészült a határmenü forgalmi és idegenforgalmi egyezménytervezet Július 6 és 14-e között magyar-lengyel tárgyalásokat tartottak Budapesten, amelyeknek célja a két állam szomszédi viszonyából folyó kérdések rendezésére szolgáló egyezmény tervezetének kidolgozása volt. Az egyezménytervezet, amelyet a delegációk vezetői július 15-én kézjegyükkel láttak el, a határmenti kis forgalom és idegenforgalom kérdését szabályozza és alkalmas arra, hogy a két ország közötti forgalmat megkönnyítse és fejlessze.