Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-14 / 158. szám

. 1939 JÚLIUS 14, PÉNTEK TTWTDElCl JfcwäÄRHIMiSE 7 Két magyar w. Sinkó Ferenc Egyszer volt, hol nem volt, volt két ma- feryar legény. Mondhatnám azt is, hogy ré­gen volt, meg azt is, hogy csak tegnap Történt, mondhatnám azt is, hogy az Ópe­renciás tengeren túl volt, meg azt is. hogy csak itt éltek az Ipoly mellett valamelyik faluban. De mindegy, mert a magyarok egyformák a mesében, meg a valóságban, egyformák régen és most. j A két magyar legény egymás közt is egyforma volt: az egyiket hívták Jancsi­nak, a másik meg János névre ugrott, az egyik volt tizenkilenc éves, a másik meg egy hijján húsz, az egyik lluskát szere­tett, a másik meg Ilkát. Mondom, egyfor­mák voltak, csak épp az volt köztük a különbség, hogy egyikük bajuszkája hajszra állt, a másiké meg csáléra. No, meg aztán az egyikük esze csáléra járt, a másiké meg hajszra. Éltek, éldegéltek, ölelgette mindkettő a babáját, ettek, ha volt mit, ha meg nem volt, húztak egyet a nadrágszíjon. Bizony többet húzták szőkébbre a szíjat, mia.t ahányszor kieresztették. , Egyszer azt mondja Jancsi: — Hallod-e te János, már nincs több lyuk a nadrágszíjamon, hogy szorosabbra húzhatnám. Csinálni kellene valamit. — Ugyan mit tudnánk mi csinálni — kérdezi Jancsi, — nem vagyunk mi zsidók, se fémetek, se tótok. Magyarok vagyunk. Nétkünk üzlet nem sikerül, iparba is bele­bukunk. Koplalni meg csak a tót tud. — Tudod mit? Elmegyünk világgá! — Szóval kirándulunk?! • — A fenét, csak épp elmegyünk világgá, hátha találkozunk a mesebeli királlyal és nekünk adja fele királyságát. — Adja az a fenét, de azért csak men­jünk. , _ ... Ügy is tettek. Anyjukkal pogácsát sut­tettek, nyakukba kanyarították apjuk csí­kos szőrtarisznyáját, avval Isten neki fa­kereszt, ha eltörik az se lesz, majd csak lesz, ha eddig vót, ha megél a drótostót, megélünk mink is, amíg el nem érünk a mesebeli királyhoz. Megölelte János Ilká­ját, Jancsi Iluskáját, a falu végén letör­tek egy ágat és nekivágtak az országúi­nak. Mentek, mendegéltek, ettek szedret a fáról, epret az erdő széléről, ittak vizet a patakból, tavalyi szalmakazalban, százéves pajtában háltak, jószívű szentasszonyok kenyeret is adtak nekik egy-egy faluban. így mentek, amíg egy keresztúthoz nem értek. A keresztútnál megálltak Mondtam, hogy az egyikük bajusza csáléra állt a másiké meg hajszra, az egyik esze hajszra járt, a másiké meg csáléra. — No most merre menjünk? — Menjünk balra — mondta János. — Isten neki, akkor gyerünk jobbra — mondja Jancsi. — Én. azt mondtam, hogy gyerünk balra, — mondta vissza János. — Azért mondom én, hogy jobbra men­jünk. Ha azt ajánlod, hogy balra men­jünk, akkor én jobbat mondok. így vitatkoztak, veszekedtek, huzakod- tak, amíg Jancsi azt nem mondja: — Tudod mit, János, birkózzunk meg. !Aki győz, azé az igazság. — Hát én nem bánom, ha így volt az az öregeknél, így az ősmagyaroknál, akkor így jó nálunk is: aki felül van, annak van igaza. Letették a szőrtarisznyát, felgyürték ingük ujját, beleköptek a markukba, avval neki: hét nap, hét éjjel birkóztak, úgy le­taposták hét holdnyira köröskörül a föl­det, hogy hét esztendeig nem nőtt ott még egy árva szerbtövis se. Hetedik éjfáikor Jancsi úgy elkapta János derekát és úgy a földhöz vágta, hogy bennemaradt tér­dig. — No, legyőztelek! — Dehogy győztél — mondta János és kiugrott a földből. Hej megharagszik Jancsi, elkapja Já­nos derekát, úgy a földhöz teremtette, hogy az belesüppedt derékig. — No legyőztelek?-— Dehogy győztél — mondta János és megint kikászolódott a földből. — Eenye vakapád! — rikkantott Jan­csi, elkapta János derekát, úgy odacsapta a földhöz, hogy bizony nyakig bennema­radt. Szegény János mozgott volna, de bizony nem tudott kimászni. , — Ugy-e, hogy nekem van igazam?! »— rikkantott Jancsi. — Nincs igazad, de azért csak menjünk, amerre akarod. így mentek a következő keresztútig, ahol megint csak összeakaszkodtak. Mint­hogy azon az országúton sok volt a vá­laszút, bizony sokszor összeakaszkodtak. Mondta is Jancsi: — No, hogy ez a kormány minek épí­tett annyi válaszutat? u Bizony ^ válaszol János, feét hónapja megyünk és csak hétnapi járást jártunk be. — No, akkor még szentül vagyunk — mondta Jancsi, — magyarok nem szok­tak igen gyorsan haladni. Nem tudod, hogy mindenhez ötven évvel később ér­nek el ? Képzeld csak, mi lenne, ha százan mennénk most együtt, nem ketten. No, de telt-múlt az idő: egyszer csak eljutottak a megye székhelyére. — Testvér, itt elválunk — mondták egymásnak. — Kiki keresse egyedül a szerencséjét, innen egyedül megy kiki a mesebeli királyságba. El is indultak külön, egyikük jobbra, másikuk balra. János eljutott végül a vármegyeházhoz. Járt-kelt, nézdeló'dött, egyszer csak megpillantja egy táblán kiírva: — Altiszt kerestetik. — Eh, mit mesebeli királyság. Ügy sincs már az. Inkább megpróbálom ezt — gondolja és jelentkezik a vármegyeházán. Fel is veszik altisztiek. — Tudod fiam mi a feladatod? —- mondja egyik főfőhivatalnok, — Nem tudom én. — Nohát te őrződ a vármegyeháza ka­puját. Illetékteleneket nem engedsz be rajta. Megértetted? — Igenis jelentem alássan —• mondta János és büszkén kivonult. Egyelőre ennyi is elég volt. Gondolta, hogy a mesebeli király még ráér. Ennyi uraság elég volt neki egyelőre. — Azt engedem be, akit akarok — gon­dolta — és a főispán azt fogadja, akit én beengedek. Amint így tetszeleg magának, megjele­nik Jancsi a kapuban. Amint meglátja Jánost, nagy örömmel siet feléje: — János te vagy az? Te már elhelyez­kedtél ?! bi­János végigméri zordonan: — Hivatalban vagyunk. Nem kell zalmaskodni. Jancsi nyelt egy nagyot, elfordult és elment. Járt-kelt a városban. Élt egyik napról a másikra. Dolgozott itt-ott. Végre ahogy nálunk ilyenkor mondják, Isten felvitte a dolgát. Beleszeretett egy gazdag leány, megesküdtek. Jancsi gazdag em­ber lett. Aki pedig gazdag lesz, arról mindjárt kiderül, hogy okos ember. Jan­csiról is kiderült. Be is választották a vá­rosi tanácsba. így került rá sor, hogy egyezer elment a vármegyeházára. János ott állt a kapuban. Amint Jancsi kiszállt a hintájából és befelé indult, szé­lesre nyitotta előtte a kaput és barátsá­gosan üdvözölte: — Szervusz Jancsikám! Parancsolj bel­jebb fáradni. Jancsi végignézte, aztán szó nélkül vo­nult befelé a hűvös kapualjban. János utána bámult és dühében elsötétedett előtte a világ. Ebben a pillanatban erőteljes hang zendült meg a kapu előtt: — Jancsi, János! Ide jöjjetek! Mind a ketten megfordultak. Kint a kapu előtt ott állt a mesebeli király. Mintha álomban járnának, úgy ment oda mind a kettő. — Hát ez lett a mesebeli királyságból? A két magyar lesütötte a szemét. — Vártalak benneteket. Fele-fele ki­rályságom, két szép leányom várt reátok. Nem jöttetek. Az országom elpusztult, két leányom addig sírt, míg meg nem halt. Pedig tudhattam volna, hogy ha két magyar együtt megy, egyik a másiktól nem tud előre haladni!... Takarodjatok szemem elől. A két magyar behúzta a nyakát és úgy futott el, mint akit korbáccsal vágtak végig. így volt, mese volt, de igaz volt. Az kételkedjen * benne, aki magyar létére másképp csinálta volna. Megkezdték működésüket a női munkatáborok Négy táborban 160 lány teljesít szolgálatot Kárpátaljára is indul egy csoport Az Egyetemi Önkéntes Munkaszolgálat férfi munkatáboraival egyidőben a női munkatáborok is megkezdték szolgálatu­kat. A visszacsatolt Guta községben, to­vábbá Kölesén, Ssatmárcsekén és Lete- nyén négy táborban 160 leány teljesít egész hónapon keresztül szolgálatot a ma­gyar nép szociális, gazdasági és kultu­rális felemelésére. ­A aői munkatáborok elismerésére szolgál az is, hogy Letenye község szegényei 400 aláírással ellátott kérvényben kértek ez- évben is munkatábort. A legközelebbi cso­port augusztus 1-én indul az Ormányság- ba, Veszprém megyébe és a Kárpátaljára. A középiskolai végzettséggel biró leányok az augusztusi munkatáborra legkésőbb jú­lius 20-ig jelentkezhetnek a főparancsnok­ságon. Cím: Egyetemi önkéntes Munka- szolgálat, Budapest, V., Klotild-utca 10/c. II. emelet 4. Jelentős vasúti kedvezményt kapnak a csoportos gyermek­nyaraltatási akciók Az államvasutak igazgatóságai rövid úton kiszol­gáltatják az olcsóbb jegyeket Tekintettel azokra a nagy szociális ér- | kedvezményt. Az utazási kedvezmény meg- dekekre, amelyek a szegény néposztályok | adása a kereskedelem- és közlekedésügyi gyermekeinek nyaraltatásához és üdülte­téséhez fűződnek a magyar államvasutak a kereskedelemügyi miniszter felhatalma­zása alapján a csoportos gyermeknyaraltatási ak­ciókkal kapcsolatos utazásokra jelen­tős utazási kedvezményt adott. A kedvezmény abból áll, hogy csoportost szociális jellegű gyermeknyaraltatási uta­zás alkalmával három tíz éven aluli gyer­mek egy harmadosztályú jeggyel utazhat, ami 66 százalékos menetdíjmérséklésnek felel meg; a tíz éven felüli gyermekek pe­dig féláru jegyet fizetnek. Huszonöt gyer­mek után egy kisérő is igényelhet utazási miniszter felhatalmazása alapján egysze­rűsített eljárással történik, úgy hogy az államvasutak igazgatósága a kérelmeket maga bírálja el és a jegyeket rövid úton kiszolgáltatja. Az igénybevétel előfeltétele az, hogy a csoportos gyermeknyaraltatási akciót ren­dezők igazolják, hogy az utazási kedvez­ményt gyermeknyaraltatás céljaira kérik. A gyermeknyaraltatási akcióval kapcsola­tos kedvezmények természetesen nem vo­natkoznak üzleti vállalkozásokra, hanem csak kimondott szociális céllal akár kö- zületek, akár magánosok részéről meg­szervezett akciókra. Pál jugoszláv hormányzóheroeg Londonba utazik London, július 13. Pál jugoszláv régens- herceg és felesége, Olga hercegnő és jövő héten többnapos magánlátogatásra az angol fővárosiba érkéz. Beavatott kö­rök értesülése szerint látogatásuk­nak főleg az a célja, hogy elbúcsúzza­nak a kenti hercegtől és feleségétől. Ma­rina hercegnőtől, akik ősszel Ausztráliába utaznak. A kenti herceget, — mint ismeretes —* György király Ausztrália főkormányzó­jává nevezte ki. Olga hercegnő édestest­vére Marina hercegnőnek, érthető tehát, ha a hosszú út előtt el akar búcsúzni tőle. Pál herceg londoni látogatásának ezek szerint semmiféle politikai jelentősége nem lesz. m m i A szlovák sajtóiroda a magyarok tárgyilagosságáról Pozsony, július 13. A szlovák sajtó­iroda kiadott közleményében megelégedés­sel állapítja meg, hogy a Szlovákiában járt magyar újságírók terjes tárgyilagos­sággal számoltak be a szlovákiai viszo­nyokról, illetve ottani tapasztalataikról. Lord Craíf^avon — De Valera ellen Van-e töiténe’mi ír nemzet? London, július IS. Lord Craigavon, Észak-Irország miniszterelnöke az Orange- ünnepen tartott beszédében egyebek közt ezeket mondotta: — De Valera megújította Észak-Iror- szág bekebelezésére vonatkozó arcátlan követelését azzal az ürüggyel, hogy az egész ir sziget a történelmi ir nemzet területe. Történelmi ir nemzet nincsen. Törhetetlen az a szándékunk, hogy Ang­liában maradunk és ha kell, utolsó lélek- zetünkig harcolunk azért, hogy angol lo­bogó lengjen Ulster fölött. Gölnicvölgy n magyarsága ünnepet rendezett Szomolnokon Kassa, július IS. Az Egyesült Párt rende­zésében nagyarányú kirándulással egybekö­tött ünnepséget rendeztek Szomolnokon, Szo- molnokhuta és Szepesremete lakosságával karöltve. Az ünnepségen, amely a kora reg­geltől késő estig tartott, körülbelül kétezer ember vett részt. Jelen volt Csdky Mihály gróf is. A Gölnicvölgyének lakossága a legnagyobb nehézségek leküzdése után tudta megtar­tani az ünnepélyt, mellyel bizonyságot tett a magyarság iránti hűségéről. Két nappal az ünnepség előtt a szlovák hatóságok meg akarták tiltani az ünnepség megtartását. Az Egyesült Párt szomolnoki diszelnöke, az ünnepség rendezője azonnal felkereste a gölnlcl járási főnököt és közölte vele, hogy Gölnicvölgy lakossága rendkívül sérelmesnek találná az ünnepély indokolatlan betiltását és ezáltal súlyos tüntetésekre kerülhetne sor. Hivatkozott arra, hogy az ünnepély megtartásához a hatósági engedélyt meg­kapták és nem találhatnak semmi jogcímet annak visszavonására. Kiderült, hogy a göl- nicvölgyi lakosság ünnepségének megtartá­sát Karmasin államtitkár szerette volna megakadályozni. Amikor ugyanis megtudta, hogy a gölnici járási főnök az engedélyt megadta az Egyesült Pártnak az ünnepély megtartására, közbenjárt Durcsánszky külügyminisz­ternél és kérte, hogy tiltsa meg az ün­nepély megtartását. Durcsánszky a járási főnökkel érintkezve, utasította, hogy vonja vissza az engedélyt, azonban a járási főnök közölte a miniszter­rel, hogy a már megadott engedélyt csak akkor áll módjában visszavonni, ha leg­alább kétszáz katonát bocsát rendelkezésére, mert Ssomolnok, Szomolnokhuta és Szepes- remete lakossága az engedély indokolatlan visszavonásában & legnagyobb sérelmet látná és nem tudná garantálni s rendet. Durcsánszky külügyminiszter, mivel katona­ságot nem bocsátott rendelkezésére, az en­gedélyt kénytelen volt megadni. Ilyen előz­mények után tartotta meg Gölnicvölgy la­kossága nagyarányú ünnepségét, mely nagy sikerrel végződött. DrJowzanafórium

Next

/
Oldalképek
Tartalom