Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-14 / 158. szám
. 1939 JÚLIUS 14, PÉNTEK TTWTDElCl JfcwäÄRHIMiSE 7 Két magyar w. Sinkó Ferenc Egyszer volt, hol nem volt, volt két ma- feryar legény. Mondhatnám azt is, hogy régen volt, meg azt is, hogy csak tegnap Történt, mondhatnám azt is, hogy az Óperenciás tengeren túl volt, meg azt is. hogy csak itt éltek az Ipoly mellett valamelyik faluban. De mindegy, mert a magyarok egyformák a mesében, meg a valóságban, egyformák régen és most. j A két magyar legény egymás közt is egyforma volt: az egyiket hívták Jancsinak, a másik meg János névre ugrott, az egyik volt tizenkilenc éves, a másik meg egy hijján húsz, az egyik lluskát szeretett, a másik meg Ilkát. Mondom, egyformák voltak, csak épp az volt köztük a különbség, hogy egyikük bajuszkája hajszra állt, a másiké meg csáléra. No, meg aztán az egyikük esze csáléra járt, a másiké meg hajszra. Éltek, éldegéltek, ölelgette mindkettő a babáját, ettek, ha volt mit, ha meg nem volt, húztak egyet a nadrágszíjon. Bizony többet húzták szőkébbre a szíjat, mia.t ahányszor kieresztették. , Egyszer azt mondja Jancsi: — Hallod-e te János, már nincs több lyuk a nadrágszíjamon, hogy szorosabbra húzhatnám. Csinálni kellene valamit. — Ugyan mit tudnánk mi csinálni — kérdezi Jancsi, — nem vagyunk mi zsidók, se fémetek, se tótok. Magyarok vagyunk. Nétkünk üzlet nem sikerül, iparba is belebukunk. Koplalni meg csak a tót tud. — Tudod mit? Elmegyünk világgá! — Szóval kirándulunk?! • — A fenét, csak épp elmegyünk világgá, hátha találkozunk a mesebeli királlyal és nekünk adja fele királyságát. — Adja az a fenét, de azért csak menjünk. , _ ... Ügy is tettek. Anyjukkal pogácsát suttettek, nyakukba kanyarították apjuk csíkos szőrtarisznyáját, avval Isten neki fakereszt, ha eltörik az se lesz, majd csak lesz, ha eddig vót, ha megél a drótostót, megélünk mink is, amíg el nem érünk a mesebeli királyhoz. Megölelte János Ilkáját, Jancsi Iluskáját, a falu végén letörtek egy ágat és nekivágtak az országúinak. Mentek, mendegéltek, ettek szedret a fáról, epret az erdő széléről, ittak vizet a patakból, tavalyi szalmakazalban, százéves pajtában háltak, jószívű szentasszonyok kenyeret is adtak nekik egy-egy faluban. így mentek, amíg egy keresztúthoz nem értek. A keresztútnál megálltak Mondtam, hogy az egyikük bajusza csáléra állt a másiké meg hajszra, az egyik esze hajszra járt, a másiké meg csáléra. — No most merre menjünk? — Menjünk balra — mondta János. — Isten neki, akkor gyerünk jobbra — mondja Jancsi. — Én. azt mondtam, hogy gyerünk balra, — mondta vissza János. — Azért mondom én, hogy jobbra menjünk. Ha azt ajánlod, hogy balra menjünk, akkor én jobbat mondok. így vitatkoztak, veszekedtek, huzakod- tak, amíg Jancsi azt nem mondja: — Tudod mit, János, birkózzunk meg. !Aki győz, azé az igazság. — Hát én nem bánom, ha így volt az az öregeknél, így az ősmagyaroknál, akkor így jó nálunk is: aki felül van, annak van igaza. Letették a szőrtarisznyát, felgyürték ingük ujját, beleköptek a markukba, avval neki: hét nap, hét éjjel birkóztak, úgy letaposták hét holdnyira köröskörül a földet, hogy hét esztendeig nem nőtt ott még egy árva szerbtövis se. Hetedik éjfáikor Jancsi úgy elkapta János derekát és úgy a földhöz vágta, hogy bennemaradt térdig. — No, legyőztelek! — Dehogy győztél — mondta János és kiugrott a földből. Hej megharagszik Jancsi, elkapja János derekát, úgy a földhöz teremtette, hogy az belesüppedt derékig. — No legyőztelek?-— Dehogy győztél — mondta János és megint kikászolódott a földből. — Eenye vakapád! — rikkantott Jancsi, elkapta János derekát, úgy odacsapta a földhöz, hogy bizony nyakig bennemaradt. Szegény János mozgott volna, de bizony nem tudott kimászni. , — Ugy-e, hogy nekem van igazam?! »— rikkantott Jancsi. — Nincs igazad, de azért csak menjünk, amerre akarod. így mentek a következő keresztútig, ahol megint csak összeakaszkodtak. Minthogy azon az országúton sok volt a válaszút, bizony sokszor összeakaszkodtak. Mondta is Jancsi: — No, hogy ez a kormány minek épített annyi válaszutat? u Bizony ^ válaszol János, feét hónapja megyünk és csak hétnapi járást jártunk be. — No, akkor még szentül vagyunk — mondta Jancsi, — magyarok nem szoktak igen gyorsan haladni. Nem tudod, hogy mindenhez ötven évvel később érnek el ? Képzeld csak, mi lenne, ha százan mennénk most együtt, nem ketten. No, de telt-múlt az idő: egyszer csak eljutottak a megye székhelyére. — Testvér, itt elválunk — mondták egymásnak. — Kiki keresse egyedül a szerencséjét, innen egyedül megy kiki a mesebeli királyságba. El is indultak külön, egyikük jobbra, másikuk balra. János eljutott végül a vármegyeházhoz. Járt-kelt, nézdeló'dött, egyszer csak megpillantja egy táblán kiírva: — Altiszt kerestetik. — Eh, mit mesebeli királyság. Ügy sincs már az. Inkább megpróbálom ezt — gondolja és jelentkezik a vármegyeházán. Fel is veszik altisztiek. — Tudod fiam mi a feladatod? —- mondja egyik főfőhivatalnok, — Nem tudom én. — Nohát te őrződ a vármegyeháza kapuját. Illetékteleneket nem engedsz be rajta. Megértetted? — Igenis jelentem alássan —• mondta János és büszkén kivonult. Egyelőre ennyi is elég volt. Gondolta, hogy a mesebeli király még ráér. Ennyi uraság elég volt neki egyelőre. — Azt engedem be, akit akarok — gondolta — és a főispán azt fogadja, akit én beengedek. Amint így tetszeleg magának, megjelenik Jancsi a kapuban. Amint meglátja Jánost, nagy örömmel siet feléje: — János te vagy az? Te már elhelyezkedtél ?! biJános végigméri zordonan: — Hivatalban vagyunk. Nem kell zalmaskodni. Jancsi nyelt egy nagyot, elfordult és elment. Járt-kelt a városban. Élt egyik napról a másikra. Dolgozott itt-ott. Végre ahogy nálunk ilyenkor mondják, Isten felvitte a dolgát. Beleszeretett egy gazdag leány, megesküdtek. Jancsi gazdag ember lett. Aki pedig gazdag lesz, arról mindjárt kiderül, hogy okos ember. Jancsiról is kiderült. Be is választották a városi tanácsba. így került rá sor, hogy egyezer elment a vármegyeházára. János ott állt a kapuban. Amint Jancsi kiszállt a hintájából és befelé indult, szélesre nyitotta előtte a kaput és barátságosan üdvözölte: — Szervusz Jancsikám! Parancsolj beljebb fáradni. Jancsi végignézte, aztán szó nélkül vonult befelé a hűvös kapualjban. János utána bámult és dühében elsötétedett előtte a világ. Ebben a pillanatban erőteljes hang zendült meg a kapu előtt: — Jancsi, János! Ide jöjjetek! Mind a ketten megfordultak. Kint a kapu előtt ott állt a mesebeli király. Mintha álomban járnának, úgy ment oda mind a kettő. — Hát ez lett a mesebeli királyságból? A két magyar lesütötte a szemét. — Vártalak benneteket. Fele-fele királyságom, két szép leányom várt reátok. Nem jöttetek. Az országom elpusztult, két leányom addig sírt, míg meg nem halt. Pedig tudhattam volna, hogy ha két magyar együtt megy, egyik a másiktól nem tud előre haladni!... Takarodjatok szemem elől. A két magyar behúzta a nyakát és úgy futott el, mint akit korbáccsal vágtak végig. így volt, mese volt, de igaz volt. Az kételkedjen * benne, aki magyar létére másképp csinálta volna. Megkezdték működésüket a női munkatáborok Négy táborban 160 lány teljesít szolgálatot Kárpátaljára is indul egy csoport Az Egyetemi Önkéntes Munkaszolgálat férfi munkatáboraival egyidőben a női munkatáborok is megkezdték szolgálatukat. A visszacsatolt Guta községben, továbbá Kölesén, Ssatmárcsekén és Lete- nyén négy táborban 160 leány teljesít egész hónapon keresztül szolgálatot a magyar nép szociális, gazdasági és kulturális felemelésére. A aői munkatáborok elismerésére szolgál az is, hogy Letenye község szegényei 400 aláírással ellátott kérvényben kértek ez- évben is munkatábort. A legközelebbi csoport augusztus 1-én indul az Ormányság- ba, Veszprém megyébe és a Kárpátaljára. A középiskolai végzettséggel biró leányok az augusztusi munkatáborra legkésőbb július 20-ig jelentkezhetnek a főparancsnokságon. Cím: Egyetemi önkéntes Munka- szolgálat, Budapest, V., Klotild-utca 10/c. II. emelet 4. Jelentős vasúti kedvezményt kapnak a csoportos gyermeknyaraltatási akciók Az államvasutak igazgatóságai rövid úton kiszolgáltatják az olcsóbb jegyeket Tekintettel azokra a nagy szociális ér- | kedvezményt. Az utazási kedvezmény meg- dekekre, amelyek a szegény néposztályok | adása a kereskedelem- és közlekedésügyi gyermekeinek nyaraltatásához és üdültetéséhez fűződnek a magyar államvasutak a kereskedelemügyi miniszter felhatalmazása alapján a csoportos gyermeknyaraltatási akciókkal kapcsolatos utazásokra jelentős utazási kedvezményt adott. A kedvezmény abból áll, hogy csoportost szociális jellegű gyermeknyaraltatási utazás alkalmával három tíz éven aluli gyermek egy harmadosztályú jeggyel utazhat, ami 66 százalékos menetdíjmérséklésnek felel meg; a tíz éven felüli gyermekek pedig féláru jegyet fizetnek. Huszonöt gyermek után egy kisérő is igényelhet utazási miniszter felhatalmazása alapján egyszerűsített eljárással történik, úgy hogy az államvasutak igazgatósága a kérelmeket maga bírálja el és a jegyeket rövid úton kiszolgáltatja. Az igénybevétel előfeltétele az, hogy a csoportos gyermeknyaraltatási akciót rendezők igazolják, hogy az utazási kedvezményt gyermeknyaraltatás céljaira kérik. A gyermeknyaraltatási akcióval kapcsolatos kedvezmények természetesen nem vonatkoznak üzleti vállalkozásokra, hanem csak kimondott szociális céllal akár kö- zületek, akár magánosok részéről megszervezett akciókra. Pál jugoszláv hormányzóheroeg Londonba utazik London, július 13. Pál jugoszláv régens- herceg és felesége, Olga hercegnő és jövő héten többnapos magánlátogatásra az angol fővárosiba érkéz. Beavatott körök értesülése szerint látogatásuknak főleg az a célja, hogy elbúcsúzzanak a kenti hercegtől és feleségétől. Marina hercegnőtől, akik ősszel Ausztráliába utaznak. A kenti herceget, — mint ismeretes —* György király Ausztrália főkormányzójává nevezte ki. Olga hercegnő édestestvére Marina hercegnőnek, érthető tehát, ha a hosszú út előtt el akar búcsúzni tőle. Pál herceg londoni látogatásának ezek szerint semmiféle politikai jelentősége nem lesz. m m i A szlovák sajtóiroda a magyarok tárgyilagosságáról Pozsony, július 13. A szlovák sajtóiroda kiadott közleményében megelégedéssel állapítja meg, hogy a Szlovákiában járt magyar újságírók terjes tárgyilagossággal számoltak be a szlovákiai viszonyokról, illetve ottani tapasztalataikról. Lord Craíf^avon — De Valera ellen Van-e töiténe’mi ír nemzet? London, július IS. Lord Craigavon, Észak-Irország miniszterelnöke az Orange- ünnepen tartott beszédében egyebek közt ezeket mondotta: — De Valera megújította Észak-Iror- szág bekebelezésére vonatkozó arcátlan követelését azzal az ürüggyel, hogy az egész ir sziget a történelmi ir nemzet területe. Történelmi ir nemzet nincsen. Törhetetlen az a szándékunk, hogy Angliában maradunk és ha kell, utolsó lélek- zetünkig harcolunk azért, hogy angol lobogó lengjen Ulster fölött. Gölnicvölgy n magyarsága ünnepet rendezett Szomolnokon Kassa, július IS. Az Egyesült Párt rendezésében nagyarányú kirándulással egybekötött ünnepséget rendeztek Szomolnokon, Szo- molnokhuta és Szepesremete lakosságával karöltve. Az ünnepségen, amely a kora reggeltől késő estig tartott, körülbelül kétezer ember vett részt. Jelen volt Csdky Mihály gróf is. A Gölnicvölgyének lakossága a legnagyobb nehézségek leküzdése után tudta megtartani az ünnepélyt, mellyel bizonyságot tett a magyarság iránti hűségéről. Két nappal az ünnepség előtt a szlovák hatóságok meg akarták tiltani az ünnepség megtartását. Az Egyesült Párt szomolnoki diszelnöke, az ünnepség rendezője azonnal felkereste a gölnlcl járási főnököt és közölte vele, hogy Gölnicvölgy lakossága rendkívül sérelmesnek találná az ünnepély indokolatlan betiltását és ezáltal súlyos tüntetésekre kerülhetne sor. Hivatkozott arra, hogy az ünnepély megtartásához a hatósági engedélyt megkapták és nem találhatnak semmi jogcímet annak visszavonására. Kiderült, hogy a göl- nicvölgyi lakosság ünnepségének megtartását Karmasin államtitkár szerette volna megakadályozni. Amikor ugyanis megtudta, hogy a gölnici járási főnök az engedélyt megadta az Egyesült Pártnak az ünnepély megtartására, közbenjárt Durcsánszky külügyminiszternél és kérte, hogy tiltsa meg az ünnepély megtartását. Durcsánszky a járási főnökkel érintkezve, utasította, hogy vonja vissza az engedélyt, azonban a járási főnök közölte a miniszterrel, hogy a már megadott engedélyt csak akkor áll módjában visszavonni, ha legalább kétszáz katonát bocsát rendelkezésére, mert Ssomolnok, Szomolnokhuta és Szepes- remete lakossága az engedély indokolatlan visszavonásában & legnagyobb sérelmet látná és nem tudná garantálni s rendet. Durcsánszky külügyminiszter, mivel katonaságot nem bocsátott rendelkezésére, az engedélyt kénytelen volt megadni. Ilyen előzmények után tartotta meg Gölnicvölgy lakossága nagyarányú ünnepségét, mely nagy sikerrel végződött. DrJowzanafórium
