Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-14 / 158. szám
Előfizetés ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség is kiadóhivatal: í'V Budapest, Vili. kerület, Jözset-kőrút 5, szám Telefon: 144*400 o Telefon: 144 - 400 OLASZORSZÁG jegyzéket intézett a francia kormányhoz az aiexandrettei szandzsák átengedése miatt A megkötött francia - tör!'k egyezmény ellentétben van a mandátum céljaival és az érdekelt nép akaratával Az olasz kormány fenntartásokkal él a francia nyilatkozatokkal szemben „Franciaország egyoldalúan megs ért cite a mandátum « 9 r o ü a apjat Angol lapok szerint Varsó kész tárgyalni Berlinnel Danz;gról Bulgária helyzete (d) A robogó külpolitikai események sorában másodrangúnak látszott Kiosszeivanov bolgár miniszterelnök berlini és kétszeres belgrádi látogatása. Az út európai visszhangjából azonban kitetszik, hogy bizony mégsem másodrangú esemény volt ez, Bulgária ma egyike a legfontosabb világ- politikai téteknek, nagy versengés folyik a kegyéért, különösen Anglia udvarolja körül. Mert Bulgária ebben a illanatban, kicsisége ellenére, megle- etős kulcshelyzetet foglal el diplomáciai és katonai tekintetben a Balkánon. Olyannyira fontos lenne a csatlakozása az angol-francia antantnak, hogy ez a revizionistaellenes világhatalmi blokk Bulgária kedvéért kivételesen még az antirevizionista álláspontját is felfüggesztette s két ízben is megkísérelte Bulgáriát egy Románia rovására megejtendő dobrduzsai revízió közvetítésével magához édesgetni. Az angol alsóházban Parker képviselő minden titkolózás nélkül meg is kérdezte az angol külügyminisztert, hogy Anglia közbenjárt-e ilyen irányban Bukarestben. Az angol sajtó most egyszerre azt is észreveszi, hogy Bulgáriát az utolsó években Anglia és Franciaország gazdasági tekintetben csúnyán elhanyagolta. Az egyik angol lap nyiltan sajnálja, hogy Dobrudzsa kívánatos visszacsatolása nem történhet meg, mert ez esetben a szintén revizionista Magyar- ország hasonló követelésekkel lépne föl. Az angol sajtó a berlini úthoz aggodalmas kommentárokat fűz s maximális reménysége az, hogy a bolgárok talán nem vállaltak a tengely felé messzebbmenő kötelezettségeket, mint ahogy a jugoszlávok tették. Tabonis asszony és a legtöbb francia lap azonban már nem ilyen reménykedő. Szerintük Bulgária még nem látja elérkezettnek a pillanatot, hogy nyiltan a tengely oldalára álljon, de külpolitikáját, katonai szervezkedését és gazdasági életét máris a tengelyhez alkalmazza. Hitler szerinte „aktiv semlegességet“ ígért Bulgáriának. A lengyel sajtó szerint Németország a berlini látogatás alatt revízióra biztatta a bolgárokat. Egyszóval találgatás van elég a német-bolgár tanácskozásokról egész Európában. Mi most ebből a tény és való? A valóságos helyzetet legjobban úgy ismerhetjük föl, ha az eseményeket a bolgár-jugoszláv viszony alakulásán át vizsgáljuk meg. E tekintetben döntő jelentőségű tény az, hogy a bolgár miniszterelnök és külügyminiszter berlini útja előtt is fölkereste bizalmas megbeszélésre a jugoszláv külpolitika irányítóit s utána is hosszasan megtárgyalta velük berlini tárgyalásainak eredményeit. Aligha üres frázis az a közös jelentés, hogy a két balkáni állam vezetői teljesen egyetértenek államaik jövőbeli magatartására nézve. Bejelentik, hogy ez az egyöntetű magatartás a semlegesség lesz. Bizonyára döntő érvként nyom a latban mindkét államnál, hogy az angol-francia antant gazdaságilag egyformán elhanyagolja őket, viszont hogy mindkettőnek szinte kizárólagos piaca a két tengelynagyhatalom. Aztán az is fontos adat, hogy a két balkán állam közötti szoros barátságot, sőt szövetséget esztendők óta éppen Róma, július 13. (Stefani.) Az olasz kormány a következő jegyzéket intézte a francia kormányhoz — Az olasz kormány a sajtó útján értesült arról, hogy június 23-án a francia és a török kormány között az alexandrettei szandzsák Törökország részére való átengedése tárgyában egyezmény jött létre. Mandatárius hatalmi minőségben, — a San Remóban összegyűlt szövetséges és társult nagyhatalmak legfőbb tanácsának 1920 április 25-iki haRóma, július 13. A szandzsák ügyében Franciaországhoz intézett olasz jegyzék az esti lapok érdeklődésének középpontjában áll. A Giornale d’Itália ezeket írja: — Olaszországot, amelynek része volt a mandátumos megbízás megszavazásában, Berlin szorgalmazta, Berlin és senki más. Tehát ez a nagy jugoszláv-bolgár egyöntetűség nem lehet Berlin szája- íze ellen való. Ellenkezőleg, csak kedves lehet Berlinnek. Egyelőre persze London is vigasztalódik azzal, h~gy Jugoszlávia és Bolgárország erősen csak a semlegességig jutott, vagyis odáig, hogy a nyugati hatalmak és a tengelyhatalmak netaláni erővitájában Belgrád és Szófia egyik oldalhoz sem kíván csatlakozni, hanem semleges szeretne lenni. Ennek a nemes semlegességi béke- formulának ma mélyebb jelentősége van, mint amikor létrehozták a balkáni antantot. Akkoriban a balkáni államok, vagyis Románia, Jugoszlávia, Görögország és Törökország a balkáni tározatával egyértelműen, — Olaszországnak van szerencséje a legrészletesebb észrevételeit megtenni a tudta és beleegyezése nélkül letárgyalt és megkötött egyezmény tartalmára nézve, amely nyilvánvalóan ellentétben van a mandátum céljaival és az érdekelt nép akaratával. Tekintve, hogy a sajtó ugyancsak közölte a francia kormánynak és a francia külügyminiszternek ebből az alkalomból tett bizonyos írásbeli és szóbeli nyilatkozatait, az olasz kormány hasonló fenntartásokkal él ezekre a nyilatkozatokra vonatkozóan. nem lehet megfosztani attól a jogtól, hogy a mandátum jövendő sorsába beleszólása legyen. A szandzsák-csereberéhez a következőket kell megjegyeznünk: 1. Franciaországnak nem áll jogában Szíriával úgy bánni, status quo érdekében és a bolgár revi- zionizmus ellen szövetkeztek, fis akkor még a két legészakibb balkáni államnak, Jugoszláviának és Romániának hatalmas szövetségese volt a másik regionális hatalmi csoportosulás, a kis- antant keretén belül Cseh-Szlovákia képében. A kisantant a magyar revi- zionizmus fékentartására alakult, mint- ahogy a balkáni antant a bolgár revíziós-mozgalom ellen szólt. Most egész más a helyzet. A kisantant vezérállama, a nemzetiségű jellegű Cseh-Szlovákia szétesett és eltűnt a föld színéről. A magyar állam elleni északi szláv nyomás tehát megszűnt. Ugyanakkor a balkáni antantra is halálos csapást mért az olasz nagyhatalom albániai benyomulása. A balkáni antant eredemintha a fennhatósága alatt álló területről lenne szó. miután a mandátum csak átmeoeti állapot, amelynek végső célja a lakosság politikai önállósága. 2. A mandátumot a hatalmak nemzetközi döntése juttatta Franciaországnak. Franciaországnak tehát nem áll jogában saját elhatározásából a mandátumon változtatni. 3. Ezek szerint egyoldalúan megsértette a mandátum alapjait, valamint a harmadik hatalmakkal szemben vállalt kötelezettségeket, A francia kormány — mondja az olasa lap — akarva nem akarva kénytelen less az olasz tiltakozó jegyzékre válaszolni. Egész Európa tisztában van azzal, hogy es a francia lépés nem egyéb kihívásnál, amely csak a bekerités politikáját és Franciaország imperialisztikus céljait szolgálja. A sziriai események a többi afrikai mandátum számára is precedenst jelenthetnek. tileg a francia-angol érdekcsoport eszközeként viselkedett s mint a kisantant, ez is kiegészítője, függeléke volt a francia szövetségi rendszernek. Most a balkáni antant is széthullóban van. Törökország eltávolodott tőle, amikor nyiltan az angol-francia blokkhoz csatlakozott. Ezzel szemben Jugoszlávia a balkáni kisantanton kívül álló Bolgárországgal siet összefogni és kihangsúlyozni, hogy ők mindketten egyöntetűen semlegesek. Nem azonosítják magukat a török irányzattal. Hogyan egyeztethető most össze ai bolgár revíziós politika a jugoszláv status quo törekvéssel ? Úgy, hogy Bulgáriának nincs területi igénye Jugoszláviával szemben, csak Romániával és Görögországgal szemben. Pedig vaa* „A francia lépés nem egyéb kihívásnál“
