Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-12 / 156. szám
f 1939 JÚLIUS 12, SZERDA •mrorrtn NAPRÓL-NAPRA Július II. AypasztMH növekszik a női láb, olvassuk egy londoni jelentés nyomán. Az angol nőkről ugyan eddig is tudtuk, hogy nagy lábon élnek, de nem találtuk aggasztónak. Mindenki olyan méretheti tapossa a földi lét porát, amilyen méretű talpat a természettől kapott. Bár a természettől mindnyájan kis lábat kaptunk, parányi kis piskótalábat, amelyre még a babacipő sem megy rá, a későbbi növekedés mérete részben függ a fajtól és függ nagyrészben az életkörülményektől. Orvostudósok már régen megállapították, hogy az emberiség lába korcsosodik. Lábban, vagy ha úgy tetszik, lábbelileg korcsosodik, mert a kül- túrember lábfeje még normális növekedés esetén is jóval mögötte marad a vademberek lábméretének, nem is szólva a vademberek lábának izomzatúról. Az afrikai vadak lábfeje izmos és hajlékonyabb, sőt ügyesebb, mint az európaiaké, mert fogni is tudnak vele. A vadasszonyok ugyan ha tudnának is horgolni, nem lábbal horgolnának, de például kavicsot lábujjukkal fogják meg és tudják dobni is. A kultűrember a lábát — nő, férfi egyaránt — mindössze, sőt kizárólagosan járásra használja, körülbelül negyvenesztendős koráig. Negyvenesztendős korban jelentkeznek először a lábfájások, következik be éppen a láb elsatnyultsága folytán a boka úgynevezett süllyedése, aminek ellensúlyozására bekerülnek a cipőbe a betétek, amik voltaképpen nem mások, mint a lábnak láthatatlan mankói, a járás segédeszköze. Az öregség felé haladva, a negyedik X-en túl a szervezet egyelőre csak bokasüllyedések és egyéb bántalmakból eredő fájdalmak alapjában mondja fel a szolgálatot, aminek okául az orvosok a láb elhanyagoltságát nevezik meg. Ugyan ki akad hirte- lenében, aki joggal állíthatná magáról, hogy reggelenkint lábfejizomgyakorja- tokat tart, amire pedig múlhatatlanul szükség lenne, éppen úgy, mint a reggeli általános tornára, különösen azoknak, akik nem végeznek testi munkát. Visszatérve az angol női lábak „aggasztó“ növekedésére, ami az angoloknál aggodalmat kelt, az az angol cipőgyá- rosszövetség következő megállapítása. Két évvel ezelőtt az általános női cipő nagysága 38 volt, az idén 39, de már igen nagy a kereslet a 40 és a 41-es női cipők iránt, pedig ezeknek a számoknak a puszta említése is nemrég felháborította volna a női közönségei. A változás — állapítja meg a jelentés — főként a sok gyaloglásnak és a szabadtéri sportok népszerűségének köszönhető. Nem tudjuk ugyan, hogy miért „köszönik“ ezt, ugyanakkor, amikor emiatt aggodalmaskodnak, de nem is ez a fontos. A lényeg, ami a jelentésből kiolvasható, hogy normális nagyságú női lábnak eddig a 38-as és a 39-es számot tekintették. Hogy a divat, sőt a korszellem mit mikor tekint normálisnak, az egészen különböző, mert a beidegződésen kívül semmi más elfogadható magyarázata nincs, mért volt normális a 38 és 39-es női láb. Lehetett volna a 36-os is, mint ahogy a japán nőknél ennél jóval kisebb a cipő száma, amihez fájdalmas önnyomorítás útján jutnak el a járás lehető kikapcsolásával. Már pedig az ember járásra született, sőt járás-kelésre s egyáltalában nem látunk benne semmi aggodalomkeltőt, ha a hölgyek lába méretben növekszik. Különösen nem aggodalmas, ha az angol nők lába növekszik. De tréfa nélkül sem az emberi jóság, sem államok szabadsága, sem jólétek, semmi komoly érdeke az emberiségnek nem kerül veszélybe a női lábak mérete következtében. És ha a sportszellem és az egészségesebb életmód a lábak növekedésével jár, ám növekedjenek meg a lábak, legyenek biztos hordozói a rájuk támaszkodó testnek, sőt esetleg a boldogabb jövendőnek is. Ami a dologban aggodalmat keltő, az a londoni jelentésnek az az állítása, hogy egy esztendő alatt egy centiméterrel nőtt az angol nőknek a lába. Ha ez így folytatódik, mi lesz kétezer esztendő után? Hatvanezer pengő értékű aranykelyheket és más nagybecsű kegyszereket rabollak el a kassal dóm sekrestyéiéből Rádió útján országszerte keresik a betörőket Hétfőn a késő délutáni órákban Kassán ismeretlen tettesek behatoltak a kassai dóm sekrestyéjébe és kifosztották a kegyszerszekrényt. A dóm sekrestyése fedezte fel a betörést. A sekrestyés délután hat óra tájban végigjárta a templomot, majd visszatért a sekrestyébe. Megdöbbenéssel vette észre, hogy a kegyszerszekrény ajtaja tárva-nyitva áll és az aranykclyhek eltűntek. A sekrestyés azonnal jelentette a betörést a rendőrségnek és az egyházi főhatóságnak. Tüstént rendőri bizottság ment a dómba és a helyszíni adatok alapján megállapították, hogy az ismeretlen tettesek kilenc kelyhet és egy kisebb kegytárgyat vittek fel. A kegytárgyak pontos leírása rendelkezésre állott. Ennek alapján megállapították, hogy a betörők elvittek egy, a XII—XIII. században készült kis románstílű ezüstkelyhet, amelyet a XVII. században Nagyladnán egy ledöntött tölgyfa gyökerei között találtak. Ezen a kelyhen Ave Maria Jézus Gracia felirat látható. Eltűnt továbbá egy sodronyzo- máncos, aranyozott, ezüst csúcsíves kehely, a XV—XVI. századból; egy darab Antonius kassai ötvös által 1503-ban készített, Kassa város II. Ulászló királytól 1502-ben nyert címerével, valamint zománcokkal, ékkövekkel és gyöngyökkel díszített csúcsíves színarany kehely; egy domborművekkel ékesített XV-, vagy XVI. századbeli csúcsíves serleg, amelynek talapzatán Szent Erzsébet, Szent Bertalan és Szent András, kupáján pedig Szent István, Szent László és Szent Imre zománcképe látható. Az elrabolt tárgyak között van az az értékes kehely, amelyet Barcsár István püspöki helynök nagyprépostnak ajándékoztak ezüstmiséje alkalmából 1915-ben; egy 20—23 centiméter magas színaranyból készült kupa, amelynek stílusa átmenetet mutat a románból a gótikusba, ennek gyérebb díszítése, puha, hajlékony, puha aranyból készült, ismertetőjele egy erős horpadás, széle repedt. Elvittek a betörők még egy gyémántokkal körülrakott foglalatot, s ebben Nepomuki Szent János égjük ereklyéjét. Végül egy darab aranyból készült, értékes drágakövekkel kirakott holdacskát raboltak el. Lehetséges, hogy az ismeretlen betörők még több kegyszert magukkal vittek, de az első leltár felvételekor csak ezeknek hiányát sikerült megállapítani. Az ellopott kegyszerek értéke felbecsülhetetlen, annál is inkább, mert valamennyinek fokozza értékét eredetének története. A puszta anyag értékét tekintve, körülbelül hatvanezer pengő a kár. A kassai rendőrkapitányság bűnügyi osztálya a legnagyobb erővel látott hozzá a tettesek kézrekerítéséhez. Á kassai katolikus egyházközség jutalmat tűzött ki annak, aki a tettes nyomára vezeti a rendőrséget. A rendőrségi nyomozás eddigi adatai alapján az a feltevés látszik valószínűnek, hogy a vakmerő betörés tettese nem idegen és nem hivatásos betörő, hanem a helyzettel ismerős egyén. Megállapították azt is, hogy a tettes a sekrestyében egy fiókból kivette az egyházi kincstár kulcsait és ezeknek segítségével nyitotta fel a kegyszerszekrényt. Nemcsak a kassai rendőrség, de az ország valamennyi rendőrsége és csendőrsége a legnagyobb erély- lyel keresi a tetteseket, akik ellen- rádiókörözést adtak ki. Lindbergh tízmillió dol kísérteti célokra Washington, július 11. Lindbergh ezredes, az amerikai képviselőház pénzügyi albizottságától tízmillió dollár folyósítását kérte, amelyből a kaliforniai Sunny Valeben polgári és katonai repülőgépek tökéletesítésére szolgáló kísérleti telepet akar létesíteni. Megkezdődik az ifjúság munkaszolgálata a munkatáborokban Szombaton vonul be az első hatezer fiatalember Nyáron földmunkát, télen műhelymunkát végeznek három hónapig, akik katonai szolgálatra alkalmatlanok A honvédelmi törvény 203. paragrafusa előírja a közérdekű munkaszolgálatot, amely szerint a katonai szolgálatra végleg alkalmatlannak osztályozott minden magyar ifjú annak az évnek január 1. napjától, amelyben 21-ik életévét betölti, annak az évnek december 31-ig terjedő idő alatt, mely évben 24-ik életévét tölti be, egyízben 3 hónapot meg nem haladó időre közérdekű munkaszolgálatra kötelezhető. A közérdekű munkaszolgálatra az ország területén lakó azok az ifjak is kötelezhetők, akiknek állampolgársága nem állapítható meg. Mintegy 25 ezer fiatalembert érint a kötelező munkaszolgálat és ebből az első csoport körülbelül hatezer ifjú vonul be 15-én a kézbesített behívókon feltüntetett táborhelyre. A kötelező munkaszolgálat megkezdése igen jelentős fordulat a nemzet életében s előreláthatólag igen üdvös hatású lesz. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy a katonai szolgálatra alkalmatlan ifjak vagy hátrányban, vagy előnyben érezték magukat. önérzetes, derék hazafiasán érző fiatalember kisebbrendűségi érzésekkel küzdött, selejtesnek érezte magát azért, mert gyengébb fizikuma miatt nem öltheti magára a katonai zubbonyt: mellőzöttnek érezte magát, olyannak, akit lenézhetnek. Fájt a szíve, ha barátait uniformisban látta és elszorult a szíve, ha masírozó katonákat látott. A másik, remélhetőleg nemcsak kisebb, de nagyon kisebb részt viszont előnyben érezte magát és talán hálát adott az Istennek, hogy gyengébb szervezete révén mentesül a férfias erőpróba fegyelmezés és hazafias kötelesség aló] és úgy érezte, hogy a gyengébb jogán távolból nézheti a nemzet életét súlyosan érintő eseményeket és mindenki, aki nála erősebb, csak azért született erősebbnek, hogy őt megvédje. A kötelező munkaszolgálat mindkét fél részére igazságot tesz, mert megérteti mindenkivel, hogy akár erősebb, akár gyengébb fizikumú, az ország egyformán számít az erejére: az erősebbre erősebb, a gyengébb kisebb terhet rak, de senki sem mentesül a hazafias kötelesség alól, mindenki köteles erejéhez mérten szolgálni a közért. A jóérzésű, derék magyar ifjú előtt megnyílik az alkalom, teljesíteni hazafias kötelességét, tevékenyebb részt venni a nemzetfenntartó erő kifejlesztésében, a kényelemre hajló pedig megtanulja azt, hogy az ilyen vonatkozású kényelemérzés közöny, büntetendő közönyt jelentene az összességgel szemben és hogy senki semüyen jogon nem vonhatja ki még olyan kevés erejét sem a köz erejéből. De jelentős fordulat ez a kötelező munkaszolgálat társadalomnevelő szempontból is. A kötelező munkaszolgálatra, ugyanis tartoznak résztvenni az ifjak tekintet nélkül foglalkozásukra. Itt egy táborba kerül a földmíves ifjú éppen úgy, mint a nagyrangú tisztviselőknek, vagy pénzfejedelmeknek gyengébb szervezetű ifja is, közös életet élnek, egyforma kötelességekkel és jogokkal s ebben az életformában elmosódnak osztálj7, rang és előítélet vonalai, itt megtanulják az ifjak egymást ismerni és becsülni. A megismerésen van a hangsúly, mert a személyes ismerkedés nélkül a megbecsülés csak teoretikusan következhetne be és ez sokkal kisebberejű, mint a becsülésnek a- valóságos átélése. Az év további negyedeiben azután újabb és újabb munkaszolgálatosokat hívnak be erre a közérdekű tevékenységre, amelyet Angliában, Észak-Amerikában, Lengyel- országban, Romáyúában és Svájcban is régen bevezettek. A munkaszolgálat szervezését vitéz Fábry Dániel dr. tábornok végezte, azzal a nagyszerű szaktudással, amelyről eddigi tevékenysége során is bizonyságot tett. A munkaszolgálat természetesen csak olyan munkát vállalhat, amelyet a magánvállalkozás nem tud, vagy nem akar elvégezni. A most bevonuló fiatalemberek 6—8 helyen felállított munkatáborban helyeződnek el, az előzetes kiképzés után a valóságban csak augusztus 1-én kezdik meg a szeptember 30-ig tartó munkát. Nyáron földmunka, télen műhelymunka várja a fiatalokat, akik testi rátermettségüknek megfelelő munkát végeznek majd, túlerőltetés nélkül.
