Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-11 / 155. szám

f 1939 JÚLIUS 11, KEDD Traroun ÄofetRHIRtoYB NAPRÓL.NAPRA Július 10. A* úiítűktfoti kmts, a terézvárosi polgártársak 'bátorhangú hi (községi közlönye,, s ne­jünk, felvidékieknek régóta szerelmes barátunk, most újból megtisztelt figyel­mével, Hétfő délutáni kiadásában teljes két oldalon foglalkozik az Egyesült Párt vasárnapi gyűléseivel, sőt — ami még megtisztelöbb — erre az alkalomra kü­lön tudósítókat expediáit el a Felvidék két városába, hogy helyszíni riportázs- zsal, színesen megfirkantott cikkecskék­kel emelje ki az Egyesült Párt vasár­napi országos politikai gyűléseinek nagy jelentőségét. Nem tagadjuk, kissé meg­lepőnek tartjuk a terézvárosi alkonyati liberális közlöny rendkívüli érdeklődését. Hisz minden egyebet tapasztaltunk e nemesverctü, patinásán liberális és kö­vetkezetesen keleti szellemű délutáni harsona részéről a közelmúlt hónapok óta, csak egyet nem: megértést és ér­deklődést dolgaink, problémáink, súlyos felvidéki ügyeink iránt. Emlékezetünk általában kifogástalanul szokott mű­ködni és jól emlékezünk nyolc hónap minden egyes apró mozzanatára, a kö­zelmúlt inkább mókás, mint komolynak vett támadásaira éppen úgy, mint a hónapokkal ezelőtt ellenünk irányított mérges kis hírlapi nyilakra, melyek — miként a múltban, úgy a közeli hetek­ben is csak egyet céloztak: ravasz meg­támadását, hátulról való leszúrását annak az eszmének és mozgalomnak, melyet a felvidéki Egyesült Párt jelent és melyet a felvidéki miniszter képvisel a magyar 'politikában. A nyolchónapos múlt története azt mutatja, hogy ez a sanda manőver csúfos vereséget szenve­dett. Az Esti Kurír nemcsak, hogy nem tudta aláaknázni a felvidéki magyarság zárt sorokban álló tömegeit, nemcsak hogy nem volt képes a felvidéki ma­gyarság leikéhez közelférkőzni, hanem éppen fordítva: állandó támadásaival, féktelen nekiugrásaival elősegítette a felvidéki magyar népnek még egysége­sebb, még megdönthetetlenebb frontban való felsorakozását. S most, hogy a ma­gyar Felvidéken újból megindult teljes apparátussal a politikai munka és az Egyesült Párt kibontva a maga szerve- - zeti erőit, országos viszonylatban kezdte el a politikai munkát: az alkonyati köz­löny újból felébredt, újból eszmél és ujfent foglalkozik velünk. Mint olvas­suk, két fullajtárját nyomban elszálaj- totta Érsekújvárra és Párkányba, akik megszemlélvén két pártvezetőségi érte­kezletet, bájosan gúnyolódó hangon el­mélkednek két teljes oldalon keresztül az újvári és párkányi népgyűlés lefolyá­sán és arra a felfedezésre jutnak, hogy az Egyesült Párt politikai szervezetei nem is olyan veszélyesek, mint ahogy azt a Pestre került felvidéki politikus urak mondják, tMeg azután: a sokat sza­valt „felvidéki szellem” sem oly komoly jelenség, hisz a felvidéki embert most minden más sokkal inkább érdekli, mint a sokat felhány tor gatott „szellem”, ami voltaképpen nincs is, s csak izgága és nyughatatlan emberek emlékezik ezt elő lépten-nyomon, — szélesítvén ezáltal a szakadékot anyaország és Felvidék kö­zött. Megható és bájos az alkonyati héber közlöny baráti figyelme, de mi mégis arra kérjük inkább a derék dél­utáni orgánumot. ne foglalkozzék velünk ily nagy „előszeretettel” és főként: ne igyék előre a medve bőrére. Nyugodjon csak szépen meg az Esti Kurír, hogy neki semmi keresnivalója nincs a Fel­vidéken, nem mint lapnak, de mint szel­lemiségnek, melyet képvisel. Ezt a szel­lemet, ezt a politikai meggyőződést a felvidéki magyarság sohasem fogja ma­gáévá tenni, akkor sem, ha részéről csak a nyílt és durva támadást látjuk, még kevésbé pedig akkor, ha felvidéki, prob-^ lémáinknak hivatott és érzékenylelkű szószólójaként önmagát szeretné átmasz- 7firoemi. Mondjon le erről a reménytelen szerepről a derék alkonyati újság, fog­lalkozzék inkább továbbra is szükebb olvasótáborának, a terézvárosi polgár­társaknak ügyesbajos faji sérelmeivel és hagyja a felvidéki kérdések megoldá­sát azoknak, akiknek csak az az egyet­len érdemük a nevezett pesti közlönnyel szemben, hogy a felvidéki magyarság bajainak nem nyolc hónap óta, de húsz nehéz éven keresztül voltak a szerény sáfárjai, (ö.) FELVIDÉK! Mrgyir A kormányzó « Mf •• •• / w különös dicsérő elismerésben részesítene Werth vezérkari főnököt a Kárpátalja visszacsatolása hőiül megnyit vánuló értékes teljesítményeiért HAMBURG-AMERIKA LINIE idei nyári és őszi tengeri átázásai az ismert “MILWAUKEE“ luxushnjóval: /Északi utazásunk a Wm. H. Müller & Co., /London/ Ltd. London társasággal karöltve történik./ A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormányzó őföméltósága a követ­kező legfelsőbb kéziratot méltóztatott kibocsátani: —Kedves Werth gyalogsági tábornok! Önnek mint a magyar királyi honvédve­zérkar főnökének a Kárpátalja visszacsa­tolása körül kimagaslóan eredményes ve' zetésében megnyilvánuló értékes teljesít ményeiért különös dicsérő elismeréseim fejezem ki. Budapest, 1939 július 5. Horthy s. Német lapok a honvédvezérkar Ionokén látogatásáról Utazás a keleti tengeren és Spitzbergákra augusztus 5-től 26-ig árak 680.- pengőtől Utazás Spanyolországba^» » földközi tengeae A augusztus 29-től szeptpfnber IfHg á rak 560.- pögőtőljf Qörög- és Ólas szeptember 19- árak 450J rors^agi utazás fei^öktóber 3-ig 1 pengőtől Nagy HapagF uta október 6-tól 31-ig iildközi tengeri ár^k 83Í.- pengőtől Berlin, július 10. A német lapok meg­emlékeznek Werth Henrik gyalogsági tá­A Völkischer Beobachter fényképet is közöl a magyar vezérkari főnökről, amint bornok, magyar vezérkari főnök német- a német hadsereg vezetőinek kíséretében országi útjának befejezéséről és elutazá-1 megtekinti a sáról. | egy részét. nyugati erődítményvonal Felvidéki és kárpátaljai küldöttek a Szövetség nagytanácsi •• y r r niesen Emlékirat a kormányhoz ("■ Madóhivatal, Bp, VIII, József-krt 5. Telefonsz Ami HÍRLAP III, József-krt 5. 144-406 Az Országos Frontharcos Szövetség most tartotta nagytanácsi ülését Budapes­ten, az Újvárosháza tanácstermében, többszázfőnyi frontharcos vezetőségi ki­küldött részvételével. Ezen a küldött köz­gyűlésen jelentek meg elsőízben a visszacsatolt Felvidék és Kárpátalja frontharcos szervezeteinek képviselői. Takách-Tolvay József gróf ny. altábor­nagy, országgyűlési képviselő, a szövet­ség országos elnöke nyitotta meg a köz­gyűlést, majd frontharcos szokás szerint vitéz Mándoky Sándor ny. tábori főespe­res mondott imát a hősi halált halt baj­társak lelkiüdvéért. Az elnöklő Takách- Tolvay József gróf meleg szavakkal kö­szöntötte a megjelenteket, köztük különö­sen a Felvidék és Kárpátalja kiküldötteit, majd Kertész Elemér székesfővárosi bi­zottsági tag, a szövetség országos ügy­vezető alelnökc ismertette az elnökség je­lentését. A jelentés megállapítja, hogy még mindig nem javították a frontharco­sok szociális helyzetét. Beszámol a szö­vetség adminisztrációs szervezési, moz­galmi és szociális tevékenységéről s meg­állapítja, hogy a tűzharcos törvény alig- alig oldotta meg a frontharcos kívánsá­gokat. A nagytanács emlékirattal fordul a kormányhoz a frontharcosok kérései­nek elintézése érdekében. Az emlékirat különös nyomatékkai kéri a tűzharcos törvénynek olyan értelmű mó­dosítását, ami komoly segítséget jelent­sen a közalkalmazásban és magánalkal­mazásban álló frontharcosoknak. Molnár Gyula országos gazdasági főnök a zár­számadást és a költségvetést, lovag Kempszky Lénárt a számvizsgálóbizott­ság jelentését terjesztette be. A jelentéshez elsőnek Turchányi Imre dr. országgyűlési képviselő, érsekujvári kiküldött szólt hozzá. Kertész Elemér az előző küldöttközgyű­lés által elfogadott alapszabálymódosítási ügyben hozott honvédelmi miniszteri dön­téseket ismertette. A közgyűlés húsz örö­kös tagot választott meg, s a részleges tisztújítást is megejtette. A beérkezett in­Mindig jól utazik! HAMBURG-AMERIKA LINIE hajóin magyarországi vezérképviselet Budapest V-, Vörösmarty tér 1 Telelőn 18-23-90 és 18-30-59 dítványok közül a zsidó frontharcosokra vonatkozóan úgy döntöttek, hogy a zsidó frontharcosokat érintő ügyekben a szövet­ség keretén belül a zsidó frontharcosok ügyét mindenkor az érvényben lévő tör­vények és rendeletek szellemében kezelik. Tóth Zsigmond intézőbizottsági tag javas­latára a gyűlésről hódoló táviratot intéztek vitéz nagy­bányai Horthy Miklós kormányzóhoz, ugyancsak táviratban üdvözölték Teleki Pál gróf miniszterelnököt és vitéz Bartha Károly honvédelmi minisztert. Több ki­sebbjelentőségű ügy tárgyalása után a küldöttközgyűlés vitéz Takách-Tolvay Jó­zsef gróf elnök zárószavaival ért véget. Gróf Teleki Pál miniszterelnököt meleg ünneplésben részesítette Bars és Hont magyarsága * Révay István gróf kíséretében meglátogatta a miniszterelnök Lévát, Verebélyt és Ipolyságot Léva, július 10. Teleki Pál gróf mi­niszterelnök vasárnap nem hivatalos lá­togatást tett Léván. A déli egy órakor érkező miniszterelnököt a vármegyeház előtt Koczor Gyula főispán fogadta. Je­len volt még Schubert Tódor kormányfő­tanácsos, Faragó Ödön alezredes, járási katonai parancsnok, Sáska Dezső alispán, Gasparetz Béla vármegyei főjegyző, vitéz Bethlenfalvy, a Vitézi Széle megyei kapi­tánya, Majhlát László főszolgabíró, Kmoskó Béla dr. kir. közjegyző, Majthé- nyi László főrendiházi tag és sokan má­sok. A fogadás után a Vármegyeház nagy­termében a miniszterelnök három óra hosszat elbeszélgetett Léva és környéke min­den társadalmi osztályának kép­viselőivel és meghallgatta legégetőbb problémáikat. A miniszterelnök mindenről pontos fel­jegyzést készített. Ezalatt a városban is elterjedt a miniszterelnök látogatásának híre és a távozó miniszterelnököt az össze- sereglett lakosság nagy ovációban ré­szesítette. Gazdákkal és munkásokkal egy asztalnál Ipolyság, július 10. Teleki, Pál gróf mi­niszterelnök vasárnap Bars és Hont vár­megyét látogatta meg. Verebélyről és Lé­váról jövet délután 6 óra után érkezett Ipolyságra. Kíséretében voltak Koczor Gyula főispán, Sáska Dezső alispán, Ré­vay István gróf, a Felvidéki Magyar Párt ügyvezető elnöke. A járás határában a mi­niszterelnököt Gálffy Ernő járási fő­szolgabíró és Salkovszky Jenő dr. ország- gyűlési képviselő köszöntötték. A miniszterelnök fél 7 órakor az év­százados Honti Kaszinó tanácstermében az időszerű kérdésekről megbeszélést foly­tatott az Ipolysági, valamint 30—40 környező községből összesereglett pártvezetőkkel. A megbeszélés után, amely körülbelül 8 órakor ért véget, a miniszterelnök Sal­kovszky Jenő dr. országgyűlési képviselő lakásán teán vett részt, amelyen megje­lentek a város és a messze környék meg­hívott vendégei. Ez alkalommal sok kisgazda és munkás ült a miniszterelnökkel egy asztalnál. A miniszterelnök pontosan 9 órakor sze­mélyi titkára kíséretében visszautazott Budapestre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom