Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-01 / 147. szám
2 TEBÖIDEKI 1939 JÚLIUS 1, SZOMBAT együtt harcolták velünk Rákóczi seregé- tok bércein a közös magyar haza határait, ben és együtt védtük a múltban a Kárpá-1 (Éljenzés.) A kormányzó és a hadsereg ünneplése Király József beszéde közben Ezután általános figyelem közben Király József emelkedett szólásra: — Méltóztassék megengedni, hogy most az ünnepélyes pillanatban mindnyájunk nevében, akik hosszú húsz esztendőnek nehéz kálváriás ideje után itt részben már másodízben,' de többen először megjelentünk, köszönetét mondjak. — Köszönetét ' mondunk elsősorban imádságoa lélekkel a magyarok Istenének, akiben bíztunk,. akiben reménykedtünk ak-, kor is, amikor reményeink már-már füstbementek, amikor testvéreink már- már csüggedtek. Köszönetét mondunk másodsorban a legelső magyar férfiúnak, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úrnak (A Ház tagjai helyükről felemelkedve hosszasan éljeneznek és tapsolnak.) akit titokban a hosszú esztendők során át szívünkben és lelkűnkben hordoztunk, akiért imádkoztunk és akire Isten áldását kértük. Érezzük és tudjuk azt, hogy most, miután néhány hónapja Isten kegyelméből visszakerülhettünk hazánkhoz, a legkisebb falvak apró kis magyarjai is boldogan, mosolyogva említik nevét és kérik rá Isten áldását. (Éljenzés és élénk taps.) Köszönetünk harmadsorban a t. Háznak és pedig kivétel nélkül és pártkülönbség nélkül minden képviselőjének azért a nagy magyar egységes szeretetért, amellyel a törvényjavaslatot, amely azt indítványozta, hogy mi, a felszabadult terület képviselői, bejöhessünk a Házba, olyan megértéssel fogadta. (Éljenzés.) Köszönetét mondunk azért, mert éreztük azt, hogy valamiképpen megcsillant e téren az az egységes összetartás, ami után annyira vágyik ott túl a Dunán, Tiszán és Garam mentén mindenfelé a magyar nép, és amelyet annyira kér, hogy várja tőlünk is ezt az • egységet és összefogást, amellyel... a magyar népért- és a magyar hazáért váló harcit;,, vívjuk, tovább., (Élénk éljenzés éT'laps a Ház minden oldalán.) v, • —- Méltóztassanak a mi köszönetünket és hálánkat elfogadni, nem a szó politikai értelmében, hanem a magyar szívből, a magyar lélekből felfakadó igazi szeretettnek az értelmében, amelyet táplál a kölcsönös történelmi felelősség és az a kötelességünk, hogy a magyar jövőért, hazánk fejlődéséért, közös összefogással tudjunk harcolni. (Éljertzés és taps.) — A törvényjavaslat tárgyalása során ünnepélyes felszólalás keretében csendült ki az a biztató és felemelő megállapítás, hogy itt minket, a felszabadult területek képviselőit nem egy párt ás nem a kormány, hanem maga nemzet hívott (ügy van! Úgy van! Lelkes éljenzés a Ház minden oldalán), hívott pedig azért, hogy hozzuk a könnyet hullajtott és sokszor talán vért áldozott magyar testvéreinknek minden lelkesedését, szeretetét, hogy közös összefogásban tudjunk a szebb magyar- jövendőért dolgozni. (Éljenzés.) Elmondta ezután, hogy a most megjelent újonc képviselők a nemzetért, a hazáért vívott munkában nem újoncok, (Ügy van! Ügy van!) a húsz esztendő nehéz tűzpróbáját és harcát megvívták odaát. (Éljenzés és taps.) Ezután beszédét így folytatta: —- Most, amikor mi a hazatért magyarok képviselői nagyobb számban jöhettünk be a t. Házba, vagyok bátor megemlíteni, hogy a novemberi lelkesedéssel jöttek ide, akik akkor jöttek és azzal jöttünk mi is, akik most jöttünk. Sőt, ha lehet, még a novemberi mámoros lelkesedésnél is fokozottabb tűzzel és lelkesedéssel jöttünk, mert ha a mi magyar népünk november hónapjában letépte minden virágát és értünk jövő magyar testvéreink elé szórta, most hogy az isteni gondviselés megtérítette ringó és kenyeret nyújtó búzakalász- szal a rónák magyar területeit, úgy érezzük, ezt a búbakalászt kell minden magyar testvérünk asztalára hintenünk, hogy ne legyen nélkülöző és éhező testvér ebben az országban. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) — Ezzel a lelkesedéssel és ezzel a magyar tűzzel vagyok bátor köszönten! a t. Házat Amikor mi itt ilyen nagy örömmel körültekintünk, látjuk, hogy a képviselőház nagy többsége, néhány tagtól eltekintve, erősen jobboldali, keresztény magyar nemzeti irányú. (Ügy van! Ügy van! — Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Mi magunk is vagyunk bátrak, ha lehet ezt a jobboldáliságot, ezt a nemzeti érzést a magunk lellcével, a magunk szere- tétével fokozni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Látjuk és örömmel hallottuk, már eddig is tapasztaltuk, hogy van egy komoly, haladó magyar kormányunk. (Élénk étjenzés és taps a jobboldalon és a középen.) és van neki egy olyan komoly alapot nyújtó munkaprogramja, amelynek megvalósítása érdekében az azonos világnézeti síkon állók együtt dolgozhatnak szellemi és gyakorlati felkészültségük latbavetésével. A munka részleteiben lehetnek talán itt-ott kisebb differenciák, a kérdések meglátásában lehetnek talán más és más irányba beállított szögmérők, valljuk azonban és minden magyarnak vallania kell, hogy a magyar haza megmentésében a magyaroknak egyeknek kell lenniük. (Úgy van! Úgy van! Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) A konstruktív munkáért — Felajánlom a mi munkakészségünket a nemzet jövőjéért fáradozó alkotó munkára. Valljuk és hisszük, hogy a konstruktív építő munka jelenti a felvidéki szellemet és hogy itt minden munka és a mi munkánk is csak a nemzetért és nem személyi érdekekért fog folyni. (Úgy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon.) Úgy érezzük, hogy az a terület, amelynek tagjai lettünk, nem egyes személyi, vagy más egyéb kérdések megtárgyalásával, hanem nemzetépftö tárgyi kérdések megvitatásával fog foglalkozni. jfügy van! Úgy van! — Éljenzés és taps a jobboldalon.) Beszédét így fejezte be: — Minket eggyé kovácsolt a kisebbségi sors. Mi nem tudtunk különbséget tenni sem társadalmi, sem felekezeti, sem semmiféle más tekintetben, mi csak magyar testvért éreztünk. (Taps a jobb- és baloldalon.) Ebben a nehéz időben az „Minden férfinek el kell olvasnia, hogy jobban megismerje az asszonyokat és minden asszonynak, hogy vigasztalást, erőt merítsen belőle!” PEARL S. BUCK* a Nobel-díjas írónő legújabb regénye a BmmM® ssív Pearl S. Buck, sohasem fél a nehéz kérdésektől. Most is szembenéz azzal a nehéz és sokszor fájó kérdéssel-: vájjon milyen lehet az asszony élete, ha a szokottnál több értéket kapott a földi útra? A tehetség nem jelent mmdlg örömet és könnyű életet, még akkor sem,_ lm férfi viseli a lelkében. Hát még ha asz- szony! Aki emellett jó feleség és jó anya is kíván lenni, tisztalelkű, gyöngéd, jó, aki vállal munkát, szenvedést, áldozatot, erőfeszítést — és ha mindezt,.vállalta, akkor... akkor mi Lesz a sorsa? Erre ad feleletet Pearl S. Buck! A körülbelül 400 oldalas nagyszabá-sú regény ára egész vászonkötésben P 5.60. Megrendeléseket utánvéttel, vagy az összeg előzetes beutalása ellenében forduló postával intéztünk el. Ha ajánlott küldést kíván, 50 fillér beutalását is kérjük. Az utánvételes küldés 90 fillérrel drágítja a könyvet. Pfeifer Ferdinand könyvkereskedés Budapest, IV., Kossuth Lajos-u. 5. Tel.: 18-57-30,18-74-00 egyszerű szegény munkás éppen úgy, mint a tanult ember tudott a jövőbe nézni és tudta remélni azt az időt, amelyet a mostani boldog napokban vagy hónapokban elérhettünk. — Ismételten leszögezem, hogy hálásak vagyunk a legelső magyar embernek, hogy beszédében, amellyel ezt az ország- gyűlést megnyitotta, kiadta a jelszót, amelyért mi is harcoltunk hú^z esztendő óta, hogy: egység, haladás, erősség legyen a mi belső munkánk, függetlenség és megerősödés kifelé. (Élénk éljenzés és taps.) — Hálásak vagyunk a t. Háznak, hogy a: nagy magyar kollektiv munkájára minket meghívott és legyen szabad kérnünk í fogadják szívesen a mi munkakészségün* két, szívünk, magyar vérünk mindert cseppjét készséggel áldozzuk e mukára és kérjük Istent, adja áldását a mi magyar, munkánkra. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. — A szónokot üdvözlik.) • A szlovák nemzet boldogulásának alapfa a szlovák-magyar1 testvériség Kadlec Antal beszéde Ezután a szlovákok nevében Kadlec Antal szólalt fel: — Az országgyűlés határozatából a magyar törvénynozásba behívott szlovákajkú képviselők nevében kötelességemnek tartom, hogy köszönetét mondjak az országgyűlés két házának azért a bizalomért, amelyet velünk szemben tanúsított, amikor bennünket a sokszázéves múltra visz- szatekintő dicsőséges magyar országgyűlésbe behívott. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán,) ■— Amidőn ma először jelenünk meg itt, fogadjuk, hogy abban a szellemben fogjuk képviselői kötelességeinket teljesíteni, amely , ősi idők óta összeolvasztotta, testvérekké tette a magyar és a szlovák népet. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Ezután a Ház zajos tetszése közben történelmi példákat idézett a két testvérnemzet hazaszeretetéről sorsközösségéről. Elmondta, hogy a szlovák katonák százezrei a világháború alatt hűségesen vérez- tek és kitartottak a magyar haza szolgálatában (ügy van! Úgy van! Élénk éljenzés és taps.) és nem követték a csehek példáját, akik magukat az ellenségnek megadták. (Úgy van! Úgy van!) — Mindezek a példák egybehangzóan bizonyítják, — folytatta beszédét — hogy az . ..........., az ellenségeink által terjesztett állítás, hogy a szlovák nép a történelem folyamán szembenállóit a magyar nemzettel, nem felel meg a valóságnak. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés és taps.) Bizonyára voltak szlovákok, akik a XIX. században nem a magyar haza keretében keresték népünk boldogulását, ezek azonban a szlovák népnek csak egy kis töredékét alkották, míg a szlovák nép túlnyomó része a magyar hazában, a szlovák-magyar testvériségben, a magyar állam gazdasági egységében kereste és találta meg népünk boldogulásának feltételeit. (Úgy van! Úgy van! Élénk éljenzés és taps.) Ha pedig 1918-ban akadtak elvakult szlovákok, akik a csehszlovák állam létesítés sében közreműködtek, akkor az azóta lefolyt események őket is meggyőzték arról, hogy téves utakon jártak. (Úgy van! Úgy van! Éljenzés és helyeslés.) «— A cseh-szlovák állam összeomlott, mert hazugságra volt építve. (ügy van! Úgy van! Élénk éljenzés, he* lyeslés és taps a Ház minden oldalán.)] Ezek között a hazugságok között a legnagyobb az volt, hogy a szlovákokat a cseh nemzet egységének, a szlovák nyelvet pe- dig. a cseh nyelv egy nyelvjárásának mon- dották. (Úgy van! Úgy van!) Mi, ennek á t. Háznak új szlovák képviselői, az első pillanattól kezdve küzdöttünk e hazugság ellen és az első pillanattól kezdve hirdettük, hogy t a szlovák nemzet boldogulásának legbiztosabb alapja a szlovák-magyar testvériség. (Úgy van! Úgy van! Élénk éljenzés, helyeslés és taps.) Meghurcoltak, börtönbe zártak bennünket: ennek az igazságnak hirdetéséért, de a közelmúlt nagy történelmi eseményei a mi álláspontunkat igazolták. Ez örömmel, elégtétellel tölt el bennünket. A % 1938 november 2-án kelt bécsi döntő- bírósági ítélet egymillió magyarral együtt szlovákokat.visszavezetett az ősi hazába. Mi ezért hálát adunk a iíindenhátó Istennek. De hálával tartozunk érte Magyar- ország főméltóságú kormányzójának, vitéz nagybányai Horthy Miklósnak. (A Ház tagjai felállanalt. Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Az ő bölcs, előrelátó országlásának. Egyben köszönetét mondunk a magyar kormánynak is azért a megértésért, amelyet a visszacsatolt szlovákság iránt tanúsított és köszönetét mondunk az országgyűlésnek a bizalomért, amellyel bennünket megajándékozott. Fogadjuk, hogy nem leszünk méltatlanok erre a bizalomra. Isten minket úgy segéljen! (Hosszantartó és megújuló élénk éljenzés és taps. A szónokot üdn vözlik.) Bródy András a gons tldelissima nevében beszél A képviselői felszólalások sorát Bródy András zárta le, akit lelkes ünnepléssel fogadott a Ház. Beszédében a többi között ezeket mondta: — Ebben az ünnepélyes, nekem fenséges órában, amikor a magyar-orosz nemzet képviselete átlépte a magyar törvényhozás megszentelt csarnokának küszöbét és elfoglalta a magyar parlamentben a részére kijelölt helyet, méltóztassék megengedni, hogy én, mint a magyar-orosz nemzet parlamenti képviseletének vezére, mélységes megilletődésemben és határtalan örömünkben fohászomat küldjem a Mindenható Úristenhez azért, hogy népemet, a szentistváni birodalom leghűségesebb népét, a gens fidelissimát (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) visszahozta ősi, ezeréves hazájába. (Éljenzés.) Ezt a népet, a magyar-orosz nemzetet 20 évvel ezelőtt megkérdezése nélkül és akarata ellenére (Úgy van! ügy van!) szakították ki a többszázéves együttélésből, az elmúlt 20 éves távoliét, szenvedés és elnyomatás azonban ennek a népnek lelkét nem törte meg. (Éljenzés.) Ez a nép hű maradt a szentistváni gondolathoz. (Éljenzés a jobboldalon.) Én, mint ennek a népnek, a magyar-orosz nemzetnek az egész magyar-orosz törvényes népképviselet által egyhangúlag megválasztott feje és vezére (Élénk taps a Ház minden oldalán.), kötelességemnek tartom bejelenteni itt önöknek, a magyar nemzetnek, az egész világnak, barátainknak és ellenségeinknek, hogy a magyar-orosz nemzet a saját elhatározásából tért vissza a szentistváni birodalomba (Hosszantartó élénk éljenzés és taps), és otthonát, jövőjét, boldogságát új ezer esztendőre itt akarja és fogja megépíteni ősi testvérnemzetével, a lovagias magyar, nemzettel egyetemben. (Élénk éljemés és taps a Ház minden oldalán.) Ezután mélységes hódolatát fejezte ki a kományzó iránt és mély hálával köszönte meg az amnesztia rendeletet, amely nemes szívének egyik legutóbbi megnyilvánulása volt. Hisszük, — úgymond, — hogy ez a nagylelkű megbocsátás népünk körében^ a lelkek megbékélését fogja hozni. (Éljenzés.) — A magyar-orosz nép mélységes háláját tolmácsolom a vitéz magyar hadseregnek (Nagy taps a Ház minden oldalán), amelynek mint volt tartalékos főhadnagy magam is tagja vagyok (Élénk éljenzés a Ház minden oldalán és taps.) Most a magyar-orosz nép legsúlyosabb szenvedéseinek napjaiban a lovagias magyar nemzet vitéz és bátor hadserege fogott össze a hűséges magyar-orosz néppel, hogy azt az idegen elnyomást alól felszabadítsa és ma a két nép együttesen áll őrt a Kárpát*
