Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-08 / 129. szám

10 •pnsmBft •JfeMÄ3*-Hii»aB 1939 JÚNIUS 8, CSÜTÖRTÖK ; Kiknek nem tetszik a „Földindulás“ sikere? Újabb aknamunka a Belvárosi Színház ellen Dr. Fricjt német birodalmi belügyminiszter koszorút helyez a Hősök Emlékkövére CTMiiiimniniiiiMiiiMiiiHiiiiiimminrnmiiinBiiiBifjBmiiimiiiüiiaifflniniiiiiiBiiiiiBiinmmMiiiiifflMai Káprázatos fénnyel reggelig tartott a margitszigeti gálaest Pár nappal ezelőtt beszámoltunk, mi­lyen átlátszó támadások indultak meg a Belvárosi Színház gerinces, keresztény magyar szellemű vezetése ellen. Mikor Patkós György igazgató átvette az addig tüntetőén liberális, idegen kozmopolita színház irányítását, azt a feladatot tűzte maga elé, hogy elsősorban nemzetnevelő műveket hoz színre, olyan színdarabokat, amelyek a nemzeti közösség kialakításá­ban jelentős missziót teljesíthetnek. A kitűzött célt már az első színdarab is meg­valósította: Kodolányi János megrázó népdrámája, a „Földindulás“ szokatlan sikerrel indult. Ez a mű mélységes erő­vel, szokatlanul nyílt tekintettel tárja fel a magyar élet egyik legfájóbb problémá­ját: a nemzetpusztító egykét. Hónapokon keresztül, estéröl-estére meg-megújuló sikerek, lelkes tapsok között játszották a „Földindulás“-t. Szokatlan volt ez egy olyan színházban, amely addig többnyire csak kozmopolita, émelyítőén alantas, aszfalt-ízű darabokkal táplálta, megszokott közönségét. Mennyi akadállyal kellett megküzdenie a színház új igazgatójának, mikor a Belvárosi Színház kapuit megnyitotta az igazi magyar lélek áradásának, fájdalmas sorskérdéseinknek. A „megszokott közönség“ tüntetőén boj- kottálta az átalakított, keresztény ma­gyar kézbe került színházat, s a betege­sen liberális alkonyi futár minden erejé­vel szerette volna elhallgattatni a „Föld­indulás“ nemzeti, művészi jelentőségét és sikerét. Az aknamunka nem sikerült, a bojkott csődöt mondott. Hiába várták bi­zonyos körök az új Belvárosi Színház ha­lálát, az üresen kongó nézőteret, a szín­ház estéről-estére zsúfoltan megtelt: új keresztény magyar közönséget toborzott a művészi formában megszólaló nemzeti sorsdrámának. Egyes oldalról pedig bel­földi és külföldi segítséggel szerették volna betiltatni az izzóan magyar öntu­datra apelláló előadást. Ez sem sikerült. A „Földindulás“-t megnézte az egész magyar Budapest, megnézték a kor­mány tagjai, ott láttuk Jaross Andor miniszterünket, és magas erkölcsi tes­tületével odaállt a színház és író mellé az egész magyar főiskolás ifjúság, a Turul és a MEFHOSz. Százhuszonötödik előadása után a Belvá­rosi Színház kitűnő gárdája vidéki tur­néra indult: Pécs, Szeged, Debrecen, Sop­ron és az alföldi városok után a Felvidék városai hívták meg a nemzeti ügy lelkes művészeit. A „Földindulás“ felrázta az egész ország alvó közvéleményét, amire a Bánk bán óta még nem volt példa! Mégis mi történik most? Miután a „Földindulás“ sikere bejárta az egész or­szágot és bölcs lázba hozott egy egész nemzetet, jelentkezik az ismeretlenség homályából egy valaki és plágium-pört indít az író ellen. Az ismeretlen Erdős László dr. azzal vádolja a szerzőt, hogy a bemutatott színdarab témáját és sze­replőit az általa megírt „Megkondult a harang“ című drámájából tulajdonította el. Nem kellene ezzel a lehetetlen váddal foglalkoznunk, hiszen a magyar irodalom szakértői, a művelt magyar olvasó kö­zönség jól ismeri Kodolányi János immár húszéves irodalmi munkásságát, amely éppen az ormánsági egyke-kérdés meg­mutatásával indult el s mindvégig a du­nántúli magyar népélet sajátos sorsát tükrözte a művészi realizmus prózai nyelvén. Mégis foglalkoznunk kell a plá- gium-pör hátterével, mert úgy véljük: ez a „pör“ újabb változata a régi támadá­soknak, amiket a dilettantizmus és az egyre inkább háttérbe szoruló idegen szellemű dilettantizmus intéz még mindig a magyar tehetség, a magyar szellem ellen! 1. Erdős László dr. azt állítja, hogy „Megkondult a harang“ című darabját 1934-ben nyújtotta be Vojnovitshoz, te­hát pontosan akkor, midőn Kodolányi János nagy figyelmet keltő riportjai, ta­nulmányai, röpiratai megjelentek a Ma­gyarországban és a Szabadságban. Ezek egyikében Kodolányi János már megírta a pap halotti beszédét (amellyel a Földindu­lás kezdődik) és sok más egyébb jele­netet. Erdős dr. darabját Vojnovits nem fogadta el, csak későbben, 1935-ben kötötte le a Nemzeti Színház, azonban mindmáig nem tudta bemutatni, mert bár három­szor is átdolgoztatta, mégse lehetett színre vinni. 2. Kodolányi János a Földindulásnak nemcsak témáját és problematikáját s egyes jeleneteit, hanem a személyeket is régebben már — 1922—23-ban! — meg­jelent két novellájában („Sötétség“, „Bö­bék Samu búcsúja“) szerepeltette elő­ször. Ezt az irodalomtörténetírók is meg­állapíthatják s megemlítették ezt Kár­páti Aurél és Hajós Sándor is a darab­ról írott kritikájukban. Ha Erdős László dr. még a Kodolányi János színműve előtt tudta, hogy a darabot tőle „orozta“, ak­kor miért nem helyezte letétbe saját da­rabja kéziratát a premier napján? 3. Erdős László dr. előkészítő iratában megállapítja, hogy a Földindulásnak azt a példányát, amelyet ő a törvényszékhez a saját darabjának összehasonlítása cél­jából benyújtott, a Nemzeti Színháztól szerezte. A bíróság viszont ezt a példányt nem fogadta el bizonyítási alapul, hanem a Belvárosi Színház hiteles darabszöve­gét teszi át a szerzőjogi bizottsághoz. 4. Amikor a Nemzeti Színház látta, hogy E. L. darabját nem lehet előadni, felszó­lította Kodolányi Jánost, hogy dolgozza át 400 pengő honoráriumért. A Nemzeti Színház azért kérte fel erre, mert Kodo­lányi János jól ismerte a dunántúli egyke­problémát, valóságos úttörője volt ennek a kérdésnek, tanuk vannak rá, hogy Kodo­lányi ezt a felkérést visszautasította és a darab kéziratát nem is volt hajlandó el­olvasni, sőt felháborodott azon, hogy az S szárnyain akarnak egy ismeret­len dilettánst a Nemzeti Színház szín­padára besegíteni. Kijelentette, ha így áll a dolog, hogy Erdős darabját nem lehet használni, akkor benyújtja az ő színdarabját. Ezt meg is tette. Ha tehát Erdős darabját Kodolányi „elorozta” volna, akkor nem nyújtja be ugyanazon színházhoz, ahol az „elorozott” darab eredetije fekszik. Hiszen ezzel feltételezte volna, hogy a színház igazgatósága a darab plagizálásá- ban K. J.-nak segítségére volt. Ezt pedig mégse lehet feltételezni a Nemzeti Szín­házról. 5. De hogyan lehet józan ésszel felté­telezni, hogy K. J., aki 23 éves korában már közrebocsátotta az ormánsági tárgyú novelláit, cikkek egész sorozatát írta a dunántúli magyarság pusztulásáról, a Nem­zeti Színházban két színművét (Pogány­tűz, Vidéki történet) bemutatták és aki­nek barátai tudják, hogy a fiókjában őrzi ma is az ormánsági parasztdrámát, amit még 1924-ben írt, amiről Kovách Aladár megállapította, hogy „a legnagyobb pa­rasztdráma a magyar irodalomban“, — éppen egy ismeretlen fogorvos darabját fogja ellopni? Mióta a Földindulás szinrekerült, tudó­sunk van róla, életveszélyes fenyegetések egész sorát kellett Kodolányinak eltűrnie; a posta esőstől hozza a legförtelmesebb levelezőlapokat, amelyek lelövéssel fenye­getik, s most, hogy a plágium-pör tárgya­lása lezajlott, ismeretlen elemek kár­örvendő szitkozódásokkal zaklatják. Vájjon olyan író, akit puhább fából faragtak, mint Kodolányi Jánost, vagy Szabó Dezsőt, nem hasonlik-e meg és nem veszti-e el minden reményét, hogy szüksé­ges irodalmi harcot folytasson a magyar népért és az igazi magyar szellemért? Itt már nem is egy íróról, hanem köz­ügyről van szó. A felvidéki ifjúság, amely még a kisebb­ségi évekből jól ismeri Kodolányi Jánost, a megtámadott író és a megtámadott Bel­városi Színház mellé áll: az anyaországi Turul- és Mefhosz-ifjúság frontjába! A. bíróság kimondja a döntő szót és a szer­zői szakértők bevonásával egyszersmin- denkorra kedvét szegi a dilettánsok hadá­nak, amely már a közelmúltban is (pld. Móricz Zsigmondot) megpróbálkozott holmi plágium-pörökkel kikezdeni az igazi magyar tehetségeket, teljesen sikertelenül. VASS LÁSZLÓ Álomszép estéje volt ma a Margitszi­getnek, amikor is az arisztokrácia höl­gyei és urai rendeztek ünnepséget, a kor­mányzó hitvese jótékony akcióinak ja­vára. Az ünnepség fénypontja a szabad­színpad volt, ahol Ujházy György Mar- gif-legendájából mutattak be káprázatos színpompás részleteket. Boldog Margit két kérőjének, a cseh királynak (Ester­házy Antal herceg) és a lengyel herceg­nek (Esterházy József gróf) kíséretében egész raj lovasnép jelent meg a nézőtér előtt, a felvonuló aranyhintók körül cso­portosulva. A Jfarpif-legendát Jíáíj/ás-korabeli fő­úri esküvő követte, félóráig tartó lakoma keretében. A tündérszép menyasszonyt Andrássy Ilona grófnő alakította, színpadi vőlegénye Bessenyei Sámuel volt. Ez a magyar reneszánszpompába öl­töztetett esküvői jelenet viharos tet­szésre talált. A díszelőadás harmadik részében 200 ludovikás mutatott be egy Rákóczi-kora- beli kuruc lovagot, majd a mai hadsereg valamennyi fegyvernemének egy-egy osz­taga vonult fel a reflektor fényében lán­goló óriási magyar címer előtt. Úgy éreztük, hogy minden színpompa, művészi elgondolás, festői hatás és ref­lektorfény elhalványodott az igazi ka­tonafelvonulás mellett. A gálaest társadalmi része a Picadilly- étteremben, a margitszigeti Csárdában és a Párisién Orillben folytatódott. A Picadillyben So..^ssich Gyuláné grófné volt a háziasszony, a margitszi- geti Csárdában Vay Lászlóné báróné és Zsindely Ferencné, a Párisién Grillben Darányi Béláné. Az álomszép Margitszigeten világos reggelig tartott a felejthetetlen látványos Anglia akarja az 1944-es olimpiái Londonból táviratozzak: A Brit Olim­piai Bizottság kedden este vacsorán látta vendégül a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjait. A vacsorán Athlone, az Angol Labdarugó Szövetség elnöke és Elliott egészségügyi miniszter felköszöntötte Baillet Latourt, a N. 0. B. elnökét. Az angolok pályáznak az 1944. évi olimpiai játékok megrendezésére. Ebben a kérdés­ben a N. O. B. csütörtöki ülése hozza meg a döntést. * Emelkedik az olasz atléták formája. Az olasz atléták formája emelkedőben van. Ki­válóbb eredmények a pármai versenyen Romo 405 cm-es rúdugrása, Lanzi 47.4-es 400-asa, a 4X100 m-es stafétában a Ba- racco Milano 41.6 mp.-es ideje s a 4 X 400-as stafétában ugyancsak a Baraccoónak 3:18.2 p.-es ideje. A firenzei versenyen kiemelkedő Bini 15.01-es hármasugrása. Maifei 754 cm-es távolugrása, a torinói versenyen Beviaqua 15:08.9-es 5000 m-es futása, míg a milánói versenyen a női számokban Crossi ünnepség, amelyen a kormányzó és hitve­sén kívül megjelentek a Budapesten ak­kreditált követek és a magyar főváros minden társadalmi előkelősége. Az est hozzávetőleges számítás szerint a jótékony célra ötvenezer pengőt jöve­delmezett. (*) Rajner László rimaszombati dalestje. Tudósítónk jelenti: A magyar dal rimaszom­bati hívei zsúfolásig megtöltötték az Ipa­roskor hatalmas dísztermét, hogy részesei legyenek Rajner László dalestjének. A fia­tal művész osztatlan sikert aratott s a rimaszombati közönség mindvégig forró ün­neplésben részesítette. Különösen Kodály: Háry Jánosának igaz művészettel előadott három daláért kapott fergeteges tapsot. A zongorakíséretet Lackner László zenetanár látta el a tőle megszokott precizitással. Az est műsorát a rendezőség két egyfelvoná- sossal tarkította. (*) Magyar-Lengyel Garden-Party. Az Or­szágos Magyar-Lengyel Diákszövetség jú­nius 10-én, szombaton este 9 órai kezdettel a Margitszigeten, a Magyar Atlétikai Club klubházában rendezi meg zártkörű Magyar- Lengyel Garden-Party-ját. Meghívóigénylés: V., Géza-u. 4. Telefon: 12-55-47. (*) Magyarnyelvű oktató- és kulturfIlmek kötelező' bemutatása. A belügyminiszter ren­deletet adott ki a mozgófényképüzemekben magyarnyelvű ismeretterjesztő oktató- és kultúrfilmek kötelező bemutatásáról. A ren­delet szerint minden mozgófényképüzem kö­teles 1939 június 15-töl kezdődően, ameny- nyibne ú. n. kísérő műsora van, annak 30 százalékát Magyarországon magyar nyel­ven készült ismeretterjesztő, . oktató és kul­túr hangos mozgófényképekből összeállítani. A kötelező arányszámba beszámítható mozgófényképek jegyzékét az Országos Mozgóképvlzsgáló Bizottság elnöke időről- időre közzéteszi. A rendelet a Budapesti Közlöny szerdai számában jeleht meg. 40.12 m-rel rekordot állított fel a ge­relyben. * Belgium vezet a német körverseny ötö­dik napján. Berlinből táviratozzák: A nagy német kerékpáros körverseny ötödik nap­ján, kedden a Reiehenbergből Chemnitzbe vezető 210 km-es távot tették meg a ver­senyzők. Egyénileg Umbenhauer vezet, mig a nemzetek versenyében az első helyen Bel­gium áll, mögötte Svájc és Németország következik, míg Franciaország az utolsó, ötödik helyen fekszik. MOST JELENT MEG! Kerecsényí Antal »t A BORAI, HM A MHÍDlAS c. könyve Vendelje meg azonnal kiadóhivatalunknál. Ara diszkesésben 6.— pengd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom