Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-08 / 129. szám

Clöfizetösi ér évente 36.— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP ^"Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bu dapest. Vili. kerület, Jőzsef-kőrút 5, szám telefon: 144-400 o Telefon: 144-40(1 Megbukott a Németország ellen indított balti-akció Aláírták Berlinben a német-lett és német-észt megnem­támadási szerződést — Anglia nem hallandó teljesíteni a szoviet balti kívánságait A Felvidék parlamenti Képviselete (d) A pótválasztások lezajlásával most már előttünk áll a jobboldali gondolat hallatlan mérvű győzelmének egész képe. A 260 mandátum közül a baloldal mindössze 10—11-et mondhat a magáénak, az összes mandátum 4 százalékát. Ennyi maradt hírmondó­nak. A többi 96 százalék jobboldali. A tengelyhatalmak közvéleménye nagy megelégedéssel veheti tudomásul, hogy a baráti Magyarország választói a leg­tisztább választási módszerek mellett maguktól szinte totális mértékben a jobboldali eszmék mellé sorakoztak föl. Ez nagy bizonyítéka a magyar közvélemény kiegyensúlyozottságának s nagy kezesség amellett, hogy a ten­gelypolitika nálunk a lakosság 96 szá­zalékának akaratát és jóváhagyását élvezi. De a magyar kormány a belpo­litikában is hallatlanul megszilárdí­totta helyzetét. A Magyar Élet Pártja és a Kereszténypárt blokkja 187 man­dátum fölött, rendelkezik, azaz 72 szá­zalékos többség. Ez a többség még néhány kisebb jobboldali frakció tá­mogatására is számíthat, de igazi nagy arányait akkor fogja elnyerni, ha az új parlament a Felvidék képviselőit is behívja. Mert ez lesz az új parlament első föladata. Az új parlament, saj­nos, még mindig csonka parlament, a Volt csonka Magyarország parlamentje, mert a visszacsatolt északi területek, a magyar Felvidék és Kárpátalja nem választhattak. Mi, felvidékiek sajnál­juk a legjobban, hogy a felvidéki vá­lasztás elmaradt és mi sürgetjük a legnyomatékosabban, hogy ezeket a választásokat mielőbb ejtsék meg. De addig sem maradhatunk képviselet nélkül s ezért átmenetileg a csehszlo­vákiai népképviseleti választások lis­tái alapján való behívások módszeré­hez kell folyamodnunk. Ezzel nem ad­juk föl a népképviseleti elvét, mert a csehszlovákiai listarendszer révén meg­felelő számú pótképviselői gárdával rendelkezünk, akik a nép bizalmából kerültek a listákra. De itt le kell sze­geznünk, hogy a visszacsatolt felvi­déki magyar területnek több mandá­tum jár, mint amennyit az első behí­vás alkalmával kaptunk. Egy-egyman- datáriusunkra nálunk 30—40 ezer sza­vazat esett, átlag kétannyi, mint a legtöbb csonkaországi mandátumra s így voltaképpen azt kell tekintetbe vennünk, hogy az egész lista kapta a szavazatokat s így a nekünk járó man­dátumszámot a listán szereplő pótkép­viselőkre is ki lehet és ki kell terjesz­teni. Mennyi mandátumot igényelhet a Felvidék népe? Nem többet és nem kevesebbet, mint amennyi a lélekszám szerint ezt a területet megilleti. Mert a mandátumok száma az anyaország­ban is a választók számával, a válasz­tók száma pedig a lakosok lélekszámá- val van egyenes arányban. E szerint az igazságos kulcs szerint könnyen meg­állapíthatjuk, hogy nekünk nem 16 mandátum jár, hanem ennél jóval több. Az összehasonlítás alapjául az utolsó, 1930-as népszámlálások ada­tait kell vennünk. Csonka-Magyaror- fczágnak 1930-ban 8,688.000 lakosa Berlin, 'június 7. Szerdán délben a kül­ügyminisztériumban ünnepélyes keretek között aláírták a német-lett és a német-észt megnemtámadási szerződést. Délelőtt 10 órakor Ribbentrop biro­dalmi külügyminiszter a külügyi hivatal­ban fogadta először Munters lett külügy­minisztert, majd Selter észt külgyminisz- tert. Tíz óra harminc perckor Ribbentrop birodalmi külügyminiszter, Munters lett, valamint Selter észt külügyminiszter ün­nepélyesen aláírták a német-lett, illetve Berlin, június 7. Az egyrészt Németor­szág és Lettország, másrészt Németország és Észtország között megkötött megnem­támadási szerződések szövege azonos. A bevezetés megállapítja, hogy a birodalmi kancellár és a lett köztársaság, illetve az észt köztársaság elnöke — szilárdan eltökélve, hogy minden körülmények között fenntart­ják országaik között a békét — megegyeztek abban, hogy ezt az el­határozásukat államszerződéssel erősítik meg. A szerződés a következőkép hangzik: 1. cikk. A Németbiradalom és a Lett Köztársaság (illetve Észt Köztársaság) semmi körülmények között sem visel há­borút, vagy alkalmaz erőszakot egymás ellen. Abban az esetben, ha harmadik ha­talom — az első fejezetben megjelölt mó­volt, a november 2-án visszacsatolt magyar Felvidéknek 1,029.629 lélek. Ha a csonkaországi polgárok 260 man­dátum sorsa fölött rendelkezhettek, akkor ugyanolyan arányban a Felvi­dék népét bőséges számítással har­minc képviselői hely illeti meg a ma­gyar parlamentben. Ez ellen az arány­szám ellen még azt sem lehet fölhozni, hogy a Felvidéken esetleg kevesebb szavazó lenne, mint az anyaországi területeken, mert az eddigi választó­jog szerint nálunk a lakosság fele volt szavazó, míg az anyaországban csak az egynegyede. Az írni-olvasni tudás kritériuma sem tizedelné meg a ma­gyar Felvidék választóit. Ilyenformán a baloldali sajtó ama találgatásai, hogy a parlamentbe behívandó felvi­német-észt megnemtámadási szerződést. A Németország és Észtország, illetve Lettország között kötött megnemtámadási szerződés aláírása után Hitler vezér és birodalmi kancellár Ribbentrop birodalmi külügyminiszter jelenlétében fogadta Munters lett és Selter észt külügyminisztert. Az új birodalmi kancellária udvarában Hitler Adolf S. S. testőrségének egy díszszázada tisztelgett a két külügyminisz­ter elŐth dón — akciót indítana a szerződő felek egyike ellen, ezt az akciót a másik szer­ződő fél semmi körülmények között sem támogatja. 2. cikk. Ezt a szerződést szentesítik és az erről szóló okmányokat a legrövidebb időn belül Berlinben kicserélik. A szerző­dés a ratifikációs okmányok kicserélésé­vel lép életbe és ettől az időponttól szá­mított tíz évre szól. Abban az esetben, ha a szerződést az egyik fél egy évvel a határidő letelte előtt fel nem mondja, a szerződés érvé­nyessége további tíz évre terjed ki. Ez minden további tíz évre érvényes. Ez a szer­ződés azonban nem marad tovább érvény­ben, mint a Németország és Észtország dékiek számát 25-ben fogják megálla­pítani, bizonyára csak találgatás. A decemberi behívásnál kétségkívül hiba történt, amit pusztán az magyaráz, hogy az akkori behívási törvény szö­vegezője, az akkori igazságügyminisz­ter pártember volt és nem államférfi, s mint pártembernek az volt az ér­deke, hogy a Felvidék mennél keve­sebb mandátumot kapjon, nehogy sza­vazataival megerősíthesse az Imrédy —Teleki-féle többségi csoportot, amely- lyel szemben az ő disszidens-csoportja már rohamra készült. Az ünnepi han­gulatban sikerült eltaktikáznia a Fel­vidék jogos arányú képviseletét szinte a felére, mi a fölszabadulás boldog mámorában nem reklamáltuk a dolgot. Utólag kiderült, hogy pártpolitikai között ma aláírt megfelelő szerződés. Hí a szerződés a második bekezdésben emlí­tett időpontban hatályát vesztené, akkor a német kormány és a lett kormány, (illetve észt kormány) az egyik fél kíván* ságára azonnal tárgyalásokat kezd a szer« ződés megújítása végett. Aláírási jegyzőkönyv: A német-lett, illetve német-észt szerződésnek a mai na­pon történt aláírása alkalmából mind a két szerződő fél a következőben egyezeti megj _ A viszályban részt nem vevő fél részé­ről a szerződés első cikkének második be­kezdése értelmében vett támogatásnak nincs helye, ha az illető félnek a magatartása összhangban áll a semlegesség általá­nos szabályával. Ezért nem tekinthető megengedett támo­gatásnak, ha a viszályban nem érdekelt szerződő fél és valamely harmadik hata­lom között folytatódik a rendes árúcsere* és átmenőforgalom. Angol minisztertanács London, június 7. A mai angol minisz­tertanács ügyrendjén a következő fonto­sabb kérdések szerepeltek: 1. Az angol-lengyel kölcsönös védelmi egyez­mény véglegesítése, amelynek részleteiről teg­nap tanácskozott Chamberlain miniszter- elnök és Lord Halifax külügyminiszter Raczynski gróf lengyel nagykövettel. A Daily Mail lehetségesnek tartja, hogy Anglia 50 hiillió font felfegyverkezési kölcsönt ad Lengyelországnak. 2. Az an­gol-török együttműködés, amelynek ka* manőver volt. Most azonban le kell szegeznünk, hogy a Felvidék arányos parlamenti képviselete nem lehet párt­ügy, mert az az egész lakosság egye­temes joga. Mi arról nem tehetünk, hogy most nem választhattunk és nem friss választási eredmény, hanem az 1935-ös csehszlovákiai választások alapján kell képviseletet kapnunk. De meg kell kapnunk. . Csehországban mindig panaszoltuk, hogy a mi válasz­tókerületeinkben 40 százalékkal több szavazat kellett egy mandátumhoz, mint a szláv kerületekben, vagyis a mandátumok 40 százalékától ütöttek így el, nem helyeselhetnők tehát, hogy édes hazánkban is megismétlődjék a múlt decemberi hiba, hogy több mint 40 százalékkal kevesebb képviselői he­A Németbirodalom és lelt, illetőleg észt köztársaság semmi körülmények között sem visel egymás ellen háborút

Next

/
Oldalképek
Tartalom