Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-06 / 127. szám

2 •FELVIDÉKI 1939 JÚNIUS 8, KEDD „A hősök bátor példaadását későbbi utódaik is ^ mindenkor követni fogják" Ungvár kegyeletes ünnepe a kárpataijai harcokban elesett honvédek és a világháborús hősi halottak sírjánál tendő jövő nem engedi meg részünkre azt, hogy egymás között vitatkoz­zunk, nem engedi meg, hogy azt keressük, váj­jon egyiknek ma a gyorsabb tempó felel-e meg, a másiknak pedig a lassú; a menet­oszlopnak — úgy mint a katonáknál — egységes ütemre kell haladnia, ha azt akar­juk, hogy az egész menet elérkezzék a cél­hoz. Hívunk mindenkit az alkotó munkához Megkívánhatjuk minden politikai erőtől, hogy fegyelmezetten álljon soraink közé, mert mi, visszacsatolt magyarok hajlandók vagyunk ugyan a radikalizmusban, jobb- oldaliságban bárkinek előnyt adni, de egy­ben nem adhatunk előnyt: nálunknál jobban aligha őrködik va­laki afelett, hogy a magyar állam épületét ne ingassa meg senki sem. Hívunk mindenkit az alkotó munkához, aki a jobboldali keresztény szellemű szo­ciális magyar élet megteremtéséhez ele­gendő szellemi és erkölcsi értéket érez ma­gában és aki dolgozni hajlandó, A válasz­tás megmutatta, hogy ma a magyarság kilencven százaléka ezt akarja. A kormány Jaross Andor miniszter ezután a Felvidék több problémájáról beszélt, hangoztatva, hogy még nagyon soli a tennivaló, miután a felvidéki terület teljes bekapcsolása az anyaország testébe igen sok mun­kát ad. Hangsúlyozta, hogy nem lehet mindenkit állami állásba juttatni, viszont az állam ke­nyerét kizárólag olyanok ehetik csak, akik a megszállás húsz esztendeje alatt hajlandók voltak magyarságukért áldozatot is hozni. A hatóságok azokat az igazolóbizottságokat, amelyeknek feladata megrostálni a vissza­csatolt területen működő állami alkalmazot­taikat, nem azért küldték ki, hogy a cseh­szlovák rezsim alatt állásaikba bemelege­dett embereket továbbra is átmentsék, -ha­nem hogy olyan magyarok számára teremtse­nek kenyeret, akik a cseh uralom alatti magatartásukkal ezt kiérdemel­ték. Azokat az állami fciazviselőket, akiket az hatalmas többséggel rendelkezik, meg tud­ja valósítani programját és a kormánynak alapjában véve nincsen szüksége más po­litikai párt alátámasztására. Mégis úgy gondolom, hogy ma, amikor a nemzet ér­dekének kell irányítania mindenkit, aligha lehet megnyugtató érzés az, ha valaki nem akar velünk együtt építeni, alkotni. A felvidéki magyarság két évitizeden át csak ellenzéki politikát folytathatott, de tudatában van annak, hogy egy idegen állammal szemben, amely elnyomta a ma­gyarságot, szükség volt robbantó, feszítő ellenzéki politikára. Viszont ma, amikor már a saját államában él ez a magyarság, fenn akarja tartani ezt az épületet és meg akarja óvni minden veszélytől. Olyan kormányzattal szemben, amely pro­gramjában vállalja, — de cselekedetei alap­ján meg is lehet már ítélni, hogy a való­ságban is vállalja az egész magyar nép sor­sának gondozását, a felvidéki magyarság nem lehet ellenzéki. Mi, felvidéki képvise­lők egy pillanatig sem volnánk hajlandók a kormányt _ támogatni és én egy pillanatig sem volnék hajlandó a miniszteri székben mardni, ha nem látnám és nem ismernök azokat a törekvéseket, azt a sok becsületes, áldozatos szándékot, amelyek a kormány el­nökét vezetik, amelyek a kormány tagjait és a kormánypártot áthatják. anyaországhoz való visszacsatolás alkalmá­val valamely hivatalban találtak, csak akkoi bocsáthatták el, ha az illető olyasvalamit követett el, hogy azonnali elbocsátása indo­koltnak .látszott. Ilyen körülmények között még ma is nagyon sok olyan ember van állami éa közhatósági állásokban, aki nem odavaló. — Valamilyen formában végre kellett hajtani a rostálást és ezért állították ösz- sze igazolóbizottságokat. E bizottságok tag­jaitól elvárom, hogy ha emberségesen is, — mert hiszen keresztények vagyunk, nem akarunk senkin bosszút állni, — de igazsá­gosan járjanak el. Krisztus Urunk is ki­verte a kufárokat a templomból. Arra van szükség, hogy ezek a bizott­ságok kemény magyar igazsággal jár­janak el. Ez az igazság azt követeli, hogy azok, akik olyan sokáig ették a csehszlovák köztársa­ság kenyerét és - odasímultak ahhoz az ál­lamhoz, tartsák kötelességüknek átadni a helyüket olyanoknak, akiknek az elmúlt 'húsz év alatt csak keserű kenyér jutott. Ungvár, június 5. A város hazafias j akossága hosszú sorokban zarándokolt ki | vasárnap délelőtt a Bercsenyi-úti hősi te­metőbe, ahol a világháború közel ezer hősi halottja mellett alusszák örök álmukat a márciusi kárpátaljai harcok során elesett dicső honvédőink. A nemzeti hősök ünnepléséhez méltóan a várost pompásan fellobogózták nemzeti­színű zászlókkal. Már reggel fél 8 órakor gyülekeztek a polgári hatóságok és intéz­mények, valamint a társadalmi egyesüle­tek, iskolák és azok növendékei a város egyik főterén, a Széchenyi-téren, ahon­nan még zászlók alatt történt a hősi temetőbe való kivonulás. A temetőben a hősi sírok között felállí­tott tábori oltárnál Antal Miklós pápai kamarás szentmisét mutatott be, majd Megay László dr. polgármesterhelyettes mondott ünnepi emlékbeszédet. Beszédében hangoztatta, hogy a világ­háború alatt sokszázezer magyar hősi ha­lott pecsételte meg azt a nemzeti gon­dolatot, amely ezer éven át összetartott bennünket. A mostani, de a későbbi utó­dok nevében is ígéri, hogy a magyar nem­zet fiai sohasem lesznek hűtlenek nem­zeti önállóságuk gondolatához. A márciusi események során dicső honvédeink bebizo­nyították tettrekészségüket, amelynek során vérüket is feláldozták Kárpátaljának Szent István birodalmához való visz- szacsatolása és a ruszin nép felsza­badítása érdekében. Ezután Makár Jusztina antalóei VJ. elemista ruszin kisleány magyar nyelven mondott rövid beszédet, majd Szűcs Andor tábornok kegyeletes bajtársi szeretettel helyezte el a honvédség díszes babér­koszorúját a világháború hősi halottainak sírjánál azzal a szent fogadalommal, hogy a hősök bátor példaadását a későbbi utódaik is mindenkor követni fogják. Megay László polgármesterhelyettes a közelmúltban lefolyt kárpátaljai harcok hősi halottainak sírjánál álló feszületnél helyezte el a város díszes koszorúját. A kegyeletes ünnepség a nemzetiszínű zászlókkal és lobogókkal díszített temető előtti úton a kivonult helyőrség, rendőr« ség, frontharcosok, magyar és ruszin cser­készek, leventék és iskolák díszfelvonulá­sával végződött. Az ungvári pályaudvar melletti másik nagy hősi temetőben, ahol többezer világháborús magyar hősi­halott hamvai pihennek. Pálóczi-Horváth Aladár városi tanácsnok helyezte el a város polgárságának kegye­lete és hálája jeléül a város hatalmas ba­bérkoszorúját. A l öldbirt ökrei or m és a jogosítványok revíziója Hitters fenyegetések, bárhonnan jöfjen&k is, ránk nem gyakorolnak hatást A brit bokoritő politika ugyanaz maradt, amint háború előtt Az igazotóbizoiiságok kemény magyar igazsággal járjanak el — Mi a húszév alatt kipróbált magyar réteget a Felvidéken az egész vonalon ura­lomra akarjuk juttatni. A földbirtokreform revízióját keresz­tül fogjuk hajtani s minden olyan terültetet, amelyet a cseh­szlovák földhivatal juttatott valakinek a kezére, meg fogjuk vizsgálni, hogyan sze­rezte az illető, vájjon nem nemzetet árult-e el azért, hogy ahhoz a birtokhoz jusson. A revízió alapján azokat akarjuk földbirtokhoz juttat­ni, akik megmutatták, hogy ők jogo­sultak ilyen jellegű vitézi teleikre, amelyet húsz éven át tanúsított- gerinces- ."r .«/-spwwivni Á Kormányzó Űr Óíőméltósága mélynyomásu arcképe -33x95 cm. méretben P 1.40 + portököí&ségért, valamint a legújabban megjelent Csak m a heraszifiiHS 8 a mi vezérünk Ez a ml hazánk- -----------------------------------------­feliratú fenti nagyságú, de háromszfei nyomásé képek P 1.50 + portóköltségért megrendelhetők: HMHIAíMLUUITM-mi Budapest, VI. (M*H-«ca 111. m*. magatartásukkal érdemeltek ki. A maradék birtokokat s a telepeknek a földjét fel fogjuk parcellázni s ugyanoloyan megbíz­ható kezekbe juttatjuk. — Azért revideáljuk az iparigazlványokat és a kereskedelmi jogosultságokat is, mert ezen a téren is rendet akarunk teremteni a magunk portáján. Azt akarjuk, hogy ipart és kereske­delmet csak olyanok űzhessenek, akik az elmúlt húsz év alatt nem vétettek semmit a magyar állam és a magyar nemzeti eszme ellen. Nem vesszük el az iparigazolványokat és a kereskedelmi jogosítványokat a zsidóktól olyan mértékig, hogy valamennyiüktől el­vesszük. Mi csak azt akarjuk, hogy a zsidó­ság, ha itt akar közöttünk élni, helyezkecb- jék el a magyar élet keretében úgy, hogy megosztja a magyar nép sorsát, vagyis vál­lalja ugyanolyan százalékban a munkás sor­sát is, mint a keresztény társadalom. Ml nem akarjuk a zsidókérdést, amely a törvény révén eszmeileg különben is már meg van oldva, újból és újból a gyűlölet tengelyére beállítani. Erre nincs szükségünk. A zsidó törvény szabályozása a zsidó kérdést g ez a törvény méltányosan akarja a zsidóság számát minden foglalkozási ágon 'belül olyan mértékre leszállítani, mint amilyen mértéket a zsidók számaránya megenged. Jaross Andor beszédét igen gyakran sza­kította félbe a taps és éljenzés és beszéde végeztével hosszantartó lelkes ünneplésben ré­szesítették a minisztert. Utána még Turcsányi Imre országgyűlési képviselő, majd Bislcoroványi Ernő, a Fel­vidéki Egyesült Magyar Párt vágeellyei já­ráselnöke mondott beszédet. A gyűlés után a szövetkezet helyiségében társas közebéd volt, amelyen a vágsellyei leventéknek zászlóthozó solymári küldöttség is résztvett. Az ebéd során Haliczky Zoltán pápai kamarás plébános, Hufnagel Ferenc solymári esperes plébános, Jaross Andor miniszter és még többen szólaltak fel. Jaross Andor miniszter délután gépko­csin visszatért Budapestre: l Kassel, június 5. Hitler vezér és kancel-1 5ár vasárnap reggel 9 óra 55 perckor kü- | ilönrepülőgépen a kasseli repülőtérre érke- pzett, hogy résztvegyen a frontharcosok ielső birodalmi nagygyűlésén. A kancellár gépkocsin a város pompásan feldíszített utcáin át azonnal a Karlswiesere hajtatott a nagynéniét birodalmi frontharcosgyűlés inagy díszszemléjére. Hitlert útján a lakos­ság tomboló lelkesedése kisérte. I A Karlswiesen Hitler kancellár a nem­zeti szocialista birodalmi frontharcos szö­vetség tagjait kettős minőségben üdvö­zölte: mint a nemzet vezére és a világ- iháborúbeli bajtárs. Visszapillantást vetett a világháború kitörése óta elmúlt 25 évre, (majd a többi között ezeket mondta: A versaillesi békeszerződés megmutatta, melyek voltak az akkori angol és francia bekerítő politikusok valódi céljai, nevezete­sen a német gyarmatok elrablása, a német kereskedelem megsemmisítése, a német kereskedelmi hajóhad és ezzel a német lát­ás élet-alapok elpusztítása, minden német politikai hatalmi állás megsemmisítése. Tehát annak idején ugyanaz volt a célkitűzésük, mint a mai brit és francia bekerítő politiku­soknak. — Én visszaemlékezve a négyéves hábo­rúra, amelyben nekem is szerencsém volt résztvenni, csak arra látok okot, hogy erősen bízzam német népemben és mint katona saját személyemben is. Ezek az évek engem legbelsőmben éppoly béke- akaróvá tesznek, ha a háború borzalmaira gondolok, mint eltökéltté jogaink védel­mére, mert meg vagyok győződve a német katona értékéről. Fenyegetések, bár­honnan jöjjenek is, ránk nem gyakorolnak hatást. — Nekem és mindnyájunknak arra az el­határozásra kell jutnunk, hogy birodal­munk érdekeit ne hagyjuk védtelenül és könnyelműen figyelmen kívül, mint az 1914 előtt történt. Ha már a brit bekerítő politika ugyanaz maradt, mint a háború elätt, ekkar lejreJAbb igen alaposan megváltozott a német védekezési politika. — Bethman-Hollweg szelleme a német államvezetésben ma már nem érvényesült. Gondoskodtam arról, hogy mindenki, aki­nek bármely vonatkozásban valami dolga van az államvezetés körül, csakis százszá­zalékos férfi é katona lehessen. — A nemzeti szocializmus, amely a nagy háborúban született meg, semmi más, mint egész életünk átitatása a népért és a biro. dalomért való igazi harcosság szellemével. Megváltozhatatlan szándékom arról gon­doskodni, hogy a nemzet legfőbb politikai és katonai vezetősége éppoly bátran gon­dolkozzék és cselekedjék, mint az egyszerű közkatonának tennie kell, aki feltétel nélkül odaadja életét, ha a parancs ezt követeli. Egy nemzet hősi vezetését egy nép létének vagy nemlétének kérdése igazolja. Ha igy beszélek, jogom vrn hozzá, mert ezt a szel. lemet nemcsak beszédeimben, hanem cse­lekedeteimben is vallom. Mindnyájunk em­lékezetében van népünk és létünk legna­gyobb időszakának emléke. Előttünk pedig annak beteljesülése áll, amiért egykor — bán öntudatlanul — az a kor is küzdött; Nagynémetország. TELEFONSZÁM: 144-400

Next

/
Oldalképek
Tartalom