Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-04 / 126. szám

12 TEBÖIDEfcl Äß&ARHIRMß 1939 JÚNIUS 4, VASÁRNAP A visszacsatolt Felvidék állampolgársági joga ' irta: Dr. Gombos Bertalan n. Előbbi közleményünkből kitetszően a visszacsatolt Felvidék lakosainak állam­polgársági jogára nézve döntő fontosság­gal bír az. hogy a trianoni békeszerződés életbeléptekor, vagyis 1921 július 26-án Csonkamagyarországon, vagy pedig az el­szakadt területen bírtak-e községi illető­séggel. Azok a személyek, akik az említett mérvadó napon Csonkamagyarországon bírtak illetőséggel, megmaradtak magyar állampolgároknak, tekintet nélkül arra, is. hogy később szereztek-e csehszlovák állampolgárságot is, vagy sem. A magyar állampolgárság nem vész el ugyanis azáltal, ha valaki később idegen állampolgárságot is szerez, mert magyar állampolgárságot csak a magyar állam­polgársági törvény 20. §-ában megjelölt esetekben, és pedig elbocsátás, hatósági ha­tározat, távoliét, törvényesítés és házas­ság folytán lehet elveszteni. Ha tehát valaki cseh állampolgárságot nyert anélkül, hogy a magyar állam köte­lékéből elbocsáttatott volna, magyar ál­lampolgárságát megtartotta. A Felvidék visszacsatolásával kapcso­latban a magyar állampolgárság elveszté­sének leggyakoribb módja a távoliét út- jáni elvesztés lesz, ezért ez alkalommal csak ezzel a kérdéssel fogunk foglalkozni. A magyar állampolgársági törvény (1879:L. t. c.) 31. §-a a következőképpen rendelkezik: „Azon magyar állampolgár, ki a ma­gyar kormány vagy az osztrák—magyar közös miniszterek megbízása nélkül 10 évig megszakítás nélkül a magyar korona területének határain kívül tartózkodik, el­veszti magyar állampolgárságát. A távoliét ideje azon naptól számítan­dó, amelyen az illető a magyar korona területének határát elhagyva távozott anélkül, hogy magyar állampolgárságá­nak fenntartását a 9. §-ban megnevezett i|lgtékes hatóságnak bejelentette voma; vagy ha útlevéllel távozott, amely napon útlevele lejárt. A távoliét folytonossága megszakíttatik azáltal, ha az eltávozott magyar állami- polgárságának fenntartását a fentebb ne­vezett illetékes hatóságnak bejelenti, vagy újabb útlevelet szerez, vagy valamely osztrák-magyar konzuli község anyaköny­vébe beíratik.” A 32. § szerint: „a magyar állampol­gárságnak ily módon történt elvesztése kiterjed a távollévő férfinak vele élő ne­jére és a vele lévő atyai hatalom alatt álló kiskorú gyermekeire.” A törvény nem egészen világos és nem egészen szabatos szövegezéséből nem tű­nik ki az, hogy a távollétnél különbséget kell tsnni az állampolgárság fenntartása és a távoliét félbeszakítása között. Aki ugyanis a távoliét dacára fenn­tartja állampolgárságát, ezzel egyszer- smindenkorra elejét veszi az állampol­gárság elévülésének. A 31. § 3. bekezdése szerint ilyen eset az, ha külföldre távozó egyén az illetékes belföldi hatóságnak (a törvényhatóság első tisztviselőjének) a távozás előtt bejelenti a magyar állam­polgárság fenntartását, vagy ha külföldön valamely osztrák-magyar konzuli köz­ség anyakönyvébe bdratik. Ha tehát va­laki az elévülési időn belül, akár a tize­dik évben is, ilyen jogfenntartással él, az a magyar állampolgárságát távoliét cí­mén soha el nem vesztheti. Éppen ilyen jogienntartó tény az, ha valaki magyar útlevéllel távozik az országból, vagy pe­dig külföldön szegez magyar útlevelet az illetékes hatóságtól, vagy pedig külföldön vai-vaely osztrák-magyar konzuli hiva­taltól tartózkodási jegyet nyer. Ezen ese­tedben azonban a jogfenntartás nem vég­leges, hanem csak időhöz kötött, vagyis csak arra az időre szól, amely időre az útlevél ki van állítva, illetve amely időre a külföldön való tartózkodás megadatik. Ezen időtartamokat az útlevél vagy a tartózkodási engedély meghos?abbítása vagy megújítása által meg lehet hosz- szab'bítam. Ha az útlevél vagy a tartózko­dási engedély ideje lejár, akkor ezen idő­től kezdve az elévülés megkezdődik. , A" állampolgárság fenntartásának ese­titől különbözik a távoliét megszakítása és il.ymódcn a magyar álampolgárság el­évülésének a félbeszakítása. Az elévülés megszakításának az eseteit a törvény fel nem sorolja. A törvény pusztán azt mondja ki, hogy a 10 évi távollétnek megszakítás- nélkülinek kell lennie. A megszakítás ese­teit a gyakorlat, a belügyminisztériumi határozatok, a magyar királyi közigazga­tási bíróság döntései és ezek nyomán ad analogiam a magyar közjogi írók állapí­tották meg, amelyeknek felsorolásait alább adom. Ezek a felsorolások nem taxativek, a törvény szelleméből és jog­hasonlatosság révén ezeket az eseteket kétségen kívül tovább lehet fejleszteni. Az állampolgárság elévülésének meg­szakításául eddigelé a következő esetek, jogi tények vannak elfogadva: A magyar honosság, vagy valamelyik belföldi községi illetőség megállapítása iránti hivatalból tett intézkedés — egy belföldi község által Illetőségi bizonyít­vány kiállítása, -— hadmentességi díj le­rovása belföldön, É a távollevőnek a bel­földi népfölkelési lajstromban való nyil­vántartása, — a távollevő fiának sorozása a belföldön, — a távollevő fiának soro­zása, bár külföldön, de magyar hatóság felhívására és belföldi község javára, — belföldi igazolvány, illetve vándorkönyv a kikötött időre, — magyar útlevél ki­szerzése külföldön vagy belföldön, — a kincstár részéről külföldre folyósított nyugdíj. Ezen távollétmegszakítást előidéző tények folytán a megszakítás idejétől kezdve a 10 évi elévülési idő újból elölről kezdődik. De nemcsak a fenti és hasonló esetek és jogi tények folytán következik be a távoliét megszakítása, hanem a Magyar- országon való időközbeni tartózkodás ál­tal is. A törvény 31. §-a szerint a 10 évi távollétnek megszakításnélkülinek kell lenni. A legkiválóbb közogi szakírók (dr. Beszterczey-Jacobi Roland, dr. Ferenczy Ferenc) véleménye szerint ezen megsza­kítás a szó teljes értelmében veendő. Ha tehát a távollevő bármilyen rövid időre megszakította a távollétet és Magyaror­szágon megfordult, akkor már megtör­tént a távollétnek a félbeszakítása és a 10 évi elévülés ideje újból élőiről kezdő­dik. A Magyarországon való tartózkodás­nál nem számít az, hogy az milyen célból történt és hogy mennyi ideig tartott. A belügyminisztérium általában olyan irány­ban magyarázza a kérdést, amely az ál­lampolgárság megtartásának kedvez. A közigazgatási bíróság gyakorlatában nem találtam egyetlenegy esetet sem, amely a távoliét megszakításának olyan esetével foglalkoznék, amikor a távollevő Magyarországon megfordul. A belügymi­nisztériumi határozatok között is csak egyben fordul elő ilyen eset, éspedig a 12.384/1891. B. M. számú határozatban. Ez a belügyminiszteri határozat gróf N. T. hietzingi lakos kérvényének az eluta­sításáról szól, aki visszahonosításért fo­lyamodik és kérelmét arra a feltevésre alapítja, hogy magyar állampolgárságát azon okból, mert 24 év óta Ausztriában lakik, távoliét által elvesztette. A belügy­miniszteri határozat megállapítja, hogy gróf N. T. az 1884. évben Magyarorszá­gon megfordult és így ezen időtől fogva az 1891. évig, amikor a határozat hoza­tott, 10 esztendő még nem telt el, így a kérvényező a magyar állampolgárságát még el nem vesztette, ezért magyar állam­polgárok sorába való visszavételének szüksége nem forog fenn. Az állampolgársági törvény 48. §-ának utolsó bekezdése értelmében a távoliét idejéül megállapított 10 év azokra nézve, akik az állanyiolgársági törvény hatály- balóote előtt távoztak el a magyar ko­rona iterületéről, az állampolgársági tör­vény hatálybaléptének napjától, vagyis 1880. évi január hó 8-tól kezdődik. Az 1890. évi január hó 8-a előtt tehát senki sem veszthette el a magyar állampolgár­ságát. A belügyminisztérium gyakorlata sze­rint a távoliét idejébe a világháború kez­detétől annak Vfejezéseig terjedő idő nem számíttatik be. Az a személy, aki a trianoni békeszer­ződéssel annak életbeléptekor, vagyis 1921. évi július hó 26-án megmaradt magyar ál­lampolgárnak, az távoliét címen legkoráb­ban 1931. évi július hó 26-án veszthette el azt. Nem számít távollétnek az u. n. „emi­gránsok” külföldi tartózkodása sem, ha ellenük magyar hatósági eljárás indult mev. illetve folyamatban van. Az állampolgársági törvény 32. §-a ér­telmében a magyar állampolgárságnak tá­voliét folytán történt elvesztése . kiterjed a távollevő férfinak vele élő ne jé re és vele lévő atyai hatalom alatt álló kiskorú gyermekeire is. Ha tehát a feleség és gyermekek nem követik a külföldre tá­vozó férjet, illetőleg az apát és az ország területén maradtak, úgy az ilyenek ma­gyar állampolgárságukat — függetlenül a családapától — megtartották. A kiskorúak magyar honosságukat tá­vollétük által nem vesztik el. mert a tá­voliét rájuk nézve csak nagykorúságuktól kezdődik. Gyámság vagy gondnokság alatt álló és külföldön tartózkodó egyén távolléte csak önrendelkezési képességének visszanyerésé­től fogva számítható. * Meg kell végül emlékeznünk arról, hogy az 52.273/1937. B. M. számú rendelet és annak alapján az állandó gyakorlat sze­rint az állampolgárság elvesztésének tá­voliét alapján való kimondására egyedül a belügyminisztérium illetékes. Az alsó­fokú közigazgatási hatóságok tehát nem mondhatják ki a magyar állampolgárság elvesztését távoliét címén, és így az alsó­fokú közigazgatási hatóságok — mindad­dig, amíg a belügyminisztérium ezen kér­désben nem döntött — nem utasíthatnak ki az országból valakit ázom a címen, hogy nem magyar állampolgár, mert ál­lampolgárságát távoliét címén elvesztette. Ha abban a kérdésben, hogy valaki a ma­gyar állampolgárságát távoliét címen el­vesztette-e vagy sem, vita merül fel, az alsófokú közigazgatási hatóságok kötele­sek az iratokat döntés végett a belügy­minisztériumhoz felterjeszteni. A Felvidék visszacsatolásával kapcso­latban a magyar állampolgárságnak tá­voliét útjáni c-lvesztése igen gyakran ösz- szefügg azzal a kérdéssel, hogy az illető személy a trianoni békeszerződés életbe­léptekor, vagyis 1921. július 26-án elvesz­tette-e a magyar állampolgárságát, vagy sem. Az esetek legnagyobb részében ugyanis az állampolgárságnak távoliét útjáni el­vesztése oly módon állott elő, hogy az il­lető személy a trianoni békeszerződés alapján megmaradt magyar állampolgár­nak (a mérvadó napon Csonkamagyar- ország területén birt illetőséggel), dacára annak, hogy a megszállott területen lakott és ott is maradt lakni, és így 10 évi tá­volléttel aztán könnyen elveszthette a ma­gyar állampolgárságát. Ilyen esetekben sokszor vita merül fel abban a kérdésben, hogy az illető személy a mérvadó napon (1921 júl. 26.) Csonka- magyarország területén bírt-e illetőséggel, A rozsnyói KosswiÄ-szoborbizottsäg kez­deményezésére június 18-án, ünnepi kere­tek között újból leleplezik a helyreállított Kossuth-szóbrot a rozsnyói Rákóczi-téren. Az ünnepségen a kormányt Jaross Andor miniszter képviseli, aki a szoboravató ün­nepi beszédet is tartja. Kossuth Lajos szobrát Rozsnyó város közönsége eredetileg 1907-ben állíttatta fel. Róna József szobrászművész szép alko­tását a cseh megszállás alatt a városháza egyik helyiségében őrizték, mert a cseh katonaság a vandalizmus első napjaiban ledöntötte és csak a város vezetőségének köszönhető, hogy gyors intézkedésével a szobrot a pusztulástól megmentette. Rozsnyó felszabadulása után az Úri Ka­szinó és a Polgári Kaszinó vezetősége a vagy pedig a megszállott területen, mert ehhez igazodik a magyar vagy cseh állam- polgárság. Az 1922. évi XVI. t.-c. 24. §-a szerint abban a kérdésben, hogy valakinek községi illetősége a trianoni békeszerződés életbelépése napján az országnak elszakí- tot területén volt-e és hogy ennek foly- tán elvesztette-e a magyar állampolgársá­gát vagy sem, első és utolsó fokon a bel- ügyminiszter határoz. Az alsófokú köz- igazgatási hatóságoknak tehát ilyen ese­tekben sincs joguk dönteni, és ilyen ese­tekben sem utasíthatnak ki valakit Ma­gyarországról mindadig, amíg a belügy­minisztérium rém döntött az illető sze­mély állampolgársági ügyében. Idevonat- kozóan fel kell említeni a magar kir. köz- igazgatási bíróság 4633/1935. számú dön­tését, amely a konkrét esetben hatáskörét nem állapította meg, a panaszt érdemi tárgyalás nélkül visszautasította és meg­felelő eljárás, illetve a panaszos községi illetőségének megállapítása céljából az iratokat áttette a m. kir. belügyminiszté­riumhoz, megállapítván, hogy a panaszolt hivatal (a székesfőváros polgármestere), hatáskör és jogosultság nélkül döntött, mert a jogvitát az a kérdés képezte, hogy vájjon a panaszosnak Csonkamagyaror­szágon, vagy pedig az elszakított terüle­ten volt-e községi illetősége a trianoni bé­keszerződés életbeléptekor, már pedig eb­ben a kérdésben az 1922. évi XVII. t.-c. 24. szakasza értelmében első és egyúttal utolsó fokon csakis a belügyminisztérium­nak van foga határozni. * Első cikkünk óta több levél érkezett szerkesztőségünkhöz, amelyben egyes ér­deklődők fölvilágosításért fordulnak hoz­zánk állampolgársági ügyükben. Kérdései­ket annyira általános érdekűeknek találjuk» hogy azokra nem magánlevélben, hanem lapunk hasábjain fogunk válaszolni, hogy a hasonló jogi helyzetben levő olvasóink is hasznát vehessék fölvilágosításunknak. Válaszunkat vasárnapi számunkban adjuk közre, de készek vagyunk bármelyik ol­vasónknak tanáccsal szolgálni. Mindössze arra kérjük a honosítási ügyben hozánk- forduló olvasóinkat, hogy erre vonatkozó leveleik borítékjára feltűnő módon írják rá, hogy „állampolgársági ügy”. Hangsú­lyozzuk, hogy kizárólag szerkesztői üzene­tet adunk, a szerkesztőség ügyvédet senki­nek sem ajánl. város elöljáróságával karöltve akciót indí­tott a szobor restaurálására és helyreállí­tására. A város hazafias és lelkes közön­sége június 18-án méltó keretek között ünnepli meg a nagy magyar szabadsághős szobrának második felavatását. Letartóztatták a cseh fasisztamozgatom több vezetőjét Prága, június 3. A pénteki fasiszta tüntetések miatt a fasiszta mozgalom több vezetőtagját letartóztatták. így többek kö­zött radát, Gajda tábornok első munka, társát és Lochert, a fasiszta szervező­bizottság elnökét. A letartóztatások a hatóságokkal szemben való ellenállás é9 tiltott csoportosulás miatt történtek. A k udapesti angol követ leánya — okleveles gépírónő $ Édesapja magántitkárnője les? London, június 3. Az Evening Standard jelenti: Owen St. Clair O'Malley, az új bu­dapesti angol követ huszonnégyéves leánya, Jane megszerezte a gyors- és gépírónöl okle­velet és most Budapestre utazott, ahol magántitkár­nője lesz atyjának. Édesanyjának, az ismert regényírónőnek ki­jelentése szerint mióta befejezte tanulmá­nyait Oxfordban, mindig élénken érdeklődött nemzetközi ügyek iránt. Tökéletesen beszél németül és franciául. Midőn atyja 1937/38- ban mexikói követ volt, megtanult spanyolul is, hogy atyja oldalán a háziasszonyi teendő­ket elláthassa és kifogástalanul eleget tehes­sen összes társadalmi kötelezettségeinek. Ugyancsak ő lesz a budapesti angol követség úrnó'je az első hetekben, míg a követ neje Magyarországra nem uta­zik. "MrssssMlteZieiiCi »äSSSSS!S®sac»v«» Újra felállítják a rozsnyói Kossuth-szobrot Jaross Andor miniszter mondja ez avatóbeszédet %

Next

/
Oldalképek
Tartalom