Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-29 / 146. szám
1939 JÚNIUS 29, CSÜTÖRTÖK TEEVTDÍIö Móricz Zsigmond Irta: Vass László A kenyér mai ünnepén a magyar szellem egyik legeurópaibb művészét, Móricz Zsigmondot hálás szeretettel köszöntjük abból az alkalomból, hogy pompás egészségben és tehetsége teljében érte el a hatvanadik életévet. Azon a napon, mikor búzába állanak az alföldi aratók, indult el hat évtizeddel ezelőtt Móricz Zsigmond is a magyar élet meghódítására.. A szegénység átkával jött a tiszaháti Csécse községből s mindvégig megmaradt a szegény emberek pártján. Az Alföld kék ege és fehér tanyái Gagyognak akkor még elkápráztató fényességgel a Gárdonyi-siitötte tájon, a határban még ott száguldanak Jókai szilaj csikósai, muskátli nyílik minden falusi ablakban s helyre-menyecskék incselkednek a tűnő betyárokkal, Pesten pedig jó Blaha Lujza képviseli a népet. Mindazt, ami e díszletek mögött élt, a csécsi jövevény fedezi fel a közönség számára. Ahogy növekedett és írói pályáján fejlődött, úgy ereszkedett le kutató ónja a társadalom mélységeibe, egyre lejjebb, a tengerfenékig. A nagy gazdavárosok duhajon mulatozó, úri-murizó polgárai után következtek a kisvárosok, az istenháta- mögötti társadalom orvosai, papjai, középbirtokosai; útba ejti a pataki és debreceni kollégiumok eszmélő diáknépét s így érkezik el a parasztélet teljes zárt társadalmi egységéig, amelynek különböző rétegeit a maguk sajátosan tagolt osztályjellegében elsőnek ő tárta fel szokatlan új vonásokkal. Pedig még Móricz Zsigmond is faluimádattal ment a falura, azzal az igéző, idillikus képpel, amelyet a múlt századvégi közvélemény, iskola, irodalom, színpad rajzolt meg aranyverőfényben. ő maga meséli el, amikor mint kisdiák a Kisfaludy-Társaság segélyével népköltési gyűjtő útra indult, arra figyelmeztették, hogy vigyázzon, meg ne mé- telyezze a falu furcsa és erkölcstelen levegője. Egy sötét kis parasztház megdöbbentő jelenete aztán egyszerre elsötétítette benne a ragyogó kész képet s egy családi tragédia villódzásánál meglátta a parasztéiet nehéz és tömött nyomorúságát, a szegénység, éhség, nélkülözés reménytelen jeleneteit, amelyek már balladákat termelnek ki. „A nép valósággal féltett és rettegett téma volt mindig az irodalomban — mondja őszinte vallomásában. — Akkor, fiatal szívvel nem értettem, ma már tudom, hogy azért, mert társadalmi egyensúly fenntartását nem tudták elképzelni máskép, csak úgy, ha a nép megmarad a mély tudatlanságban és szegénységben“. Lent a mélyben azonban nemcsak nyomorúságot, műveletlenséget lát, hanem a friss erők napfényre való törekvését, a tehetségek robbanásig feszült vágyakozását is. S mikor idáig ellátott az Író, már az egész nemzetkép, a magyar sors csíráit hordozza magában s túlemelkedve osztályokon: ragyogó művészi tollával a boldogabb, emberibb, magyarabb jövendő kialakításáért veszi fel a harcot. A múlt századvég, a századforduló gondtalan, mohó millénniumi esztendei indítják el útjára a fiatal írót, az a korszak, amely dermedt mozdulatlanságban hagyta a magyar nemzet nagyobbik tömegét, a nemzet alatti magyarságot. Fuldokló levegőtlenségben, sárban, bűnökben aludtak ki a nép forró energiái, meddő, hasztalan volt minden nemesebb gerje- dés. Amit ez a nép felülről látott és hallott, nem volt valami reménytkeltő. Az úri- és birtokososztály egy külön kasztszellem merev falain belül ásta maga körül a szakadékot, amely felé végzetesen tartott már az egész ország. Óh, ha a vezetőrétegek nyíltan szemébe mertek volna nézni a valóságnak és még idejében átváltanak a társadalom sínéin!... Köröskörül egyre sötétült a magyar glóbusz, a társadalmi mélység örvénylehi kezdett, elkéstünk. Az írók, akik a szá- zadeleji évtizedben visongva vészjeleztek, megbélyegzettként zuhantak a megbélyegző nemzettel együtt a szakadékba. Ez a bűnös kor gyakran visszajár Móricz Zsigmond emlékezetében. Vádolón harsog a „Forr a bor“, a „Betyár“ s legutóbb most önéletrajzában, az „Életem regényé“-ben hívja tetemre Tisza Kálmán korát. „Csontvelőmben érzem, hogy vész el az idő“ — jegyzi meg írásközben, amikor a Tisza Kálmán korából a mai válságos napokra tekint: hol van a nemzeti, az emberi szellem, amely most idesugározna a jelenbe. Hol van a magyar a magyarban? És hol van a magyar? Mi történt félszázad óta a mélység lakóival? A mai Magyarországot e válságos időkben az a nemzedék vezeti, amely a múlt századvég táján pezsgett ki az iskolákból... Nem véletlen, hogy Móricz Zsigmond- nak az indulásnál már társai voltak szerte a bévül-boldogtalan hazában. Hasonló szemmel mások is bejárták a dermedt falvakat. Ady lírájában hiába keressük a millenniumi idők ünnepi illúzióit, a szilágysági költő ereiben egyformán forrott a nemzeti és társadalmi nyugtalanság. Bartók és Kodály a népzenében bukkantak rá az elfojtott nép ősi kultúrájára és országépítő erejére. Nemsokára pedig Szabó Dezső szabadítja fel a magyar öntudatot az idegen érdekek bűvölete alól. Nem telik bele ötven esztendő s nyomukban már egy egész új írói nemzedék ostromolja a társadalmi süketség, közöny falait. Az ifjúság a falvakat járja, mint mestere, a népköltés-gyűjtő Móricz Zsigmond. Az úttörőknek ilyen örvendetes hatása még nem jelentkezett a magyar történelemben, mint ennél a nemzedéknél. Pár évtized alatt nagyobb alakuláson ment át a közvélemény mint máskor kétszáz év alatt. És ebben Móricz Zsigmond győzni tudó, ma is fiatalos hévvel tornászó Párizs, június 28. A Paris Soir Pozsonyba küldött tudósítója beszélgetést folytatott Durcsánszki szlovák külügyminiszterrel. — Nekünk nincs külpolitikánk, — ezen a téren’ mi nullák vagyunk, — mondotta Durcsánszki. •— Bele kell törődnünk ebbe s meg kell elégednünk azzal, hogy békében éljünk valamennyi szomszédunkkal, elsősorban Németországgal. — Ennél őszintébb és szerényebb magatartást már el sem lehet képzelni, — jegyzi meg a tudósító. A beszélgetés a Szlovákiában állomásozó német csapatok kérdésére tért át. — Vájjon •— kérdezte a tudósító, — a német hadsereg még soká marad-e a független Szlovákia területén? — A német csapatok zömét hamarosan haza fogják szállítani, — felelte Durcsánszki. — Nemsokára csak annyi német katona marad itt, amennyire a szlovák területen épített német erődművekPozsony, június 28. (Biod. Tudósító.) A Pozsonyban sikerreL működő Szlovákiai Magyar Gyermekvédő és Szünidei Gondozó Egyesület hónapok óta előkészítette háromszáz szlovákiai szegény magyar gyermek nyaraltatását az országos Magyar Gyermekvédő Liga Bálatonszaba- diban lévő üdülőtelepén. A háromszáz gyermeken kívül még körülbelül száz gyermek nyert volna elhelyezést. Az egyesület kérvényt adott be a pozsonyi remdőrigazgatósághoz a kiutazásra és a külföldi nyaraltatásra vonatkozó engedély (kiadása iránt. A rendőrség most értesítette az egyesületet, hogy nem a rendA pozsonyi németség tudvalévőén szabadon használhatja a Pressburg elnevezést. Ezzel kapcsolatban Neumann Tibor dr. kormánybiztos - helyettes interpellációt nyújtott be Kovács Béla dr. pozsonyi városi kormánybiztoshoz. Az interpellációban egyenlő elbánást kért a magyarság számára és hivatkozással a történelmi igazságra. erejének igen nagy része van. Az a közel száz kötet, amit idáig megírt, elevenül él és hat immár az egész magyarságban, írói életműve ott fűt, tüzel az erekben, mint a magyar géniusz legcsodálatosabb lángja. Minden művével meglepi az olvasót, gondoljunk csak a „Hét krajcár“, „Sárarany“, „Az Isten háta mögött“, „Kerek Ferkó“, „Szegény emberek“, „A fáklya“, „Légy jó mindhalálig“, „Pillangó“ „Űri muri“, „Tündérkert“, „Forr a bor“, „Rokonok“, „Eső-leső társaság“, „Boldog ember“, „Betyár“, „Életem regénye“ és még más könyveire, amelyek kiemelkedő állomásait jelzik ennek az úgyszólván csak harminc esztendős Írói pályának! Mindegyik műve átélt tapasztalatokból, belső élményekből született meg. nem pedig doktrínákból, vagy szociológiai iskolából. Ezért is érezzük bennük a művészi teremtő erő magasfokú játékát s ezért tud úgy hatni az egész nemzetre egy szuggesztív egyéniség csodálatos prizmáin keresztül. Magyar sorsunk és európai hitünk összekovácsolóját tiszteljük Móricz Zsigmondban, aki az időnek nagy napjaiban a magyar milliók tengerfenék-életéből siet felhozni az országépítő erőket, amíg oda nem zuhan az a réteg is, amely most süketen, közönnyel hallgat és nem cselekszik. Mi, felvidéki hazatért magyarok, különös hálával köszöntjük a hatvanéves nagy írót. Egyike volt azoknak a magyar szélben szükség van... Csak néhány — számra jelentéktelen — helyőrség fenntartásáról van szó. Az új szlovák hadseregről szólva, Durcsánszki kijelentette, hogy a szlovák csapatok hangulata kitűnő s a hadsereg mindig készen áll arra, hogy teljesítse kötelesséfét. — Tapintatból nem kérdeztem meg, hogy milyen kötelességek teljesítéséről van szó, — jegyzi meg a tudósító. — De kérdés, hogy miként vélekednek a hadsereg hangulatáról a szlovák katonatisztek, akik növekvő elégedetlenséggel látják, hogy a fényes gépkocsikon parádézó Hlinkagárdisták minden vonalon háttérbe szorítják őket. A valóság az, hogy a szlovák tisztek é3 közkatonák csendben szenvednek. Minden éjszaka újabb csapatok szöknek át a lengyel határon s nemrégiben három katonai repülőgép is Lengyelországba menekült. illetékes az engedély kiadására. Miután a kiutazásra már négy vasúti kocsi az egyesület rendelkezésére állott és az összes előkészületek befejeződtek, az egyesület vezetősége közbenjárt a belügyminisztériumban az engedély kiadása iránt. A belügyminisztérium azonban az engedély kiadását megtagadta. Itt adjuk, hogy a pozsonyi rendőrség betiltotta a pozsonyi magyar népcsoport vasárnapra, július 2-ra a VAS sporttelepen tervezett népünnepélyét. kérte, hogy a pozsonyi magyarság részére engedélyezzék „Pozsony“ nevének használatát. A kormánybiztos az interpellációjában adott válaszában utalt arra, hogy Szlovákia elsősorban Németország segítségével alakult meg. A németség jogait Szlovákiában külön törvények szabályozzák, a nélemeknek, akik babiloni fogságunk idején sok nehéz órában megvilágították az utat. Ifjúságunk tőle kapta a szellemi irányítást, ösztönző erőt a magyar falvak felé. Még emlékszünk rá, mikor jónéhány évvel ezelőtt bejárta a szlovákiai magyar városokat s útja során meghívásunkra felkereste a prágai magyar szigetet is. Különös érzés volt hallgatni, amint a zsibongó cseh fővárosban Bornemisza Péter Elektrájáról beszélt, arról, hogy a magyar kultúra sokkal régibb, mint gondolnánk, amit bizonyít ez a négyszázéves fordítás is, a magyar szépirodalom nemeslevele. Művei, sorsregényei és elbeszélései odaát úgy hatottak ránk, mint a fuldokló számára a mentőöv, amelynek segítségével már majd csak kiúszunk a szláv tén- gerből. De Móricz Zsigmond is kapott valamit tőlünk, ő volt a mi első kürtösünk az anyaországban, jelentvén, mint a hajdani Julián barát, hogy az idegen elnyomatásban egy szociálisabb szellemű fiatalság kezd kialakulni. Boldogok vagyunk, hogy most együtt ünnepelhetjük a itthoni magyarokkal nagy írónkat, Móricz Zsigmondot. Együtt vagyunk, akik ebből az országból boldogabb, magyarabb emberek európai hazáját akarjuk felépíteni. A „nagyzöngésű húr“ pedig hadd zengje tovább ennek a boldogabb magyar életnek a vidám dalát ...” metség nem kisebbség Szlovákiában, hanem önálló népcsoport: az állam alkotó része. Ezzel szemben — mondja a válasz — a magyar népcsoport helyzetét nem szabályozza semmiféle törvényt és éppen ezért a város vezetősége nem vezetheti be a főváros, már mint Pozsony elnevezésének magyar használatát. Ez csak törvény, vagy kormányrendelet útján történhetik megí A zsidó gyógyszerészengedélyek bevonása Június 26-iki kelettel kormányrendelet jelent meg, amely a zsidó kézben lévő nyilvános gyógyszertárak jogának megszüntetéséről intézkedik. A rendelet főbb intézkedései a következők: Zsidó nem lehet személy jogú (személyhez van kötve), reáljogú (bizonyos helyhez van kötve), vagy gyökreáljogú (helyhez és személyhez van kötve) gyógyszer- tár tulajdonosa, társtulajdonosa vagy engedélyese. A fennálló jogokat, vagy engedélyeket, amennyiben ezek tulajdonosai, társtulajdonosai, vagy engedélyesei zsidók, a jelen rendelettel visszavonják, attól a naptól kezdődően, amikor az illető gyógyszertárat a belügyminisztérium által kinevezett kormánybiztos veszi át. A személyjogú, reáljogú és gyökreáljogú nyilvános gyógyszertárak bérlőinek és alkalmazottainak számát a teljes minősítésű gyógyszertárak alkalmazottainak és bérlőinek négy százalékban állapítja meg a rendelet. Négyszázötven tanulója lesz a pozsonyi magyar gimnáziumnak A pozsonyi állami magyar reálgimnáziumnak 1938 szeptemberében 711 növendéke volt. Most az év végén a novemberi területi változások következtében már csak 338 fiú és leány vizsgázott. Az új tanévre már befejeződtek a felvételi vizsgák. 404 fiú tett sikeres felvételi vizsgát. Ha megalakítják a leányosztályt is, akkor 431 tanulója lesz a magyar gimnáziumnak 11 osztállyal, azonban tekintve, hogy több diákot javítóvizsgára utasítottak, feltehető, hogy ezek is leteszik a pót- felvételi vizsgát, úgyhogy szeptemberben a számítások szerint 450 tanulója lesz a gimnáziumnak Durcsánszki külügyminiszter nyilatkozata Szlovákia külpolitikájáról, a Szlovákiában állomásozó német csapatokról és a szlovák hadseregről A belügyminiszter sem engedélyezte a szlovákiai magyar gyermekek balatoni nyaralását Pozsony kormánybiztosa nem engedi mega magyarságnak a város „Pozsony" nevének használatát A belügyminisztérium sem engedélyezte a magyar gyermekek balatoni nyaralását őrhatóság, hanem a belügyminisztérium Pozsony kormánybiztosának válasza Pozsony magyar nevének használatáról
