Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-25 / 143. szám
1939 JÚNIUS 25, VASARNAP TrawDEla Ä<&ARHIRMJ> 21 A bohóc interjút ad — Megindultunk a Felvidéken — mondja a bohóc 6 redőkbe húzza homlokát. — Nem tudjuk még, milyen lesz az eredmény. Kevés a pénz, az emberek nem akarnak cirkuszba járni. Kicsiny, vékony ember, tornacipő van a lábán, szakadozott a nadrágja, kabátja csupa folt: így, ahogy az utcán a röpcédulákat osztogatja, máris olyan, mintha beöltözött volna valamely dummerauguszti jelenethez. Arca, festék nélkül is, nappali erős fényben, a fáradt bohóc megkínzott arca, vonásai az elmúlt évtizedek alatt csodálatosan idomultak a szerephez. Ha, mint közömbös utcai járókelő megállítana, gyufát kérve s hamiskásan megkérdezné, sejted-e mivel foglalkozik, habozás nélkül rá vágnád: „ön cirkuszi Auguszt!” Szegény, megviselt ember ez az Auguszt, „estére mindig új tréfákat kell kitalálnom” — mondja fáradtan — „de nekem kell hurcolnom a falragaszokat, a röpcédulákat is, én emelgetem a zsákokat, ha lovat kell abrakoltatnunk és tönkölöm a karót. Mindenes vagyok. Nyolcéves koromban kerültem a cirkuszhoz, apám pallér volt Pesten s egy építkezésnél lezuhant. A szerencse hol magasra vet, hol mélyre süllyeszt. Voltam már milliomos is>( német márkában.” A cirkusz itt áll a komáromi piacon, hajóhinták, céllövöldék és körhinták társaságában. A vursli színe, hangja megváltozott: a cseh hangok, a cseh nóták s a csehszlovák hangok eltűntek, a cirkusz is magyar lett s a hajóhintás Kiskunhalasról való. A céllövölde Tapolcán telelt ki. A cirkusz „korszerű”. Van némafilm-gépje s külön hangosfilm felszerelése. — A legszebb műsorunk van, többezer pengőt fizettünk filmért — mondja a bohóc dicsekedve —, van Tarzánunk s van „Holdas éjszaka szerelmese” játékunk. A némafilm telente faluzik, az keresi a lovaknak a szénát, az abrakot. Egy öl széna, egy kis tarisznya zab a mozijegy ára. Tojás, meg vaj. A hangos gép városokban játszik s ennek jövedelme megmarad tisztán. Így élünk. Eltűntek a cseh kikiáltók s a cirkusz hirdetői tiszántúli magyarsággal hirdetik a lovakat, a céllövölde embere karcagi módon káromkodik, ha a baka megnyeri a legszebb ébresztőórát. Olyan dalokat harsog a kintorna s oly szövegek röppennek világgá a hangban erősített lemezekről, amelyeknek hallgatása is kétheti fogházzal járt lázasabb kisebbségi időkben. Szürke, vékony, ázott sátor mögött az összenőtt ikreket láthatod és külön jutalmul, csak ezen a héten a tengeri szörnyű óriást. A cirkusz ponyváját rázza az eső előtti szél. Vékony lovacskák álldogálnak, akácfához pányvázva, éhesen. E lovacskák este piros bőrszerszámot kapnak s csótáros fejüket szügyükbe vágva loholnak majd a porondon körbe-körbe. Így, napfénynél, kissé kopottak s a harci tűz nem tulajdonságuk. A cirkuszi kocsi ablakai nyitva, a kocsi aprócska verandáján muskátli pi- roslik, melléje tűzött, szárított kaporszárral. A cirkuszoSné, az esti csillag, a trikós amazon, a levegő hőse uborkát tesz el télire üvegben s kiszól a bohócnak: — András, mossa ki az üveget. A bohócot nappal Andrásnak hívják, este a neve Auguszt, vagy Jancsi. — Voltam már Ede is — vallja —, akkor, amikor Benesre járt a rúd.. András útnak indul az uborkás üvegekkel, a legközelebbi vízcsaphoz s nagy figyelemmel mossa ki az ecetet. Szeret enni, de rossz a gyomra. Hiányzanak a fogai. Elveszítette őket az évek folyamán, a sok tréfálkozásban. — Kettőt ki is pofoztak a porondon, — mondja, — egy nagyon erős maflával kerültem össze Erdélyben s kedvére pofozott. Még csak nem is panaszkodhattam s a közönség röhögött. Azt hitték, hogy szellemes, eredeti ötlet, a fenét. Jött a vér s játszani kellett. így él a bohóc, uborkásüvegek és plakátok között. Jövő héten két szabadnapot kap, elmegy megkeresni a társulat felét. A társulat kisebbik fele megszökött s valahol Isaszeg táján önállósította magát. Már két ajánlott-expresszt írtak a csalfa társasainak, de azok jól kereshetnek Isa- S73g táján, nem akarnak csatlakozni, nem kiváncsiak a pénztelen Felvidékre. így aztan csak fél műsort adhatnak esténként. — És mi a kedves foglalkozása? — kérdem na interjú végén. — A horgászat, — csillant fel a szeme. — Ott ülni csendesen a folyó partján, beledobni a horgot a vízbe, nem gondolni semmire, csak várni a jó, kövér, szép halat. — És van engedélye? — Nincs. Nem bántanak. Ismernek engem. No, bohóc úr, — kérdi a mezőőr, — mit csinál itt? — Tanítom a kukacot úszni, — mondom s ezen mindenki nevet, mert a bohócnak még ilyen esetben is jókat kell mondani. András leteszi az uborkásüveget s megtörli az orrát. Nappal is úgy lebeg a hajszála, mint este, a cirkuszi fényben. Minden Auguszt hajszálának így illik lebegni, „civilben” is. — öreg a vicc ezzel a kukaccal, — fordul az uborkás üvegekhez Auguszt, — de mindenki nevet rajta s engednek halásznom. így mossa az üveget, gondosan, figyelmesen a házimindenes, az abrakoltató, a bohóc, akinek kipofozták a fogait Erdélyben s minden megtakarított pénzét elveszítette a pénzduzzasztás idején, Németországban. A vásártéren megindul a verkliszó s ropog az ördögmotor. A felvidékiek óvatosan álldogálnak a mutatványos sátrak kör ül. Szombathy Viktor A hazatért Felvidék a magyar közvélemény két tábora előtt Irta: Bolya Lajos A visszacsatolt országrészen élő magyarság sok keserű szót ejtett amiatt, hogy az anyaországbeliek csak a visszacsatolt területről beszéltek s nem a visszakerült magyarokról. Az anyaországbeliek hibás haza- és teljesen hiányos nemzetszemlélete a visszacsatolás eseményéből szinte kihagyta a Felvidék népét. A közvélemény az ország területének földrajzi kibővítését tudomásul vette, beszélt a síkságról, a hegyekről, folyókról, városokról, kirándulóhelyekről, álláshelyekről, várromokról, történelmi helyekről, még esetleg néprajzi érdekességről, népviseletről, de visszakerült népről nem. E nép élete, milyensége, valóságai, szándékai, gazdasági, műveltségi állapota nem érdekelte. Ilyen érdeklődésre neveltsége, műveltsége, társadalmi szemléletének hiánya, vagy hiányossága, romantikus hazaszemlékte miatt nem volt adottsága. Ma sincs. A magyar közvélemény a hazatérésünk utáni nyolcadik hónapban sem tud a Felvidék népéről semmit. Amit mégis tud, az csak romantika. Még hozzá tragikus magyar politikai romantika. A hazatérés, óta a felvidéki magyarságnak még nem sikerült magát megmutatnia. A megmutatás egy-két kísérlete megtörtént politikai téren, de itt is a rengeteg megnemértés és félreértés szegi szárnyát annak, aki hivatástudattal a megmutatásnak nekilendül. A politikai megmutatás jóformán kizárólag Jaross Andor miniszterre korlátozódott, aki néhány esetben kendőzés nélkül fejezte ki a felvidéki ember véleményét. E kijelentések alapján a Jaross miniszter személyén keresztül a Felvidékkel szemben a magyar közvélemény két táborra oszlott. Az egyik, amely a hallottak alapján rakoncátlan, sőt veszedelmes embereknek ítél bennünket, a másik, amelyik politikai huszárvágásokat kíván tőlünk s valamiféle politikai fenegyerekeknek képzel bennünket. Miiid a két vélemény természetesen konkrét politikai szándékok és vágyálmok romantikus szemüvegén néz és szándékainak akadályát, vagy vágyálmainak megvalósítóit látja bennük. Alaptalan, felszínes, gyerekes szemlélet! Véleményalakítás a valósig ismerete nélkül. A felvidéki magyar öntudatos ember Jaross miniszter a felvidéki ember gondolatát, véleményét mondja ki nagy önmérséklettel és óvatosan. A felvidéki ember pedig nem azért alkot véleményt, hogy szimpátiát, vagy antipátiát keltsen maga iránt, hogy az egyik politikai tábort bosszantsa s a másikat simogassa. A felvidéki ember politikailag érett és gondolkodik is és gondolkodása eredményeképpen véleményre jut. De a felvidéki ember öntudatos ember is, aki véleményét nem rejti véka alá s aki meglevő eredményeinek megőrzéséért harcolni is tud. A felvidéki ember öntudatos tagja a magyar nemzetnek s az egyén jogaiért a nemzeti közösségben küzdelmet vállal. Ezért mond ki véleményt könnyen és gyakran, mindenesetre gyakrabban, mint az a közvélemény elé eljut. A Felvidék állásfoglalása, megnyilatkozása általában érthetetlen, vagy legalább is homályos az anyaországbeli előtt. Az ottani forrongó társadalom osztályai, rétegei nem mentek át azon a nemzetté forrasztó tűzön, mint a Felvidék népe. A liberalizmus kaotikus világából most bukdácsolnak át a nemzeti közösség szilárd és biztonságos területére. Forronganak és utat keresnek, egymást tiporják, néhol rongyokat szorongatnak kincsként s másutt a kincseket veszni hagyják. Sokat hadakoznak ott, ahol nincs ellenségük és főleg sokat beszélnek. Az utóliberallzmus lelki hínárjában vergődnek és jószándékuk nem reális cselekedetekbe, hanem sok-sok romantikába torkollik. Ilyen átmeneti korban, átmeneti lelkiséggel hogyan lehetne megérteni a Felvidék valóságát, mikor e valóság lemérésében semmi mértékük nincsen? A Felvidék embere ma az érett ember nyugodt fölényével szemléli e huzavonát. Kérdések, amelyekért ott ádáz csata folyik, az ő életében elintézett ügyek. S olyan feladatokat, amelyeknek elvi érettsége után gyakorlati kivitelét az idegen államhatalom nem tette lehetővé, most a magyar államhatalom segítségével az ő emberei elintézik. A Felvidéken nincs zsidó-vita, nincs földkérdés-vita! A magyar közvélemény legjobban megmozdító, ádáz harcokat felidéző két kérdést leikéin a Felvidék népe régen megoldotta. S praktikusan is megoldotta, vagy megoldja, az anyaországot messze megelőzve! De elvontabb kérdésekről, a társadalmi osztályok szerepéről, az állam és a társadalom viszonyáról, az állam és az egyén viszonyáról, a népről, a nemzetről, kultúráról kialakult véleménye van a Felvidék emberének. Véleményét nem ködös teóriák alapján alkotta, hanem nehéz életiskolát járt, ahol mindezt megtanulta. Ahol mások még a teóriák helyességéről, vagy helytelenségéről vitatkoznak, ott ő valóságos tapasztalatokat mutathat föl! Míg mások világnézetek alkalmasságáról, a magyar viszonyokra való alkalmazásáról beszélnek, ő már egy határozott világnézet birtokában, annak biztonságával ítéli meg a történéseket. Ember és magyar — sarkalatos tétele szemléletének s e kettőt csak együtt fogadja s csak kettős tételen keresztül szemléli életét s nemzete közösségi életét. Előnyben a Felvidék! Egy nemzetet kialakult nemzeti szemlélete határoz meg. A szelleme. A fejlődő világ fejlődő viszonyaiban a nemzet fogalma új tartalmi elemeket nyert, elmélyült és dinamizmust kapott. A nemzet korszerű felfogását a Felvidék tudatosította és életében az új nemzeti élétét megvalósítani megkisérelie. Ha nem tudta megvalósítani, nem rajta mújótt, de ez semmivel sem csökkenti lelkiségének új tartalmát és erejét. A lelki feltételek kialakulása után s a történelmi próbatétel átvészelése után készen állott arra, hogy hazájában egy új nemzeti életben teljesedjék ki és az új nemzeti közösségi életben felelősségteljes munkát vállaljon. Vihar fogadta, forrongás és a sértéseket sem kerülhette el. Pedig alig mozdult. Itt volt és már a jelenléte forrongást okozott. A határozottság, az egységes akarat, a közösségi fegyelem sugárzott belőle. Az egyén új értékelését, a népi demokráciát, a felelősségérzetet, a munka jogát és tiszteletét, a minden magyar egyforma életigényét jelentette. Nemzetet jelentett, amelybe minden magyar élete és jövendő magyarok élete beletartozott s érkezése fölött csillogót egy kitisztult ékesség — az étosz. Az a bizonyos „szellem" Mindez jelentette és jelenti a felvidéki magyarságot. Praktikus követelményekkel ki nem fejezhető, gyakorlati eredményekben és igényekben nem szemlélhető valami: metafizikai lelki közösség. Ha kifejezni akarjuk azt, mondjuk — szellem. Benne van minden gyakorlati követelmény, praktikum, de ez elsősorban emberi magatartás, amely a megfelelő gyakorlati eredményeket létrehozza. Egyének emberi magatartása, amely életüket, munkájukat. a közösség életét, életformáját, munkáját, munkatempóját meghatározza. Egyéni és kollektív magatartás, amely nemzeti közösséget teremt s nemzeti akarattá lényegül. A felvidéki magyarság nemzeti akaratot hordoz, az egész magyarság formálódó, vagy nemzeti közösségének csiráját. Ezért hördültek fel a letűnt kor jó- és rosszszándékú lovagjai, mikor a Felvidék képviselője megjelent b azt mondta — szellem. Ha azt mondja: zsidótörvény, földreform, szociális gondoskodás, gazdavédelem, munkáskérdés megoldása, kultúr- munka, intézményes népnevelés, modern iskolapolitika s felállít hasonló praktikus politikai követelményeket, semmi baj sem történt volna. A legmaximálisabb politikai részletkövetelményeket állíthatta volna fői, tudomásul vették volna s napirendre tértek volna fölötte. De a Felvidék képviselője azt mondotta: — szellem. Uj, más Szellem az, amit hoztunk s együtt hoztuk, együtt képviseljük. Nem lehet alkudni velünk, mert a szellem nem engedi. Nem lehet megbontani bennünket, mert szellemet csak egy nemzet képviselhet s ha azt mondtam, szellem, egy nemzet lelkét fejeztem ki. Magatartást kaptunk s etikus magatartást követelünk, nemzeti közösségben jöttünk s nemzeti közösséget, közösségi felelősséget igényelünk. Nem részletprogramot akarunk, hanem teljes megoldást, — totalitást. A szellem totalitásra tör. A küldetést teljesíteni kell S vájjon mondhatott-e mást a Felvid' képviselője, mikor a régi hazában szól nía kellett? S vájjon feltűnt-e valakin is a Felvidéken, hogy a szellemről besz? g ho|y új szellem eljegyzettjének mi dotta magát? Milyen nyilvánvalóvá vJ akkor, hogy a húsz év forrongása a szí lem kialakúlása, majd hatóerővé váláe volt! A fölszabadulás pillanatában milye fölmagasztosítóán manifesztálódott a sze. lem ereje # azóta milyen kísértetiesei megjelenik a mindennapi élet dolgaiban, ahol addig észre sem vettük. Milyen Jiö- vetkezetesén küldetést seuggerál és küldetést vállaltat emberekkel és milyen életre-halálra eljegyezte magát e nemzetdarabbal ! Nemzet tért haza kialakult nemzeti szellemmel és gyakorlati tapasztalatokkal. Hazájában a nemzet építéséhez szükséges lelket hordozza s hozzá a praktikus ismereteket. Mind a kettőhöz hosszú fejlődés után, sok, drága tanulás, egyéni és közös áldozat árán jutott. A magyar történelem a magyarság egy részét kegyetlen iskolába küldötte, hogy az új kor által követelt új nemzet és új haza építéséhez szükséges lelkiséget és tudnivalókat az egész magyarság számára megszerezze. Amint tanultunk a magyarság közös vagyona s belőle semmit elprédálnunk nem Szabad. Az iskola szelleme harcos szellem volt s a harcot ma kifelé, befelé vállalni kell. A küldetést teljesíteni kell, ha nem akarjuk, hogy a történelem félredobjon bennünket. FELVIDÉKI MAGYAR Telefon: 14 A-400 HÍRLAP Szerkesztőség és kladchívataí: Budapest, Vili, József-körút 5
