Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-25 / 143. szám
18 •FELVIDÉKI •jMA.GVMkHIRMß 1939 JÚNIUS 25, VASÁRNAP 1 könyvekben kristályos patakként, s olyan mély erkölcsi tisztasággal, a természettel való olyan benső összefor- rással, ahogyan csak Északon írnak. Bizony, több gondot kellene fordítanunk, Järventaus műveinek magyar kiadására, főképpen azokéra, amelyek méltón képviselik az északi irodalom legjava színvonalát. „Utolsó megálló - Heccsaba" Még nem volt hatvanéves. A halál egyik óráról a msáikra ütötte le váratlanul. De talán nem is olyan váratlanul, hiszen az utóbbi időben gyakran szorongatta a szívgörcs. És ő lepődhetett meg legkevésbé, amikor a hívó csontujj intett neki, hogy induljon a szemére boruló sötétségbe, amelyet többé nem ragyog be az északi fény bíborsugárzása. „Utolsó megálló!” — mondogatta neki esténként a miskolci villamoskalauza, amikor Heőcsabára utazott s elnyomta az álmosság. A kalauz szelíden megrázogatta a finn úr kabátujját és halkan figyelmeztette: „Utolsó megálló!” Sokszor mondogatta ezt Arvi Järventaus, „Viimeinen pys- äkki!” — mondta sóhajtva, utolsó megálló, a vonat nem megy tovább. „Arvi Järventaus, tessék kiszállni!” És hozzátette: „A fejfámra ezt írom majd: Utolsó megálló.” Majd fölkeresem a sírját a csendes, árnyas keravai temetőben s megnézem a fejfáját. Vájjon csakugyan ráírták-e kedves szavajárását, az „utolsó megálló”-t? Szikrázó hómezőkön ragadta el az északi mondák csodarénje, vagy talán a mi csodaszarvasunk. Ahol most van Arvi testvér, az utolsó megállón, már egyképpen lapp, finn és magyar, hiszen a lelke csodálatos ötvözete volt ennek a háromféle léleknek. * 1 A mi kertünk írja: Ifj. Janes© Vilmos Kózsa és az ember A történelem legrégibb korszakában is együtt találjuk meghitt barátságban az embert és a rózsát. Az ókorban nagy kultuszt űztek termesztésével. A rómaiak lakomáikhoz és bacchanáliáihoz sok rózsaszirmot használtak fel. Augustus lakomáján rózsasziromesővel akarta megfullasztani unokabátyját. Kleopatra palotáját rózsaszirommol hintették tele, hogy lába mindenkor virágra lépjen. Néró a leigázott népek adójából 1 tonna aranyat fizetett azért, hogy télen is rózsák díszítsék lakomáit. Ezeket a rózsákat iiajó- rakományszámra hozatta Egyptomból. A rózsa a latin bölcseket is végig kíséri egész életükön. Ha a jós az újszülöttben eljövendő bölcset látott, rózsaszirmokkal hintették tele bölcsőjét, később pedig rózsakoszorúval övezték homlokát. A rózsakultusz odáig fajult, hogy a császári Róma még éh- ” Ínség idején is nagyobb területet szánt rózsatermesztésre, mint amennyit gabonával bevetett. így lett a rózsa a pogány örömök jelkép«. A kereszténység elterjedésével egyidöre megszűnik a rózsakultusz. Az új vallás papjai a romlottság és az erkölcstelenség szimbólumát látták benne és megragadtak minden alkalmat, hogy a rőzsaligeteket s a rosariumokat elpusztítsák. Csak egyes vadon termő fajtáit tekintették gyógynövényként. Rózsabaizsam, kenőcs és rózsavíz alakjában az emberi testet gyógyították vele. Két évszázad múlva pedig a Minnesängerek lírai költeményeiben a rózsa majdnem olyan helyet foglal el, mint a pogányoknál. Később meséinkben és mondáinkban is mind többször szerepel. Európából a rózsa visszahúzódik Keletre, megvárván az időt, míg elindulhat új hódító kőrútjára, Nyugatra. A keresztes lovagok hozzák magukkal a damaszkuszi rózsát. Amikor is Aphrodite virágjából, a kereszténység legszentebb asszonyának, Máriának virágja lesz. A megbékült egyház szívesen telepíti be kertjeibe, hogy a pihenő szolgáinak Ártatlan szórakozást és üdülést nyújtson. A rózsa Európába való másodszori bevonulása diadalmasabb volt, mint az első, mert végérvényesen elterjed, levervén gyökereit mindenütt, ahol fehér ember él. Az országok egymás között versengnek új rőzsafajták előállításával. Ma már 10—12 ezer rőzsafajtát különböztetünk meg. A világvárosok nagy költséggel nyilvános parkjaikban rosariumokat létesítenek, hogy a városi ember is élvezhesse ezt a csodálatos változatossággal és szépségei megáldott virágot. Párizs büszkén hirdeti, hogy parkjaiban több mint egy millió rózsatö pompázik és ontja illatát. Anglia és Németország legnagyobb rosa- riumai Broxbourneburg és Sangen''.ausen, hol meg vannak az összes létező rózsafajták. A rózsa, ami az ókorban mulatság, a középkorban az erkölcsi tisztaság jeiképe, korunkban a termelőinek biztos megélhetési forrása, mert évenként a világpiac körülbelül 30—40 millió aranypengöt tesz ki. ÜZENETEK BETEG PALMA. A pajzstetvek (Aspidio- tus hederae) sárgás színűek, kb. 1—1V2 mm átmérőjűén. A pálmákon lévő pajzstetvek ellen a közismert rovarporral (Zacherlinl védekezzünk. A rovarpor használata a következőképpen történik: Allot langyos vízzel a pálma lombozatát tökéletesen bepermetez- Zük úgy, hogy a vízből a levél fonákjára és a hónaljrészekre is jusson. Erre a célra a legalkalmasabbak a kézi permetezők, vagy ha kisebb növénnyel van dolgunk, a közönséges fixirozócső is megfelel. A vízzel való bepermetezésnek a célja az, hogy a rovarpor a befuvásakior mindenütt a növényre tapadjon. A rovarpor vastagsága legalább 1 mm legyen a kezelendő növényen. A beporzáshoz csakis friss, megbízható helyen vásárolt Zacherlint alkalmazzunk, mert ellenkező esetben a várt eredmény elmaradt. Az így kezelt és beporzott növényt két napig állni hagyjuk, majd a két nap elteltével langyos vízzel lemossuk, a rcvarporral együtt a tetvek is leperegnek. Egyszeri eljárás még nem biztosit teljes sikert, mert a levél rejtett zugaiban lévő fiatal paizstet- vektoez nem biztos, hogy az első védekezés alkalmával el tudjuk-e juttatni a rovarport. Ezért ezt az eljárást 2 hetenként ajánlatos megismételni, míg a pálmákon tetveket találunk. Azonban necsak pálmáinkra fordítsunk gondot, hanem többi dísznövényeinket is gondosan vizsgáljuk át (Leander, «babér, narancs, citrom stb.), ha találnánk rajta tetveket, úgy a fentírt módon védekezzünk ellenük. RIBIZLI, S’-UJHELY. A beküldött beteg leveleken ribizkeragyát állapítottam meg. A ribizkeragya (Gloeosporidiella ribis) felismerhető arról, hogy a levelek megbámulnák és idöelött lehullanak:. A betegség először 2—3 mm sárgásbarna foltok formájában jelentkezik, de a foltok rohamosan fejlődnek, annyira, hogy végül az egész levéllemezt beborítják. A növényre igen káros hatással van, mert a lombozatát erősen megtizedeli. Védekezés ellene akkor, mikor még kevés fertőzött levelet találunk. A fertőzött leveleket leszedjük és elégetjük, mert ezek tartalmazzák a gomba szaporodó szerveit. Erősebb fertőzésnél 1V2 %-os bordóilével permetezzünk. TETÜK A GYÜMÖLCSFÁN, AGGTELEK. Gyümölcsfáit nem a hangyák bántják, hanem a gyümölcsfán lévő levéltetvek mézes váladékát eszik. Ott ahol a levelek összezsugorodtak, nem hangyatojások, hanem levéltetű telepek vannak. A nagy fekete han. gyák a kisebb rokonaiktól eltérően elhallt száraz fakérgek alatt, vagy farönkökben tanyáznak. Elképzelésem szerint idősebb gyümölcsfái lehetnek, melyeknek egyes elhalt részeiben ütöttek tanyát. Védekezni ellenük úgy lehet, ha a fáról éles szerszámmal a korhadt elhalt részeket eltávolítjuk és a sebhelyeket fakarbolineummal bekenjük. Ezáltal tenyészkörülmények megszűnnek és az állatok elpusztulnak. PLACHY PALNÉ, LOSONC. A talajban lévő giliszták általánosságban igen hasznosak, hisz kora tavasztól késő őszig ök por- hanyítják, művelik a talajt. Csak elhalt korhadó növényi részekkel táplálkoznak. Élő növényi részt sohasem támadnak meg. Ürülékük a legértékesebb tápanyag a növények részére. Természetes, ha palántaágyakban, hol sűrűn állnak a növények, megjelenik ta- lajfurkálása közepette a kis magoncokat helyükről kidönti. Ezért csakis ilj!en helyen védekezzünk ellene. A palántaágyakat 2 napon keresztül a szokottnál jóval sűrűbben öntözzük, miáltal a talajban rejtőzködő giliszták a felszínre jönnek. Közvetlen a felszínre jött gilisztát összeszedjük és a baromfiakkal feletetjük. Ezt az eljárást 8—10 naponként ismételjük meg addig, míg a gilisztajárás megszűnik. Hogy a palánták tövét mi rágja el azt csak akkor tudom megállapítani, ha 1—2 Ilyen palántát levélben hozzám eljuttat. MAGYAR RITKASÁGOK Közli: Dr. l'écsey Zo'lín A SZINHÁZRAJÁRÁS csupán az irodalmi embereknek volt mindennapos kedvelt szórakozása a biedermeier korabeli Pesten, mert folyóirataink és lapjaink különben állandóan panaszkodnak amiatt, hogy még a tehetősebb polgári osztály sem jár el a magyar színházba. Ezzel szemben még a negyvenes években is a német színházban mindig teltek a sorok, még a kakasülők is és sajnos, a Pesten időző arisztokrácia nagyon sok tagja is a német színházba jár szórakozni. Egyes arisztokraták még cselédségük számára is megváltják a jegyet a német színházba és az egyik lap panasza szerint ezzel mutatják ki, hogy „sehr für das deutsche Theater portiert sind.” Amint a Honderű megrovó cikkében olvassuk, ott ülnek az urak paszomántos cselédjei egész sorokat kitöltve a német színházban. De azért vannak hazafias érzelmű arisztokraták, akik csak a magyar színházba járnak, még akkor is, ha a magyar előadások gyöngébbek, mint a német színház művészi teljesítményei. A Nemzeti Kaszinónak éppenúgy, mint az Akadémiának, páholybérlete van a magyar színházban és a kaszinó páholya estéről-estére megtelik kaszinótagokkal. Olyan lelkes a kaszinó színpártolása, hogy mozgalom indult meg, miszerint azok, akik kaszinótagságuk ^ jogán ingyen veszik igénybe a kaszinó páholyát, kötelesek, legyenek ugyanakkor egy földszinti bilétát is váltani, hogy a színházat anyagilag erősítsék. A színházlátogatók körében különös szokások divtak még abban az időben. így például öt évvel a Nemzeti Színház megnyitása után is arról panaszkodik a Honderű, hogy még mindig nagyon sok férfi akad, aki föltett kalappal ül a nézőtéren. A budai Horváth-kert színi arénájának erkélylátogató hölgyei pedig panaszkodnak, hogy az urak az erkély alatt olyan hatalmas füstkarikákat bodorítanak az ég felé, hogy szinte kifüstölik őket. * AZ ELSŐ LÓVERSENY. Tavasz közeledtével kedvelt passziója volt az úri társaságnak az agár-verseny a vecsési határban, amiről egyik múltkori apróságunkban beszámoltunk. 1826-tól kezdve éppen ilyen kedvelt tavaszi, illetve koranyári szó- t rakozása volt az előkelő társaságnak a lóverseny, amely hamarosan meggyökeresedett minálunk és évről-évre egybegyüj- tötte a hazai jobb társaságot. A lóversenyek történeti krónikája az 1826. évi pozsonyi futtatással veszi kezdetét. Az egész versenyügy Széchenyi István buzdítására és propagandamunkájára gyökeresedett meg társadalmunkban. Évről-évre Pesten tartották meg a Soroksári- és Üllői-út közti versenytéren. Lapjaink részletesen számolnak be a turf eseményeiről és Széchenyi naplójában, meg más forrásokban is részletes adatokat kapunk a biedermeiernek erről a kedvelt szórakozásáról, amelynek végső célja a lónemesítés ügyének előmozdítása volt. Az uralkodóház is nagy figyelmet szentelt a lóversenyek ügyének, támogatta azt és így pl. V. Fer- dinánd király 1835-ben hatalmas aranyserleget tűzött ki az egyik versenyszámra, amelyet Széchenyi István gróf Lionel nevű négyesztendős lova, gróf Károlyi Györgynek tenyészete nyert meg, hátán Gilbert hírneves jockeyval. Mindezt megtaláljuk a lóverseny hazai történetét tárgyaló munkákban. De még szorgos kutatóknak is elkerülte a figyelmét, hogy az első lóverseny nem 1826-ban, hanem tíz évvel előbb volt hazánkban. A nyitramegyei Ürményben, Hunyady gróf birtokán tartottak egy nagysikerű lóversenyt, amely egészen angol mintára ment végbe, díjazással és fogadásokkal. * kezdődik”, — így ír az egyik társasági cse-i vegő a főurak, nagy exodusának kezdetén. Mindenfelé úti poggyászt, úti készleteket s végre is zárt kapukat és ablaktáblákat láthatni úgy a főúri palotákban, mint a bérelt lakokban. A szállások ürülnek, de a házbérek nem lesznek olcsóbbak, — ke- sereg. \. * < A POLGÁRI PEST. Amint a főúri világ otthagyta a fővárost, Pest egyszeriben polgári várossá változott. A napi élet kis gondjai és kis örömei töltötték meg a szerény biedermeier otthonokat, ahol simított hajú leánykák hajoltak kézimunkájuk felé, gondos anyák készítették a jegyruhát, szorgalmas apák végezték a pénzt szerző polgári munkát. Az ünnepek örömei és szórakozásai szakították meg a hétköznapok egyhangú unalmát. A polgári Pestnek legkedveltebb szórakozása a séta és a kirándulás. A környék gyönyörű és Pest- Buda népe a biedermeierben kezdte fölfedezni a természet szépségeit. * I N. PEST ELSŐ VILLANEGYEDE. A te-< hetősebb polgárok is rosszul érezték magukat a nyár közeledtével, a hőség beáll-* tavai a város falai között. Pest első villa-* negyede a negyvenes években kezdett kialakulni, azonban nem a budai oldalon, hanem a pestin, a Rákos-mezőnek a városerdővel szomszédos részén. Ez a sík terü-t let hamarosan zöldelő kertekkel és a kér-* tekben álló csinos kis polgári lakokkal, villákkal népesült be. A biedermeier Pestjének korán elhúnyt, jótékonysága révén nagy szeretetnek örvendő főherceg asszonyának, Herminának nevéről nevezték el Pest első villanegyedét. Az ő védszentjének tiszteletére építették fel a kis kápolnát is, amelyben vasárnaponként és ünnepnapokon istentiszteletre gyűltek össze a villanegyed lakói. Egyre szaporodtak a kertek között álló villák és a. Honderű jogos _és büszke örömmel hirdeti, hogy a Hermina- mezőből hamarosan Hermina-paradicsom fog válni. A kápolna 1843-ban épült fel és ezzel befejeződött a városnegyed kialakulása. Az egykorú források sok szép villáról, kertről, majorról emlékeznek meg. Kitűnt a híres Fischer cukrász nyári laka, amelyben a cukrászmester fagylaldát rendezett be és ezt a kirándulók éppen olyan sűrűn látogatták, mint a mesternek a város belsejében lévő cukrászdáját. Scheibel úr a Herminamezőn is épített egy magában álló házat, amelyben orosz feredőt, vagyis gőzfürdőt rendezett be. Ugyancsak ő volt a tulajdonosa a Lipótvárosban, a Szarka-utcában, a Nákó-házban berendezett gőzferedőnek is, amely a pesti arsz- lánok kedvelt találkozó helye volt. Az orosz feredőnek nyáron is volt közönsége és a herminamezei gőzfürdőt is sokan látogatták. Ebben az épületben a földszinten posztónyíróintézetet is volt a gőzfürdő mellett, míg az emeleten berendezett szobákat a tulajdonos betegeknek adta bérbe. Igen szép látványt nyújtott a Hermina-kápolna mellett Neszvarba úr majorja, amelyben svájci tehenek gyönyörködtették a szemet és ízes tejükkel oltották a látogatók szomjúságát. Csinos látvány volt az úrilak kertjébe mesterséges kősziklán emelt remetelak, a biedermeier diszkért kedvelt rekvizituma. Volt a Herminamezőn nyári anfiteátrum is ugyancsak nyárias programmal, akik újságot akartak olvasni, hozzájutottak Waltier úr látogatott kávéházában, ahol billiárdozhattak és kártyázhattak is. Akik nyugalomra vágytak, azok Pest legdivatosabb orvosának, Deák Ferenc és Wesselényi Miklós báró kezelőorvosának, dr. Ivanovicsnak szanatóriumába vonultak, ahol a homoeopata, illetve „hasonszervi” gyógymód szerint kúrálták beterrségüket. NYÁR KÖZELEDTÉVEL, vagy pedig a diéta küszöbén egyszerre csak ürülni kezdett Pest. A főurak, akik sorjában építettek palotát az ország szívében, amely a negyvenes években vált tényleg Magyar- ország fővárosává, a diéta idejére Pozsonyba vonultak asszonyaikkal együtt, s az első forróbb napokra is, amikor porossá váltak Pest utcái és bezárultak a szalonok aitai, felpakkoltak, odahagyták Pestet és birtokukra vonultak, hogy fecske, gólya elköltözése után térjenek csak ismét vissza a fővárosba, ahol újból megnyitották fénylő szalonjaikat, újból eljártak a színházba és a redout mulatságaiba, meg a kaszinó báljaira. «Jeruzsálem pusztulása Kg SZERKESZTŐSÜL, ÉS KUDŐHXVAÍAL BUDAPEST, VUL, JTőZSEiy-KöRCT a. yai ml & TELEFONSZÁM: 144-400
