Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-03 / 125. szám

«BM>au AfeGlaRHnuiAE 3 1939 JÚNIUS 3, SZOMBAT Kimentik a hullámsírből az elsüllyedt angol tenger­alattjárót és legénységét Hajnalban egy vizirepillőgép találta meg a Thetist, amelynek vége kilátszott a tengerből — A Davss-Séle mentőkészülék segítségével a személyzet bat tagja elhagyta a búvárnaszádot — Vontatókötélen szállítják be a Thetist a leg­közelebbi kikötőbe NAPROL-NAPRA Június 2. To&HÁGéti megbukott az osztály legjobb >matematikus diákja, aki az ország vala­mennyi középiskolása között elnyerté a légjobb matematikus címét. A hír, illetve a tény érdekes, mert szembe- lállítja az agy teljesítményét a szerveze­tével, helyesebben az izmok munkájával. Majdhogy nem a fizikai és a szellemi munka értékeléséről van szó. A háború előtti mentalitásban az ellenszenv a tornatanár ellen fordult volna, aki ány- nyira n^m becsüli az ész teljesítményét, hogy tornából, ami tudvalevőleg nem érettségi tárgy, elbuktatja nagytehet­ségű diákját. A háború után beköszöntő sportőrületben viszont a tornatanáré lett x>olna minden érdem, mert azzal a négyessel, amit a diák értesítőjébe be­jegyzett, azt mondta volna, hogy a sport, a testedzés áll az első helyen, ir Ma már szerencsére ott tartunk, hogy megtaláltuk a középutat, visszatértünk « középút arany alapjára és azt valljuk, hogy ép testben ép lélek. A legjobb ma­tematikus diáknak éppen tehetsége kö­vetkeztében gyerekjáték a szellemi telje­sítmény, nagyon helyes tékát, ha a tornatanár a bejegyzett négyesével arra sarkalja, hogy azon a téren is próbál­kozzék, ami fizikumának nehezére esik. A futballista, a sportrekorder ne nézze le a laboratóriumi tudóst, de a labora­tóriumi tudós se biggyessze ajkát újabb rekord hallatára. Az Isten, az embert testtel és szellemmel teremtette, nem azért, hogy egyik a másik rovására fej­lődjék, hogy az egészséges test legyen a szellem gyönyörű foglalata. Hogy az or­szág legjobb matematikus diákját torná­ból megbuktatták, mert rossz tornász, ez lehet érdekes, de mindenesetre ért­hető. Sőt: helyes. i i időn belül másodszor törté­nik meg, hogy tengeralattjáró úgy me­rül el a vízbe, hogy nem tud többé ki­bukkanni belőle. Ha a tengeralattjáró normális közlekedési eszköz-lenne, mint például a repülőgép, . bizonyos, hogy. ez a két egymásután bekövetkező testvér­szerencsétlenség évekre visszavetné a tengeralattjáró fejlődését. Tengeralattjárón azonban csak ten­gerészeknek kell tartózkodni és talán ez a kényszerűség festi alá a megdöbbenés­nek és a részvétnek azt a fokát, amely a mentési munkálatokat izgalommal váró tengerészek sorsát kiséri. Szegé­nyek ném' tehettek'arról, Hogy, beszáll­tak a tengeralattjáróba. A katonasorsot siratják., meg ■ az ■ emberek a végzetes szituációba jutott tengerészek esetében, bár a katorta élete békében és háború­ban egyaránt a hazáé és hősi mivoltából nem von le semmit, hogy a halál gya­korlat közben éri. Mégis a katona béke- halála úgy hat az emberekre, .mint cél­ját el nem ért emberélet, a részvét olyan formában• mutatkozik meg, mint fiatal­emberek váratlan halála alkalmából: szegények még nem is élhették az, életet, az élet élvezése nélkül kellett elmenniök. De van ennek a részvétnek egy másik oldala is, ami talán'figyelemreméltó,‘ami abból áll, hogy általános részvétet .csak akkor vált ki szerencsétlenség, fia .érde­kes körülmények között töfjtéáik.. Most voltaképpen mindössze pár qrAber életé­ről van cdak szó, s mégis ez a pár em­ber az egész világ részvétével találkozik. A newyorki hősök ünnepén háromszáz ember halt meg. Háromszáz emberélet, több, mint ezé a néhány szerencsétlen tengerészé, tehát nagyobb és általáno­sabb részvétre tarthatott válna számot, mégis mindössze átlagos napihír lett belőle a világlapok hasábjain, mert a háromszáz ember külön-külön közleke­dési szerencsétlenség következtében pusztult el. A közlekedési baleset pedig nem „érdekes”, a közlekedési baleset napi jelenség, mindennapos, majdhogy nem. unalmas. Tragédia csak annak, akit ér, tragédia csak annak, aki gyászolja a szerencsétlenf. A végső következtetés mindenből az, hogy színdarabok hőse is. csak akkor számíthat a részvét könnyeire, ha tra­gikuma érdekes és érdekes az, hogy ér­dekesség nélkül a tragédia sem tragédia számunkra. (m. {.) London, junius 2. Az angol sajtóban és az angol közvélemény érdeklődésében csü­törtök este óta minden más kérdést hát­térbe szorít- a szenzáció: az angol vize­kén megismétlődött a Squalis amerikai tengeralattjáró katasztrófája. Csütörtö­kön este terjedt el Londonban a hír, hogy szerencsétlenség érte Észak-Wales partvidékén a Thetis nevű angol ten­geralattjárót, amely csütörtökön reggel indult próba- útjára, fedélzetén 79 emberrel. Pénteken Most több mint huszonnégy órával, a Thétis-buvárhajó startja után, végre sike­rült tisztázni a történteket és. mindenki tiszta képet nyert arról, hogy milyen iz­galmas események középpontjában állott csütörtök óta az új angol tengeralattjáró hajó. Csütörtökön délelőtt féltíz órakor futott ki a birkenheadi hajógyár kikötőjéből a néhány nappal ezelőtt elkészült új buvárhajó, a Thetis. Az angol flottának ez az egysége nem kevesebb, mint három­százötvenezer font sterlingbe került. A hatalmas buvárnaszád felszerelése az el­képzelhető legkorszerűbb. Ellátták a'ten­geralattjárót a legmodernebb Davis-féle mentőkészülékkel is. Az egész birkenheadi hajógyár valamennyi alkalmazottja büsz­kén nézte végig a pompáson sikerült új buvárnaszád kifutását, senki sem hitte, hogy néhány óra múlva olyaft katasztro­fális ,helyzatbe kerül a hajó, hogy már- már le kell mondaniok a tengeralattjáró és legénysége megmentésének lehetőségé­ről... Előbb a tenger felszínén futott a The­tis és a kapott utasításokhoz híven csak délutánig izgult, remegett egész London a hatalmas új buvárhajóért, annak le­génységéért és utasaiért. Csak pénteken délután lélegzett fel Anglia közönsége, mert megérkezett az általános örömet keltő hír: megtalálták a búvárhajót, vala­mennyi utasa és legénységének valameny- nyi tagja él és egészséges, bizonyos, hogy mindnyájukat sikerül megmenteni. Az általános öröm érezhető volt a város külső' képén is. Pénteken délután min­denki boldog volt Londonban ... délután félkettőkor merült a tenger alá, hogy — az előre megállapított program szerint — három óra hosszat tartózkod­jék a víz alatt. Délután félöt órára vár­ták a buvárnaszád felbukkanását. Félöt azonban elmúlt és elmúlt öt óra, hat óra, sőt hét óra is ... A hajógyárban és a kísérő hajók fedélzetén általános izgalom lett úrrá ... Már mindenki sejtette, hogy végzetes szerencsétlenség történt... A kísérőhajókról sürgős értesítést küld­tek a haditengerészeti minisztériumba. A minisztérium negyedóránként újabb és újabb jelentéseket kért. Már este kilenc óra volt, s a Thetisről még mindig semmi hír. A veszedelem nem volt tovább titkol­ható. A haditengerészeti minisztérium ki­adta az első hivatalos jelentést, amely így kezdődik: — Észak-Wales partvidékén, próbaút- ján alámerült a Thetis nevű tengeralatt­járó, amelyen 79 ember tartózkodott... így végződik a jelentés: — Az összes szükséges intézkedéseket megtettük. A mentőhajók már kifutottak. Ebből a hivatalos jelentésből értesült London lakossága a Thetis szerencsétlen­ségéről. masutan futott ki a Belfast nevű új tízezertonnás pán­célos cirkáló, a Brazen 1360 tonnás torpedóromboló és két 1500 tonnás buvárnaszád. Amikor ez sem bizonyult elegendőnek, a VI. számú torpedóflotilla nyolc torpedórombolóját is a Thetis keresésére küldték. Valamennyi hajót ellátták a legújabb rendszerű buvár- naszádkutató készülékekkel. Ezeknek a készülékeknek szerkezete mostanig az an­gol haditengerészet egyik féltve őrzött, titka volt. Most elsőízben használták a készülékeket, mert ez az első' hasonló sze­rencsétlenség, amelynek angol buvár­naszád volt az áldozata. A keresési munkálatokat nagymérték­ben megnehezítette az a körülmény, hogy a hajógyár nem tudott pontos jelentést adni arról, hogy hol történhetett a ka­tasztrófa. Leginkább a liverpooli öböltől számított ötven mérföldnyi körzetben ke­resték az eltűnt buvárnaszádot. Hajnalig minden kutatás hiábavalónak bizo­nyult. A londoni lapok kora reggel megjelent második kiadásai közölték a tengerészeti minisztérium második hivatalos jelentését, amely részletesen elmondja, hogy melyik hajókat vezényelték ki a Thetis keresésére és megállapítja, hogy a kutatás mindeddig eredménytelen ... a bóják keresésére. Lehetőleg alacsonyan süvítettek a tenger színe felett az angol légiflotta vizirepülögépei. Reggel nyolc óra tájban végre ered­ménnyel járt ez az új kutatási módszer: az egyik hydroplán a liverpooli öbölben levő Great Ornes világítóhajótól tizen­négy mérföldnyire felfedezte a bójákat. Azonnal a tenger színére ereszkedett a hydroplán. Ekkor felfedezték, hogy a buvárhajó fara mintegy hatméter­nyi hosszúságban kiáll a vízből. A kora délelőtti órákban a londoni la­pok harmadik kiadást adtak a tengeré­szeti minisztérium nyolc óra harminc perckor kiadott harmadik közleményével. Ez a jelentés így szól: . * — A Thetis tengeralattjáró a liverpooli öbölben lévő Great Ornes világítóhajótól tizennégy mérföldnyire a tenger fenekén fekszik. A hajó fara hat méternyi hosszú­ságban kiáll a vízből. A jelek nem valla­nak arra, hogy a hajóba bezárt tiszteknek, legénységnek és hajógyári alkalmazottak­nak baja történt volna. A hivatalos közlemény nagy megnyug­vást keltett Londonban és még nagyobb örömet a birkenheadi hajógyárban. A hajó­gyár előtt egész éjszaka sírva virrasz- tottak a Thetisen lévő legénység tagjai­nak hozzátartozói, akik természetesen óriási lelkesedéssel fogadták a megnyug­tató hírt.. Két tiszt elhagyja a hullámsírt Egymásután érkeztek meg a szerencsét­lenség színhelyére a vízirepülőgépek és mentőhajók. A flottából először a Salvor és a Vigillan mentőhajók jöttek mej éa’iD azonnal megkezdték a mentési munkáiato- ”'rT kát, amelyeket nagymértékben megköny- nyített a tengeralattjáróból kibocsátott bója. A bója segítségével sikerült helyreállítani a telefonössze­köttetést a mentőhajók és a hullámsírba zárt le­génység között. Az első telefonbeszélgetés alapján a mentőhajók rádiógram útján közölték a tengerészeti minisztériummal, hogy a Thetis búvárhajón mindenki ép és egészséges. Erről a hírről azonnal újabb hivatalos jelentést adtak ki. Ezt a jelentést nemcsak a lapok közölték, de a londoni színházakban és mozikban ki­függesztett plakátok is hírül adták az izgatottan várakozó tömegnek. Rövid idő múlva a Thetishez érkezett a Branzen torpedóromboló is. Miután a bú­várnaszádon tartózkodók telefonon értesül­tek arról, hogy megérkeztek a mentőhajók, egy kapitány és egy hadnagy tüstént igénybe vették a Daivs-féle készüléket és annak segítségével a kora délelőtti órákban elhagyták a tengeralattjárót és megjelentek a víz felszínén. A menekülteket a Brazen vette fedélze­tére. Másfél ór.-. múlva ugyancsak a Davis. mentőkészülék segítségével a legénységnek még két ta0ja érte el szerencsésen a tenger felszínét. Közben megérkezett a VI. számú torpedóflottila nyolc torpedórombolója is. A flottila vezetője, Gram kapitány irá­nyításával megkezdődtek a munkálatok a Thetis kiemelésére. Megmentették a Thetist! A Brazen torpedóromboló fedélzetén az egyik tengerésztiszt, aki a Davis-készülék segítségével elhagyta a Thetist, az elsül­lyedt tengeralattjáró parancsnokának, Bo­lus kapitánynah utasítására részletes je­lentést tett a szerencstlenség körülményei, ről és a legénység állapotáról. Elmondotta, hogy a Thetis a szerencsétlenségnél orral bukott le a tengerbe, amely ezen a helyen ötvennégy méter mély. A hajó orra bele- fúródott a tengerfenék iszapjába. A tiszt közölte azt is, hogy a személyzet valameny- nyi tagja teljesen egészséges. A Thetis búvárnaszádnak' ez a tisztje tüstént maga is belekapcsolódott a további mentési mun­kálatokba. A szakértők megállapítása szerint való­színű, hogy a szerencsétlenség azért tör­tént, mert a tengeralattjáró alámerülés köz• Eredménytelen kutatás egész éjszaka... gálati helyére hívni. A kikötőkből egy­A' tengerészeti minisztérium valóban megtett minden intézkedést a hajó meg­mentésére. A szakértők véleménye az volt, hogy bár nagyon súlyos a helyzet, a 'búvárnaszád megmentése nem remény­telen, mert bizonyos, hogy az elsüllyedés a nyugatangliai partvidék közelében tör­tént, és .ott seholsem sokkal mélyebb a ten'ger negyven méternél. Megállapították azt is, hogy * a naszád levegőkészlete harminchat órára elegendő, tehát szombat hajnalig egy óra negyven percig nem fenyegeti veszedelem a hajón tartózkodó hetvenkilenc embert, akik kö­zül'. negyvenkilenc az angol haditengerészet kötelékébe tartozik, harminc pedig a hajó­építő birkenheadi Cammel Laird hajógyár alkalmazottja. Ez utóbbiak között vannak Anglia első búvárnaszád-szakértöi. Fel­merült az a kérdés is, hogy mért nem használják a Thetis utasai a Davis-féle msntőkészüléket. A szakértők erre is meg­adták a választ: minden valószínűség sze­rint nem akarják napfelkelte előtt el­hagyni a hajót, mert ez esetben kockáz­tatnák, hogy az egész éjszakát a nyílt ten­geren kell tölteniök. A tengerészeti minisztérium utasítására a nyugatangliai kikötőkből tömegesen in­dultak el hajók a Thetis keresésére. A leg­több hajó Portland és Wexmouth kikötő­jéből indult. Természetesen nem volt ké­szültség ezekben a kikötőkben, úgyhogy igen sok tengerészt a városban lévő laká­sáról, vagy moziból kellett sürgősen szol­£gy vízirepülőgép megtalálja az elsüllyedt búvárnaszádot repülőgépek indultak Napfelkelte után újabb módszerrel keidték keresni a buvárnaszádot. Feltéte­lezték, hogy a Thetis legénysége az el­süllyedés színhelyén bójákat bocsát fel a tenger felszínére, hogy ezekkel jelt adhas­son arról, hogy hol történt a szerencsét­lenség. A partmenti kikötőkből Nem bukkan fel a Thetis a tenger alól...

Next

/
Oldalképek
Tartalom