Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-23 / 141. szám
1939 JÚNIUS 23, PÉNTEK TEHHDEfcl J'tWj&ARHmiiAE 5 Komárom dél felé néz (A felvidéki utazás első állomása) Irta: Szvatkó Pál Komáromban kisért legkevésbé a közelmúlt. Mintha a húsz év alig létezett volna, vagy csak lidérc lett volna, amely egyideig, egy sűrű, lázas éjszakán ott ült a városon, de eltűnt, amint jött a reggel, csak így él itt a cseh megszállás emléke az emberek között, a magyar és a magyaros utcákon, a Duna partjain. Már muzeális tárgy: hallom, a városi múzeumban külön termet rendeznek be leleteinek, szekrényekben és üveggel letakart asztalokon helyezik el az első és az utolsó cseh falragaszt, a cseh nyelvű utcatáblákat, egy cseh egyenruhát, a város szlováknyelvű pecsétéit, az idegennyelvű városi okiratokat, néhány fényképet a város csehszlovák ünnepségeiről, a kimúlt republika zászlaját — és az első proklamációt, amit a bevonuló magyar csapatok intéztek a lakossághoz. Érdekes szoba lesz, közvetlenül a szabadságharc és az osztrák megszállás termei mellett: egy kategóriába kerül a várost ért többi megpróbáltatás gyűjteményeivel. Brigetio római sírfeliratainak és domborműveinek folyosójáról nyilik majd ide az ajtó a tatár, a török, az osztrák, a cseh szobákba. Egyforma lesz jelentőségük. Jó így a múzeumban porosodni látni a „Komárno” felírásokat. Megtapogatni a zászlót, a papírokat, amint holtan fekszenek a csendes szobában, — egy év előtt mennyire valóság volt még mindegyikük. S a város tényleg úgy beszél a csehek ittlétéről, mint a törökről, vagy a Bach-korszak napjairól. Lerázott megpróbáltatás, epizód, átfutó betegség az örök és változatlan magyar Komáromban, nevetséges most rágondolni, hogy az idegenség tartós maradhatott volna a törzsökös magyar helyen. Komárom a visszacsatolt résznek, legalább a nyugatinak, legtermészetesebben magyar városa, benne látszik meg legkevésbé a változás, él, ahogy a csehek előtt élt, a saját, tempós modorában, a magyar vidéki élet régi szabályszerűségével, az előnyökkel, de a hibákkal együtt. Földrajzi fekvése eredményezte, hogy a visszacsatolás után zökkenő nélkül beilleszkedett a régi környezetbe. Északra sohasem nézett, legfeljebb Gyatláig, vagy a csallóközi községekig, természetes útvonala a délre futó Duna maradt, s a két híd, mely szervesen odaköti Dunántúlhoz, összeköttetéseit máris visszanyerte, Szőny, s a széles vidék, Esztergom, Székesfehérvár és Győr szögében jobban hozzátartozik társadalmilag és gazdaságilag, mint akár Érsekújvár. A város délfelé nézett mindig, s most visszakapta régi tekintetét. #• Nézem a híd óriási forgalmát. Szekerek, dunántúli bricskák, finom sárga fogatok, magyar rendszámú gépkocsik, kopott teherautók dübörögnek szakadatlanul, szokatlan élénkséggel. A visz- szacsatolt Felvidék forgalma általában kisebb lett, lassúbb, mint a csehek alatt volt, főleg az autók hiányoznak, a heves üzleti élet, az ipari világ idáig lenyúló lüktetése, a cseh iram és szorgalom. A Felvidék még sokfelé nem tudott beilleszkedni az új gazdasági rendbe, most álmosabbak, üresebbek, kihaltab- bak városai, mint előbb. (Én hibáztatom, hogy így van, s remélem, hamarosan máskép lesz, ha a sarkunkra állunk. Nem osztom egyik öregebb barátom álláspontját, aki az üres város láttára boldogan felsóhajtott: „most végre ismét a régi, kedélyes, csendes kisvárosban élek, nem zavar semmi a reggeli sétámon, eltűnt a zaj és a sok autó, hál’ Istennek ugyanúgy van, mint 1885-ben volt, amikor azt sem tudtuk, hogy van rajtunk kívül más világ is”.) Á komáromi híd mindenesetre kivétel, ha Komárom nem is az. A Dunántúlról ez az egyetlen kocsihíd vezet Csallóközbe, természetes, hogy forgalma élénk. A magyar élet itt özönlik be a Felvidékre, mert sokkal többen vannak, akik délről jönnek, mint akik délre mennek. E hídon át árad a magyar forma és a magyar felfogás a városainkba, nem csoda, hogy erre jön, mert Komáromban találja a legkisebb ellenállást, az ősi magyar város őrizte meg a legtisztábban a háborúelőtti életformát. Láttam egy meghívót, — igaz, a fiatal komáromiak, mint kuriózumot mutogatták, s csak az öregek nem találtak rajta kivetnivalót, — amely a legtisztább re- gáti szellemiséggel készült már. s a címzett nevének szánt pontozott vonal előtt a következő csekély hét rangfo- kozat-megjelölés állt: Nagyméltóságú Méltóságos Nagyságos, Főtisztelendő, Nagy tiszteletű,, Tekintetes, Nemzetes, Az ember válogathat a megszólításokban. Odaát Érsekujvárott már jobban feltűnt volna ez. A hídon át ömlik hozzánk a nekünk új szellemiség, némán, kíváncsian, kissé aggódva figyeljük. Az öreg autókon, az ötven év előtti bricskákon, a peckesen kocogó sárga fogatokon jönnek a nagyságosok, a tekintetesek, a nemzetesek. Hihetetlenül egyenes felsőtesttel ülnek mereven a magas ülésén, mi nem tudunk még ilyen gyertyaegyenesen ülni, — szeretettel fogadjuk őket, lelkesen, csak arra kérjük, fogadják ők is szeretettel és megértéssel a mi kissé megtöröttebb tartásunkat, s gömbölyű orrú bakancsainkat, ha kissé elütnek is a tűhegyes, sárga magyar úri cipőktől. Két asszony jön egymással szemben a hídon. Mindegyik gyereket vezet. Nincsenek túl jól fölöltözve, egyszerű emberek. Amikor elhaladnak egymás mellett, a két gyerek valahogy összeakaszkodik, az egyik oldalba vágja a másikat, azt, aki Ujkomárom felől jön. A gyerek bőg. Anyja dühös. — Üsd vissza, — kiáltja kihívóan — csak nem ijedsz meg egy ilyen felvidékitől! A másik anya kihúzza magát. — Kikérem magamnak. Nem vagyok felvidéki. Én is odaáti vagyok. Nagyot nyeltem. A régi, szomorú behúzott nyakkal bandukoltam tovább Révkomárom felé. # Apró dolgok nem kedvetlenítenek el, szívósságot és kitartást tanultunk a kisebbségi sorsban. Az átmeneti nehézségek majd csak elmúlnak. Autóra ültem, s a hídtól jobbra és balra megnéztem a két várost, Révko- máromot, a cseh oldalon, Ujkomáro- mot a magyaron. Beszáguldottam a két vidékbe is, a csallóközi oldalon jóval Örsujfalun túl és őgyalla felé, a dunántulin csaknem Tatatóvárosig és Ácsig. Két egyidejű fejlődés mutatkozik meg egymás mellett: Ujszőny az elmúlt húsz év alatt épült ki, a csehek eleget építkeztek a másik oldalon is. A Bata-ház, a kikötő raktárépületei, a sok új síma, fehér, szürke, vagy barna épület az egyik oldalon, a másikon Klebelsberg hatalmas városházája, a polgári iskola, s az új templom vonják magukra a figyelmet. Mennyi különbség! Néhány nap múlva egy város lesz a két Komárom, de az utas még évtizedig látni fogja, hogy sokáig kétféle fejlődés futott itt egymás mellett, egymástól elvágva. Magyar részen több a monumentalitás, szebbek a prespektivák. A színek mélyebbek, az építész szerette a barnát, a barokk színét, a domború díszt, a font geometriai cirádákat. A térrel senki sem takarékoskodott: a középületeket hatalmas távlatokba állították be. De a tér és a távlatok kitöltése még nem kövekezett el, szerényen és aprón húzódnak meg az állam épülettömbjeitől jó messze a kis magánházak, földszintes, két-három ablakos, kertes lakások, mint az apró csirkék a nagy kotló gyámolítása alatt. Ebben az építkezésben van még némi feudális jelleg, a középkor magánházai húzódtak meg ilyenféleképpen a nagy dóm, vagy az erős vár tövében. A másik oldalon az építkezés polgáribb. Ciráda helyett unalmasan egyenes vonalak, a szín egyszerű, de világos: fehér, szürke, vagy sárga, sok a lapos tető és a terrasz. A térrel itt már takarékoskodtak, a perspektíva csaknem mindenütt hiányzik, ez a józan építkezés nem eped a távlatok felé, szűk horizontú. A középület lényegileg nem különbözik a magánháztól, csak nagyobb, szabályosabb, de szintén polgári és villaszerű. A magánház viszont büszke, nagy, frontjával kijön az utcára, nem szerénykedik. Odaát templomokat, városházat, iskolát építettek, itt üzletházakat, raktárépületeket, hivatalnoklakásokat. Ezt láttam egymás mellett az egyesített két Komáromban. ¥ A vidék jellege is elütő. A magyarországi rész errefelé határozottan műveltebb, nyugatibb, európaibb. Csaknem Svájcszerű benyomást kelt, amikor a fekete, ápolt, olajos kettős vágány egyikén nemzetközi gyors dübörög végig zizegő villanymozdonnyal és a fekete, nyílegyenes aszfaltúiról sűrűn integetnek feléje a német, angol, olasz, holland rendszámú autók. A zöld mezőkbe és ligetekbe ágyazott fekete út és fekete Pozsony, június 22. (Havas.) Mach szlovák propagandafőnök a következőkben foglalta össze a június 26-án megszavazandó új alkotmány alapelveit: A szlovák állam köztársaság lesz. Elnökét hét évre választják. Az elnök mellett működik az államtanács, amely a szlovák néppárt képviselőiből, a kormány tagjaiból és a nemzeti kisebbségek képviselőiből Az új szlovák állampolgársági törvény tervezetét, amely holnap kerül a parlament elé, — előreláthatólag változatlanul fogadják el, — közzétették. A törvényjavaslat szerint szlovák állampolgároknak kell tekinteni 1939 március 14-től azokat, akik maguk, vagy akiknek férjük vagy ősük 1918 október 30-án illetőséggel birt azon a területen, amely ma az önálló szlovák állam területét képezi, feltéve, hogy illetőségüket nem vesztették el a jelen állampolgársági törvény életbeléptetése napjáig. Nem tekinti a törvény állampolgároknak azokat, akik az 1896. évi 22-ik törvénycikk tizedik paragrafus alapján szereztek illetőséget. Ez a régi magyar törvény ugyanis kimondja, hogy községi illetőséggel bírnak mindazok, akik egyhuzamban legalább négy évig laktak .valamely községben és részt vállaltak a községi terhek viseléséből. A legfelsőbb vasútvonal a fehér oldalkövekkel, távol néhány gyárkémény, az ácsi erdő és cukorgyár, — ez nyugateurópai kép, a legkultiváltabb európai agrárvidékre emlékeztető. A Csallóköz odaát elha- nyagoltabb. Látszik, hogy a csehek legföljebb a várost ápolták, ahová a népüket telepítették, a színmagyar vidékkel nem sokat törődtek. Az út poros, a hi- perkultúrának kevesebb a nyoma, a gutái vicinális pályateste fűvel benőtt, giz-gazos. De a ligetekben sok a báj, s az örsujfalusi birtok fás legelőin, ápolt, szép földjein meglátszik a tántoríthatatlan magyar erőfeszítés, amely itt is magyar mintabirtokot tudott teremteni a cseh erőlködés tőszomszédságában. A csallóközi gazda nem ment tönkre, sőt talpra állt a kisebbségi sorsban. Házai nem jönnek úgy az út mellé, nem oly dekorativok, nagyok és stílusosak, mint odaát egy-egy grófi kastély az ácsi-út mentén, meghúzódnak a sűrű, zöld ligetek mögött, messze az úttól, de a szellemüket érezni az ápolt földeken. A falu egyszerűbb, nem lendül még a külvárosi jelleg felé, mint odaát a hosz- szú házsorok a bécsi—budapesti országút mellett. A falu a régi, csallóközi. Széles, árkos úton a házak két ablakkal az utcára néznek, oldaltomácaik az ólak felé vezetnek. A templom a régi, fehérre meszelt, előtte kereszt. De új a szövetkezeti ház, szép emeletes, modern épület, inkább emlékeztet a révkomáromi céhépületekre, mint az újszőnyi neobarobbra. Fehér, egyenes, nagyabla- kú, lapostetjű. Baj ez, benesi szellem? Nem hiszem, hogy a józanság ártana, magyar erőből lett a csallóközi falusi kultúrház, szívós nemzettudattal gyűjtött, segélynélküli, népi fillérekből. A nép ilyet akart s ilyen is lett. Az utca ennek ellenére a régi, a perspektivás, a tág magyar. Spanyol grandezzával érkezik az üres úton két csendőr, barna ruhájuk, a sötét, lebegő kakastoll, az egyenes tartás és a hosszú szurony felejthetetlen méltóságot kölcsönöz a kimért lassúsággal közeledő alakoknak. Odatartoznak a képhez, színt, erőt, villamos feszültséget adnak a térnek, kiegészítik, tökéletesítik. Lemennek a Duna felé, megállnak és figyelmes szemmel néznek át, dél felé. fog állni. Ezenkívül öt testületet alkotnak. Az alkotmány biztosítja a lelkiismereti szabadságot és bünteti a kisebbségek elnemzetietlenítését. A magyar kisebbség helyzetét az alkotmányban szabják meg, a német kisebbség jogait viszont a szlovák állam és a Német Birodalom közti egyezmény határozza meg. a négyévi egyhelybenlakás és a községi terhek viselése még nem jelent illetőséget. mivel ehhez egyrészt az illetőnek a határozott kérelme, másrészt a községi elöljáróság hozzájárulása szükséges. Ilyen esetek eldöntése az új törvény értelmében a politikai hatóságok hatáskörébe tartozik. A törvényjavaslat részletesen szabályozza az állampolgárság megszerzésének és elvesztése eseteit. Kimondja, hogy állampolgárság meg is vonható, ha valaki államellenes tevékenységet fejt ki, ha az állam önállósága ellen dolgozik, vagy ez ellen szövetkezik, ebből a célból külföldre szökik és ott ilyen irányú működést fejt ki. Megvonható az állampolgárság attól is, aki idegen állam hadseregének kötelékébe lép, vagy más országokban közéleti szerepet játszik. Mach nyilatk az áj szlovák alkotmányról A magyar kisebbség helyzetét az alkotmányban szabják meg, a német kisebbség jogait a Szlovákia és a Német Birodalom közti egyezmény határozza meg Az új szlovák állampolgársági törvényjavaslat közigazgatási bíróság döntése szerint
