Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-23 / 141. szám
Ara: 10 fillér II, évfolyam 141. szám. Budapest, 1939 június 23. Péntek :C:f £«;V.V i'«, • • ■ Előfizetés ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség ós kiadóhivatal: Bu dapest, Vili. kerület, Józset-körút 5, szám Telefon: 144*400 © Telefon; 144-400 A tiencsini leszámolás Ysp) — Nem tudhatjuk, hová fajul a tiencsini blokáddal, tud’ Isten hányadszor kiéleződött távolkeleti konfliktus, bonyo- lüit részletei és pozícióharcai nem is érdekelhetnek túlságosan, de annál közelebbről érint, a keletázsiai kérdéskomplexum összessége, amely bármely pillanatban akkora robbanáshoz vezethet, hogy Európa is beleremeg, sőt belepusztul. Akadnak ugyan szakemberek, akik túlzásnak tartják az európai lapok állásfoglalásait a japán-kinai ügyben s csupán az európai érdekeket szolgáló propaganda felnagyított beállításainak tartják őket, mert a Valóságban a távolkeleti események korántsem jelentenek világveszedelmet és lehetetlen, hogy miattuk európai háború törjön ki. A szakembereknek eddig igazuk volt, s a sok jóslás ellenére az elmúlt két év kínai problémái nem vezettek általános bajokhoz, de kérdés, meddig marad érvényben a papírforma s mikor csúszik el egy újabb lejtőn az újabb kavics és gördül világlavinává nőve a mélységbe. Az elmúlt néhány nap ismét izzóvá tette a légkört a Sárga-tenger és az Indiai-óceán környékén.. Japán — mint egyáltalán az antikomintern hatalmak tökéletes Összhangban dolgozó együttese minden esetben — most újra kihasználta a kedvező pillanatot, amikor Anglia a márciusi és az áprilisi európai események következtében másutt van elfoglalva és más nagy problémát kíván megoldani figyelmének teljes megfeszítésével, s rajtaütésszerűen megkezdte Anglia utolsó kínai pozícióinak fölgöngyölítését. Szó nélkül tűrni fogja Anglia? Tűrni, hogy állampolgárait kacagó sárgák levetkőztessék és nyílt utcán megbotozzák, tűrni, hogy angol cirkálókat kiparancsoljanak öreg kikötőikből, tűrni, hogy egy egész angol várost a japánok kifüstöljenek, mint a kellemetlen rovarokat szokás? Magában véve az, ami eddig történt Tien- csin körül, az angol presztízs veszedelmes tűnését jelenti s elképzelhetetlen lett volna húsz-harminc év előtt. Angolt verni, mint előbb a kulit! A tekintély és a hatalom piedesztáljáról régen lelökték a fehér embert Kínában s ami történt, nemcsak a japánok öntudatát emeli, hanem az egyelőre szenvedőén néző kínaiak előtt is leszállítja a fehér emberbe vétett hitet. Ez a tény pedig egyszer később még sokféle lehetőségű, de mindenesetre fehéremberellenes kamatokat hozhat Keletázsiában. A világ tehát feszülten figyel: tűrni fogja ezt Anglia? Elvégre ami történik, gazdaságilag és hatalmilag sokkal közvetlenebbül érinti a brit birodalmat, mint mindaz, ami az elmúlt évben az európai kontinensen lejátszódott. A német-olasz előtörésből eddig Angliának nem volt kára. míg most a legértékesebb piacát rabolják el a brit ipartól és naponként újabb és újabb milliós, sőt milliárdos beruházások gyümölcseitől fosztják meg. Ez már vérre megy, kenyérre és hatalomra, nem „világnézeti” kérdés többé, nem a kormányfőmmé, a rokonszenvé vagy az ellenszenvé. A japán-kinai háború régen nem a japánok és kínaiak háborúja többé. Két hatalmas mellékleszámolás kíséri s a japánok bravúrosan vívják egyelőre e kockázatos küzdelmet. Északon a japán- Orosz érdek ütközik össze, s Tokió igyekszik végleg likvidálni Moszkva keletázsiai befolyását, végleg szétfoszlatni az álmokat, amiket a cárok álmodtak Szibéria megszállásakor és a transzázsiai vasút megépítésénél. Sikerülni fog? Eléri Japán amit Port Arthur bevételekor 1904-ben megkezdett? Az új japán-kinai háború kezdetén a japán-orosz konfliktus alkotta a kulissza mögötti hátteret^ most egyre jparancsolóbban ugrik az előtérbe a másik A pénzügyminiszter bejelentette az adórendszer r* a haémeates&éga és a itertahézási program gyors végrehajtását Nyolcórás ülésben tárgyalta a képviselőház az indemnitási javaslatot, melynek élénk vitáiéiban a szociális és fötdproblémák szerepeltek Általánosságban és részleteiben is megszavazta a Ház az Indemnitási A tels&ház egyhangúlag elfogadta a és kárpátaljai törvényjavaslatot A képviselőház a csütörtöki ülésen megkezdte az idemnitási törvényjavaslat tárgyalását. A mai ülés már nyolcórás volt, vagyis reggel tíz órától délután hat óráig tartott. A vita igen élénk volt, sokan vettek részt benne a Ház minden oldaláról és ennek megfelelően az érdeklődés is kihangsúlyozta a javaslat fontosságát. A nap eseménye Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter expozéja volt. Számot adott tizenegy hónap gazdálkodásáról és bejelentette a kormány pénzügyi gazdaságpolitikájának legközelebbi terveit. Ezekből a tervékből kialakul egy szociálisabb és intenzivebb pénzügyi és beruházó politika körvonala, amely egyfelől széles néprétegek teherviselését könnyíti, másfelől munkaalkalmak juttatását teremti meg. Bejelentette a pénzügyminiszter, hogy a milliárdos beruházási program első évének kiadásai túlhaladták az előirányzatot és összesen 300 millió pengőt tesznek ki. Ez a hatalmas összeg elsősorban és főként a hadsereg felszerelését szolgálta. Általános helyeslés és taps fogadta a pénzügyminiszter bejelentését, nemkülönben azokat a szavait, melyekben a beruházási program ugyanilyen tempóban való folytatásáról szólott. Megindokolta a pénzügjyminiszter a több mint 700 milliós hiteltúllépést is, amely elsősorban a hazatérő Felvidék gazdasági és pénzügyi kiadásaival függ össze. Ezután ismertette az adórendszer átalakítását célzó reformterveit, amelyek közül a házadómentesség, a társulati adó reformja, a családvédelmi alapon történő egyenes adó reformja, az illetékkódex és végül a hadmentességi adó bevezetése szerepel. A Ház minden oldalán helyesléssel fogadták a pénzügyminiszter bejelentését. A javaslathoz számos olyan felszólalás hangzott el, amelyek új szint és nyereséget is jelentenek az új parlament számára* Ilyen volt Faragó Edének, Bencs Zoltánnak, Közi-Horváth Józsefnek frisshangú* bátor és alapos felszólalása, melyekhez a Ház igen melegen tapsolt. Egyébként az indemnitást mind általánosságban, mind részleteiben megszavazták, ezzel a nyolcórás ülés véget ért. Pénteken nagy leszámolás, a déli, az angol-japán versengés. Irtózatosan kemény fába vágta fejszéjét a japán katona, amikor a japán-kinai és a japán-orosz kérdés mellé még ezt az ügyet is fölsorakoztatta. Úgy látszik, hogy a kínai háború váratlanul megnövekedett méretei egyenesen rákényszerítették a tokiói kormányt a sokágú küzdelem lefolytatására, mert belátta, hogy a részletproblémák megoldásával nem ér el eredményt. Ha már csap, ha már váratlanul hatalmasat kell csapnia a nemzet erejének teljes megfeszítésével, gondolta, akkor legalább egyszerre üt let hét legyet, a kínait, az angolt, a franciát, az oroszt, az amerikait, a bolsevikit és a kapitalistát együtt. Hatalmas elhatározás s ha az európai bajok meg is könnyítik a japán helyzetet, a harc kimenetele még mindig bizonytalan s az ellenfelek ellenállási ereje fölbecsülhetet- len. A japán nép és a kormány megokolja angoleilenes magatartását és számtalan nyilatkozatban szól arról, hogy miért volt kénytelen a britek ellen, fordulni. Az angolok nélkül, mondja, Csangkaisek régen térdre kényszerül s Japán megkezdheti a sárga birodalom pacifizálását, a közös sárga öntudat megnevelését, az ötszázmilliós egységes, kiművelt, modernizált, dinamikus sárga blokk kiépítését. Ha Anglia Csangkaiseket segíti, nem a kínai népet és a kínai önállóságot védi, 6, ilyen romantikára nem igen kapható a kegyetlenarcú gyarmati angol őrmester, aki évtizedek óta a legjobban tudja verni a kulit és kizsákmányolni a gyermeteg népet, hanem azért teszi, mert meg akarja gátolni a két sárga birodalom egyesülését és a sárga ébredést, a japán vezetést és nevelést a Mennyei Birodalomban. Anglia nélkül másfél év óta nincs háború Kínában, kétmillió kínai és félmillió japán fiatalember életben marad, tartományok nem hervadnak el s nem omlik össze a sárgák jóléte sem a Jancse völgyében, sem a szigetbirodalomban. Anglia jelszava: szétválasztani a két sárgát, addig segíteni fegyverrel, pénzzel, áruval Csangkaiseket, amíg Japán kifúl s a két legyengült sága nép élettelenül terül el a diadalmaskodó britek lába előtt. Divide et impera, az elv ugyanaz, mint Németország és Ausztria szétválasztásán nál volt, vagy annyiszor máskor az angol történelem folyamán. Japán érzi a veszélyt s tudja, hogy Kínával addig sohasem lesz kész, amíg az angolok bent ülnek a kínai kikötőkben, Tiencsinben, Szvatan- ban, ^ vagy másutt s szállítják a fegyvert, az élelmet Csangkaiseknek, bátorítják, ösztönziik, mint annakidején a négussal tették. Tokió kényszerhelyzetében elhatározta, hogy lecsap a hidra fejére s lehetetlenné teszi a renitens kínaiak angol támogatását. Mit szól hozzá a hidra ? Vájjon hány feje támad, ha néhányat leütnek? Tűrni fogja a merész nekibuzdulást, vagy szorító karjaival felelni fog? a világ izgatottan várja a választ és reszket köve^f kftzményeitőL ''1
