Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-18 / 137. szám

1939 JÚNIUS 18, VASARNAP vEmsfStI •í^o^rhtms Uj életet vár a földreformtól Bátyú magyar népe, amelynek a csehek két holdat adtak — temetőnek Magyar kezekbe kerül a cseh telepesek földje — Egyelőre 1200 holdat kaptak haszonbérbe a helybeliek — A Tiszahát vidéke magyarjai között Ha a térképre nézel és megpillantod rajta a Lemberg Budapest és Kőrösmező felé elágazó vasútvonal mentén, azt hin' mód, hogy gócponthoz méltóan virágzó he­lyet találsz ott, ahol Bátyú nevét olva­sod. Pedig a múltban a nagybirtok ölelése, majd a földreform „áldásai” fojtogatták itt a népet, amely a maga törhetetlen ma­gyar életigenlésével és felfelé törekvő szorgalmával jobb sorsot érdemel. A községet a háború előtt a Lónyay grófi birtok fogta közre, aminek természe­tes következménye lett, hogy a bátyuiak is alaposan kivették a részüket a beregi kivándorlók számának növelésében. A há­ború után a fogságból hazaözönlőket itt találta a román megszállás, majd a cse­hek váltották fel őket is. Ezután még ne­hezebb napok következtek. Ki-ki kereste az utat a nagy világba és megindult a második, 1922-es kivándorlás Dél-Amerika felé. 900 cseh a magyar faluban A színmagyar községnek szinte végzete lett a mellette elhúzódó fővasútvonal. Mert Kárpátalját Prágával kötötte össze —- ezért csatolták Bátyút a néhai Cseh­szlovákiához. Minthogy forgalmi szem­pontból fontos hely volt, a cseh gyarmato­sító törekvéseknek is egyik főgóca lett. A -csehek a Kárpátalján bevált módszerek szerint el akarták csehesíteni. A határ mögé eső Lónyay-birtokot fel osztották az itt lévő körülbelül 8800 kát; holdon négy nagyobb telepet létesítettek, melyet elneveztek Svobodának (Szabad­ság) talán azért, hogy a bátyuiak annál jobban érezzék saját rabságukat. A telepi' tés az ismert minta szerint történt. Min­den beépített telekhelyhez 27 kát. hold te­rület járt, de az utódokról is gondoskod­tak és a telepesek gyermekei részére is népes telepet létesítettek; így egy szép napon azon vette észre magát Bátyú, hogy környékén több mint 900 cseh él, gazda­godik. A telepesek kizárólag csehek és morvák voltak. Amikor azonban a telepí­tés népmozgalmi szempontból nem vált be, a 30-as években ruszinokat telepítettek, lehetőleg pravoszlávokat, hogy az esetle­ges magyarosodás ellen még jobban fel le­gyenek vértezve. Ezek aztán alaposan fel­lendítették a szláv szaporodást, melyről a csehek kényelmes életükben elfelejtkeztek. Az azelőtt színmagyar vidék a 30-as évek után ilyesformán rohamosan szlávosodni kezdett. Elhhez nagy mértékben hozzájá­rult az idetelepített ruszinság nagy szívós­sága, igénytelensége és szorgalma is. Ez a nép az igényeit szinte emberi színvonalon alulra leszorítva igyekezett mennél több földet szerezni, nem minden eredmény nél­kül. Hiába volt a bátyuiak mozgolódása, Amit a cseh földreform meghagyott a grófnak, zsidó kézre került. Kényelmesebb és biztosabb volt egy ügyféllel tárgyalni mint bizonytalanul fizető sok igénylővel A. bátyuiak tovább harcoltak hihetetlen szívóssággal a földért. Kezdődött a sűrű instaneiázás a prágai minisztériumokban Végül is a földhivatal megelégelte a bá­tyuiak örökös mozgolódását a földö után és adott a községnek 2 holdat — temetőnek. Mintegy szimbolikusan fejezte ki az állam hatalom azt a sorsot, amit ennek a köz ségnek szánt: jut még a magyarnak föld de a temetőben! így találtak itt 1029-ben a Sarlósok egy süllyedő tiszaháti községet a betonistállók mellett, raár-már reményt- vesztett, letargiába eső néppel. De a falu népe a megtorpanás után sem adta fel harcot. A fajta ereje megmutatkozott. Itt nincs beltenyésztés, majdnem minden le­gény szomszédos falvakból nősül, viszont a szomszédos falvak idejövő legényeit sem várják ólmosbottal a falu végén. Az egész­séges vérfissülés eredményeképpen az it­teni emberek külsején meglátszik a ma gyár fajta minden szépsége. Életerőtől duzzadó t,zebbnél-szebb lányok, magas egyenes tartású legények élnek itt, szem­ben a környező falvak nemcsak munkától de az elszigeteltségtől is megrokkant si lány minőségű emberfajtájával. Adnak is faágukra, a hat napot kemény munkában töltenek el, azzal törődnek, hogy vasárnap mindenki minél szebb ruhában jelenjék meg. Az idegen a diákkisasszonyt a pa­rasztlánytól nem tudja megkülönböztetni. Sokan aggódtak, hogy a polgáriasodás kül­sőségeinek ilyen átvétele nem-e a leszegé­nyed1’s felé viszi őket. De nem. Ez nem egyszerű üres cifrálkodás. Itt ninc3 úrhat- námság. A fiatalok egyre jobban érzik a művelődés nagy fontosságát. Egyre több gazdának jön meg az ambíciója, hogy a belterjesebb gazdálkodás felé forduljon és mezőgazdasági tudását növelje. Ezért a heti egynapos cifrálkodás csak önértékes lésüknek kifejezője, melyhez elengedhetet­lennek tartják nagyobb tudás megszerzé­st. A csehekkel való kényszerű együttlét, valamint azok elért gazdálkodási eredmé­nyei egyre jobban munkára és észszerű munkára serkentették őket. Mert míg ez­előtt az itteni férfiember a kapálást szíve­sebben az asszonyra bízta, ma a falu ap- raja-nagyja kint dolgozik a határban. A nagy munkairamban mindegyik a másikon igyekszik túltenni. Hiszen most újból re­ménység költözött a szívekbe — 1200 hol­dat kaptak egyelőre kishaszonbérbe. Most mindegyik meg akarja mutatni, hogy be­csülettel meg tudja művelni azt a földet, amit a magyar állam számukra kedvező feltételek mellett juttatott, hogy még leg­alább 1000 holdat könnyű szerel fel bírna venni, meg tudna munkálni a község. Svobodából Horthy falva Svobodából pedig 1938 november 2-ától Horthyfalva lett. Lakóik honvédségünk bevonulása előtt idejében kitakarodtak. Nagv mehetnókjükben a környékbeli közd ségekben elkótyafetyélték holmijaikat. Mert amíg az egyik óvatos, aki annak idején egy kofferei jött, idejében 24 vaggónnal oldott kereket, addig a többinek a nyakára égett a költözködés és a cseh vasút utóbb két családnak adott egy vagont. Pedig a döntő napokban büszkén mondogatták, hogyha nekik el kell menniük, Bátyú he­lyén is csak hamu marad. Hogy fenyegeté­süknek még nagyobb nyomatéket adjanak, minden cseh telepes házat valóságos arze­nállá rendeztek be. A házak padláslyukai­ből gépfegyverek ásítoztak a közeli ma­gyar határ felé. hogy éjjelenként, ész nél­kül zakatoltassák őket, míg hol itt, hol ott nem tűnt el egy gépfegyver kezelő legény­séggel együtt a felkelők jóvoltából. Ezután már jónak látták a házaik falain lévő ha­zafias képeiket bemeszelni; mit lehessen tudni, — jobb lesz a magyarság érzékeny­ségét nem sérteni legionista emlékekkel. Elég későn jöttek rá, de a magyar gép­pisztolyok alapos munkát végeztek éjje­lenként és a huszita hősködés lelohadt, ahogy közelebbi vonatkozásba kerültek a magyar bátorsággal. Nem volt mit tenni, bolsevik módszerek szerint túszokat szed­tek: a falu vezető embereit. felen pálinkafogyasztás tartja mérlegét egyensúlyban. A hitelszövetkezet viszont kedvezően fej­lődött és ha a kisebbségi életben megvolt visszleszámitolási hitelt megkapja, to­vábbra is segítségére tud lenni a gazdák­nak. Mindeneket összevetve a földbirtokren­dezés fogja eldönteni a Bátyú népének föl­emelkedését. Az emberekben szilárdan él a hit, hogy nem hiába reménykednek. Nagy Vilmos. Huszonnégy gyilkosságért — iégyeími eliárás London, június 17. A Daily lief áld szerint a román kormány fegyelmi eljárást indított azok ellen a csendőrök ellen, akik május 10-én 21 bolgárt legyilkoltak. Ilyen módon remélik, hogy Románia meg* békíti Bulgáriát, de nem hihető, hogy a puszta fegyelmi rendszabályok kielégíte­nék a szófiai kormányt. Bátyú a bátyuiaké ty A telepes házak ma üresek, várják: aa j honfoglaló magyarokat, a magyar né­pet, az egyedüli jogosultat, aki mineddig ki volt rekesztve mindebből. A történelmi jóvátétel még nem késett el. Az új lehető­ségek láttán pedig bizakodás ül a bátyúi magyar arcokon, hogy szívós harcuk sem lesz eredménytelen, hogy a haszonbérbe kapott földeket örökbe kapják, kedvező törlesztési feltételek mellett, de azt is re­mélik, hogy legalább a Bátyú melletti be­épített telekre csak bátyuiakat fognak te­lepíteni. Hiszen a község lakossága a hás ború utáni években rendkívül megduzzadt, részint a földreform miatt gazdátlanul maradt cselédség és a tanyai lakosság erős beszivárgása révén. De jöttek sokan szomszédos Csongor községből is, mely Kárpátaljával szabadult fel. Ez a tipikus zselér község a maga földtelenségével, a pusztuló Tiszahátnak szinte jelképe. Beszi­várogtak Beregrákosról is azok, akiknek a Schönbom birtok nem adott terjeszke­dési lehetőséget, mert minden parcellát ru­szinnak juttatott, tervszerűen szlávosítva Munkács környékét. Ezek az elemek itt a község legszorgalmasabb rétegébe tartoz­nak és a hódítók hihetetlen szívóssággal igyekeznek magukat hozzáláncolni a ma­gyar földhöz lépésről-lép'isre, megkoplalva a holdaltat. Nem átallanak bármilyen mun­kát is elvégezni, ha az jövedelmüket gya­rapíthatja. A vasutasok A község maga mezőgazdasági jellegű, de külön színt képvisel a nagyszámú vasu- tasság, mely legnagyobbrészt teljesen leve­tette a paraszti életszemléletet. Nálunk a polgáriasultság már erős kűmyelemszerete tét is mutat. A legtöbb a jó fizetés mellett nemhogy szerzett volna, de nagy adóssá­gokba keveredett a nagy igyekezetben, hogy magát többnek mutathassa, mint ami. Már ők nem illeszkednek be a falu életébe, legnagyobb részük nagy előszere­tettel hangsúlyozza ki, hogy ő már nem tartozik a falu közösségéhez. Gyermekeik azonban, akiket taníttatnak, megtartották népi szemléletüket és szívesen elvegyülnek a többi fiatalság közié minden feltűnés nél kül, egy cseppet sem hangsúlyozva ki, hogy ők mások, őket nem kezdte ki a dzsentriséq iránti nosztalgia és úrhatnám ság. Kérdés, hogy lesz-e elég lelki erejök megmaradni ezen az úton, azokban az is­kolákban) ahol újbél «úri fiúk” és «párását fiúk” kasztja kezd kialakulni, holott ed­dig csak a tehetségest és a tehetségtelent különböztette meg a kisebbségi nemzetkö­zösség. Földéhség A vasút volt az, amely a földtelenek egy részét a háború előtt fel tudta venni. A megszállás alatt a bátyuiak messzi földet bejártak; ahol vasútépítés akadt, ők ott dolgoztak. Szívesen felvették őket minde­nütt; nagy munkaerejük és szorgalmuk miatt, Aztán a cseh telepek építésinél, majd a hatalmas talajjavítási és vízszabá­lyozó munkában vettek részt. Nagyon sok munkás elsőrangú alagcsövezövé képezte ki magát, de, az útépítéseknél is minde­nütt a legjobb munkaerők közé tartoznak Ma ők is szeretnének földhöz jutni, fel­villanyozta őket az önálló egzisztencia lé­tesítésének lehetősége. A vasút ma már nem vonzza őket. Az alacsony munkabér a föld felé fordította tekintetüket. Bíznak a Felvidék vezéreiben, hogy hozzásegítik őket az emberibb léthez. Erősen él bennük a fajtestvériség gondolata. Úgy érzik, jo­guk van rá, hogy a felvidéki birtokrende­zés teljesen az ő javukra dőljön el. Ök járnak a legszívesebben az SzMKÉbe, csil­logó szemekkel, kipirult arccal vitáznak a 30—40 év közötti gazdákkal Szabó Dezső­ről, Illyés Gyuláról, Féja Gézáról, Veres Fíterről, de más, mezőgazdasági kérdés­ről is. Van azonban árnyoldal is a községben. A születések száma 1921 óta lefelé haladó irányzatot mutat és tíz év múlva 20 ezre­léken lesz a szaporodási arányszám. Ezzel szemben érdekes születések alakulása a szomszédos Horthyfalván (Svoboda) 1926. szül. magyar: 0 cseh: Nem a legkepK'ezőbb deljni élete sgm. Tíz_z: és csak egyetlen k maga is kénytelen z/i beszerezni áruit, nyír A falu fogyasztási üreségtől, az á: 1937. szül. 17 , 3 község keres ó kereskedő, ény, aki nagykereső másutt e­an an önéi .ital. övetkezete pJng az ytól; csak a férték Az 1919~ es ellenforradalom emlékünnepe Az ellenforradalom 20 éves évfordulójához értünk e hónapban. Az egykori ellenforradal­márok, a Júniusi Bajtársak f. hó 24-én ál­doznak elesett bajtársaik emlékeinek a Lu­dovika Akadémián, melynek kertjében négy pajzson áll az obelisgk jízerü három méter magas márványból készült emlékoszlop. Ol­dalán két pallos és mártirkoszorú szimboli­zálják a hősi halottak vértanuságát. Az em­lékoszlopon a kővetkező felirás áll: 1919 június 14. A Ludovika Akadémiá­nak a nemzeti eszméért vívott dicső küz­delme emlékére. Az oszlopon két oldalt a hősök nevei í Lemberkovits Jenő, Ivándai-Karátson István, ttildner Ferenc századosok. Erödi Ödön t, főhadnagy, Pogány Jenő XX. évf.-bell akadé­mikus. Jobboldalt a következő szavakat ol­vassuk: Emeltük a nemzeti eszme lelkes híveinek áldozatkészségéből. A nemzeti eszme ünnepét üli az 1919. Jú­niusi Bajtársak Szövetsége s az egész or­szág 24-én, mélységes hódolattal eltelve ad­nak élő vezére, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó urunk Iránt, aki Magyar- országon győzelemre vitte annak zászlaját. Az ünnepély sorrendje a következő: reg­gel 8 órakor a Mária Terézia-téren lévő Jó­zsef telefonközDont falán elhelyezett emlék­tábla megkoszorúzása, ugyanazon Időpont­ban lesz a Vértnauk emlékoszlopának meg­koszorúzása Is. 9 órakor tábori misével kez­dődnek az ünnepségek a Ludovika Akadé­mián, melynek keretében avatja fel a baj­társi szövetség örökös elnöke, Perényi Zsíg- mond báró koronaőr a szövetség váro:-i- nyosait, kik az 1919 június szellemében ne­velkedtek. 11 órakor lesz az akadémia dísz- kivpnulása, mely alkalommal Teleki Pál gróf m. klr. miniszterelnök mond ünnepi be­szédet. Ezután az emlékművet koszorúsba meg vitéz Zákányi Győző tábornok, a szö­vetség ügyvezető elnöke, majd az akadémia csapatainak díszmenete kö­vetkezik . A június 24-i ünnepély bajtársi közös ebéd­del zárul a Pannonia-szálló éttermeiben, délután fél 2 órakor, melyen a Perényi- emlékserleg beszédet vitéz Vértessy Károly ny. huszárszázados, a szövetség igazgatója tartja. Ugyanaznap este a dunai flotila díszfelvonulása lesz fényes kivilágítás mellett a Dunán. Itt említjük meg, hogy az újpesti Mautner- bőrgyárban elesett ellenforradalmárok — névszerint: Roitsck László hadnagy, Szi'.cs János sofőr, Martinovics Béla, Papp Imre, Hajden László és Kató Orczy Imre — em­léktábláját f. hó^Hü-én délelőtt leplezi le a szövetség. UjjMgt városa szintén 25-én dél­előtt tartja fjjnyes külsőségek közt az ellen­forradalom emlékünnepélyét. f J Bartos Elek. Leányának UffiSftes kiképzését biztosítja^!jtrA Fgfstner-féle j p a Gyakorlati dfokéflzítfe. Bentlakók, bejárók (1 év). ,f8. IdegMTnyelvfl továbbkepzé^ készítés az ősszel iskolai tipusokían. — ff >vszky-utcai leánynevelő Intézet 1. Titkárképző (1 -év. Diploma)J2. Ruha- és anyagtervezé 4. Zenaw íportok. 5^Háztartás, ' " ' 33. taafv, Prospekt#». Budapei t, VI., Bulyovszky-utca 10 Telefon! 116—693.

Next

/
Oldalképek
Tartalom