Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-18 / 137. szám
1939 JÚNIUS 18, VASÁRNAP TEEDIDEKI JfcwÄÄRHnoiaE A HAZATÉRT NEMZET KÜLDETÉSE Június 10-én megalakult az Egyesült Párt kulturális szakosztálya. A kifejezés, ,,kulturális szakosztály”, nem mentes bizonyos ósdi mellékíztől. Ez azonban senkit* tévedésbe ne ejtsen, mert a múlt szombaton összeült értekezlet e kifejezést és e keretet nagyon korszerű tartalommal töltötte meg. Révay István gróf, a párt ügyvezető elnöke már bevezető szavaiban meghatározta az Egyesült Magyar Párt jellegét s a párton belül a „szakosztály” szerepét. Az Egyesült Magyar Párt szerinte nem épülhet régi politikai szemléletre, hanem korszerű népmozgalommá kell kifejlődnie. A párt, mint népmozgalom, a szellem embereinek aktiv ténykedését nem nélkülözheti. Jaross Andor miniszter úr beszédében a szakosztályban tömörült szellemi emberek feladata s munkájuk körvonala teljes tisztázást nyert. Az új magyar szellemiség — úgymond —, amelyet a visszacsatolt országrész magyarsága képvisel, gyakorlati érvényesülést csak a pártban és a párton keresztül szerezhet. E szellemiség érvényesülésének lehetőségét, az érvényesülés keretét jelenti a párt kulturális szakosztálya. A szakosztály az új magyar szellemiség — a felvidéki szellem termelő, kisugárzó központja. A szakosztály nem esik össze a népművelési munkával, amelynek önálló- eágát a párt szükségesnek tartja. Ilyen elvek alapján alakult meg a kulturális szakosztály s ez elvek munkájának irányát és módszerét is meghatározzák. Megalakulásával a párt élete teljessé lett. A szervezeti építmény működése mellett megindult a szellem munkája is: a párt organikus életbe kezd. Az Egyesült Párt programjából tudjuk, hogy a párt totális igényű párt. Meghatározott földrajzi területen, a visszacsatolt országrészen élő magyarságot tömöríti és képviseli. E népcsoport egységes lelkiségét és akaratát fejezi ki. Felépítésében, szervezetében, belső életében és külső céljaiban népi párt, a képviselt népcsoport teljes nemzeti és szociális kiteljesülésének akaratát hordozza. Mint népi párt politikai munkájába teljes mértékben bevonja a népet s a párton keresztül közvetlenül ható politikai tényezővé avatja. Belső életének ez az üteme, szerves élete, adja meg kifelé az erejét, kölcsönzi dinamizmusát. Amint e belső életében zavar állana be, amint a nép közvetlen akarata és ereje nem járná át a párt egész szervezetét, megszűnne dinamizmusa, ereje; megszűnne népi párt lenni, totális szervezeti és képviseleti igénye veszélybe kerülne, jelentkező politikai erőik vitássá tennék, A párt ilyen felfogása és működése. — amelyet a „párt” szó nem is fed teljesen — meghatározza a párt szerveinek működépét is. E szervek működése, minden ténykedése nemcsak a pártot képező nép tudtával, hanem részvételével is kell történjék. Ez az a bűvös módszer, amely vitathatatlan eredményeket biztosít s a Irta: BÓLYA LAJOS mely egyúttal a legjobb iránytű is. Ha tehát az Egyesült Párt, mint totális igényű népi párt tartós eredményeket akar biztosítani, a párt életében a visszacsatolt országrész népének tevékeny részvételt kell biztositani. Amikor pedig a kulturális szakosztály e nép szellemiségét, lelkét, vágyait és akaratát akarja kifejezni. munkájának részeiévé kell tenni a Felvidék magyar népét. Ezért mindjárt az alakulás után, a munka indulásakor kötelességünk a közvélemény előtt elmondani, milyen okok és elképzelések hozták létre e szellemi gárda megszervezését s hogy milyen munkát s szerepet szánunk neki. Ügy véljük, hogy a közvélemény vágyát és akaratát fejeztük ki a szakosztály megalakulásakor, most a munkában való részvételre szeretnénk megnyerni. A felvidéki magyarság küldetése A felvidéki magyarságnak Csehszlovákiában eltöltött húsz éve külön magyar történelmet jelent, amelynek csak e néprész volt a részese. E népcsoport külön történelme még nem ért véget. Hazájában, ahova olyan könnyes örömmel tért haza, további történelmi szerepet visz. Itt volna az ideje, hogy húszéves idegenben élt életének történelmi értelme kifejtessék. Mi most az elmúlt húsz év történelméhez csak annyiban nyúljunk hozzá, amennyiben a jelenben történelmi szerepének a mi munkánkat meghatározó elemeit kell megállapítanunk. Többen többször megírták, hogy a felvidéki magyarság népi egysége az elmúlt húsz év alatt nem alakult kii teljesen. E megállapításnak csak mint történelmi ténynek volna jelentősége akkor, ha nem tudnánk s nem vallanánk, hogy a felvidéki magyarságnak az egész magyarság életében küldetése van. De mivel e küldetéssel tisztában vagyunk, ennek következménye, hogy a húsz év alatt tökéletesen ki nem épült egységünket hazánkban kifejlesszük. Egységünk azonban ma már nem védelmi egység, nem a kisebbségi elzárkózás egysége, hanem kifelé. a nemzet egyeteme felé ható és küldetést vállaló egység. Egységre most azért van szükségünk, hogy lelki és gyakorlati eredményeinket az egész magyar- xáa számára megőrizzük és ltözvetítsük. Mivel ezen eredményeink kétségtelenül az új magyar élet elvi és gyakorlati megalapozásánál alkalmazandó irányelveknek megfelelnek, vállalnunk és védenünk kell őket mindaddig, amíg a magyar nemzet életében meg nem valósultak. Nem óhajtunk és nem óhajtottunk corpus separatum lenni, sem közigazgatási tekintetben, sem lélekben. Egyesülni, felolvadni akartunk teljesen. Álljon itt egy dokumentum erre. Pozsonyban a Magyar Nemzeti Tanács megalakulásakor a párt helyiségében a magyar munkásság, az értelmiség és a diákság küldöttsége üdvözölte a Nemzeti Tanácsot, Jaross Andor és Esterházy János pártelnökökkel az élén. E sorok szerény írója mondott beszédet, többek között a következőket: „A csehszlovákiai magyarság immár utolsó pillanatait éli. hogy különvalósága megszűnvén, az egységes magyar nemzettestben boldogan olvadhasson föl. Lelkünket határtalan forróság tölti el a Miért vslt szükség zsidótörvényre? Negyven esztendővel ezelőtt már válaszolt erre a kérdésre Bari ha Miklós a legnagyobb magyar publicista és nemzet- politikus. Könyvét akkoriban titokzatos kezek eltüntették a piacról a szerzőt pedig támadták, csúfolták .. Megállapításai nemcsak ma is igazak, hanem ma is égetően időszerűek, s a „Kazárföldön“ súlyos problémái ma is problémák Minden müveit embernek olvasnia Ítéli BARTH A MIKLÓS könyvét, amely meggyőz arról, hogy miért van szükség fajvédő politikára! Kapható a STÁDIUM könyvkiadónál (VI., Rózsa-utca 1U. szám), PFEIFER FERDINAND könyvkereskedésében (IV., Kossuth Lajos-utca 5) és minden könyvesboltban Ära kötve; 2.50 P gondolatra, hogy fájdalmas különvaló- ságunkban megszűnünk, s nem leszünk már megkülönböztető jelzőkkel ellátott magyarok — csak magyarok.” Nem így lett. Üj jelzőt kaptunk s új jelző alatt, jobban különállva, mint ahogy elképzeltük, kellett vállalni küldetésünket. Már akkor is vallottuk e küldetést, de a viszonyokat nem ismerve máskép véltük megvalósithatónak. Közelebbről, belülről. „Azt akarjuk, hogy a magyar nemzet Győr lebarnufásfto államába egységes magyarságként mehessünk. Mindent, amit tanultunk, egységesen kell átadni nemzetünknek, mindent, amit szenvedtünk — s nekünk fiataloknak ebből bőven kijutott — nagyszerű lendítő erővé kell változtatnunk nemzetünk szolgálatában. Mert ne felejtsük el, hogy a megnyomorított éí földreszorított Magyar- ország népe most készül fölállani teljes emberi és nemzeti nagyságában. A mi hazatérésünk e folyamatnak egy része s a mi erőnk — ha okosan és becsületesen és főleg egységesen állítjuk népünk szolgálatába — e föláílásnak döntő tényezője lehet. Az öröm e boldog peredben ne feledkezzünk el felelősségünkről és^ feladatainkról, amelyek ránk várnak. Példát mutattunk, mikor már itt együtt mentünk a történelem legsúlyosabb küzdelmébe. Egységünk ma a legboldogabb magyar valóság. Egységünk erejét vigyük át a most már egy államban egyesült magyar nemzet életütemébe s segítsük az egész magyarság egységbe forrását. Ez a történelmi feladatunk régi és újra új hazánkban." A lélek és a szellem egysége Egységről beszéltünk akkor, mert tudtuk, hogy a nekünk kiosztott történelmi feladatot csak egységesen tudjuk elvégezni. Egységünk pedig nem volt szervesen kiépített, mert a történelem rohanása nem adott időt a tökéletes beszervezésre. A fölszabadulásnak mindannyiunkat a lélek mélyéig megrázó ténye azonban a lelki egységet tökéletesen megteremtette. Nyugodtan és bátran mondhatjuk, hogy a visszacsatolt országrészen élő magyarság teljesen egységes lelkiséggel helyezkedett el régi hazájában. Az új életkörülmények között szerzett tapasztalatok azután azok előtt is nyilvánvalóvá tették ez egységes lelki képletet, akik eddig nem ismerték föl. Ez egységes lelki képlet kifejezése, tudatosítása a közvéleményben s ható erővé tétele a hétköznapi életben maradt el eddig. Ezt pedig azért, mert az egység erős szervezeti alappal nem rendelkezett akkor, amikor a felszabadulás ténye megtörtént s a felvidéki magyarság vezetőire, meglévő szervezeteire olyan nagy munka hárult, hogy a lelki egységet hordozó, összetartó ezervezet kiépítésére nem adhatták oda teljes erejüket. Az unifikáció- val járó perszonális kérdések lassan elintézést nyernek s a felszabaduló munkaerők most már a lényeg szolgálatába állhatnak. A munka ott folytatódik, ahol a kisebbségi élet utolsó idején abbamaradt. Ott állottunk már akkor, hogy a külön területeken működő közéleti szervek és tényezők szervi együttműködésének formáit kerestük. Az úgynevezett ifjúság, a kisebbségi sorsban nőtt és eszmélt értel- telmiség teljesen belevetette magát a kulturális munkába, amelyet a kisebbségi sorsban a legfontosabb munkaterületnek tudott. Résztvett a SzMKE munkájában, a helyi kulturegyesületek életében és közben a szellemi élgárda az ideológiai harc, a nemzeti önvédelmi lelkiség kifejezésének fórumait teremtette meg. Ennek állomásai az Uj Szellem, majd a nagystílű Nemzeti Kultúra. Később a Tátra is a kezükbe került s a P. M. H. in mindinkább az új, egységes szellemiség intenzív kifejezője lett. Szvatkó Pál írta e szellemiségről s képviselőiről az Űj Szellem 1938 október 15-i számában: „Semmiesetre, más körülmények között sem akarjuk föladni azt a szellemi magatartást, amit eddig követtünk s amit a kisebbségi magyarság legértékesebb hozományának tekintünk az összmagyarság számára. Józanság, a mérték, a „mesuré" ismerete, szociális igény és tapasztalat, szorgalom, illúzióéi? romantikamente:: ség, redizmus, az apró munka szeretete és értése, testi-lelki szerénység, de szívósság: a kifejlődött szolidaritás érzése, egymásrautaltságunk tudata, a túlzott individualizmus rossza- lása. semmi érzék egy elkínaisodott társadalom iránt, egyszerűbb, szürkébb, halkabb, de gyüjtőbb, megalpozottabb és áttekintőbb élet. Európa igazi, hétköznapi ismerete, mélv nolitikai tudat, a modern és hasznos kollektív életnek nemcsak megismerése. hanem a beleszokottság is ebbe az életbe, kevesebb irodalmi póz és erőltetett szívesség, kevesebb szertelenség és pátosz, egy betétkönyves világnézet, a sors kegyetlen iskolájában megacélozott gyarmati ember keménysége és önállósága.“ Egy másik alkalommal még tovább megy s a Felvidék harcos lelkét mintázza: „Rohamszázadot formáltunk . . . A magyarság virága kívánunk lenni. Mi itteniek vagyunk az elmúlt húsz év magyar frontharcosai s úttörői egy meg- másutt életnek” Vallotta, hitte, hirdette közülünk s helyettünk egy és a saját soraink felé is szuggerálta, hogy rohamszázad vagyunk, hogy harcosok és úttörők vagyunk. Katonás fegyelemben, harcokban megedzett, zártsorú egységet hirdetett, mert tudta, hogy csak így álljuk az itthoni küzdelmet, amihez a jogot sok szenvedés árán vettük. Magam is írtam erről szerényebben, de nem kevesebb hittel. „A Felvidéki Magyarság Húsz Éve 1918—1938“ című Budapesten megjelent könyvben: „A fiatal magyar értelmiség, amely az első évtizedben ideológiai harcokban próbálgatta erejét, a harmincas években mindjobban részt vesz a nemzetet szervező munkában. Szoros elvi barátságba kerül a magyar kultúrmunkát szervező „öregekkel“ s később a magyar politikusokkal kerül ideológiai és harci síkon együvé. A történelmi idők. 1938 már teljes egységben találják a magyar Felvidéket. Együtt van a nép s vezetői,, politikusok, kul túrmunkások, szellemi emberek egyaránt. Megrostált, tartalmas, tiszta búza ez, amely a magyar földbe most belehullik. A konkoly kihullott a rostán.” A lélek egysége volt ez, amelyről írtunk és beszéltünk, a lélek, amelynek A munkácsi kir. járásbíróság. P. 1239/1939/2. sz. Idéző hirdetmény A munkácsi gmx. jyasoirosag Kozmrre teszi, hogy íjél/vák JpUtalános Hitelbank munkácsi fióirfaJlelperpnek, Osztreicher Szidónia szülVKcj/us éwtársai alperesek ellen 2X92 P SS/fill/váltóbRce és járulékai iránt indított p&réhin a lAóság a per felvételére és érdeinlegey tárgyalására határnapot tűzött és felhívta m felekai. hogy lüjfs. évi augusztus IÁ. naj/án déwlött 9 igakor hivatalos helyfségébah (Ervjí-utca. 8. jíjpszám, 22. ajtó- száih alatt) jelentenek wfei1 egyszersmind pedig Kafllus Dfvid pal#'szfinal,yKiillue Simon há/ai, KaUus Jolin »newfoAi, Katz Regina fezül, idülus ér Ksfllus /Jakab .hágai tartózkodáséi aftieres^t réi'.érw kik ü jjfn Cetien helyen taftózkopiak Jigyfondnolail JEa- ternay Béla <f. ügwédet/ílalJk MunKáJson) nevezte ki. jJbíróm.g fejlivjalaz ai]*re#ekct, i hogy fent megjelelt hatgrnadpn és; érában J meghatalrnaiít^ugyvéch'általjrjeleniínrlf meg, g mert ellenkfcciresetbenp az tgyapndnfck fogjr helyettük eljárni. í . lg Munkács,/1939 június 7. napján. Dankulinecz Vladimir dr., s. k., kir. járásbíró. A kiadmány hiteléül; olvasható aláírás, kezelő.