Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-01 / 123. szám
1939 JÜNIUS 1, CSÜTÖRTÖK TEMIMfl» -W&GfoRHIRBÄB Magyar út Irta: Gróf Telski Pál miniszterelnök Teleki Pál gróf miniszter, elnök a Függetlenség csütörtök reggeli Számában vezércikket írt. A vezércikket teljes , terjedelmében itt közöljük: 'Amikor a miniszterelnökséget és ezzel Ez ország vezetését elvállaltam, tisztában voltam azzal, hogy ilyen nehéz időkben erre csak úgy vállalkozhatik valaki, ha minden melléktekintet és megalkuvás nélkül saját lelki formáját éli meg a munkában, amelyet önmagában meggyőződése szerint legjobbként kitermel, azt adja a köznek, nemzetének, — annak jegyében ad gondolatokat, irányt és hitet. Erőt adott nekem a vállalkozáshoz az, hogy a napi politikától távol állva a nemzet széles rétegeivel érintkeztem és ezen éreztem gazdagodni lelkem tartalmát; erőt adott az, hogy például háromnegyed éve Tokajban való megválasztásomkor is úgy éreztem, hogy a nemzet szívének mélyén a falusi embernél visszhangra, megértésre találok; amidőn Ígéretekben szegény prédikációimra azt mondották egymás között: de megbecsült a jelöltünk, hogy semmit sem ígért, de igazat beszélt. És ma azt látom, hogy sakkal szélesebb körben sem csalódtam és a nemzet megértett. Megértette a magyar becsületből származó ígéret nélküli őszinteséget, megértette ennek fokozott jelentőségét ezekben a nehéz időkben, a világnak és Európának mai kínos gazdasági, társadalmi és politikai kiforrásra törekvő küzdelmeiben. Hálásan és jólesően éreztem, hogy a magyar megértette a magyart, a komoly magyar beszédet. Megértette, úgy érzem, a tapasztalatokat is, amelyeket egy immáron elég hosz- szú és változatos élet gyüjtötött. Sokféle foglalkozásban itthon és szerte a világban sokféle emberek, bölcsek és gyermekek és mások között. Tapasztalatokat, amelyek különösen első miniszterelnökségem óta szélesebb látókörrel gazdagították azokat az érzéseket, amelyeket csak az ősi föld és az ősi vér teljessége adhat meg mindegyikünknek. Sokan tudták és talán még sokkal többen megérezték azt, hogy jó- és balsorsban mindig hittem erőnkben és a nemzet jövőjében, hogy előre láttam a feladatokat, amelyek következni fognak s ha nem is csináltam és hirdettem programot, törekedtem arra, hogy készen legyünk. Mindenkor mindenre! Talán megérezték azt is, hogy ez a hit nem egy magános életnek észbeli logikája volt, mem egyéni programokba vetett önbizalom, hanem hit a nemzetben, földünk és népünk erejében és hit népünk józanságában és tehetségében. Hit tehát abban is, hogy a mi népünk programszerű útmutatások nélkül a maga erejéből és lelki mélységeiből mindig meg fogja találni az utat, amely a maga és országának fennmaradását és fejlődését biztosítja, — abból a lelki mélységből, amelyet lélektanilag vagy természetrajzilag öröklött egyensúlyérzetnek nevezhetünk, politikailag és társadalmilag pedig magyar alkotmánynak és magyar életformának ismerünk és élünk. Megértették, úgy éreztem, azt, hogy amit mondok, nem én találtam ki, hanem megpróbálom azt kifejezni, amit úgy hiszem, azért érzek, mert a magyar nép érzi. Az a magyar nép, amely túl a mai nemzedéken, ezer éve él e földön és fog még századokig élni. És talán ezért vették szívesen a tanító bácsinak, mint amilyennek az országgyűlésen bemutatkoztam, tanításait és hallgatták talán legnagyobb érdeklődéssel programbeszédeimnek éppen azokat a részeit, amelyektől magam is féltem, hogy talán kissé túl bölcselkedők és elvontak. Beszédeim vége felé úgy éreztem, hogy nem hiányzott hallgatóimnak a programok és az Ígéretek hangzatossága, de megérezték a lelki ígéretet, amely az általánosításban rejlik. Honfitársaink minden Hagy és kis bajában való elmélyedésnek kötelességérzetét. Megérezték azt, hogy amikor a reformok útján kívánok haladni, soha sem tudom a gazdasági reformokat a szociálistól elválasztani, megértették talán azt, hogy sokszor azért nem mentem részletekbe, hogy senki se érezze magát elfeledettnek s hogy az ősi magyar földön jobb életet szeretnék teremteni mindenkinek, méltányos vagyon- és tehermegosztást, megelégedettséget, de egyformán kemény kötelességet mindenkinek. Jobb életet, de mindenképpen magyar életet, — magyar életet, azaz szabadságot e földön és függetlenséget mindenkitől. Megértették bizonyára azt is, hogy amikor azt mondottam: a legszebb jog a kötelesség gyakorlásának joga, ez kölcsönös kötelességet jelent mindnyájunk között, — tehát szeretetet. Megértették, úgy érzem, azt is, hogy kevésbé jogszabályoktól, mint szeretettől függ mindnyájunknak és mindegyikünknek boldogulása, úgy mint összetartásunk és avval erőnk és ősi szabadságunk fenntartása magunk és utódaink részére. Bizonyára azért nem értették félre, hogy amikor gyors reformokat kívánok keresztülvinni, azt is megmondottam, hogy azoknak meggondoltaknak kell lenniök. De nem szabad elvesznünk, szétforgá- csolódnunk túl aprólékos törvények minden vélt lehetőséget tekintetbe vevő részleteiben. Mert a túl aprólékos törvény mégis csak a ma látott igényeket, a máról holnapra élők érdekeit szolgálja és rövid időn belül módosításra szorul. Rövidség és világosság a törvényhozásban az, ami a reformok gyorsaságát és egyben józanságát biztosítja, — azt a józanságot, amely megfelel örök irányt mutató, de alkalmazkodni képes alkotmányunknak. Bizonyára mindezekért válaszolt a nemzet felém, aki minden beszédemben a magyar jogfolytonosságot és az ősi magyar alkotmányhoz való ragaszkodásunkat hirdettem és a Magyar Élet Pártja félé oly hatalmas IGEN-neL Ez komoly kötelességet is ró az országgyűlési pártra. Mert ennek a most lefolyt választásnak, az első titkosnak, amelyet nem én, a nyílt magyar szembenézést szívem mélyéig becsülő és hirdető, alkottam, de amelyet al- kotmányhűen igyekeztem végrehajtani, — ennek a választásnak két jellemvonása van. Amellett, amit minden színezetű ember és sajtó úgy fejez ki, hogy „a jobboldal győzött”, az is és főleg az, hogy az ősi magyar alkotmányos jogfolytonosság akarata győzött. Igen, minden „jobbra tolódott!’. Jobbra tolódott egy lendületből, amely világszerte hol erősebben, hol gyengébben, a XIX. század anyagias társadalmi, gazdasági és politikai felfogásaiból utat keres, ellentétes, vagy egyszerűen más irány felé. Minden és mindenki jobbra tolódott, a megfontolt és meggondolatlan, az építően (konstruktiven) és a rombolóan (destruktiven) gondolkozó, a szocialista és a konzervatív, a liberális, sőt nem egy kommunista is, az öreg és fiatal, a művelt és a műveletlen, az önmagában elvontan tervezgető és a nemzedékről nemzedékre való lelki öröklést érző egyaránt. Jobbra! Egy általános más irányba, amely egészében ellentmondás, szabadulás, megújhodás a XIX. század gondolatvilágával, cselekvéseivel, rendszerével, világrendjével szemben. Tág fogalom, amelynek keretében az embereknek meg kell keresniük a helyes utat, nekünk magunknak pedig meg kell találnunk a sebes rohanásban könnyen szem elől veszthető magyar utat, — s rajta kell maradnunk, megvonva az éles határt, különben nemzetietlenekké lennénk. Mert a jelen idő nem egyszerűen egy új, a mai nappal kezdődő s talán a mai naphoz hasonló korszak hajnala. Nem! Nem egyszer hirdettem politikai beszédeimben és tudományos írásokban egy- irlnt, hogy a mai kor egy forrásnak, egy sok tekintetben még tétova és bizonytalan, szertelen és szélsőségekre is hajló keresésnek korszaka, — úttalan utakon jobb jövő felé utat kereső keresés korszaka, mely általános emberi szempontból nemzet- és államközi vonatkozásokban a társadalmi és családi életben úgy, mint a gazdaságiban és politikaiban, egy megértőbb, lelkileg kiegyensúlyozottabb korszak felé vezet. Erős a hitem, hogy vezet és enélkül magam sem tudnék embereket és országot vezetni, de tuaom, hogy lassan vezet és nem.' csodákon, hanem a dolgok és az egyes népek, nemzetek természetes rendjén keresztül. Az emberiség életében a nyugalomnak és a különböző fokú feszültségeknek és megrázkódtatásoknak korszakai változnak. Mi magyarok a világnak és Európának több ilyen korszakát éltük meg e földön, több ilyen korszakon vezetett át a magunk sajátos életformája. Ebben bízom, amikor a félénkekkel szemben hiszem és vallom, hogy jobb az eszméket nyíltan átvitatni, áttisztítani, mint véka alá szorítani. Ha voltak is a megpróbáltatásoknak vagy megtévelyedéseknek korszakai, mindenkor újra talpra állított szabadságunkhoz és függetlenségünkhöz min- denekfölött álló ragaszkodásunk. Európa ——ja sok népéhez képest kisszámú nemzetünk ereje a magunk nemzeti sajátosságainak fenntartásában és féltékeny védelmében, idegen eszmeáramlatok meggondolatlan átvételétől óvakodó jog- és alkotmányfolytonosságában van. Több helyütt, de legvilágosabban debreceni beszédemben megmondottam, hogy ez a magyar út! Hogy ennek az útnak, amelyet egyedül követhetünk, a tartalma és jellemvonása az, hogy magyar, nemzeti és keresztény. Mert ez a két eszme, ez a kettős meggyőződés és annak szolgálata adott tartalmat életünknek, szabadságot hazánknak é3 függetlenséget lelkűnknek és politikai cselekvésünknek. Ez a két eszme, amelyet Szent István az íratlan magyar alkotmánynak immáron kilencszáz év óta iránytszabó eszméjévé egybeforrasztott. Ettől semmiféle irányban el nem tévelyedhetünk, ez a magyar út, enélkül megszűnünk magyarok és szabadok maradni. Boldog vagyok, mert úgy érzem, hogy a nemzet, vagy legalább is túlnyomó többsége ezen az úton jár, attól el nem tévelyedik ma sem — ezen az úton követ. Ez büszkeséggel tölt el és erőt merítek belőle, nemcsak mint miniszterelnök, hanem mint magyar ember. 3 Budapesti turisták halálos szerencsétlensége a Mont Btancon Róma, május 31. Mint Milánóból jelentik, két budapesti fiatalember, Floriss János és Adler (Aeler) Leó turistaszerencsétlenségnek esett áldozatul. A két fiatalember csütörtökön indult el Belfrond turistavezetővel Courmayeurböl, hogy megmássza a Mont Blancot. Csütörtök óta a magyar turistákról és kísérőjükről semmi hír nem érkezett, úgyhogy mentőexpediciót küldtek ki felkutatásukra. Kedden délelőtt egy Franz Oszkár, nevű német turista érkezett vissza Cour- mayeurbe, jelentve, hogy a gonellai menedékház közelében, több mint kétszáz méter mély szakadékban megtalálta a három" elveszett turista holttestét. ~ A magyar hatóságok engedélyezték a szlovák búcsúsok sasvári zarándokútját Érsekújvár, május 31. Érsekújvári és környéki katolikus hívők régi fogadalom alapján évenként elzarándokolnak a Nagyszombat melletti sasvári búcsúhelyre. A visszacsatolás után a magyar hívek Mária- besnyőre zarándokoltak el ebben az évben, a szlovák hívek pedig engedélyt kértek a hatóságoktól, hogy Sasvárra zarándokolhassanak. A magyar hatóságok a szlovákok sasvári zarándokútját engedélyezték, úgyhogy rövidesen a szlovák búcsúsok útnak indulnak Sasvárra. Gyorsvonat hozza Budapestre a nagyszöllősi Feldogo zótelepek Nagyszöllősön — Az érett szamócát a munkácsi konzervgyár dolgozza fel—A földművelésügyi minisztérium intervenciója A visszatért Nagyszöllősön jelentős szamóca (földieper) termesztés folyik, amely szamócát a cseh uralom alatt mindig Prágában értékesítették. Mivel a szlovákiai szállítási viszonyok ezidőszerint nem teszik lehetővé a prágai szállítást, a föidmívelésügyi mini: #;érium más irányú értékesítési lehetőséget teremtett meg. A korai érésű szamócát NagyszöLlösről nagyobb kedvezménnyel gyorsvonat hozza Budapestre és tekintettel a nagyszöllősi szamóca kitűnő minőségére, az jó áron értékesül a budapesti piacon. Ami szamóca közvetlen fogyasztásra nem lesz értékesíthető, azt a föidmívelésügyi minisztérium megbízásából a Hangya szövetkezet Nagyszöllősön felvásárolja és feldolgozás végett. ugyancsak Nagyszöllősön átadja hazai konzervgyárainknak, amelyekkel errenézve szintén megállapodás történt. A gyárak Nagyszöllősön erre a célra külön feldolgozótelepet létesítettek. A konzervgyárak a szamócából pulpot készítenek, mig az érett szamócát a munkácsi konzervgyár dolgozza fel. A szamócát a cseh áraknál magasabb áron vásárolja fel a Hangya. Az intervenció lehetővététele céljából a föld- mívelésügyi minisztérium jelentős anyagi támogatást nyújtott s ezzel lehetővé vált, hogy a Nagyszöllősön termelt szamóca s iiymódon az egész szamócatermés (földieper) a termelőket kielégítően legyen értékesíthető. ,
