Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-17 / 136. szám
Ma: Mdlómeíté Arai 1Ö fillér II. évfolyam 136. szám. Budapest, 1939 június 17. Szómba Előfizetési ár évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 8.— pengő, havonta 3.— pengő, •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP J.Szerkesztőség és kiadóhivatal: áu dapest. Vili. kerDlet, Jőzsef-kőrút 5, szám Telefon: 144*400 o Telefon; 144-400 Elsüllyedt egy francia tengeralattiáró: 63 ember men A minisztertanács letárgyalta és a miniszterelnök hétfőn beterjeszti a felvidéki képviselők behívásáról szóló törvényjavaslatot A Felvidékről huszonhat, Kárpátaljáról tizenkét képviselőt hívnak be — A íelsőház megalakította bizottságait A mátyásföldiek udvardi gyűlésén Teleki és Jaross előtt felvonul a paraszti!jak lelkes gárdája A vármegyék és a népi gondolái Irta: Salkovszhy Jenő dr. Az ezeréves vármegyék újból megalakultak a felszabadított Felvidéken. Az alakuló gyűlések mindenütt díszszel és pompával mentek végbe és a gyűlések szónokai mindnyájan az ősi intézmény iránti szeretetről és ragaszkodásról tettek tanúságot. A Felvidék ragaszkodása a vármegyékhez szinte ösztönös: Egy-egy vármegye újra-alakulásában az integer Magyarország egy-egy részének feltámadását látják és következetesen ragaszkodnak a vármegyék régi határainak tiszteletben tartásához. Előfordult egyes helyeken, hogy néhány községet „célszerűségi“ okokból a szomszéd vármegyéhez csatoltak és most az elszakadt községek lakossága gyűléseket tart, deputációkat meneszt, hogy ősi kötelékébe visszakerülhessen. Az új megyebizottságok magukban foglalják a társadalom minden rétegét és a lateiner, a földbirtokos mellett mindenütt ott láttuk a kisgazda és a munkástársadalom képviselőit is. Kétkézi napszámosok, földmunkások, ipari munkások sétáltak a vármegyeházak dísztermeinek csillárai alatt, és örültek a vármegye újjászületésének. Eljöttek mindnyájan, akiket a főis- páni szó meghívott, eljöttek mind, pedig soknak félnapi utazást, tetemes vasúti- és fuvarköltséget okozott a megjelenés. Voltak olyanok is, akiknek heti keresetét jelentette a költség, de eljöttek hűségesen, mert részt akartak venni az új alkotmányosság kiépítésében. Eljöttek mind ..., de vájjon eljönnek-e ezután is? Meglesz-e továbbra is az az áldozatkészség, a kötelességteljesítés, amikor a nincstelen munkást súlyosan terhelik a költségek, sőt majdnem lehetetlen feladatok elé állítják? Vagy pedig lassan elfogy a lelkesedés és a józan munkás számadást tevén, megállapítja, hogy nem tudja egész heti verejtékes keresetét feláldozni azért, hogy megyeatyai tisztét teljesítse és így majd a megyegyűlések lassanként elvesztik az értékes munkás és kisgazdatagok közreműködését? Pedig ez határozottan vesztesége lenne a megyei életnek. A munkásnak, a kisgazdának ott van a helye a megyei gyűléseken, ahol az ő érdekeiről is döntenek, mert a tiszta alkotmányosság megköveteli, hogy a népi elemek necsak a törvények meghozatalában vegyenek részt, hanem a törvények végrehajtásában is, ez pedig ősi idők óta a vármegyei törvényhatóságban történik. Mi itt a teendő? Sokan a dilemma elől úgy akarnak kitérni, hogy egyszerűen sutbavetik a vármegyét. Megállapítják róla, hogy csak a megyei klikkek, a nagybirtokosok érdekeinek képviseletére alkalmas és nem tudják elképzelni, mit keres itt a modern huszadik században ez az anakronisztikus intézmény. Tévednek azok, akik így gondolkodnak. Tévednek, mert az ősi vármegye intézménye sokkal mélyebben van begyökerezve a magyar életbej, s annak A képviselőház munkarendje a miniszterelnök bejelentése alapján véglegesen kialakult. Most már tudjuk, hogy az első törvényjavaslat, ami a Ház elé kerül, a felvidéki képviselők behívásáról intézkedik, ezt követi Kárpátalja hivatalos bekebelezéséről, majd a kárpátalja képviselők behívásáról szóló törvényjavaslat. Az első tennivaló ugyanis az, hogy az összeült parlamentet kiegészítsék és teljessé tegyék a Magyarországhoz csatolt Felvidék és Kárpátalja képviselőinek behívásával. Sorrendben a következő törvényjavaslat a kormánynak adandó féléves pénzügyi felhatalmazásról szóló javaslat (indemni- tás), mely lehetővé teszi, hogy az ex-lexet elkerüljük, de mód nyilik arra is, hogy a költségvetést a naptári évhez igazítsuk. Végül a házszabályrevizió foglalkoztatja a Házat. Ezek a javaslatok remélhetően a legrövidebb idő alatt, még a nyári szüintegráns részét képezi. De tévednek azért is, mert a vármegyékre szükség van. Átalakulóban van az egész társadalom. Gyökeres reformok előtt állunk. Es e nagy társadalmi átrétegeződés akkor lesz zavartalan és eredményes, ha megőrizzük a magyar élet alapelveit, ha megtartjuk azokat a régi kipróbált kereteket, amelyekbe bele- fogódzni lehet e nagy átalakulásban. De leginkább abban tévednek, hogy szemelől tévesztik e fejlődés törvényét. A nemzet intézményeiben éli nemzeti életét és a reformnak nem az a feladata, hogy megölje a nemzeti intézményeket és elvessen mindent, ami a múltból való, hanem az, hogy ez intézményeket tovább fejlessze és a változó viszonyokat megfelelően új tartalommal töltse meg. Nem elvetni, hanem megreformálni kell tehát a vármegyét, hogy a változott viszonyoknak megfeleljen. Ezer esztendőn át a megyei szerkezet soha sem volt merev, hanem mindig hozzá tudott simulni a kor igényeihez. A királyi vármegyéből idővel nemesi vármegye lett, majd a polgári osztályt is be tudta venni alkotmánynet előtt tető alá kerülnek s rövid háromhetes szünet után folytathatja a Ház törvényhozó munkáját. A kormány tagjai pénteken délután minisztertanácsra ült.ek össze Teleki Pál gróf miniszterelnök elnöklésével. A minisztertanács a folyóügyeken kívül mégegyszer végleges formájában letárgyalta a benyújtásra kerülő törvény- javaslatokat, ezek közül is elsőnek a felvidéki képviselők behívásáról szóló törvényjavaslatot. Úgy tudjuk, hogy a képviselőház hétfői ülésén Teleki Pál gróf miniszterelnök benyújtja a javaslatot, melyet a délelőtti ülésen megalakított bizottságok a legrövidebb idő alatt letárgyalnak és napirendre tűznek. A felvidéki képviselők behívásával kapvédő sáncai mögé. Most pedig alkalmassá kell tenni arra, hogy a munkás és kisgazdatársadalom képviselőit is befogadhassa. És itt kell a törvényhozónak kellő időben a kellő eszközökkel beavatkozni, hogy ezt lehetővé tegye. Ötven évvel ezelőtt az alispán, a főszolgabíró tiszte nobile officium volt. Ingyen, díjazás nélkül látták el azt a jobbmódú nemesek. Ma a közigazgatás sokszerű feladata mellett senkinek sem jut eszébe, hogy ingyen munkát kívánjon a megyei tisztviselőktől, hanem ők is rendes fizetést húznak, mint az állami alkalmazottak. Ma még a megyebizottság tagjai látják el a tisztüket ingyen, nobile officium gyanánt. Régen megtehették ezt, mert hiszen a tagok egy része a legtöbb adót fizetők közül került ki, a másik részét pedig ugyancsak a jobbmóduak közül választották, azok közül, akik maguknak a megyeatyai címet ambicionálták. Ma azonban szükséges a szélesebb társadalmi rétegek bevonása a megyei önkormányzatba. És amint ma a tisztcsolatban tudnunk kell, hogy most csak a bécsi döntés alapján visszakerült ma* gyár területek képviseletéről van szó. A kárpátaljai képviselők behívására csak később kerül sor, amikor már a felvidéki képviselőket behívták a parlamentbe és a Kárpátalja inkorporációja hivatalosan is megtörténik. Az elterjedt hírek szerint most 26 képviselőt hívnak be a Felvidékről, tehát tízzel többet, mint eddig volt. Mint ismeretes, múlt év decemberében 17, képviselőt hívtak be, ez a szám azonban eggyel csökkent, Korláth Endrének főis- páni kinevezésével és mandátumáról való lemondásával. A felvidéki képviselők be- hívása most is a decemberben alkalma-* zott alapelvek szerint fog történni. Azo-* kát a nemzetgyűlési képviselőket, szénás viselők munkája többé nem nobile officium, — nem lehet az teljes mér* tékben a megyebizottsági tagoké sem. Nem kívánhatunk egy munkástól oly áldozatot, amely az ő anyagi teljesítő képességét sokszorosan meghaladja. Nem nélkülözhetjük ez értékes társadalmi réteg munkáját a nobile officium elvének mindenáron való megvalósítása kedvéért. A vármegye jövő nagy feladatainak megoldására akkor lesz alkalmas, ha ez irányban változás történik. Ha megadja a vármegye az anyagi eszközöket szegényebb fiainak is, hogy részt vehessenek a törvényhatóság munkájában: megtéríti az utazással és időmulasztással járó költségeket és ezzel egyenlő helyzetbe hozza őket a módosabb tagokkal. Egy elv áttöréséről van szó, amely felett az idő már úgyis elhaladt. És inkább egy elavult elvet áldozzunk fel, mint az egész vármegyét. A negyedik rend kopogtat az ajtón. Fogadjuk őt szeretettel, tegyük lehetővé, hogy köztünk és velünk dolgozhasson a megyei önkormányzatban az integer Magyarországért, mwMV&dd&Hwwurin w*v*v¥ww*wi<vivirt*ivcft*i,ciar^* ...............
