Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-16 / 135. szám

J. Előfizetési ár évente 36,— P, félévre 18—P, Szerkesztőség és kiadóhivatal: negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, POLITIKAI NAPILAP Bu dapest,Vili. kerület,Jőzset-körúi5, szám •gyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. Telefon: 144-400 o Telefon: 144-400 Magyar függetlenség és Európa (sp) — Az ország még annak a meg­rázó erejű beszédnek hatása alatt áll, amit Horthy Miklós kormányzó mon­dott el a parlament kupolacsarnokában. A beszéd mintegy keresztmetszetét adja a magyar életnek, a nemzet tö­rekvéseinek és vívódásainak, álmaink­nak. céljainknak, szükségleteinknek, mindenre kitér, ami magyar viszonylat­ban probléma a kül- és a belföldön, s amellett, hogy számol az összes kíván­sággal, mégis kiegyensúlyozott bölcs mérséklet jellemzi, s ama nemzeti kö­zépút lerögzítése, amit egyetlen szóval jellemezhetünk: függetlenség. Néhány pillanatra a legigazabb magyar tradició elevenedett föl a parlament pompás ter­mében, nemcsak a fény és a pompa hangsúlyos külső tradíciója, hanem a belső tartalomé is, mert a magyar nem­zet mindig akkor volt a legnagyobb és a leginkább európai érvényű a történe­lem folyamán, amikor politikáját ellen­állhatatlan erővel és alkotó dinamiká­val a nemzeti függetlenség ■ vágya és tudata vezérelte. S tegnap ismét elemi hatalommal robbant be a magyar életbe a „függetlenség és az önállóság“ szava. Nemcsak az egybegyült képvise­lők és rendek tüntettek percekig az újból hatóerővé vált jelmondat mellett, hanem rajtuk keresztül az egész nem­zet, az ország apraja-nagyja, s érezni lehetett, hogy az idők megnehezült já­rásában egyetlen akarat hevíti ma a népet: függetlennek maradni minden körülmények között. Ami más nemzeti probléma van, csak az alapvető, köz­ponti magyar magatartás után követ­kezhet. Függetlenség, s azután a többi: szociális rend, külpolitika, társadalmi átalakulás, nevelés, haladás, hatalom. Nem fölösleges ünnepélyesen és a világ színe előtt leszögezni e kompro­misszumnélküli magyar magatartást, mert Közép-Európában és másutt egyre több olyan nép jelentkezik, amely eset­leg gazdasági előnyökért, vagy a sze­mélyes nyugalomért szívesen és ellen­állás nélkül cserébe adja nemzeti ön­állóságát, vagy megelégszik ál-függet­lenséggel is és engedi, hogy mások ren­delkezzenek vele. A magyar nem ilyen A magyar nemzeti létének központ­jába igenis a függetlenséget helyezi, mint ahogy történelme csupa füg­getlenségi harc, akár a német-római birodalom ellen küzdött az Árpádok alatt, akár a tatárral, a törökkel vias­kodott, vagy később számtalanszor Béccsel két évszázadon át, s még ak­kor is mindenek fölé helyezte nemzeti önállóságát, amikor az 1918-as és 1919-es összeroppanás után számtalan­szor könnyebb lett volna materiális sorsát biztosítani és gyorsan elérni a gazdasági kiegyensúlyozottság zsíros kappanéletét, ha föláldozza abszolút függetlenségét és belemegy a tervekbe, amiket a kisantant és főleg Benes csa­logatták a nemzetet circei hangon ecse­telve az elérhető jólétet, ha a magyar kötöttségeket vállal a kisantant felé. A magyar sehol és soha nem áldozta föl szabadságát, s gyakran „csökönyös­nek“ bélyegzett magatartása ma kezdi már megteremni gyümölcseit is. A függetlenség, amelyet a kormányzó Tiencin után Amoy nemzet­közi negyedét is blokád alá helyezték a /apán csapatok Kétezer kínai ostromra indult a tiencini angol barrikádok ellen — Japán határozott követelése­ket támaszt. Anglia gazdasági ellenintézkedésekre készül — Tjenemben őrzik a kínai valuta arany­és ezüstfedezetét Sanghaj, június 15. Az angol-japán bo- | nyodalmak egyre komolyabb formát ölte­nek. A tiencini angol engedményes terü­let körülzárása után csütörtökön reggel a japánok Amoy nemzetközi negyedét, Kulang- szut is blokád alá helyezték. A kulangszui partok előtt három japán hadihajó vetett horgonyt s a japán tenge­részkatonaság megszüntetett minden hajó- forgalmat Amoy város és a várossal szem­ben fekvő Kulangszu-sziget között. A ja­pánok még az élelmiszerszállítmányok továbbítását is megnehezítik. Tieneinben a kínai lakosság állandóan tüntet az angolok ellen, akiknek a maga­tartása teljesen megbénította Tiencin üz­leti életét. Csütörtökön reggel több mint kétezer kínai gyűlt össze az angol enged­ményes terület határán és meg akarta ostromolni az angol barrikádokat. Csak egy gépfegyveres angol gyalogos­osztag felvonulása térítette el a kínaiakat szándékuk végrehajtásától. A tiencini japán konzul a délelőtt folya­mán felkereste az amerikai és a francia konzult és közölte velük, hogy a japán eljárás kizárólag Anglia ellen irányul, nem pedig Franciaország, vagy az Egyesült Államok ellen. Az angolok makacs maga­tartása arra kényszeríti Japánt, hogy ne engedjen álláspontjából és ennek csak az lesz az eredménye, hogy helyzet óráról-órára súlyosabbá válik. A tokiói haditengerészeti minisztérium közlése szerint Kulangszu nemzetközi ne­gyedét azért kellett blokád alá venni, mert az ottani angol hatóságok állandóan szembehelyezkedtek a japán megszálló csa­patok parancsnokságával. Japán részről megkísérelték békésen kiegyenlíteni a fel* merült ellentéteket, az angol hatóságok azonban hajthatat­lanok maradtak. Japán sajnálja, — mondja végül a közle­mény, — hogy a blokád elrendelésével olyan súlyos kellemetlenségeket okozott a, külföldieknek. Tieneinben a kínai kormány arany­én ezüstkészletét London, junius 15. Az ostromzár alatt lévő tiencini angol negyedben minden csendes ugyan, de Londonban leplezetlen aggodalommal szemlélik a helyzetet, úgy­vélve, hogy nagyobb tét forog kockán, mint egy kínai angol negyed sorsa. Angol körök újabban úgy tudják, hogy a japá­nok főként azt fogják követelni, hogy Anglia szüntesse be a kínai nemzeti kormány valutájának támogatását, ami állítólag a Csiangkaisek kormányzat egyik főerőssége. Mások szerint Tokió a japán katonai hatóságok által Északkiná­ban felállított új kínai helyi kormányza­tok elismertetését fogja követelni Angliá­tól. A Tieneinben beruházott angol tőkét tízmillió fontra becsülik, de ugyancsak Tieneinben őrzik egy titkos helyen a Csiangkaisek-kormány; valutájának fede­zetéül szolgáló 3.500.000 font értékű aranyat és ezüstöt. A tiencini helyzet további kiéleződésére vezet egy angol filmoperatőr japán rész­ről történt letartóztatása. Mint a lapok-unnnriruvrnri—i---------------------------------------------------------------------------------rrrrn--------------- * * * ***"*'“ a hatalmas politikai útmutatás előte­rébe állított, a mai világkörülmények között a középutat, a békeakarást, a mérsékletet jelenti, mert a függetlenség föláldozása ma egy volna az egyik vagy a másik világnézeti szenvedély felülke- rekedésével, s talán európai bonyodal­makhoz sodorna. Ha óvatosan vigyá­zunk a nemzet függetlenségére, akkor egyetlen olyan meggondolatlan maga­tartásig sem juthatunk el, amely ellen­tétben áll a nemzet érdekeivel, egyet­len olyan lépést sem tehetünk, amelyet a bonyodalmak lavinája követne, egyet­len csábító kísértésnek sem lehetünk kitéve, amelynek elfogadását később megbánhatnák. Kis nemzeteknél, Kö­zép-Európában határtalan jelentősége van a függetlenségi akarat leszögezésé- nek és dokumentálásának, hadd lássa ország-világ, hogy a magyar más, mint a többi nép, s aki barátságát kívánja, aki érdekközösséget épít ki vele, csak úgy teheti, ha mindenekelőtt respek­tálja ezt az örök magyar nemzeti alap­elvet. így hű és erős barátot talál a Duna könyökénél, megfizethetetlen ér­tékű fegyvertársat, míg ellenkező eset­ben a függetlenségért évszázadokig ha­lálmegvető bátorsággal küzdeni tudó, a következményeket nem tekintő, szí­vós és fanatizált ellenfél ugrik eléje, akit soha a legnagyobb hatalmasság sem emészthet meg, akkor sem, ha lenyeli. A magyarság ma újra a független­ségi gondolat lázában ég, biztosra vesszük, hogy a nemzeti magatartás ugyanolyan építő lesz, mint Rákóczi vagy Petőfi korában volt. Európa máris fölfigyel rá, s rokonszenvvel, cso­dálkozva tekint Buda felé, mint min­dig tette, valahányszor a magyar nem­zet európai hivatásának tudatában síkra szállt függetlenségéért. Ö Euró­pának fontos a magyar függetlenség, mert nélküle — ezt a történelem bizo­nyítja — az európai egyensúlyt meg­bontó erőeltolódások keletkeznek a kon­tinensen, s az, aki uralkodni tudna Ma­gyarország fölött, veszélyeztetné Európa minden más népét is. Talán e ténynek tudatalatti belátása okozta, hogy a kormányzó beszéde szokatlanul nagy visszhangot keltett a külföldön. A nyugati és a keleti lapok rendkívül bőségesen foglalkoznak vele, kommen­tálják, magyarázzák, a jelentőségét latolgatják. Általános elismerés és he­lyeslés követi Horthy Miklós doktrí­náit, s az állásfoglalásokból kitűnik, hogy Európának fontos Magyarország függetlensége, fontosabb, mint egy ti­zenegymilliós ország sorsa általában lenni szokott. Nemcsak érzelmi okok* ból van így, hanem elsősorban az euró­pai egyensúly és stabilitás szempont­jából, az előbb említett erőeltolódások lehetősége miatt. Magyarország politi­kája előterébe az ország függetlensé­gét állította, erre a tényre helyeslőleg bólint a világ. Horthy Miklós kor­mányzó személye az eddiginél is na­gyobb európai érvényt kapott, amikor kijelentette, hogy a magyar független­ség intranzigens őre lesz, egyszerre fontos tényezővé vált a világpolitiká­ban, a béke és az egyensúly egyik pil­lérévé, a mérséklet és a nemzeti akarat világítótornyává. Most tudja a konti­nens, hogy van a Duna mentén egy nagyrahivatott nemzet, amely az év­százados tradició erejével minden kö­rülmények között kitart nemzeti ön­állósága mellett, s csak így függetlenül lehet értékes, erős barát, s másképp örökké, szívósan ellenszegülő veszélyes ellenfél. A kontinens felfigyelt, a kon­tinens a kormányzó szavain át meg­látta, a magyar nemzet fontosságát és úgy számol mától kezdve vele, mint az európai béke és fejlődés egyik leg­lényegesebb tényezőjével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom