Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-15 / 134. szám

1939 JÚNIUS 15. CSÜTÖRTÖK TTOTIDETKI J'VafifcARHIPMB 5 N APRÓ L-N APR A Június 14. SákftOHtfta, fény és fenségesség — ezek a szavak jellemzik legjobban azt a ma­gasztos aktust, amelynek színhelye ma az Országháza aranydíszű kupolacsar­noka volt. De ez a színpompa mégsem volt fényűzés, hanem csak a történelem, az ezeréves magyar múlt fölragyogása. A történelmi Magyarország arca, amely­ben évszázadok szent hagyományai ol­vadnak össze a jelen képeivel. Nem kül­sőség ez a történeti pompa, mert a Zrí­nyi-korabeli főúri díszruhákban, a kuruc mentékben, a Mária Terézia korabeli ma­gyar testőröltönyben, a régi székely ne­mesek ünneplőjében és a 48-as hagyo­mányokat tükröző egyszerű fekete dísz- magyarban az ősök arca és lelke jelenik meg élő valóságként. A magyar történe­lemi örök folytonosságát tükrözi ez a ttép. És itt van a jelenkor különféle arculata is ruhában kifejezve. A Felvi­dék fiai hozták be a magyar parlament életébe a Kossuth-nyakkendös egyszerű fekete magyart, ennek visszhangja, to­vábbfejlesztése volt a Magyar Élet Moz­galmának nemesen egyszerű egyenruhája és végül itt látjuk a legújabb egyen­ruhát: a nyilas képviselők olaszosan fekete zubbonyait, a németes vállpánttal, zöld inggel és magasszárú csizmával. Színekbe és ruhákba szimbolizáltan szi­várvány os mozaik: a nemzet örök arca tárul elénk. Együtt volt itt az egész nemzet. A magyar alkotmányosság mindkét té­nyezője: a királyi hatalmat képviselő kormányzó és a nép és nemzet fenség­jogait képviselő országgyűlés mindkét háza. Az államfő szózatot intézett a nemzethez és a nemzet olyan lelkesedés­sel és helyesléssel reagált minden téte­lére, hogy régi-régi országgyűlések nagy pillanatai jutottak eszünkbe, a legna­gyobb lelkesedés kitörései, amikor a nemzet akkori képviselői életükkel- vérükkel voltak készek megpecsételni a pillanat nagyszerűségét. A lelkes kitöré­seket a rádió közvetítésével az egész ország hallgatta, sőt figyelte az egész világ is és bizonyára ámult azon a pá­ratlan egyakaraton, amelyben az ország­gyűlés oly tüntetőén összeforrt az államfő kijelentéseivel. Nem üres aktus volt ez, hanem a legforróbb, legéletesebb élet, amit a hideg formalitásokhoz szo­kott idegenek aligha érthetnek meg, de megérti az, aki tisztában van azzal a bensőséges ragaszkodással, amellyel a magyar nemzet uralkodóihoz és vezérei­hez viseltetik. A nemzet lelke szólalt meg a gyakori helyeslésekben, valahány­szor az államfő olyan tételeket érintett, amelyek a nemzet Íratlan alkotmányá­nak, a lelkekben élő ezeréves örök ma­gyar alkotmánynak sarkalatos tételei és azokat a legérzékenyebb húrokat pendí­tette meg, amelyek a szociális népi szel­lemiség húrjai. Nagy pillanatok voltak ezek: az államfő a nemzet leikéből be­szélt. Egy nagyon összehangolt lelkű nemzeti többség állt ma a trónbeszéd meghallgatására, ez a nagy világnézeti és programatikus egység szülte azt, hogy a kormányzói beszéd a nemzet egy- akaratának manifesztációjává magasz­tosult. Ha annyi lelkesedés és egyetértés lesz majd a munkában, mint amennyi — hogy Kossuth egykori szavaival fe­jezzük ki — a mai megajánlásban volt, akkor, Magyarországot, a most megépí­tendő új népi és szociális Magyarorszá­got igazán a pokol kapui sem rendíthe­tik meg. A trónbeszéd a maga szociális tartal­mával és történelemformáló céltűzései­vel rendkívül súlyos és hangjában új­szerű államfői megnyilatkozás volt, ez az újszerű tartalom és hang forrósította föl a hideg pompától szikrázó kupola- csarnok történelmi levegőjét. Például a magyar Felvidék és Kárpátalja puszta említése kitörő lelkesedést csiholt ki a történelmi Magyarország reprezentánsai­ból, az ország sorsának intézőiből. És az egész ünnepségből az a hit csendült ki, hogy az ország és a nemzet élete a leg­jobb úton halad, annak irányítása a leg­jobb, legbiztosabb kezekre van bízva. Azt éreztük, hogy a kormányzó szavai­ban most az egész nemzet szívének lük­tetését halljuk s mostantól egy egész ország indul új történelmi távlatok, új nagy események, a nemzeti nagyiét fo­kozatos beteljesülése felé. FELVIDÉKI ü MAGYAR HÍRLAP ST.rli-sztíisés; íi kiadóhivatal, Bp, VIII, Józsel-krt 5. Telefonsz ám: 144-400 Teleki Pál gróf és Jaross Andor a vasárnapi udvardi ünnepségen Az egész mátyusföldi magyarság hatal­mas, demonstratív nemzeti ünnepe lesz az udvardi országzászló felavatása június 18-án. Az ünnepség keretében adja át Udvard köz­ség Teleki Pál gróf m. kir. miniszterelnök­nek, Jaross Andor tárcanélküli miniszter­nek, Imrédy Béla v. miniszterelnöknek és vitéz Rátz Jenő v. honvédelmi miniszternek Udvard község díszpolgári oklevelét. Baróthy Pál királyi főügyész, a buda­pesti kir. ügyészség elnöke a következő hivatalos közlést adta ki a nyilvánosság részére: — A budapesti kir. ügyészség valuta­osztálya a lefolytatott nyomozás adatai alapján I. Klein István dr., a Mezőgazdasági Ipar Rt. vezérigazgatója és II. Vámosi Tibor, a diószegi cukorgyár vezető igazgatója, budapesti lakosok ellen, az 1922:XXVI. t.-c. 1. § 2. pontjába ütköző, ezen §. II. Róma, június 14. Csáky István gróf magyar külügyminiszter hétfői beszéde és a román-magyar viszony alakulása élén­ken foglalkoztatja az olasz lapokat. A Lavoro Fascista megállapítja, hogy a Magyarország és Románia közti viszony ismét kiélesedett. Csáky István gróf külügyminiszter a Magyar Élet Pártjának értekezletén mon­dott beszédében kijelentette, hogy a ro­mánok, úgy látszik, nem hajlandók bevál­tani szavukat és kitérnek az elöl, hogy a magyar kisebbségek sorsát kielégítő mó­don rendezzék. Vájjon hogyan magyaráz­ható, hogy a románok ismét ilyen merev, elutasító álláspontra helyezkednek? — teszi fel a kérdést a lap. Nem nehéz fel­ismerni azt, hogy ez is a párizsi és lon­doni úgynevezett garanciáknak a követ­kezménye. A Giomale d’ltalla a magyar külügy­miniszter beszédének a következő címet adja: Csáky István gróf büszke vádbeszéde Románia ellen a magyar kisebbségekkel szemben tanúsított magatartása miatt. A Tribuna a következő cím alatt ismer­teti a külügyminiszter beszédét: Csáky István gróf világos okfejtéssel ismertette Magyarország követeléseit Románia irá­nyában. A Stampa budapesti tudósítója Jorga, a román szenátus elnöke beszédének bu­dapesti visszhangjával foglalkozva, rámu­Az ünnepség vasárnap délelőtt 9 órakor tábori szentmisével kezdődik, majd tíz óra­kor a község országzászlaját avatják fel, végül féltizenkettökor a község díszközgyű­lésének keretében átadják a négy miniszter­nek Udvard község díszpolgári oklevelét. Az udvardi ünnepségen Teleki Pál gróf miniszterelnök és Jaross Andor felvidéki miniszter személyesen jelenik meg. bekezdése szerint minősülő fizetési eszkö­zökkel elkövetett visszaélés (pengőkiaján­lás) bűntette miatt az előzetes letartózta­tást a főtárgyaláson hozandó érdemleges határozathozatalig elrendelte. Alapos a gyanú ugyanis, hogy nevezettek előzete­sen egyetértve Budapestről 1932-től 1936. évig saját vagyonukból körülbelül egymillió pengőt ajánlottak ki Zürichbe. Az előzetes letartóztatási határozat ellen felfolyamodást jelentettek be. A széles­körű nyomozás továbbra is folyamatban van. tat arra, hogy a magyar külügyminiszté­rium lapja szerint Jorga beszéde valóságos báborús úszítás Magyarország ellen. Az Avvenire így ír: Még mielőtt Cham­berlain kiterjesztette volna esernyőjét Románia fölé, úgylátszott, hogy a romá­nok hajlandók lesznek Magyarországgal tárgyalni. Most azonban Jorga, a román szenátus elnöke olyan kijelentéseket tett, amely felelős államférfiú szájában valósá­gos háborús bejelntésként hangzik. Jorga szóról-szóra azt mondotta, a románok sajnálják, hogy márciusban nem viselhet­tek háborút azok ellen, akik megsértették Romániát és kétségbe vonták a románok jogait. Magyarország, amely húsz év alatt elég keserű tapasztalatot szerzett a Népszövet­ség hasznavehetetlenségéről, máris le­vonta a maga következtetéseit Jorga be­szédéből. Csáky István gróf külügyminisz­ter határozottan kijelentette, hogy Magyarország most kénytelen lesz megváltoztatni magatartását. A Resto del Carlino budapesti tudósí­tója a következőket írja: — Budapesten elképedéssel fogadták Jorga nyilatkozatát. A magyar főváros­ban nem tudják elképzelni, hogyan lehet­séges az, hogy egy felelős államférfi nyilvánosan sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy a háború nem tört ki. Nem kétsé­ges, hogy fenti harcias nyilatkozat a nyu­gati hatalmak garanciái nélkül aligha hangzottak volna el. Bukarest magas véd­nökeinek most látniok kell, hogy eljárá­suknak milyen következményei vannak. Románia magatartása Csáky István gróf külügyminisztert fontos nyilat­kozattételre késztette. A magyar külügyminiszter kifejtette, hogy Románia magatartását csak egyfé­leképen lehet értelmezni, mégpedig úgy, hogy a románok nem hajlandók szívélyes megbeszéléseket kezdeni Magyarországgal a kisebbségek kérdésében. Az olasz lapok a Stefani-Iroda buda­pesti tudósítójának részletes jelentése alapján terjedelmesen közük Teleki Pál gróf miniszterelnök beszé­dét. amelyben öt pontban foglalta össze a kormány programját. Kiemelik az olasz lapok, hogy a magyar kormány nagysza­bású programmal lép az országgyűlés elé és rámutatnak a miniszterelnök külpoli­tikai kijelentéseire is, aláhúzva, hogy Magyarország kitart eddigi külpolitikája mellett, amely minden tekintetben kitü­nően bevált. A francia sajtó is elítéli Románia magatartását Párizs, június 14. Az esti lapok egy része ismerteti Csáky István gróf külügy­miniszternek a kormánypárt értekezletén elhangzott kijelentését. A lapok kieme­lik Csáky grófnak a magyar-román kapcsolatokra és a kisebbségi kérdésre vonatkozó sza­vait. Csáky gróf kijelentette, — írja a Temps Budapestről keltezett táviratában — hogy a magyar kormány sajnálkozás­sal veszi tudomásul a román kormánynak a magyar kisebbség kérdésében tanúsí­tott elutasító állásfoglalását. Ez a maga­tartás annál jogosulatlanabb, mert a ki­sebbségi jogokat szerződések biztosítják. Magyarország éppen azért lépett ki a Népszövetségből, mert Genf ben nem ér­vényesíthette ezeket a jogokat. A magyar kormány méltánytalannak tartja Románia magatartását, mert a magyar kisebbség igen lojálisán viselkedik és csatlakozott a román kormányhoz. A magyar külügymi­niszter ebből a helyzetből azt a következ­tetést vonta le, hogy — mivel a magyar kormány az eddig alkalmazott módsze­rekkel nem tudta rendezni a helyzetet —• a megoldást más alapokon kell keresni. A Paris Midi budapesti jelentésében szintén kiemeli Csáky István grófnak Románia kisebbségi politikájával foglal­kozó szavait. Csáky gróf hangoztatta, — írja a tudósítás — hogy Magyarország mindenre cl van tökélve az erdélyi magyar kisebbség megsegí­tése érdekében. A román kormány magatartása jogosu­latlan, észszerűiden és méltánytalan. Csáky gróf sajnálkozott afelett, hogy a két ország a jelenlegi zavaros időben nem fog össze a béke és civilizáció oltalma érdekében. A Journal des Debats szintén ismerteti Csáky gróf beszédét és idézi belőle a ma­gyar-román viszonyra vonatkozó része­ket. Gafencu nyilatkozata Ankara, junius 14. (Havas.) Gafencu román külügyminiszter az újságíróknak adott nyilatkozatában kiemelte, hogy teljes megegyezés jött létre közötte és a török kormány kö­zött. Tanácskozásainak főbb eredményeit a következő pontokban foglalhatja össze: 1. Románia és Törökország érdekei és nézetei teljesen azonosok és a két ország számíthat egymásra. 2. Mind a két or­szág a Balkánszövetség államainak füg­getlensége és egysége mellett foglal ál­lást. 3. A Balkánszövetség hajlandó va­lamennyi csatakozni szándékozó országot ■tagjai sorába felvenni. 4. A két kormány tervbevette a Balkánszövetség politikai földrajzi, kulturális és gazdasági érdekeit kutató intézet felállítását. Az intézet fel­állítását a görög kormány jóváhagyása alá bocsátják és Isztanbulban állítják fel. Gafencu kijelentette még a Havas Iroda munkatársának, hogy a francia-ro­mán barátság változatlan marad. „A Balkán-szövetség tulajdonképpen megszűnt•• Róma, junius 14. A Stampa belgrádi tudósítója „Gafencu ismét megkezdte pirouettejeit“ cimmel gúnyoshangú cikk­Pengő kiajánlás elmén letartóztatták Klein István vezéiigazgatót és Vámosi Tibor igazgatót Alapos a gyanú,hogy saját vagyonukból egymillió pengőt ajánlottak ki Zürichbe Jorga valóságos háborús uszítás Magyarország ellen — írják az olasz lapok A római sajtó nagy elismeréssel ír Csáky István grófnak a román-magyar kérdésben tett nyilatko­zatáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom