Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-13 / 132. szám

1989 JÚNIUS 13, KEDD TEBÖIDEKl J^cSaRHIKIflE 7 Megfelelő ember a megfelelő helyen?... KICSODA akit az angol kormány Moszkvába küldött WILLIAM , Szta/inék »megengesztelésére« A prágai memento — Á Foreign Office kényes ügyei­nek szakértőjét a szovjetsajtó ellenségesen fogadja A franci» és az angol sajtó addig ígér­gette a világnak, hogy az angol-francia­szovjetorosz megegyezés már csak napok kérdése, hogy az angol kormánynak most — külön megbízottat kellett kiküldenje Moszkvába, hogy a többízben kátyúba ju­tóit s a napokban végleg megrekedt tár­gyalásokat elmozdítsa a holtpontról. A kormánymegbízott személye körül nagy nehézségik voltak. Még maga a kabinet sem tudott meg­legyezni ebben a kérdésben. Az egyik csoport Edent szerette volna kiküldeni, minthogy a volt miniszter állítólag nagy becsben áll Sztálinnál, a másik magát Halifax lordot; voltak hangok, hogy maga « miniszterelnök utazzék, ha már tavaly háromízben is el tudott utazni — Német­országba. Végül is abban állapodtak meg, hogy a külügyi hivatal egyik főtisztvise- Jőjét, William Strangot küldik Moszk­vába. William Strang, a külügyi hivatal kö­zépeurópai osztályának főnöke két okból jutott ehhez a „megtisztelő“ feladathoz. Egyrészt azért, mivel annakidején több éven át már teljesített szolgálatot a szov­jetfővárosban, másrészt pedig — s ez a döntö! —r azért, mivel ő ma a Foreign Officeban az ú. n. kényes ügyek intézője. // És mit gondol róla William ?" A külügyminisztériumokban nem rit­kák a kényes ügyek, nehéz esetek. Külö­nösen sok van belőlük a világ legnagyobb külügyi hivatalában, az angolban. Ha ilyen adódik, a külügyminiszter vagy az államtitkár ilyenkor — mint mondják rövid habozás után mindig felteszi a kér­dést: „£s mit gondol róla William V’ Wil­liam — ez mindegyik esetben maga Strang, akinek különös tehetsége van ahhoz, hogy a nehéz és diszkrét kérdésekben meg­találja a kibontakozás útját. őt az angol külügyminiszter éppúgy nem nélkülözheti, mint Chamberlain Sir Ho­race Wilsont, a kabinet „agyát”, a minisz­terelnök legfőbb politikai tanácsadóját. William Strang egyébként a külügyi hivatal középeurópai osztályának élén áll s igen tehetséges, ügyes és élesenlátó dip­lomata. Mindig készen áll a maga jól meg­fogalmazott véleménye s gyorsan és biz­tosan ítél az eléjekerülő problémákban. Igen kellemes modorú úriember, rendkívüli népszerű: nemcsak hivatalnok­társai s a tanácsaira sokat adó feljebb­való körében, hanem a társaságban is. Tulajdonképpen még egészen fiatal: mind­össze 45 éves. Pályafutásának angol szemszögből csak egy szépséghibája” van, az, hogy mint diplomata, nem a legelőkelőbb iskolákban Végzett. Nem járt például a hagyományos etoni kollégiumban, de Harrowban sem. Még ennél is sajnálatosabb, hogy egye­temi oklevelét sem Oxfórában vagy Cam- bridgeben szerezte meg. Annak idején, mi­kor diplomáciai szolgálatba lépett, a felvé­teli bizottság valószínűleg nem tudott el­fojtani *gy megbotránkozó vagy legalább is sajnálkozó felszisszenést: „Hogyan, csak ilyen plebejusi főiskolákat látoga­tott?” Strang ugyanis csak a londoni egyetemen járt és a párizsi Sorbonneon végzett. Ennek ellenére jó diplomata vált be­lőle, akit kartársai becsülnek, felettesei sűrűn fordulnak hozzá tanácsért s kényes ügyekben nemcsak meghallgatják, hanem diplomáciai utakra is kiküldik. az Tavaly Prága, idén — Mosz/cvq William Strang résztvett a világhábo­rúban, sok kitüntetést szerzett, aztán kül­ügyi szolgálatba lépve, először Belgrád- ban teljesített szolgálatot, mint az ottani követség harmadtitkára. Innen különböző fővárosokba került, a harmincas évek ele­jén pedig Moszkvába küldték. Három évet töltött a vörös fővárosban követségi tanácsosi minőségben. Innen visszarendelték Londonba s azóta a köz­pontban dolgozik, mint a középeurópai osztály vezetője. Személyére legutóbb akkor figyelt fel a világ, amikor a cseh válság kiélesedésekor Lord Runcimannel Prágába küldte ki kor-: mán ja. Itt sűrűn segített tanácsaival a lordnak. Érdekes, hogy az angol küldöttség közül ő hagyta el elsőnek a süllyedő csehszlo­vák hajót. Bizonyára nem az ő hibája volt, hogy Csehszlovákia az ő tanácsai ellenére al­kotó elemeire bomlott. Ha babonásak len­nének az angol külügyi hivatal urai, két­ségkívül nem küldték volna azért most Moszkvába: baljós jel ez a tágyalások megfenek­lésere s a megegyezés teljes felboru­lására. Mindenesetre Strangon nem fog múlni a megegyezés, ő ügyes és körültekintő dip­lomata. Feladatát mindig nagyon komo­lyan vette, munkakészsége és képességa egyenesen bámulatos. Szellemes, ügyes, okos, kisujjában van a diplomácia minden fortélya. Nyelvismerete kitűnő, egész sereg nyel­ven jól beszél. Oroszul is tud. Ez rend­kívül fontos, mert Molotov nem tárgyal más nyelven, csak oroszul. Nem annyira meggyőződésből, vagy éppen bolsevista gőgből. Egyszerűen »zért, mivel — nem tud más nyelvet. Nagyobb baj ennél az, hogy William Strang talán egyáltalán nem is kerül Mór lotov elé. Molofovék tárgyalni sem akarnak Stranggal Moszkvában ugyanis igen nagy elkese­redést és megbotránkozást keltett Strang kiküldésének híre. A szovjetkormány leg­alább is egy minisztert várt, ha már maga Chamberlain nem szánta el magát a moszkvai kanosszajárásra. De Strang? Hát ki ez az ember? hördültek fel Moszkvában. A szovjetsajtó nyíltan kijelentette, hogy az angol kormány egy másod-, vagy in­kább harmadrangú embert küld Moszkvá­ba, hogy megengesztelje a Kreml urait. Sztálin erre az azzal bosszulta meg ma­gát, hogy az angol kiküldöttel való tár­gyalásokra helyettes külügyi népbiztossá Losovszkit nevezte ki s ő folytat majd eszmecserét az angol kollégával. Lozovszkiról köztudomású, hogy nem híve az angoloknak s még inkább az angol külpolitikának. A huszas évek közepén, amikor Angliában kitört a nagy bá­nyászsztrájk, mint a nemzetközi szak- szervezeti tanács egyik vezetője, igen so­kat kellemetlenkedett az angoloknak. Előreláthatóan most is ez lesz a feladat». Mindenesetre jellemző, hogy Strang még meg sem érkezett Mosz­kvába, » vörös sajtó már a tárgyalá­sok kudarcát jósolgatja s elítéli az angol diplomata kiküldését. A szovjet udvariasságáról sohasem ke­ringtek a világban legendák. Amit azon­ban most szegény Stranggal művelnek, az már a semleges megfigyelőknek is sok. A sértegetés és képességeinek lebecsü­lése csak bevezető. Ajánlják neki, hogy még visszafordulhat; szinte kitessékelik a nemzetközi gyors­vonatból, vagy ha már mégis megérkezik, azt taná­csolják neki, legalább ne sok időt paza­roljon el a tájékozódással, amúgy i$ hiábavaló a sok beszéd. Az angol diplo­matának mindehhez természetesen jó ar­cot kell vágnia. Ő, Anglia 1939! Ki hitte vplna? Csiszár Béla Pajor Miklós nagysikerű beszámolója a kassakörnyékiszlovák községekben Kassa, június If. Az Egyesült Párt kassai kerületi főtitkársága vasárnap nagysikerű pártgyűlést rendezett Bárca és Kassaujfalij községekben. Bárcán, a szövetkezet helyiségében Mrazkó János helyi elnök nyitotta meg az értekezletet. Bőhm Ferenc főtitkár meg­emlékezett arról a hazafias és önzetlen munkáról, amelyet a becsületes magyar és szlovák párttagok a cseh megszállás húsz éve alatt kifejtettek. Grusetzky Fe­renc kerületi főtitkár kihangsúlyozta, hogy a magyarság mindenkor testvérének tar­totta a szlovákokat, németeket és ruszi­nokat, s most is arra törekszik, hogy ' az ország népei között a legteljesebb egyetértés uralkodjék. Ezután Pajor Miklós eddigi országgyűlési képviselő mondott beszámoló beszédet. Eh­Miért volt szükség zsidótörvényre? Negyven esztendővel ezelőtt más válaszolt erre a kérdésre Bartha Miklós » legnagyobb magyar publicista és nemzet- politikus. Könyvét akkoriban tiJŐkzatos kezek eltün­tették a piacról a szerzőt pedig támadták, csúfolták... / Megállapításai nemcsak ma is igazakt haném ma is égetően idő­szerűek, sß „Kazár földön“ súlyos problémái ma is problémák /művelt embernek olvasnia kell MIKLÓS könyvét, amely meggyőz arr£l, begy miért van szükség fajvédő poli­tikaira 1/ K^phjttó a STÁDIUM könyvkiadónál (VI., KAyd-utca 111. szám), PFEIFEB FER­DINAND könyvkereskedésében (IV., Kossuth Lajos-utca 6) és minden könyvesboltban Áfa kötve: 2*50 P mondta, hogy a prágai parlamentben a magyar képviselők egyúttal a szlovákok, németek és ruszinok érdekeiért is harcol­tak, s Hlinkával együtt követelték Szlo­vákia önkormányzatát. A magyar nép ezer évig testvéri vi­szonyban élt Magyarország valameny- nyi nemzetiségével s ez a törekvés a jövőben még jobban jut majd ér­vényre. A nagy hatással fogadott beszéd után Wirth Gyula országos pártigazgató mon­dott lendületes beszédet. Erős szavakkal ostorozta azokat/ akik ugyan magyar ke­nyeret esznek, de rnég ma is békétlenséget szítanak egy külföldi propaganda szolgá­latában. Felszólalása után panaszokat be­széltek meg, e tárgy kapcsán Mrazkó Já­nos, Pásztor József, Nagy András, Ja- raecskó János és Molnár Imre körjegyző szólalt fel. A kassaújfalusi pártgyűlés hasonlóan ünnepélyes és impozáns keretek közt folyt le. Kassaújfalu annak ellenére, hogy lakosságának jelentékeny része szlo­vák ajkú, mindig egyik leghívebb bás­tyája volt a keresztényszocialista eszmék­nek. A gyűlést a szövetkezet nagytermé­ben akarták megtartani, azonban olyan nagy tömeg gyűlt egybe, hogy a terem túlszűknek bizonyult s ezért az értekezlet a szövetkezet hatalmas udvarán folyt le. A kerületi központ kiküldötteit Spisák Mihály és Nagy András köszöntötte. Gru­setzky kerületi főtitkár meleg szavakkal méltatta a kassaújfalusi szlovákság hű­ségét. Pajor Miklós <ir. országgyűlési képvi­selő méltató szavai után, melyeknek so­rán kifejezést adott annak a reményének, hogy rövidesen eljön az idő, amikor a szlovák-magyar testvériség nemcsak szólam, de valóság is lesz. Wirth Gyula kerületi pártigazgató emlé­kezett meg a Kassaujfaluból származó néhai Gasovszky Gyula járási titkár mű­ködéséről. Végül Nagy András elnök mon­dott nagyhatású szlovák beszédet, amely­ben a magyar hazához való rendíthetet­len kitartásra hívta fel a község; lakóit,

Next

/
Oldalképek
Tartalom