Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-13 / 132. szám
2 TELSIDEfcl 1939 JCNIÜS 13, KEDD ^ Folytatás az 1-sö oldalról mány érzete és a nemzet szolgálata adja meg. Érzése szerint a parlament mai összetételében jobban szolgálja a szociális munkát, mint az előbbi, Szükség volt és a lelki felfrissülésre Teleki Pál gróf miniszterelnök ezután rátért a választás kiírásának megokolá- sára. Kijelentette, hogy a választásra szükség volt, mert szükség volt a lelki felfrissülésre is. Voltak, akik azt tanácsolták, hogy meg kell hosszabbítani a parlament életét, még két esztendőre. Ezt nem fogadhatta el, mert szükség volt arra is, hogy az államfő bizalma mellett a nemzet bizalmáról is meggyőződjék a mostani nehéz időkben. Szükség volt azért is a választásra, hogy a nemzet és a parlament között a kapcsolat megerősödjék. A választás eredménye azt mutatja, hogy neki volt igaza. Elvetette a koalíciós alapon való kormányzás gondolatát is, mert erkölcsileg lehetetlennek tarGyorsabb munka és határozottabb módszerek mert jobban telítve van szociális érzésekkel. A választási törvény ellen több kifogás hangzott el. Ezekre azt válaszolja, hogy a törvényt nem ő hozta, de igyekezett alkotmányosan és becsületesen végrehajtani. a választásra tóttá, hiszen nem a disszidálás tényét, hanem a módját kifogásolta. Az elmúlt parlamentben nem látta világosan, mi van a nemzet szívében és ezért megszűnt a vezetésre való képessége is. Ezért is szükség volt a választásra. Utalt a miniszterelnök ezután arra, hogy egyesek úgy állítják be a kérdést, hogy a választáson a kormánypárt és a jobboldal győzött és hogy gátszakadás állott be a polgári gondolkodásban. Valóban, ha a XIX. század polgári gondolkodását tekintjük, akkor szakadás állott be, de nem az állampolgári gondolkodásban és nem az állampolgáréban, aki a nemzetet szolgálja. A titkos választás az állampolgári gondolat legfényesebb bizonyítékát szolgálta. ponti tanácsadó szerv lesz, nemcsak a kultúrmunkának egy centrumból való szétsugárzója, de megindítója és irányítója annak a szellemi átalakulásnak, amely Felvidéken és Anyaországban a közgondolkodás gyökeres átalakításán keresztül a légkört, a lelki talajt készíti elő a rendszer átalakítására. Az Egyesült Párt kulturális szakosztálya közvéleményt akar formálni. Ezt tették húsz éven keresztül a felvidéki írók és kultúremberek, és örömmel és nem csekély büszkeséggel mondhatjuk: nem kevés eredménynyel. A mi felvidéki íróink, szellemi embereink, kultúrmunkásaink méltán mondhatják, hogy közvéleményt formáltak. Átalakították a. felvidéki magyarság közgondolkodását, magyarabbá, szociálisabbá, korszerűbbé és európaibbá nevelték. A felvidéki magyarság elé ők vetítették a magyar múlt kritikai képét, de sohasem tettéü ezt a destrukció kontár eszközeivel, hanem mindig a józan realizmus, az egészséges nemzeti önkritika fegyvereivel. A mi felvidéki íróink szociális és valóban magyar közszellemet építettek húsz éven keresztül. Az igazi magyar és emberi értékek az ő szavuk és tollúk nyomán váltak mindnyájunk kincsévé és talán szabad így mondanunk : egymillió magyar életformájává. Mert amit a magyar szellem felvidéki munkásai végeztek odafönn húsz éven keresztül, az nem egyéb, mint az új magyar életforma, a szociális és népi életforma keresése és megtalálása. Ezt az új életformát akarja most az Egyesült Párt nemcsak megőrizni, nemcsak megtartani, de tovább is adni az egyetemes magyarság számára. Ott voltunk szombaton a felvidéki kultúrmunkások délutáni megbeszélésén. A felszabadított Felvidék szétszórt tájairól, Csallóközből, Barsból, Gömörből, a Tiszahátról, Bodrogközből, az északi és a keleti végekről jött össze vagy negyven ember, tanárok, tanítók, fiatal ügyvédek, orvosok, lelkészek, egyetemi hallgatók, Volt közöttük deresedőhajú úr, volt közöttük pelyhedzőállú fiatal diák, volt közöttük politikus és papi méltóság. De egyek és egyformák voltak mindany- nyian: a cél, a magyar nép és kultúra szolgálatában, önkéntelenül a húsz év alatt oly sokszor megismétlődő nagy szellemi csaták képe jutott eszünkbe. A felvidéki szellem éveken át megismétlődő nagy csatározásai, melyek sohasem voltak meddők és nyomukban mindig az alkotó munka sorakozott fel. Ezt a szent lelkesedéstől izzó szellemet láttuk az elmúlt szombaton is előcsillanni minden felszólalásból. És mégis — volt valami újszerű is a vitában, olyasvalami, amit eddig nem tapasztalhattunk. Olyasvalami, amit nem ártana megszívlelniük mindazoknak, akik oly könnyed hányavetiség- gel terítik reánk a lelki szeparatizmus vádját. Azt mondotta az egyik felszólaló: a mi közszellemünket terjesztenünk kell az egész magyar nyelvterületen. Ami életformánkat nemcsak a kisebbségi életre szabta a sors, de minden magyar életre, mert a mi életformánk mutatja tisztán és törés nélkül azt a két vonást, amely az új magyar életet visszatükrözi: a magyarságot és emberséget. A mi szociális életlátásunk lehet az egyetlen, amelyik helyes útra tereli az egyetemes magyarságot, amelyik a népi cél hangoztatásával nemcsak politikát szolgál, de a valóságot is: a magyar népnek népi társadalommá, szociális valósággal áthatott nemzetté alakulását is. A felvidéki magyarságnak ma az a hivatása, hogy az egész magyar nép számára meghirdesse az új magyar és az új szociális élet evangéliumát. A felvidéki magyarság, magyar Írók, kultúrmunkások, politikusok, papok, tanárok, tanítók, parasztok, kézművesek, munkások és proletárok, ezt a küldetést akarják elvégezni az egész magyarság, az egyetemes magyar nemzet javára. Hirdetni akarják az új magyarság és a szociális magyarság hitvallását. Azt a hitvallást, amely életforma lett a Felvidéken és sokak által kívánt életforma itt, az Anyaországban. Azt a hitvallást, amely nélkül nincs jövő, nincs magyar jövő és magyar élet Európában, — Az út és a program, — folytatta a miniszterelnök, — azonos maradt. Elvekben és lényegben nincs szükség új programra, mert diadalra vittük azt a programot, amelyet eddig is hirdettünk és amelyért eddig is dolgoztunk. A jövő munkánknak gyorsabbnak és a módszereknek határozottabbaknak kell lenniök. A munkának a szociális program jegyében kell megindulnia, mert a párt ezzel indult a küzdelemre. Ehhez azonban érzék és felkészültség is kell. Hiszi, hogy az új törvényhozás szociális munkája tökéletesebb és gyorsabb lesz. A parlamenti munka tekintetében a jövőben a súlyt a bizottsági előkészítésre kell 'fektetni és ezzel kell meggyorsítani a plenáris munkát. A közeljövőben erősen igénybe kivánja venni a Ház munkáját, mert már szeptember közepén a költség- vetést kell letárgyalni és azzal novemberig végezni kell. — Egyik legfontosabb feladat — mondotta a miniszterelnök, — A további teendők során elsősorban a felvidéki képviselőknek újból való behívása esedékes, Kárpátaljának hivatalos inkorporálása és a kárpátaljai képviselők behívása arra az időre, amíg a választást ott is meg lehet tartani. Ezután sor kerül még az egyes törvények benyújtására, melyeket a reszortminiszterek fognak ismertetni. Erős pártfegyelem — Ezt a programot a párt csak akkor hajthatja végre, — mondotta a miniszter- elnök, — ha összetart. Erős pártfegyelemre van szükség, mert nagy felelősség hárul a pártra. A párt elvesztette ellenzékét, mert a régi ellenzék töredékeire bomlott, az új ellenzék még tapasztalatlan. Minden nagy párt hajlamos a frakciózásra, ez pedig nem engedhető meg, jobb, ha most elválnak az utak. Programba vettük a pártszervezet fenntartását és további kiépítését. A miniszterelnök ezután hangsúlyozta, hogy a felsőház a jövőben szélesebb jogkörrel folytatja munkáját. A múltban nem volt meg a teljes megértés a két Ház között, a jövőben azonban igyekezni kell egymást megérteniük és hasznos munkát végezni. Ezután, általános figyelem közepette, Csáky István gróf külügyminiszter emelkedett szólásra. A román kérdésről szólott és bejelentette, hogy a román kormány elutasította azt a magyar ajánlatot, amely egy kisebbségi egyezmény megkötéséről szólott. az országgyűlés tekintélyének fenntartása, á tárgyalások komolyságának megőrzése, a személyeskedés elkerülése és a két Ház kölcsönös tisztelete. Minden eszközzel fenn kell tartani alkotmányunkat és ragaszkodni hozzá befelé és kifelé egyaránt. A nemzet saját lábán jár, barátokat keres, hű régi barátaihoz, de féltékenyen őrködik elhatározásának és életének függetlenségén. A miniszterelnök ezután a legközelebbi programot ismertette, amellyel a kormány politikáját tovább vezeti és a Házat foglalkoztatja. Legelső programpont a hadsereg további kiépítése, gazda* sági megerősödésünk és önállóságunk további biztosítása és a szociális jnunka, . . . hogy mindenkit az az érzés töltse el, hogy nem feledkeztek meg róla. Külpolitikában az eddig bevált utat követjük, amelyből erőt és bizodalmát meríthetünk a további haladásra. Nemcsak barátokat keresünk, hanem magunknak is erőseknek kell lenni. A parlamenti hangot magas színvonalon kell tartani, — mondotta a miniszter- elnök. — Ennek á pártnak minden tagja tisztelettudással megy a parlamentbe, azzal a tiszteletadással, amely a parlamentet megilleti. Ezekkel a kérdésekkel kezdi meg munkásságát ez a párt. ígéretet tesz úgy a maga, mint a párt minden tagja nevében, hogy becsülettel fogja az egész nemzetnek és minden fiának érdekeit szolgálni, különbség és válogatás nélkül. Viharos éljenzés és taps fogadta a miniszterelnök beszédét, amelyet számtalanszor szakított félbe a helyeslés. A reszort- miniszterek bejelentése Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter szólalt fel ezután és röviden ismertette tárcája programját. Elmondta, hogy elkészült a törvényjavaslat, amely egy szociális alap létesítéséről intézkedik, ezenkívül folyamatban van a közigazgatás további egyszerűsítése és tz árvaszékek államosításáról szóló javaslat előkészítése. Ezt — úgymond a külügyminiszter — nem érti és nagyon sajnálja. — El vagyunk határozva, — mondotta Csáky gróf, — hogyha kisebbségeinken nem lehet ilymódon segíteni, nem fogunk ellankadni, hanem újabb vonalakat igyekszünk igénybevenni. (Viharos taps.) hogy a sokat szenvedett magyar kisebbség megkapja életfenntartásához szükséges jogokat, amelyekért a magyar nemzet a trianoni szerződésben oly nagy területi áldozatokat hozott és amelyekért ezeket a, jogokat neki megígérték. Megállapítom* hogy I ( a román kormány magatartása nei volt jogszerű, nem volt méltányos és ' t nem is volt észszerű. yt (Viharos taps.) ^ Ezután Kunder Antal kereskedelmi mfe niszter és a többi szakminiszter ismertétté programját és ezzel a pártértekezlet véget érti A miniszterelnök Hagy beszéde a pártvacsorán A pártértekeclet után a képviselők hosz- szasan éltették a kormány tagjait és al miniszterelnököt, majd a klubhelyiségből a Gundel-étterembé yonultak, ahol a párt első pártvacsoráját rendezte. A pártvacso- rán Teleki Pál gróf miniszterelnök az el* hangzott beszédekre nagyobb beszédben; válaszolt. ü------------<♦>-----------V Tizenegy doktort avattak a kormányzó wr rr • r V gyűrűjével Lélekemelő ünnepség keretében^ avattag a kormányzó gyűrűjével doktorrá a Pás* mány Péter Tudományegyetem aulájában Sánta Györgyöt, Nigrinyi Elemért, Bem* dek Tamást, Gegus Imrét, Kindlovics Kál- mánt, Berencsik Györgyöt, Borsányi Károlyt, Entz Gézát, Kispál Magdolnát, Papp Györgyöt ég Simon Sándort, A doktoravatáson a kormányzót Stolpa József dr, államtitkár képviselte, aki szárnyaló beszédben vázolta a kormányzó doktori gyűrűjének szimbólumát, mint olyan ember, aki maga is ezzel a gyűrűvel indult pályájának. A kitüntetettek nevében Kispál Magdolna mondott köszönetét. Megszűnt a kárpátaljai záróvonal Illetékes helyen közük, hogy a m. ldr« honvédvezérkar főnöke a Kárpátalja területén levő záróvonalat 1939 június hó 12-én 12 órától megszüntette. Visszahelyezték a rimaszombati Széchenyi-szobrot Rimaszombat, június 12. A rimaszombati Széchenyi-kert nagyköröndjét évtizedeken át díszítő s a csehek által húsz évvel ezelőtt vandál módon ledöntött Széchenyi István mellszobrot vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek között helyezték vissza régi talapzatára. A súlyosan megrongált szobrot annakidején ifj. Rábely Miklós könyv- és papírkereskedő, a csehek által annyi üldöztetésben és börtönbüntetésben részesült lelkes hazafi, rejtette el saját lakásán és a visszacsatolás után Makovits Jenő festő- és szobrászművésznek adta át, aki művészi módon restaurálta s az most újra elfoglalta méltó helyét a rimaszombati Széchenyi-kerti régi talapzatán. Az ünnepélyes elhelyezésen nagyszámú közönség jelent meg, melynek soraiban helyet foglalt a katonaság tiszti küldöttsége, valamint a megyei, járási és városi hatóságok, hivatalok, intézmények, társadalmi és kulturális egyesületek, iskolák képviselői, úgyszintén a levente- és cserkészifjúság. A Hiszekegy elimádkozása után ifj. Rábely Miklós adta át lelkes beszéd kíséretében a Széchenyi-szobrot Siposs József városbíró-helyettesnek, aki meleg szavakkal juttatta kifejezésre az elöljáróság köszönetét a szobor megmentéséért és megőrzéséért. Az ünnepség a Himnusz el- éneklésével ért véget. A felvidéki képviselők behívása és Kárpátalja visszacsatolása Csáky István gróf külügyminiszter válasza a román kormánynak
