Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. június (2. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-11 / 131. szám
1939 JÚNIUS 11, VASARNAP TECTIDE'KT J^ÄßÄ?ÄR*HIRMß 17 SZÉKELY TÁMAD- SZÉKELY BÁNJA irta: bözödi cyörcy A Kisküküllő vize lassan kanyarog a tágas völgyben. Szovátától Balavá- sárig, mintegy ötven kilométeres távolságban minden falut meg lehet különböztetni, amint egymás mellé sorakozva, apró házaikkal, zöld fáikkal és kiemelkedő tornyaikkal benépesítik a völgyet. Valamennyien a folyó jobb partján feküsznek, a balparton egyetlen község sincs. A jobb part a jelené, a bal a múlté. Itt várak sorakoztak valamikor, Sóvárad, Makfalva, Erdő- szentgyörgy „Várhegyei” ezeknek az emlékét őrzik. Az egyik partról áttérünk a másikra, ennyi a történelem. Szemben, Havadtő irányában, Rigmány az avarok sáncainak emlékét őrzi, jobbra a fehérlovas Firtos a római katonák idejére emlékeztet. A történelem a földre van írva és a föld csak a nagy tettek emlékét őrzi meg. háború után ugyan kaptak egy-két hold földet, de ez nem javíthatott helyzetükön. Nem élhettek meg belőle, hiányzott a gazdasági felszerelés, az igavonó állat, legtöbbjük tehát jobbnak látta már az első esztendőben eladni, amit kapott és maradt minden a régiben. Ma napszámosok idehaza, vapr munkások, cselédek Románia különböző városaiban. Az egykori jobbágyságnak, amelyet nem akartak észrevenni, és amellyel nem akartak számolni, elevenen élnek ma a következményei. Ä magyarok kimaradtak a földosztásból Ä magyar sziget: pártok konca Ravába igyekszem, keresztül a hegyen. Ez az első sziget, amely kimagaslik a székely nép kisebbségi életküzdel- inében. Erdőszentgyörgytől félórai járás a hegyre kapaszkodó ösvényen, míg a völgyekben kanyargó keskeny hegyi községi úton két óra. Az utakban is válogatni kell a Székelyföldön, aszerint, hogy kinek milyen sürgős, hogy célt érjen. A hegytetőről még egyszer visz- szapillantok. A mai történelem is már a földre van írva. A Küküllő völgye csak öt év óta tartozik Udvarhely megyéhez, azelőtt, a közhatalom változása óta már kétszer cserélt központot, hol Maros megyéhez pártolva vissza, hol Udvarhelyhez csatlakozva, természetesen nem jószántából, hanem a politikai pártok uralmának változása szerint. A világháború előtt évezredes történelmi határt képezett ez a vonal Udvarhelyszék és Marosszék között, a település óta semmiféle változás nem történt itt, pedig török, tatár, német világ vonult végig felette. 1920 után nyomban lekapcsolták a Kibédtől Bala- vásárig terjedő részt és Udvarhelyhez ragasztották, nagyonis nyilvánvaló okok miatt. A közeli szomszédságban levő Kis- és Nagyküküllő megyei románság idáig bocsátotta elő nyúlványait, ezeknek a falvaknak székely lakossága között már feltűnt egy-egy nemmagyar is, Erdőszentgyörgy lakossága pedig egyharmadrészben románná vált. Azzal, hogy ezt a vidéket a 96 százalékban magyar Udvarhely megyéhez csatolták, sikerült a kimutatásokban a megye összlakosságának arányszámát a románságra kedvezőbbé tenni. De ezt az eljárást elsősorban pártérdekké tették s kortesfogássá. A liberális párt, — melynek állandó szenátora az erdőszentgyörgyi román pap volt, — pártügyet csinált abból, hogy uralma alatt járásbírósága, szolgabirósága legyen ennek a községnek, mit aztán A székelyek szabadok voltak, egyenlők és egyforma nemesek, — így szokták ezt hirdetni.# Földjük -a maguké volt, nagybirtok nem férkőzhetett be közéjük. De ha végignézünk Marosszék és Udvarhelyszék határán, másegyebet látunk. Erdőszentgyörgy a Rhédeyéké volt, később a Barcsay, Kornis, Teleki és Kemény családoké is, Gyulakután a gróf Lázár-család uralkodott. Szent- demeteren pedig a Gyulaffyak kastélya áll, akiknek kegyetlenségéről és sötét pincebörtönéről még ma is borzongva beszélnek a környék falvainak lakói. Egy XVII. századbeli hivatalos összeíráson ezt olvashatjuk: „Szováta nagyobb része jobbágy, Lázár, Imréné asszonyom és Keresztúri uramék bírják. Erdő Sz. Ggyörgy, Rédei uramék bírják, szabad ember három vagyon benne. Havadtő nagyobb részét Rédei uramék bírják. Gyulakuta nagyobb részét Lázár Imréné asszonyom bírja. Kelementelkét az úr Gyulaffy László Uram önagysága bírja. Rigmány naa többi pártok szintén pártérdekből megsemmisítettek, a liberális uralmak elején Székelykeresztúrról Erdőszent- györgyre telepített járási székhelyet siettek visszaköltöztetni. A bizonytalanságnak ez az állandósult rendszere nem annyira a pártoknak, mint a székely népnek ártott, mert a költözködéssel és a helyiséglétesítéssel járó költségeket neki kellett fizetnie. Ahol az angol királyné dédanyja született A község közepén emelkedő dombon, a Küküllő fölött áll az egykori Rhédey fejedelmi család kastélya, amelyben Mary angol anyakirályné dédanyja, Rhédey Klaudina született. A múlt század közepén már idegen kézre került a kastély, egy vagyonos szász vette meg, majd árverés folytán a brassói Schiel szász gépgyár tulajdonába került, míg pár évvel ezelőtt a község vette át állami hivatalok számára, a járáshoz tartozó községek költségén. Ma a szolgabírói és járásbírói hivatal székel a történelmi kastélyban. Mellette emelkedik a református templom, melyet a múlt nyáron az angol királyné adományából újítottak meg. A piacon hatalmas épülettömböt fejeznek be: ez lesz az új állami iskola. És most épül a románok bizánci stílusú új temploma is a régi helyén, melyet a múlt század derekán a község református hívei építettek volt a románok számára, kik írásban kérték, hogy vegyék be őket a református egyházba, mert már csak vallásukban különböznek a többi magyaroktól. Mikor a templom felépült, egy kiküldött román pap visz- szatérítette őket az ortodox vallásra és övék maradt a „református” istenháza. Ma igazi románoknak vallják magukat s románul is megtanultak. gyobb része jobbágy, stb.” Királyi föld nem veit a székelyek között, ezek az uradalmak a székely nép magánvagyonától nőttek össze, a régi tulajdonosok pedig visszakérezkedtek egykori birtokukra, mint jobbágyok. Csak szét kell nézni a falvakban, a jobbágyság és zsellérség nyomait ma is mutatják az alacsony, két nyomorúságos szobából álló, kékrefestett keretű, öklömnyi ablakos házak, amelyekben most „szabad” magyarok élnek, a régi jobbágyok utódai. 1848 után változás állott be, de az egykori törvényszerű parancs, hogy a zsellér- ségnek és jobbágyságnak kékre kell festenie ablakait, továbbra is megmaradt. És nem ritka eset, hegy a nyomorúságos utódok, ha ma építenek új házat, szintén kékre festik az ablakok keretét, önként vállalva az egykori megbélyegzést, mert helyzetük, a nincstelenség semmit sem változott A Erdőszentgyörgyöt a XVII. században kapták a Rhédeyek, Szentdemetert Báthory Gábor ajándékozta oda a Balázsiaknak, akik még a véckei és kis- kedni melléknevet is nevükhöz akaszthatták. Gyulakutára a XV. század végén költöztek a gróf Lázárok. A földesuraknak természetesen jobbágyra volt szükségük, mint a vármegyében, másképpen nem művelhették a jelentékeny kiterjedésű ajándékbirtokot. Románokat telepítettek földjeikre, mert ezek jobbaknak bizonyultak, mint a székely jobbágyok, akiknek jogi helyzete sehogy sem volt rendezve, hol mint jobbágyok, hol mint szabadok és katonakötelesek szerepeltek. A román jobbágyok mindig előnyösebb helyzetben voltak, mint a magyar jobbágyok, a negyvennyolcas felszabadítás aztán végleg a javukra fordította a helyzetet, mert földhöz jutottak, a magyarok pe- dik nagyrészt kimaradtak a földosztásból, mert a jogrendszer szerint „a szé- kelység egyáltalában nem ismerte a jobbágyságot.” A kimaradottak vették a vándortótot, elszéledtek munka után az ország többi részébe és tovább Moldvába, Havasalföldre és később AmeriA történelem folyamán a székely nép sokszor fellázadt tűrhetetlen nyomorában. Az 1562-i székely felkelés a legnagyobb szabású társadalmi forradalom, mely 1514 óta magyar földön bekövetkezett. Balassa Menyhért ügynökeinek a fejedelem ellen való bujtogatása, hogy „veszítsék el az ifjú királyt s akkor az egész ország Ferdinánd alatt egyesül, a vérontás megszűnik s a béke helyreáll”, csak az alkalmat adta a szociális elégületlenség kitörésére, melyben az egész Székelyföld minden közembere résztvett, Aranyosszék kivételével. Vezéreik maguk is közemberek. Székely Antal hívja össze a székelysé- get Udvarhelyre, ahova hamarosan 40.000 ember gyűl egybe. Fővezérükké Pálfalvi Nagy Györgyöt választják, társaivá Gyepesi Ambrust és Bán Andrást. A lázadók esküt tesznek egymás hűségére, hogy szabadságuk kivívása előtt a fegyvert le nem teszik. A szomszédos szász székeket „szörnyű fenyegetésekkel” igyekeznek megnyerni a felkelésnek, de a szebenlek csatlakozás helyett a székely követeket a fejedelemnek adják át; a székely ség magára maradt, segítség nélkül. A felkelők UdA király seregével Segesvárnál állapodott meg, oda hivatta a levert székelyek küldötteit, a főnépet és lófőket fejenként, a közrendből székenként tizenhat embert. A közrend számos esedező levelet adott le, igazolva, hogy nem a király ellen lázadt fel, hanem a sok nyomorúság kénytelen- ség, erőszakoskodás, miket a főnépek a közrenden elkövettek, volt az oka a lázadásnak. A csikiek elmondják, hogy az adószedők elfoglalják a szegény nép marhákéba. A kis vicinális vasúton, melyet a múlt század végén Parajdig építettek ki, a székely nép nem utazott egyébért, csak munkáért és megélhetésért, szerte a világba. A nagybirtok feloszlott, a szentde- meteri kastély már a múlt század közepén zsidó bérlő kezébe került, az erdőszentgyörgyi földesurak közvetlenül a világháború előtt adták el a‘ székely- földi viszonyok szerint hatalmas birtokaikat — a románoknak. Tholdalaghy gróf 800 holdas szántóföldjét és rétjét adta el román kisbirtokosoknak, báró Bánffy Zoltánná 410 holdat adott el ugyanezeknek. A Zeyk-örökség 367 holdja is román kisgazdák kezére került, úgyhogy más vásárlásokkal együtt a háborút megelőző 10 év alatt 1701 hold kitűnő uradalmi földet vettek meg a román kisbirtokosok csak ebben az egy községben a magyar uraktól, 393.000 koronáért. Honnan volt az alig 50 évvel azelőtt felszabadult jobbágyoknak ennyi pénze? Erre talán az Albina-bankok tudnának válaszolni. A földesurak eltűntek, csak a székely középbirtokos osztály maradt itt és a románok. A legalsó és a legfelső magyar társadalmi osztály elpusztult, a bukásban egymásra talált... varhelyről Segesvár mellé vonulnak, ahol kétfelé válva, Holdvilág és Maros- vásárhely irányába haladnak és útjukban pusztítják a nemesi udvarokat. Néhány ezeren Görgényre és Régenre mennek át, de vereséget szenvednek. A sereg zöme a Nyárádmentán, a vajai réten állapodik meg. A király első hadseregét, amelyet Majláth Gábor vezetett, szétverik. Most Radák László és Pekri Gábor udvarhelyszéki főkapitány jön ellenük a királyi hadak élén, majd nemsokára a király is megérkezik 20.000 emberrel. A székelyek közt már előzőleg az a hír terjedt el, hogy a király tetemes török segítséggel jön ellenük, most a hirtelen megérkezése hitelt adott a hírnek és a felkelőket megdöbbentette. A királyi sereg két oldalról támad, a székelység hadsorai meg- bomlanak, Bán nevű alvezérük a csatatérről megszalad. A király a holdvilági tábor ellen vezeti seregét, oly nagy félelmet keltve, hogy a székelyek maguk viszik fogva elébe Nagy Györgyöt és Gyepesi Ambrus vezéreiket. A székely nép lázadásának siralmasabb végét képzelni sem lehetett volna. ját, örökségét maguknak nemesítik és földönlakókat visznek rá. Ha végleg nem vehetnek semmit a szegény emberen, akkor ennek fejében a bíróságot viselő marháját veszik el. Néha kétszeresen veszik az adót. A király nevében pénzt zsarolnak ki, élést sarcolnak a néptől, amiben segítségükre vannak a lófők. A tizedet a disznókból, juhokból, nem tíz után szedik, hanem hétből és esztendőn át a gazdával tartatják. Ezekért és sok másért lázadtak fel, „nem őfelsége akarata ellen.” De hasztalan, a király kegyetlen A kékrefestett ablaké házak Vékával mérték a levágott füleket Visszatekintés a múltba
