Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-31 / 122. szám
trasiDSto .WaöVsRHTMtÄE 3 Választási mérleg 1939 MÁJUS 31, SZERDA Igyekeztem felvidéki szemmel nézni a pünkösdi választást, úgy nézni, mint aki megszokta a titkos és az általános szavazást, ismeri technikáját, előnyeit és hátrányait, propaganda eszközeit, egész különleges ás finyás szerkezetét. A magyar nép bámulatraméitó érettséget mutatott az urnák előtt, a vizsgát kitünően megállta. Semmi különbség nem volt a mostani magyar és a többi európai — nevezzük akár „demokratikus” — választási rendszer között, sőt a francia választási rendszer, ahol nő nem választ, vagy az angol, ahol a relativ többség elég a győzelemhez, bizonyos értelemben maradibb és tökéletlenebb, mint az új magyar törvény. Talán csak a fiatalság nem vehet részt Magyarországon olyan arányban a választásokon, mint más országokban, de valljuk be, ez bölcs és elővigyázatos intézkedés, mert ha nem volna, a fiatalos hév túlzottan és meggondolatlanul ragadná a tömegeket a legszélsőségesebb irányokba, s hiányozna a „mesure”, az a politikai mérték, amely nélkül lehetetlen egészségesen építeni és kormányozni. A sors keserű iróniája, de egyúttal a középeurópai politikai fejlődés ellenállhatatlan jele, hogy az első magyar titkos választás megsemmisítette azokat a pártokat, amelyek évtizedek óta harcoltak minden erejükkel érte és programjuk sarkalatos elvévé tettek. Mint ahogy Mózes meghalt az Ígéret földjének megpillantásakor, úgy semmisült meg a szociáldemokrata párt a pünkösdi választáson. Egyszerűen nine» többé, s még ott is letört, ahol az előbbi titkos szavazásoknál (a városokban), még tartani tudta pozícióját. A szociáldemokrata párt régóta anakronizmust jelentett Közép-Európában, most meghalt végelgyengülésben, nem kellett erőszak, vagy ellenagitáció ellene. Ugyanígy idejét múlta a kisgazdapárt, amelynek egyetlen eredeti jelszava sem maradt, mert ami vonzerő volt benne, régen kisajátították más, modernebb pártok sokkal hathatósabb formában, a Gellért-szállóbeli úri díszvacsorák íi- nyás és mesterségesen elvont szellemében pedig ma lehetetlen népi „kisgazda’- politikát folytatni, különösen, amikor a nemzet érzi, hogy e „kisgazda” jelszavaknak különös módon a nagyvagyon, a feudális aggályoskodás és a történelmi paragrafuslovaglás falaz ebben az országban. A harmadik összeomlott párt tulajdonképpen nem is omlott ösz- sze: Rassay apró liberális csoportja ép maradt, ami természetes is. E liberali» csoport tiszta, faji párttá vált, a magyarországi zsidók és kapcsolt részein politikai alakulatává, s most ösztönsze- rűen rászavaztak azok a hitsorsosok is, akik az előbbi választásokon esetleg még a kormánypártot, vagy a szociáldemokratákat támogatták. Rassay pártja ilymódon ugyanolyan exkluzív vallásfelekezeti jelleget őriz Magyaror- országon, mint egy hitközség. A magyar nemzetnek semmi köze hozzá. A liberalizmus óriási sajtóval, vagyonnal, propaganda-eszközökkel, ösz- szeköttetésekkel, intelligenciával, hatalmi kapcsolatokkal rendelkezik ebben az országban. Csak a kor átható tendenciája lehet tehát, hogy az eddigi magyar választások legtisztábbikán, ahol tényleg a nemzet szavazott le minden megkötés nélkül, egyszerűen megsemmisült. Nem arról Van szó, hogy az ellenzék itt, vagy ott gyengült, hanem a választási adatok tendenciáján látszik, hogy a liberális irányzatoknál* mindenütt befellegzett, s ezt tudomásul kell venniük a szabadelvű eszme bajnokainak is, akár tetszik, akár nem. Mennyire hatástalan a liberális propaganda, bizonyítja például az, hogy az egyik újkeletű liberális napilapunk, amely valóságos angol fényűzéssel hirdeti finom papíron és kecsesen szabott tipográfiával a „legszínvonalasabban’’- eszméit, s állítólag „egyre rohamosabban terjed”, nem tudott egyetlen jelöltet sem hatásosan támogatni. Az a kisgazda ujságírójelölt, akire ez az új napilap, a zsidóság bálványa és kiskátéja, minden agitációs erejét a lehető legbőségesebben pazarolta, — alig né- hányszáz szavazatot kapott kerületében. Ennyit ér ,manapság a legintenzívebb és a legagyafurtabban alkalmazott liberális propaganda minálunk. A kormánypárt győzelmét mindenki várta, de hogy a siker ily döntő és teljes lesz, a beavatottak sem remélték. A kormányprogram tökéletesen igazolódott. Az ország közvéleménye azok mellé állt, akik a magyar élet mozgalmával és pártjával hozzáláttak az új,, szociálisabb Magyarország kiépítéséhez és a zsidótörvénnyel bebizonyították, hogy komoly lépéseket tudnak tenni ebben az irányban. A választások eredménye a nemzet egyetlen követelő lépése az újabb reformtörvények, elsősorban a földbirtokreform felé. A kormánypártban leginkább a fiatal, népi politikusok, s nem az öreg rutiniék győztek, tehát azok, akik a legnyomatékosabban kövtelik a szigorú és kompromisszumnélküli jobboldali, nemzeti reformmunkát, s nem szédíthetők meg öreges meggondolásokkal. Gömbös Gyulának öröme telt volna ebben a parlamentben: az ő eszméi diadalmaskodtak, az ő emberei, akik immár nyolc-tízéves s részben keserű tapasztalatokkal hátuk mögött végre abba a helyzetbe jutottak, hogy gátlások nélkül hozzákezdhessenek a nagy reformprogram keresztülviteléhez. Az új parlament összetétele tényleg olyan, hogy biztos és aktív többség állhat a gyorsított ütemű reformmunkát kívánó kormány mögé s az országház sohasem fog szűkölködni az olyan elemekben sem, akik követelő lendülettel fogják a halogatókat a gyors és elszánt nemzeti és népi reformmunkára serkenteni. Azt hisszük, most már nincs megállás: a nemzet az utolsó percben s a legtisztább véleménymérö eszközökkel kinyilványította akaratát, amely az alapos és modern átszervezést kívánja a jobboldali nemzeti eszmék értelmében, szociálisan és fegyelmezetten, a herék és az akadékoskodók kérlelhetetlen kiirtásával. Csak a szavazatok számát kell összehasonlítani, hogy lássuk az egyik oldalon a jobboldali nemzeti eszme erejét, s a másikon az idegen fajta és a belőlük élő elemek gyengeségét. Nevezze bárki fanyalogva nemzeti bolsevizmusnak azt a kissé talán még túlturbulens, ügyetlen és néha túlheves mozgalmat, amely szakítani akar évszázados bűnökkel és kenyeret kíván adni a népnek, annyi bizonyos, hogy a magyar nemzet abban a pillanatban, amikor végre tisztán szóhoz jutott, ezt az irányt választotta, s nem a régi rendszerű öncélú gyámkodás irányát. De az ország, bármennyire kívánja a jobboldali átalakulást és a múlt csö- kevényeit elsodró egészséges fejlődést, mégis azok mellé állt, akik higgadtan és okos nyugalommal látnak munkához és nem rontanak el esetleg mindent az eltúlzott hévvel és a gyakorlati érzék híjával. Annál örvendetesebb ez, mert az első titkos választás alkalmával lélektanilag előrelátható volt, hogy a szavazók, akik még nem tanulták meg a titkos választásoknál szükséges mérsékletet, kilendülnek a legkorszerűbb szélsőség irányában és állásfoglalásukkal igyekeznek hatványozott nyomatékot adni jobboldali érzelmeiknek. Szerencsére a várt kilendülés csak részben történt meg, a nemzet zöme higgadtan sorakozott föl a józan realizmus síkján és mértékletesen kíván olyanokat, amit mások lehetetlen szertelenségükkel könnyen kompromittálhatnak. Ez az állásfoglalás a vártnál nagyobb mértékben helyesli a kormány politikáját, nemcsak a belpolitikát, hanem a külpolitikát is, ami fontos és megszívlelendő dolog. Az ország kilencven százaléka a tengellyel kötött barátság mellett áll, kívánja azt, s nem ült föl azoknak, akik faji, vagyoni, vagy privilégiumféltö okokból igyekeztek aláaknázni az eddig pompásan bevált magyar külpolitikai irányzatot. A nemzet ezen a téren is józannak bizonyult, s érettebbnek, mint sok levitézlett, cinikus és gőgös vezetője szerette volna. Vége a komédiának. A tájékozatlanokat rémmesékkel ámító politikai szélhámoskodások csődöt mondottak, a tiszta, építő korszak elkezdődött. Nincs többé akadály. A politikai vacsorák nem irányadók többé. A nemzet szétfújta a mérges buborékokat. Az új ország kibontakozik, a régi muzeális, vagy hitközségi üggyé torzult, úgymint más országokban. Reméljük, a konzekvenciát mindenki levonja a nemzet Folytatás a bukott Dinnyés Lajos (Függ. kg.). ^ Pilishegyvidék: Vitéz Csia Sándor (NyK). Ráckeve: Mester Miklós (MÉP) és Krumpach József (NyK) között pótválasztás; kibukott Dinich Ödön (Függ. kg.). Vác: Incze Antal dr. (MÉP). SOMCI3Y VÁRMEGYE Csurgó: Laky Dezső dr. (MÉP). Kaposvár: Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc (MÉP) egyhangú. Kaposvár vidék: Csicsery-Rónay István (MÉP). Lengyeltóti: Meixner Emil (MÉP); kibukott Gaál Olivér (Függ kg.). Marcali: Csorba Sándor dr. (MÉP). Nagyatád: Mayer János (MÉP). Szigetvár: Festetics Domonkos gróf (MÉP). Tab: Vitéz Hertelendy Miklós (MÉP). SOPRON VÁRMEGYE Csorna: Vitéz Somogyváry Gyula (MÉP) egyhangú. Kapuvár: Oláh György (MÉP); kibukott Rakovszky Tibor (Földm. párti). Sopron-Csepreg: Horváth Ferenc dr. (MÉP); kibukott Széchenyi Lajos gróf (Nyk). Sopron törvényhatósági város: Csáky István gróf (MÉP); kibukott Vágó Pál (Nyk). SZABOLCS ÉS UNG VARMEGYE Kisvárda: Ujfalussy Gábor (MÉP); kibukott Szentpály László (Nemzeti Reformpárt) . Nagyhalászi: Sárvay Elek (MÉP). NugykáUó-Nyirbátor: Gergelyfy András (MÉP). Nyíregyháza: Bertalan Kálmán (Nem hív. MÉP) és Koródy Tibor (Nyk) közt pótválasztás. Nyirmada: Nánásy Imre (MÉP). Tiszátok: Vay Miklós báró (MÉP). SZATMÄR, UGOCSA ÉS BÉRIIG VARMEGYE Csenger; Demel Aladár (MÉP). Fehérgyarmat: Kölcsey István (MÉP). Mátészalka: Vitéz Radák Lajos (MÉP). A választás az egyéni kerületeken kívül az összes törvényhatóságokban, és pedig úgy a megyei, mint a városi törvényhatóságokban listákon történik. Alább közöljük a hét törvényhatósági város lajstromos választásának eredményeit. DEBRECEN (3 mandátum) MÉP: (Vay László báró, Ferenczy Tibor Balogh István) 2 mandátum. Független Kisgazdapárt: Vásáry István, Öry István) 1 mandátum. Szociáldemokrata Párt (Györki Imre, kibukott). GYŐR (2 mandátum) MÉP: (Törley Bálint, Közi-Horváth József) 1 mandátum. Szociáldemokrata Párt: (Malasits Géza) 1 mandátum. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY (2 mandátum) MÉP: (Vitéz Bonczos Miklós, Temesváry Imre, vitéz Lénárt János) 2 mandátum. Szociáldemokrata Párt: (Takács Ferenc) kibukott. Nemzeti Front: Matolcsy Mátyás) kibukott. Független Kisgazdapárt: (Kun Béla) kibukott. KECSKEMÉT (2 mandátum) MÉP: (Csáky István gróf, Szász Lajos, Söröly Pál) 1 mandátum. Független Kisgazdapárt; (Révész László, Czirják Antal) 1 mandátum. MISKOLC (2 mandátum) MÉP: (vitéz Lukács Béla, Szász Lajos, Molnár Dezső, Minnich Miklós) 2 mandátum. tiszta akaratnyilvánításából és belátja, hogy elmúlt annak a propagandának és szellemi aknamunkának az ideje, amely irtózatos tudalmú erőfeszítései ellenére is legföljebb néhány száz szavazatot tudott mozgósítani a jelöltjei mellett. 2. oldaliról Vdsárosnamény: Konkoly-Thege Kálmán (MÉP). TOLNA VARMEGYE Bonyhád; Mühl Henrik (MÉP); kibukott Klein Antal (Függ. kg.) Dombóvár: Rainiss Ferenc (MÉP). Paks: Vitéz Téglássy Béla (MÉP); ki* bukott Tolnay-Knefély Ödön (Függ kg). Szekszárd: Szakáts Pál (MÉP); kibukott Dulin Jenő (Függ. kg). Tamási: Jandl Lajos (Nyk). VAS VÁRMEGYE Celldömölk: Szabó Károly (Nemhiv, MÉP). Körmend: Tornyos György (MÉP); kibukott Grecsák Richárd (Nemhiv. MÉP), Sárvár: Korponay Ede (MÉP). Szombathely-Kőszeg: Wälder Gyula (MÉP). Vasvár: Roszner Iván báró (MÉP). VESZPRÉM VÁRMEGYE Devecser: János Áron (MÉP); kibukott Rupert Rezső (Polgári Szabadság Párt). Enying: Inántsy-Papp Elemér (MÉP) { kibukott Festetics Sndor gróf (Nyk). Pápa: Antal István (MÉP); kibukott Molnár Benjamin (Nyk). Veszprém: Törley Bálint (MÉP). Zirc: Papp József (Egyes. Magy. Nemz, Szoc. Párt). ZALA VÁRMEGYE Alsólendva: Eitner Ákos (Egyes. Magy. Nemz. Szoc.); kibukott vitéz Biró György (MÉP) és Dinich Győző (fajvédő). Keszthely: Meizler Károly dr. (Kereszt. Nemz. Szoc. Front). Nagykanizsa: Ilovszky János (MÉP). Sümeg: Vitéz Kornis Elemér gróf (MÉP); kibukott Zakariás Árpád (Nyk). Tapolca-Balatonfüred: Darányi Kálmán (MÉP) egyhangú. . - ; V Zalaegerszeg: Thassy Kristóf dr. (Egyes. Kér. Párt); kibukott Eitner Sándor (Nyk). - Zalaszentgrót: Huszovszky Lajos (MÉP). ZEMPLÉN VÁRMEGYE Sátorlajaújhely: Kossuth Pál (MÉP). Szerencs: Tors Tibor (MÉP). Tokajhegyalja; Piukovich József (MÉP) Szociáldemokrata Párt: Reisinger Ferenc) kibukott. PÉCS (2 mandátum) MÉP: (vitéz Imrédy Béla, Somogyi Ferenc, Molnay Ferenc) 2 mandátum. Szociáldemokrata Párt: Esztergályos János) kibukott. Nyilaskeresztes Párt: Kerekes Béla) kibukott. SZEGED (3 mandátum) MÉP: (Teleki Pál gróf, Varga József, Peták Nándor, Rosta Lajos) 2 mandátum. Nyilaskeresztes Párt; (Hubay Kálmán, Szögi Géza) 1 mandátum. Szociáldemokrata Párt és a Polgári Szabadság Párt kapcsolt lajstroma: Rassay Károly, Papp Róbert, Valentini Ágoston) kibukott. Független Kisgazdapárt: (Eckhardt Tibor) kibukott. Százszázalékkal emelkedett a iYlf.P városi mandátumainak száma A. Magyar Élet Párt jának egyik legnagyszerűbb győzelmét mutatja a városi lajstromos szavazás eredménye. Összesítve ez az eredmény: Debrecen ... 2 MÉP 1 Fkg Győr ......................1 MÉP 1 Szoc. dem, Hódmezővásárhely 2 MÉP Kecskemét . . 1 MÉP 1 Fkg Miskolc . . , . 2 MÉP Pécs .........................2 MÉP Szeged .... 2 MÉP 1 NyK 12 MÉP 2 Fkg 1 Szoc. dem. 1 NyK Tehát a MÉP a tizenhat városi mandát tumból tizenkettőt szerzett meg, ami a váA választás eredménye a törvényhatósági lajstro- mos városokban
