Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-25 / 118. szám

•FECTIBfit! IAfi 1939 MÄJUS 25, CSÜTÖRTÖK JSziDHÁZ-KönW’KObTORA. „ Élesztenünk a törhetetlen magyar életakaratot!“ — üzeni a 60 éves Szabó Dezső •• Ünneplő tömegek, felvidékiek, szlovákiai és erdélyi magyarok a Szabó Dezsö-esten — Meg akartam szökni az ünneplés elől. Délután kimentem a budai hegyekbe, hogy meg ne találjanak a Rendezőbizottság embe­rei. Már Budagyöngye körül bolyongtam, mi­kor két kis diák jött velem szembe. Nézd csak, ez Szabó Dezső bácsi, — súgta az egyik a másik fülébe, — ma este Anyukával elme­gyünk a Városi Színházba, hogy meghallgas­suk őt... — Erre én lemondtam az éjszakai csavargásról és visszatértem a városba, nert a kisgyermekeket még se lehet megcsalni, be­csapni ... Mindezt az ünnepség után vallotta be Szabó Dezső a Baross-kávéházban egybegyűlt kedves baráti társaságnak, amely még telje­sen idegeiben érezte a négyórás ünnepi est újra meg újra kirobbanó lelkesedését. Mi néhányan, most már megmondjuk, féltünk a „megcsalatástól”. Féltünk az érsekújvári eset megismétlődésétől, amikor — vagy tíz évvel ezelőtt — az egész szlovákiai magyarság *’y nagy érdeklődéssel és rajongással várta sze­retett nagy íróját az érsekújvári Ifjúsági Estre; bandériumok, küldöttségek álltak az állomáson, — és a pesti vonat Szabó Dezső nélkül futott be egy szomorú hírrel, hogy Szabó Dezső az indulás előtti órákban bele­vetette magát a budai erdőrengetegbe... Szomorúak voltunk, dühünkben és fájdal­munkban sírtunk, nagyon fájt a „becsapás”. Ezúttal nem ismétlődött meg, hála a két budagyöngyi gyermeknek. A kor társak üzenete Magyar ünnep volt, felejthetetlenül igaz magyar est, megbecsülése a Szellemnek, az Igaznak és a Szépnek ebben a minden jót tipró világban. A zsúfolásig megtelt Városi Színház óriási nézőtere mindvégig csupa lo- bogás volt, vészterhes időkben messzire vi­lágló fáklya, amelyet a szabódezsői életmű töméntelen szikrái tápláltak és hevítettek ilyen izzásba a magyar faj elpusztíthatatlan életerejének megmutatására. A vörösben égő bíborfüggönyök mögül a magyar sző, a magyar ige megváltó hangja sugárzott ki a viharos éjszakába, azé a ma­gyar szóé és magyar igéé, amely volt idő, so­káig száműzöttként bolyongott saját hazájá­ul magyar nyelv Magyar ünnep volt ez azért is, mert az est előadóművészei egytöl-egyig magyarok, olyan magyarok, akiket ez a néha idegen Város ta­lán nem kedvel, de a földek és a könyvek örök magyarsága annál inkább a szívébe zárt. Basilides Mária, Lukács Margit, Palló Imre, Kiss Ferenc, Táray Ferenc, Lehotay Árpád, Abonyi Géza, Tímár József és a lelkes Ke- nessey Ferenc a Színművészeti Akadémia ki­tűnő szavalókórusával együtt: csodálatos szépséggel közvetítettek nekünk az örök ma­gyar nyelv minden művészi termését: a dalo­kat, meséket, az ősi mítoszt. Boldog bizonysá­got tettek művészetükkel arról, hogy az iro­dalmi magyar nyelv ma Európa egyik legtöbb- hű rú hangszere, orgonája a humánum kifeje­zésére. És hogy ez a szerencsés bizonyságtevés éppen a Szabó Dezső-estén történt: nem vé­letlen! Kezdetéül és betetőzéséül a dolgoknak: ott volt a magyar falu is, a parasztság követe, Csoó Sándor Dudar községből; a hőn szere­FELVIDÉK! if üaGYM HIRLBP Szerkesztősé?* és kiadóhivatal, Bp, VIII, József-kxt 5. Telefonnám: 144-400 ban s mindig a legigazibb, a legnagyobb ma­gyarok ajkán! A Pázmányok, a Szenczi-Mol- nárok, Mikes Kelemenek, Csokonaiak, Vörösmar- tyak, Katona Józsefek, Petöfiek és Ady Endrék legyőzhetetlen birodalma mutatkozott be ezen az estén a hű utódok remek műveiben. Bar­tók Béla és Kodály Zoltán dalai Basilides Mária, az Egyetemi Énekkarok, a Munkásdal- egyesületek és az apródruhás, szattyáncsiz­más gyermekkórusok ajkán megbűvölő zené­vel adták a rögök szerelmes üzenetét. Tud­juk, mily nagy benyomásokat, indításokat kö­szönhet Szabó Dezső művészete Bartóknak és Kodálynak, ömaga vallotta be egy alkalom­mal: — Micsoda nagy ajándék, micsoda vég­telen vigasztalás az, hogy ez a két nagy művész a mai sáros és fekete napokban adatott „ magyarságnak. Róluk igazán el lehet mondani: hogy új ezerévet alapoz­nak meg. Azt az ezerévet, mely nélkül nincs föld, nincs levegő, nincs lélek a ma­gyarság számára. És elküldte üdvözlő szavait, meleg köszöntő és sorsvá'.laló mondatait a harmadik hű kor­társ is: a betegen fekvő Móricz Zsigmond, akit néhány hét választ el ugyancsak a hat­van évtől... Két magányos titánja a modem magyar prózának: a Fáklya és az Elsodort Falu szerzői köszöntötték itt egymást őszinte kézfogással. És itt volt ezen a májusi estén a Dózsa-fejét rejtő szegedi temetők nagy poé­tája is, boldog Juhász Gyula, aki testvérének vallotta őt a végtelen emberi jóságban, fájda­lomban, kitárt karnak az örök szépség felé, földobogott szívnek a határtalan boldogság után, zengő és zokogó ajaknak a csodálatos élet dicséretében. És felragyogott mindnyá­junknak, ott lévő felvidékiek szeme, mikor talpig fehérben, égszínkék övével megje­lent a mi Mécs Lászlónk is, a melegszívű tanítvány, aki még időiben meg­látta a Férfit, a vért-vető Férfit. Ahogy el­mondta híres, Szabó Dezsőhöz írott (még 1924-ben!) versét, majd a hatalmas „Parasz- tok”-at, mi úgy tekintettünk rá, mint a fel­vidéki magyarság szellemi követére, aki ezen a szép, forró estén tolmácsolta a hajdani regősdiákok, kisebbségi önképzőköri hősök, lapcsináló ifjak, falukutatók soha el nem múló háláját a magyarság iránti szerelemre intő igaz kalauzért... művészi termései tett és fájdalmát felzáporozó magyar rög üzent az ő egyszerű szavaiban, köszönettel és hálával azért a harcért, vérbe-húsba su­hintó ütlegekért, amiket Szabó Dezső az Elsodort Falu óta szüntelen osztogat és foly­tat az illetékesek felé. A Felvidék hu követei Küldöttségek egész légiója sorakozott fel üdvözlésre a Mester előtt, az ország minden részéből és a magyarság távoli veszélyeztetett szigeteiről is. EJküldte fiait a drága Kolozs­vár, hogy köszöntsék legnagyobb szerelmesét, Erdély utolsó Fejedelmét; ott voltak a haj­dani tanítványok is Székelyudvarhelyröl Ung- várról és Lőcséről, akik szerencsés tanúi le­hettek húsz esztendővel ezelőtt az Elsodort Falu elindulásának. Köszöntő végvári szavát hallatta a leghűségesebb város: Sopron és acélos kézfogást hazott Brogyányi Kálmán a dévényi kapu tövéből: Pozsonyból Esze Ta­más vármegyéje, a kuruc Bereg üzenetét adta át egy remek magyar ember; voltak Kassáról, Léváról, Losoncról és Komáromból, fiatalok és férfisorba nőttek. Eljöttek a haj­dani regősdiákok egykori vezetői is a Fel­vidékről: Érsekújvárról Berecz Kálmán, Hor­német-olasz szerződés aláírása után, Hitler vezér és kancellár a két külügyminisz­terrel a kancellári palota erkélyén fogadják a tömeg lelkes ünneplését váth Ferenc, Kovács Endre és a mi pedagógu­sunk, Kammer Jenő, Gömörből pedig Boross Zoltán dr. Ott láttuk az ünneplők soraiban az Egyesült Párt képviselői közül R. Vozáry Aladárt és jólesett látni, mily lelkesedéssel éljenezték, tapsolták Szabó Dezsőt a ruszin nép fanatikus képviselői is: Bródy András és Fenczik István. Rákóczi két népe ezen az es­tén együtt dobbant. íme, a magyarság együtt volt és e ritka alkalomkor szólani kell újra hozzá, intésül és vezérlő kalauzként. A hetedik tízesbe lépő Szabó Dezső összefoglalja gazdag életének hármas tanítását: 1. Hinni kell abban a ma­gyarságban, amely kitermelte ezt a csodála­tos nyelvet, Európa legdúsabb muzsikáját, mert ebben a nemzetben van életerő. 2. A magyarságot a dolgozó magyarok millióiba« és főleg a magyar parasztságban kell keresni és arra kell törekedni, hogy ezt az ősi, élet­erős parasztságot egy új, egészséges demo­kráciában középosztállyá emeljük. Az így ki- teljesedett magyarságnak meg kell találni» a kapcsolatot Kelet.európa frisserejű kis né­peivel, amelyekkel közös múltúnk és érde­keink összefűznek. 3. Élesztenünk kell a tör­hetetlen magyar életakaratot, ki kell tarta­nunk független és önálló magyar államiságunk mellett. A lávázó Magyar író szózata hullámozzon végig a magyar életben és küldje a veszélyez­tetett gátakra a hű fiakat külső és belső 'el­lenséggel szemben egyaránt. Vasa László. PORT Középiskolások atlétikai versenye Losoncon Losonc, május Május 21-én Losonc, Rozsnyó, Rimaszombat, Balassagyarmat és Salgótarján gimnáziumainak részvéte­lével nagy atlétikai verseny volt Loson­con. A 200 indulót számláló verseny főbb eredményei a következők: I. korosztály: 50 m síkfutás: 1. Schramm losonci gimn. 7.4 mp. Magas­ugrás: 1. Havassy balassagyarmati gimn. 125 cm. Labdahajítás: 1. Gajdár rozsnyói gimn. 58.38 m. II. korosztály: 60 m síkfutás: 1. Po- toczky rozsnyói gimn. 8.2 mp. Magas­ugrás: 1. Mayher losonci gimn. 140 cm. (figyelemreméltó eredmény). 3 kg-os súlylökés: 1. Jónás balassagyarmati gimn. 8.93 m. III. korosztály: 80 m síkfutás: 1. Pász- tory balassagyarmati gimn. 9.4 mp. 5 kg-os súlylökés: 1. Kiss balassagyar­mati gimn. 11.76 m. A verseny legértéke­sebb eredményét magasugrásban a 15 éves tehetséges Bodon László losonci gim- názista érte el 162.5 cm-es ugrásával. IV. korosztály: 100 m síkfutás: 1. Együd balassagyarmati gimn. 12 mp. 7*4 kg-os súlylökés: 1. Fábián losonci gimn. 11.08 m. Gerelyvetés: 1. Szűcs balassa­gyarmati gimn. 47.55 m. Rúdugrás: 1. Dedák losonci gimn. 300 cm. Magasugrás: 1. Szűcs balassagyarmati gimn. 168 cm. Diszkoszvetés: 1. Remcsák salgótarjáni gimn. 35.76 m. Miért volt szükség zsidótörvényre? Negyven esztendővel ezelőtt már válaszolt erre a kérdésre Bariha Miklós a legnagyobb magyar publicista és nemzet­politikus. Könyvét akkoriban titokzatos kezek eltün­tették a piacról a szerzőt pedig támadták, csúfolták .. Megállapításai nemcsak ma is igazak, hanem ma is égetően idő­szerűek, s a „ Kazárföldönu súlyos oroblémát ma is problémák Minden müveit embernek olvasnia kell BARTHA MIKLÓS könyvét, amely meggyőz arról, hogy miért van szükség fajvédő poli­tikára! Kapható a STADIUM könyvkiadónál (VI., Rózsa-utca 111. szám), PFEIFER FER­DINAND könyvkereskedésében (IV., Kossuth Lajos-utca 5) és minden könyvesboltban. Ara kötve: 2.50p

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom