Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-18 / 113. szám
1939 MÁJUS 18, CSÜTÖRTÖK TEKHDEta •ifcUjfoiRHIRliAE 5 A Krúdy-siratók Irta: Vass László .1 Hat év óta mindig ilyenkor, a gesztenyevirágos májusi napok egyikén megjelennek a horpadó sír körül, olyan pontosak, mintha titokban összebeszéltek volna. Megkönnyezik a fakereset alant nyugvó tulajdonosát, egy-két szál virágot helyeznek a nehéz halom fölé s lopva körülnéznek, egymást figyelve redves pilláik alól: megvannak-e még? Ki hiányzik? A múlt év óta ki ment el közülük? Talán sóhajtanak is egyet, amint ez már ilyenkor szokásban van a megrögzött emlékezőknél. Érzelmeikben szégyenlősek kissé, mindig attól félnek, hogy a rögök alól egyszerre csak kiszól a rég hallott baráti hang: — Ne bomoljatok fiúk. . .. Temetőlátogatás után minden ceremónia nélkül, anélkül, hogy ezt is megbeszélnék előre, egy budai kiskocsmában találkoznak és fröccsöket rendelnek. És ott, az elmerült Tabán hallgatag partjain kezdődik minden, ahogy abbahagyták hat évvel ezelőtt, amikor a legkülönb ívócimbora, a legkülönb magyar úr, Krúdy Gyula itt hagyta őket nehéz árvaságban, gyérülő kiskocsmák budai oázisában, Aranyos öregek, ezüsthajú gyerekek, talán már nem is földi lények, amint körülfelhőzi kedves alakjukat a könnyű fröccsök mámora. Ködsapka a fejükön, odakünt vár rájuk a vörös postakocsi, ami majd Szindbád úr jóvoltából hangtalan tájak felé röpíti mindnyájukat, a kárpáti havasokba, az egyetlen tájra az egész földgömbön, ahoi a „magyart úgy tisztelték, mintha minden egyes magyar háta mögött Árpád állana vitéz népével”, a néma máramarosi rengetegbe, ahol a tölgyek és fenyők, mint megannyi öreg királyok, akik valamikor e tájon vadásztak és a növekedő fák utánozták kérgükben az arcok mását, derekukban diákjukat, mint az eleven királyokét utánozzák az emberek”. így emlékeznek az ivófc és nem maradnak el messze az írók sem, a kevesek, akik őszinte rokonszenvvel és titkolj irigységgel csodálják meg ma is a magyar irodalomnak ezt a páratlan csodáját. Évröl-évre megidézik, kedves gesztusait emlegetik, a vakmerőén egyszerű írói bravúrt, makacs h v- séggel szálának diákjairól, akiktől oly búsan és vidáman népes nőit a régi Magyar- ország. Idézik öt, legalább évenként egyezer, ebbe a barátságtalan, írói magatartásra mit se adó, az alkotó szettemet nyers józanságával is tipró korba. Urbánus álmok gyermekein tiszta álmodóját án\ulják benne az írótársak, aki gyönyörű bizonysága volt a nyírségi udvarházak borba-, cigánybafúlt nyugateurópai életforma utáni vágyakozás sáriak. És bárminő politikai viharok is ráz- kódtassák a mai életet, egy-egy ilyen emlékező cikk nyomán áhítatos csönd támad a nyugtalan magyarok szívében, Budapest régi énje is felfigyel és sóhajtva szégyelli magát. A megzavart olvasó riadtan, szomjú- hozva nyúl a Krúdy-könyvek felé, mint hűs pincék ottfelejtett óborához. Ilyenkor, május derekán, megborzong a Város és vándorfiát siratjat Szindbád urat, a hajóst, aki itt evezett a tabáni fröccsök könnyű -mámorában, miközben a IZvendulcnUatú budai kisasszonyok sóhajtoztak lezárt ablakaik mögött. Az írók írója volt — mondja az egyik sirató, de csakhamar kiderül, hogy a tott- forgatókon kívül ott vannak Krúdy bűvkörében Poldi úr, a kucséberek, virágárusnők, föpincérék, káposztásavanyítók, mézes- kalácsosok, podolini fuvarosok és még sokan mások, akikkel hajdan felbonthatatlan szövetséget és barátságot kötött a legbübá- josabb magyar úr. Bővül a furcsa kis szekta új hívekkel is, rajongókkal és késve született ifjú lovagokkal, akik most mindenre készek megesküdni, amit valaha is mondott, vagy leírt Krúdy Gyula. A filológus, vagy talán inkább rny 'zcktárius fanatizmusával állítják, hog- Rezed-’ Kázmér úr valóban . korunk hőse” volt és mo t legalább is emléktáblát érdemelne meg budai háza, amelynek Jüstös áthajtásai, kikoptatott lépcsői és léghuzamos folyosói” a szomszédos Vérmezőn kivégzett összeesküvőket jut- tatjá' az ember eszébe. Vannak megint olyan rajongó'• is, akik „Lutriczky nevű podolini kereskedő élő nyomai mellett törnek lándzsát (ama Lutriczky borkereskedőről van itt szó, aki Krúdy úr szerint „összekötőkapocs volt a lengyelországi urak öblös torka j a magyar Hegyalja között, ö volt az a lopó, amelyben át a krakkói nemesség felszívta Tolcaj és Mád borát” __). így működik a kicsi szekta! írók és ivók, hajdani cimborák és ifjú rajongók konok tábora egy köd.!: álom~’'ágra esküszik, Szindbád úrnak követel utcatáblát és Rezeda Kázmért tartja korunk hősének. Minden csodálatunk e furcsa társaságé, amely az írónak, embernek és európai magyarnak e valószerűtlen ben is megadja érdemes éc tisztes rangját. Lezuhant a legújabb amerikai léghajó Ugyanazon a helyen történt a szerencsétlenség, ahol a Hindenburg német Zeppelin kigyulladt Lakehui^t, május 17. A haditengerészet legújabb kis léghajója, a K 2, tegnap leszállása alkalmával n'elkiütődött a földnek, úgyhogy gáaburka megrepedt. A K 2 amerikai kormányozható léghajónak a lakehursti repülőtéren, ugyanazon a helyen, ahol a Hindenburg német Zeppelin kigyulladt, tegnap este történt lezuhanásával kapcsolatban a következő részleteket jelentik: A szerencsétlenség többórai repülés után a leszállási manőverek közben történt. A léghajó nyolc tisztje és mintegy ötvenfőnyi legénysége csodával határos módon mene- kiüt meg a tűzhaláltól. A léghajó ugyanié azért nem gyulladt ki, mert zuhanás közben egy harminc méter magas fal felszakí- totta a burko és a hélium elszállt belőle, úgyhogy a léghajó összezsugorodott burok- tattá burkot és Érdekes megemlíteni, hogy Roosevelt éppen hétfőn vetette el a tengerészeti miniszternek azt a javaslatát, hogy építsenek félakkora kormányozható léghajókat, mint az elpusztult Akron volt. Rooseveltnek az volt az érve, hogy az újabb kis léghajók még kevéslbbé megbízhatók, mint az óriás- léghajók. mim Kunder Antal miniszter nagy beszédben ismertette a magyar gazdaságpolitika irányvonalát Gazdasági függetlenségünket és önállóságunkat nem fenyegeti veszély Győr, május 17. Kunder Antal kereskedelmi és iparügyi miniszter szerdán Győrött mondott beszédet a Magyar Élet Pártja listájának és egyéni képviselőjelöltjeinek támogatására. Beszédében főként gazdasági kérdésekkel foglalkozott. A jelenlegi kormány által is képviselt gazdaságpolitikai irányzat uralkodó gondolatát — folytatta a miniszter — több mint egy évvel ezelőtt ép Győrött juttatta kifejezésre Darányi Kálmán akkori miniszter- elnök, aki itt lépett a nylivánosság elé az első, hosszabb időre kidolgozott magyar gazdasági programmal. A győri program az idők követelményeinek megfelelően a magyar honvédelem fejlesztését állította a magasabbrendű nemzeti törekvések előterébe. Ugyanfez a szellem, a nagy nemzeti érdekek elsőbbségének tudata vezeti továbbra is a magyar gzadaságpolitikát, — folytatta Kunder Antal. Kifejtette ezután, hogy bármennyire is törekszünk a gazdaságitag gyengébb rétegek megsegítésére s a jövedelemeloszlás egyenletesebbé tételére, nagyobb jólétet csak a nemzeti termelés fokozásával teremthetünk. — A magyar kormány, — mondotta, — amikor a zsidókérdés végleges rendezésére elhatározta magát, valóban számolt is a rendezés minden következményével és el volt készülve arra, hogy nagyobbszámú zsidó kiválása a termelési és értékesítési apparátusból átmenetileg bizonyos nehézségeket fog előidézni. De ha egyszer elhatároztuk, hogy a magyar gazdasági életben a magyar elem és az általa képviselt keresztény erkölcsi felfogás számára a megillető helyet biztosítjuk, akkor nem engedhetjük magunkat befolyásolni néhány hétnek vagy néhány hónapnak múló jelentőségű nehézségeitől. A miniszter ezután az ipari termelés alakulására vonatkozó legújabb adatokat ismertette. — Az ipari termelés nagyarányú fellendülésében — folytatta — természetesen nagy' szerepe volt egyfelől a Felvidék visszacsatolt fogyasztópiacainak, másfelől az állam katonai és más természetű megrendeléseinek. A magyar mezőgazdaság áltál piacrahozott javak értéke a folyó év eLső negyedében nemcsak nem csökkent, de valamelyest emelkedett is az előző évvel szemben. Visszautasította ezután azt a beállítást, hogy a zsidók pótlására nagyszámú külföldi munkaerő alkalmazására került volna sor. Kunder Antall ezután a magyar külkereskedelem legújabb alakulásának ismertetésére tért át és megállapította, hogy a folyó év első négy hónapjának külkereskedelme a megelőző év azonos időszakával szemben jelentékenyen emelkedett. Megállapította, hogy a kiviteli feleslegek két legfontosabb piaca, mint eddig, ma is a megnövekedett Németbirodalom és Olaszország. így tehát ezekhez az államokhoz való viszonyunkban a politikai barátság és a gazdasági érdekek szerencsés módon találkoznak. Megcáfolta azokat a próbálkozásokat, amelyek politikai és gazdasági adottságokból izgatásra alkalmas kortesjelszavakat akarnak előállítani és kijelentette, hogy ezt az országot minden történelmi, földrajzi és gazdasági adottsága félreérthetetlenül arra utalja, hogy a Német- és Olsszo 'ggal való szoros politikai és gazdasági együttműködésben keresse a nyugodt, békés fejlődés lehetőségeit. Rámutatott arra, hog^v-azdasági függetlenségünket és önálló* ságumlcaK. nem fenyegeti veszély. Azokkal szemben, alibik német invázióról és Németország által ránk\gyakorolt kényszerről beszélnek, meg kell állapítani, hogy nemet áruk vásárlására nem a németek kényszerítenek bennünket, hanem földrajzi és gazdasági adottságaink. A szélsőséges megoldásokat, mint mindenütt, a gazdasági étet problémáinál is kii kell kapcsolnunk. Nem élhetünk meg kizárólag mezőgazdaságból, de nem Űzhetünk egyoldalú ipar- fejlesztést .sem. Átadták Berlinben Dánia válaszát Kopenhága, május 17. A német megnemtámadási szerződésre vonatkozó kérdésre — hír szerint — Szerdán délben adták át Dánia válaszát Berlinben. Valószínűnek tartják, hogy Dánia, Norvégia és Svédország válaszát péntek előtt nem teszik közzé. A dán válasz jegyzék tartalmát illetően beavatott dán körökben kijelentik, hogy a múlt héten Stockholmban tartott balti megbeszélések óta az északi országok alaposan megvitatták ezt a kérdést. A tárgyalások azonban nem változtatták meg a balti államok állásfoglalását. Álláspontjuk most is ugyanaz, mint Stockholmban volt. ■i i »ft i Mussolini elutazott Jorinóhól Milánó, május 17. Mussolini látogatása Piemontban véget ért. A Duce kedden este Torino történelmi nevezetességű kastély előtti téren búcsúzott el a város lakosságától. A nagy tömeg szűnni nem akaró ünneplésben részesítette a koi’mányelnö- köt, akinek a „Duce! Duce!” kiáltásokra ismételten meg kellett jelennie a kormányzósági palota erkélyén; Mussolini rövid beszédet is mondott, amelyben leszögezte, hogy a torinói fasiszták harci szelleme nem változott és hogy fasiszta hitük kiállotta a próbát. Búcsúzóul csak annyit mondhat hogy háromnapos torinói tartózkodása felejthetetlen lesz számára. A Duce szerdán délelőtt elutazott Tori- nóból Alessandria felé. A kormán.vzósági palotából a pályaudvarra vezető útvonalon végig sűrű embertömeg ünnepelte viharos lelkesedéssel. ítéletek a zsidótörvény kijátszása miatt A budapesti XI. kerületi rendőrkapitányság büntetőbírája Vas Árpádot és Vas Endrét a boríték- és szipkaüzem igazgatóit fejenként 100 pengő pénzbüntetésre ítélte, mert a kötelező bejelentésükben valótlan adatokat közöltek a szellemi munkanélküliség ügyeinek kormánybiztosával. Ugyancsak a XI. kerületi rendőrkapitányság büntetőbírája 200 pengő pénz- büntetésre ítélte Pintér Miksa építészmérnököt, mert bejelentésében valótlan adatokat tüntetett fel és a bejelenés határidejét is elmulasztotta. Az ítéletek ellen nem adtak be fellebbezést és így azok jogerőre emelkedtek. felvidéki MAGYAR HÍRLAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bp, VIII, József-krt 5. Teleíonszám: 144-400
