Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. május (2. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-07 / 104. szám
Előfizetés ér évente 36,— P, félévre 18— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kerület, József-körút 5, szám Telefon: 144-400 o Telefon; 144-400 A felvidéki kisiparosok (d) Gyönyörű szimbolikus aktussal fejezte be budapesti országos kongresszusát az Egyesült Magyar Párt iparos és kereskedő szakosztálya: koszorút helyezett el a magyar fájdalom Észak-szobrán és az Ismeretlen Katona sírján. Mert valóban azt mondhatjuk ezekről a kisiparosokról és kereskedőkről, hogy ez a gárda volt a magyar északon húsz éven át a magyar fájdalom legigazabb hordozója és ez a gárda adta a felvidéki magyarságnak a névtelen kisgazda mellett a leghűségesebb névtelen katonákat. Mert történeti tény, hogy az elnyomás húsz éve alatt éppen az iparos- és a kereskedőréteg hűsége volt legjobban próbára téve, a legtöbb csábítás ostromolta, hivatásrendi alapon a legjobban megkörnyékezték úgy nemzetközi oldalról, mint cseh oldalról, úgyhogy akik mindvégig híven kitartottak az Egyesült Magyar Párt és ennek révén az egyetemes nemzeti magyarság zászlaja alatt, azoknak magyarságáról kevés annyit mondani, hogy tizenhárompróbás, az ő magyarságuk hétszázhetvenhét próbát állott ki diadalmasan. Persze, voltak olyanok is jó számmal, akik a megpróbáltatást nem állták ki, akik megtévelyedtek, elhulltak, akiket elhódítottak a cseh iparospárt üres ígéretei és a cseh szociáldemokrácia nemzetközisége. Különösen a nemkeresztény kereskedők voltak ilyenek. Ezek a cseh uralom alatt elvesztek a magyarság számára. De ez az elhullás annál jobban kiemeli a hűségesek magyar érdemét és értékét. S a húsz évnyi megpróbáltatás eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy a hűségesek érdeméből a kisiparos- és kiskereskedő-társadalom1 egészében nagyszerűen teljesítette magyar nemzeti kötelességét és a nemzet megmaradásában fontos, igen fontos szerepet játszott. Mert az első csapáé, mivel a kisebbségi sorsban a magyarságot sújtották, az volt, hogy elüldözték az intelligenciáját. Az a százezernél több magyar, aki az első években kivándorlásra kényszerült, csaknem kivétel nélkül a hivatalnokosztályból került ki. az állami, vármegyei és járási tisztviselői karból, a tanárok, tanítók, az adótisztvi- selők, a vasutasok és postások köréből. A la- teinerosztály megritkult, lerongyolódott. Olyan városokból és községekből, ahol a magyarság kisebb számú volt, teljesen eltűnt. A kiüldözött és visszaszorított intelligencia nemzeti szerepét a függetlenebb kisiparos és kiskereskedő-osztálynak kellett átvennie. És megtörtént a becsületes őrségváltás. Az úri kaszinók polgári kaszinókká váltak s a magyar iparosok a számukra megürült föladatkörökben eredményesen szolgálták a magyar társadalmat. A társadalom belső demokratizálódásának folyamata elsősorban a magyar iparosok nemzeti munkavállalásának volt az eredménye. Ők voltak a magyar kultúraterjesztés Ieghűbb közkatonái, a névtelen műkedvelőszinészek, a népegyetemek kultúraéhes hallgatói, a sátorozó kisvárosi magyar színház áldozatos közönsége, a SzMKE, a SzKIE harcosai. Pedig ugyanakkor az egész életalakulás az ő egzisztenciájuk ellen tört. Egyiptomi csapásként szakadt rájuk a cseh nagyipar betörése és lehengerelő versenye. A silány gyári termelvények olcsósága versenyképtelenné tette a kisiparosok üzemét. Elvesztették piacukat, vásárlóikat. A gyárak miatt elsődleges termelőmunka helyett műhelyükben főleg másodlagos javító munkára voltak kénytelenek fanyalodni. Jövedelmeik csökkentek, adójukat fokozták. A közszállításokból csehországi jövevények szorították ki őket. A jövevények kizárólag csehektől szerezték be nyersanyagukat és csak cseheknek juttattak munkát. A cseh vállalkozók a saját munkásaiknak még a kenyeret is csehországi péküzemekből rendelték. Magyar szatócsnál, kereskedőnél nem vásároltak. MROSS ANDOR BEJELENTETTE: Az Egyesült Magyar Párt támogatja a választáson a kormány politikáját amely a magyar állam szociális átépítéséért harcol Elveink és céljaink azonosak a Magyar Élet Pártiáéval — Hiszek a magyar jobboldali nacionalizmus győzelmében — A Felvidéken leien leg lelteteken a választást megtartani Válasz a védaskodóknak: Valóban húsz éven ét ml monopolizáltuk a felvidéki magyar politikát A felvidéki Egyesült Párt szombat délután 4 órakor megtartott elnöki tanács ülésén Jaross Andor felvidéki miniszter, a párt országos elnöke az aktuális politikai kérdések ismertetésével kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette: — A közeli választások a felvidéki Egyesült Pártot komoly döntés elé állítják. Az Egyesült Pártnak e kérdések közül kettőre kell okvetlenül válaszolnia. Az első: milyen magatartást akar elfoglalni pártunk a most esedékes parlamenti választások alatt? — a második kérdés: milyen formában óhajtjuk megoldani a felvidéki választások ügyét? . — Az első kérdésre egyszerű a felelet. A felvidéki Egyesült Párt mindig elvi harcot folytatott és folytat ma is. Célunk a népi, szociális és keresztény magyar munkaállam megépítése és ennek érdekében olyan politikai mozgalom szervezése és továbbépítése, amely az építő magyar nacionalizmus jegyében az előttünk állandóan lebegő nagy célt meg akarja és meg tudja valósítani. Mi mindig annak a politikai gondolatnak a hívei és hirdetői voltunk, amelyik Szegedről elindulva, a magyar élet és állam belső átépítését tűzte ki célul a fejlődő élet igényeinek megfelelően. Mindig hirdettük a teljes magyar megújhodást, ami kettőt jelent: a keresztény magyar szellemnek és a magyar életnek átalakulását. Ez az átalakulás az új magyar reform- politika. Reformpolitika a szó szoros értelmében. Mert elsősorban szellemiségünk megreformálását, magyarabbá, szocialisabbá és keresztényebbé tételét jelenti és ugyanakkor magyar életünk belső átszervezését is szükségessé teszi. Ez az átszervezés pedig a népi és szociális gondolat jegyében történik. Az individuális szabadelvű magyar életrend helyén a kollektiv irányú népi és szociális magyar életrendet kell megépíteni. — Politikai magatartásunkat mindig elveink diktálták. Éppen ezért mindig az Hat cseh család már cseh szövetkezetei alapított. A magyar iparos boldog volt, ha a gyári lerakatok javítóműhelyében kapott bérmunkát, ’ a magyar kereskedő örült, ha nagyüzemek alkalmazottévá fo- godták. Fokozatos társadalmi és gazda- 9ági süllyedésre volt kárhoztatva. Ugyaneszmét szolgáltuk és ezt akarjuk tenni most is. Az a jobboldali politikai gondolat, amelyik Szegedről elindulva, Gömbös Gyulán, Darányi Kálmánon, I m r é d y Bélán és Teleki Pál grófon át, most a Magyar Élet Pártjában érett meg tetté, feltétlenül párhuzamosan halad azzal a politikai gondolattal, amelyiket mi is hirdettünk húsz éven keresztül, kisebbségi sorsban, és amelyet most is vallunk a megnagyobbodott hazában. Az új országot építő magyar nacionalizmus gondolata ez, amelyet együtt vallunk és akarunk a mai kormánypárttal. Ismétlem mégegyszer, kizárólag azért, mert elveink és céljaink azonosak. Az a meggyőződésem, hogy ezt a jobboldali magyar nacionalizmust, ezt az építő politikai irányt szolgálni és követni ma minden magyarnak szent kötelessége. Kötelessége pedig azért, mert ez a gondolat nem egy pártnak a hite és akarata, de minden magyar emberé, aki új magyar életet akar. Uj magyar életet az ősi magyar földön. — Hangsúlyoztam az előbb, hogy pártunk elvi alapon áll. Ez azt jelenti, hogy barátunknak és fegyvertársunknak tekintjük azt, aki hasonló célokért harcol. Úgy látjuk, hogy a mostani kormánypárt politikai célkitűzései nagyban — egészben egyeznek a mi törekvéseinkkel. Ha ez így van, logikusan adódik részünkről a felelet: Támogatni fogjuk azt a politikai irányt, amelyik velünk együtt a magyar állam szociális átépítéséért harcol. És amikor ezt tesszük, azt a politikai gondolatot támogatjuk, azt az eszmét, amelyért mi is küzdünk. — A második kérdés, amelyikre ki kell térnem: a felvidéki választások ügye. Nem szorul bizonyításra, hogy a Felvidéken jelenleg lehetetlen volna megtartani a választásokat. A visszacsatolás következtében előálló adminisztratív munkák oly nagy mértékben lekötötték a közigazgatás akkor orgiáit ülte a politikai korrupció. Apró Ígéretekkel idegen nemzeti célok szolgálatába csábítgatták a magyar iparosokat és kiskereskedőket, a cseh pártok táborába. Akiknek a magyar lélekhez kevés közük volt, azok becseheltek és hűnek maradt magyar kartársaik ellen fordul* minden erejét, hogy a választások előkészítése teljesen lehetetlenné vált. Kizárólag ez a technikai szempont teszi lehetetlenné jelenleg a választások lebonyolítását a Felvidéken. — Bizonyos baloldali és zsidó liberális lapok és politikus körök az utóbbi időben úgy szeretnék feltüntetni az Egyesült Párt politikai szereplését, mintha pártunk „monopolizálná” a Felvidéket. Nos, a leghatározottabban jelentem ki e suttogó vádaskodókkal szemben, hogy valóban: mi monopolizáltuk a felvidéki magyar politikát. Húsz éven keresztül ezt tettük és húszéves nehéz harc eredménye, ként elmondhatjuk, hogy soraink közé állítottunk minden becsületes felvidéki magyart. Mi a felvidéki magyar politikát még a kisebbségi élet alatt monopolizáltuk, akkor, amidőn külső és belső ellenséggel folytatott harcok közepette végül is megépítettük a mi egyedüli felvidéki magyar frontunkat. Akik elmaradtak mellőlünk, ellenségeinkké szegődtek. Velük tehát nem volt mit kezdeni. Monopolizáltuk a felvidéki életet, de erre húszesztendős áldozatos harc és szenvedés tett bennünket méltókká. — Végezetül ama meggyőződésemnek akarok kifejezést adni, hogy rendületlenül hiszek a magyar jobboldali nacionalizmus győzelmében és tudom, hogy a küzdelemben, amelyet ezért a győzelemért folytatunk: egymásra fognak találni mindazok, akik ma talán még külön-külön vágányokon akarják megközelíteni a közös célt. Hiszek a becsületes akarások és erők ösz- szetalálkozásában és összeforrásában. De ehhez egy kell: feltétlen hit az eszmében és az eszme győzelmében. Hiszem, hogy a ma még külön utakon járó jobboldali keresztény magyar erők megértik a tör. ténelem parancsát és nemzetünk lelki- ismeretének szavát. Mert mindkettő egyet sürget és egyet követel: minden becsületes magyar erőnek összefogását az egyetlen nagy magyar cél érdekében. tak. Magyarnak lenni áldozat volt. És a gárda mégis megmaradt magyarnak! Védte a magyar szó bástyáit. Harcolt ä városok magyar jellegéért. A vegyesnyelvű határterületeken, a nyelvhatáron és azon túl egyedül és kizá- rólag a kisiparosság éa a kereskedők
